Petőfi Népe, 1965. június (20. évfolyam, 127-152. szám)
1965-06-19 / 143. szám
19*5. Június 19, szombat 3. oldal Változatlan lendülettel folyik az ár elleni védekezés Korszerűsítik Kecskemét riUiimoseiierain-Uálózsttát gont raktak meg kővel és a szerelvényt azonnal útnak indították az árvízzel sújtott csehszlovák területre. A továbbiakban még mintegy 250 vagon gyors kőszállítmányt küldenek a lokalizációs vonalak építésének és a szakadás elzárásának támogatására. Péntek reggel 6 órakor 845 centiméterrel tetőzött Budapesten az idei hetedik árhullám, délre 841 centire csökkent a Duna vízállása. Lassú apadásra számítanak és arra, hogy a legközelebbi árhullám nem emelkedik a jelenlegi szint fölé. A fővárosban jelenleg, a szükséghez mérten. 700—800 ember erősíti a gátakat, 160 jármű szállítja a védekezési anyagot. Eddig 200 000 homokzsákot használtak fel. A következő napokban az eddiginél is nagyobb erővel kell védekezni, mert a gátak átáztak. A vízszintemel- kedés esetén újabb területek védelméről kell gondoskodni. A lakosság széles körében megnyilvánuló együttérzés alapján a Szakszervezetek Országos Tanácsa „SZOT árvízkárosultak megsegítésére” elnevezéssel 10 200 számú csekkszámlát nyitott. Az üzemek, hivatalok, intézmények, városok és falvak dolgozói az e csekkszámlára történő befizetéssel segíthetik a károsultakat. A 10 200 szám üres (biankó) csekklapra is beírható. A Belkereskedelmi Miniszté- I rium és a SZÖVOSZ intézke- dett, hogy az árvíz által érintett vidékekre együttvéve több száz vagon lisztet, cukrot, konzervet | és más élelmiszert szállítsanak. A szállítmányok egy része már megérkezett, a további szállítások folyamatban vannak. (MTI) MA MÁR a villamosenergia életünk nélkülözhetetlen segítőtársává vált. Nemcsak városon, falun is, hiszen az ország valamennyi községét bekapcsolták már a villanyhálózatba. Ezért nemcsak természetesnek tartjuk, hanem egyre nagyobb mértékben fel is használjuk életünk kényelmesebbé tételére a villanyáramot. Jóformán nincs lakás az országban, ahol ne szólna a rádió, s egyre több családnál találunk televíziót, mosógépet, centrifugát, porszívót stb. Mind nagyobb hát a magánháztartások villamosenergia igénye, amit azonban jelenleg nem tudunk sem helyi sem országos viszonylatban hiánytalanul kielégíteni. A Kecskeméti Erőmű 1897- ben kezdett áramot szolgáltatni egy 200 lóerős generátorral. Ma már ezen csak mosolygunk, hi«••• A magunkét mentjük! 11 (Folytatás az 1. oldalról) lentös területek kerültek víz alá. Az Alsó-dunavölgyi Vízügyi lg; .gatóság árvédekezéssel érintett részén június 18-ig 1665 hold szántó, 829 hold rét—legelő, 177 hold erdő, és 133 hold egyéb terület, összesen 2804 hold került a felfakadó víz alá. A védekezési munka természetesen tovább folyik, hiszen a folyó még árad és egyelőre nincs kilátás a gyors apadásra. Gál Sándor Ausztriában a Duna vízgyűjtő területére péntekig — az utóbbi 24 órában — 20—40 milliméter csapadék hullott. Az eső hatására az Inn folyó vize Schardingnél csütörtök reggeltől — péntek reggelig 101 centiméterrel emelkedett. A Duna Linznél 26 centiméterrel áradt, s így újabb árhullám kialakulása kezdődött el. Kremsnél és Becsnél 3—3 centiméterrel, a magyar szakaszon pedig Dunaremeténél 5 centiméterrel apadt a folyó. A csehszlovákiai Csicsóv község térségében a csütörtöki sajnálatos gátszakadás következtében Komáromnál péntek reggelre 780-ról 756 centiméterre apadt a Duna. A magyar árvédelem gyors segítséget küldött a csehszlovák vízügyi szolgálatnak és a lakosságnak. Csütörtök estére mintegy 900 tonna kővel megérkeztek a szakadáshoz az első magyar uszályok. A töltésen kiszakított kapu két gátcsonkját erősítik kővel, hogy a nagy erővel bezúduló víz ne tágíthassa tovább a szakadás nyílását. Csütörtökön este már a magyar honvédség kétéltű járművei is segítettek a lakosság mentésében. A péntekre virradó éjjel pedig a Komárom megyei vasutasok és dolgozók 56 vaA soltiak négyszáz hold takarmánya Amint tegnapi lapszámunkban röviden már hírül adtuk, a solti nyárigát átvágására — miután ennek beálltak a feltételei — szerdán engedélyt kapott a terület árvízvédelmi vezetője. Ha átvágják a gátat, a víz martaléka lesz a solti Szikra Termelőszövetkezet mintegy ötszáz holdnyi zöld gabonavetésterülete. A dunavecsei járás vezetői, egyetértésben a területileg illetékes Kiskunsági Vízgazdálkodási Társulattal, valamint az érdekelt termelőszövetkezetekkel, úgy döntöttek, hogy megvárják, míg az ár magától átszakítja a gátat, hogy ezzel mintegy időt nyerjenek a drága takarmánynak való betakarítására. Az ésszerű helyi intézkedést nyomban követte a tett. S ami ezután történt, az mintapéldája az összefogásnak. A Szikra Tsz segítségére sietlek a szomszédos közös gazdaságok. Néhány órán a tsz-ek silókombájnjai és szállító eszközei együttes erővel indultak rohamra, hogy „ellopják” a termést az ár elől. Óránként körülbelül ezer mázsa zöldtakarmányt vágtak le, s vittek biztonságos helyre. Másnap, csütörtökön, mintegy húsz méter szélességben átszakadt a nyárigát. A szövetkezetiek azonban — dacolva az egyre terjedő makacs árvízzel — szinte a hulámok előtt haladva dolgoztak egészen az utolsó pillanatig, délután két óráig, amíg teljesen ki nem szorultak a területről. Hősies helytállással csaknem négyszáz holdról silózták le az aranyat érő zöldnövényt. Liszka Ferenc, a Bajai Fatömegcikk- és Fagyapotgyártó Vállalat munkása az elöntött gyárudvarról csónakkal menti a ládákat. fizetnének, akkor is itt lennénk! Nem tudnánk nyugodni, hiszen a víz mindenünket elhord.” Csónakosaink is türelmetlenkedtek már. Szerintük sok időt töltöttünk el feleslegesen, mert most csupán egyetlen fontos dolgot ismernek: menteni a gyár, valamennyiünk vagyonát. Gémes Gábor szem több mint ezerszer nagyobb teljesítményű gépeket ismerünk. Nem is sokáig, alig 5 évig tudta kielégíteni a város energia- szükségletét, és újabb 10 év sem telt el hatszorosára kellett növelni az áramszolgáltatást. Kecskemét fejlődésével csak az 1950-es évekig tudott lépést tartani az erőmű. Ezután már az igényeket csak az országos hálózatból lehetett fedezni. JELENTŐS beruházásokkal korszerűsítették, jelenleg pedig bővítik a város vezetékhálóza- ! tát, hogy minden üzem és la- j kás megfelelő mennyiségű és j minőségű energiát kapjon. Most I újabb fejlesztés előtt áll a város villamosenergia-hálózata. Május 9-én a DÁV megkezdte { az üzemi, június 20-án pedig hozzáfog a városi transzformá- { tor-állomások 5 kilo wattosról a ! 10 kilowattosra való átépítésé- ' re. Ennek előfeltételét azzal te- I remtettük meg, hogy a közel- . múltban üzembe helyeztük a 6 millió forintos beruházással i épült új déli ipartelepi 10 kilo- ! wattos transzformátor-állomást. ; Mindez nagyvárosi igényeket kielégítő rangra emeli Kecskemét középfeszültségű elosztó hálózatát. A LAKOSSÁGNAK ebből je- ! lenleg látszatra nem sok haszna van. Ám gondoljunk csak az áramingadozásokra, ami miatt különösen a tv-készülék és háztartási kisgépek tulajdonosai bosszankodnak. Ez a kellemetlenség is lényegesen kevesebbet fordul majd elő az új ! transzformátorállomások üzembe helyezésével. De nem is csak a mának építünk, mert már a : jövőbe mutatnak azok a tervek, melyek megvalósítása nyomón : eltűnnek a város belterületén a I villanyoszlopok, s földkábelen j megy majd az energia. AZ IDÉN természetesen —• míg az átszerelés megtörténik — többször lesz áramszünet a város különböző részein. Ez a kellemetlenség azonban eltör- í pül amellett az előny mellett, i hogy a 10 kilowattos hálózaton j sokkal jobb minőségben, két- szerannyi energiát lehet szolgáltatni, mint a jelenlegi 5 kilowattoson. Csakis így tudunk lépést tartani a rohamosan fejlődő megyeszékhely energia igényeivel. Meleg László Töltőtollal és csavarkulccsal toros tanfolyamokat, amelyekkel éveken át mint vezető előadó, oktató is szoros kapcsolatban állt. Mostanában rengeteget „asszisztált” a gépállomási gépek termelőszövetkezeti tulajdonba való átadásánál is. Ilyen alkalmakkor a műszaki véleményezés is az ő feladata volt. A szövetkezeti gazdaságok képviselőivel együtt ott volt a gépállomásokon kijavított gépek átvételénél, s a megrendelők érdekében ilyenkor nem lehetett lágyszívű. — Volt már rá példa, hogy egy erőgép átvételét három ízben is meg kellett tagadni, amíg teljes üzemképessé vált — újságolja. Azt lehetne hinni, hogy Kisházi most azt mondja: „Nos’ hát ennyi a teendőm...” —, holott még a felét sem említette mindannak, amit a jó gépszakembertől elvárnak. — Bizony, korántsem. Hiszen, különösen most, amikor az eddiginél hatványozottabban „fogunk meg” minden fillért, sokszoros jelentőséget kap a gépkihasználás ellenőrzése, az önköltség csökkentése is. E tekintetben említhetek néhány jó példát: a normálholdankénti átlagos 60—62 forint önköltséget a tiszakécskei Tiszagyöngye és a kerekegyházi Dózsa Tsz.-tg» már 51, illetve 44 forintra sikerült leszorítani. —, Mit tesz az üzemanyag- és az alkatrész-takarékosság érdekében? — A többi közt intézkedtem, hogy az üzemanyagtartályok feltöltése központi helyen történjék, felesleges alkatrészeket pedig sehol se tartsanak raktáron. Állandóan szorgalmazom a gépjavítási szerződések kötését, a rendszeres gépkarbantartásokat pedig szúrópróbákkal ellenőrzőm. Az ő számára is most kezdődik a „legfogósabb” időszak: a betakarításé. Gépszemlék, tűzés balesetvédelmi vizsgálatok, a műhelyek felszerelésének ellenőrzése, szükség esetén a közös gazdaságok gépeinek átcsoportosítása. .. — Idén jóval több lesz a gondom — mondja végezetül. — Erre csupán egyetlen példa: A kecskeméti járás szövetkezeti gazdaságainak a tavalyi öttel szemben ma már 93 saját cséplőgépük is van! De győzni kell a munkát. Legfeljebb kevesebbet lát az íróasztal, és többet a „terület”. Ebben a munkakörben nem elég csak adminisztrálni. Ha a szükség úgy hozza: neki- gyűrkőzöm, s magam is segítek az üzemzavar megszüntetésében. Mert a gépesítési előadó a gyakorlat embere! Jóba Tibor Ezekben a napokban „miniatűr” jubileumot ünnepel: most lesz három éve, hogy a Kecskeméti Járási Tanács V. B. mezőgazdasági osztályán a gépesítési előadó tisztét betölti. Szerteágazó, sokféle tevékenységre kiterjedő, s nem 'kevés hozzáértést, fejtörő számvetést követel meg Kisházi Mihály munkaköre. A járás szövetkezeti gazdaságaiban ő a gépesítés legfőbb őre, ügyel az erő- és munkagépek igazságos „terítésére”, szétosztására. Mindehhez nemcsak a tsz-ek és a tszcs-k meglevő gépparkját, igényeit, de gazdálkodási területüket, a művelési ágakat is kell ismernie.. Ahol például nagyobb ültetvény van vagy lesz, abba a gazdaságba a lehetőség szerint a szőlőművelésre is alkalmas UE —28 erőgépet igyekszik juttatni. A kötöttebb, fekete talajú vidékek legmegfelelőbb traktorfajtája az MTZ, a szállításokhoz pedig a Szuper Zetor a legalkalmasabb. Persze, nem mindig sikerül a mindenki szájíze szerinti „bontás”, de a gépesítési előadó törekvése erre irányul. Munkaköre, magától értetődően, nem köti az íróasztalhoz. Ezért nem könnyű a vele való találkozás sem. Értekezletek, tárgyalások, külszolgálat tölti ki j munkaidejének a nagyobbik ré- j szét. í Szervezi és ellenőrzi a trakEste tudtam meg a hírt, hogy a Fatömegcikk- és Fagyapot- gyártó Vállalat bajai üzemét elöntötte a víz. Másnap még alig pirkadt, amikor a Finomposztó Gyár mellett emelkedő védgát mögé érkeztünk. A hét elején emelt nyúlgátak még ellenálltak a víznek, bár a várható vízszintemelkedés újabb erőfeszítéseket igényel. Ebben nincs is hiány! A szegedi, nyíregyházi, kecskeméti autóközlekedési vállalatok gépkocsijai egymás után érkeztek több tonna földet szállítva az egyre inkább átnedvesedő nyúlgátak megerősítéséhez. A Fatömegcikk- és Fa- gyapotgyártó Vállalat megvédésére azonban már nem volt lehetőség, hiszen olyan mélyen feküdt, hogy a rögtönzött gátak nem voltak képesek ellenállni az áradó Dunának. Hét óra felé járhatott az idő, amikor végre a napsugár elűzte a felhőket, s megkezdődhetett az elöntött értékek kiszállítása. Varga Sándor és Ádám Pál, a Fatömegcihkipari Vállalat dolgozói felcserélték a szerszámot az evezővel, ök ketten vállalkoztak arra, hogy közelről is megszemlélhessük a víz romboló munkáját. Ladikkal közelítettük meg a műhelyeket, amelyekben már több mint egy méter magasra emelkedett a víz, elborítva a gépeket, magával ragadva a kész ládákat, gyalult és nyers faárut. Néhány helyen a víz kimosta az épületek alapjait, a falak megrepedeztek. Még így csónakkal is nehéz volt a közlekedés, hiszen az összetorlódott emberderéknyi gerendák egész zátonyokat képeztek. Sokszor kézzel kellett utat nyitni az úszó farengetegben. Az üzem dolgozóinak első feladata a készáru megmentése volt. Ennek érdekében a vállalat dolgozói saját- és kölcsönladikok- kal „járják” a vízzel borított műhelyudvart. Az ott elhelyezett ládahegyet óvatosan bontják, s szállítják ki a védett partra. A gépeknek a megmentése egyelőre lehetetlen feladat. A több mázsa súlyú és beépített vasszerkezetek kiemelése nagyobb és szakavatottabb erőt igényel, de erre most nem is lehet gondolni. Az udvaron ladikázva találkoztunk össze Lisaka Ferenccel és Frank Ferenccel, a gyár két munkásával. A csónakot merülésig rakták tele ládákkal. Nem sajnálták karjuk erejét, pedig már több nap óta szinte megállás nélkül dolgoztak, s egy- egy óra alatt háromszor is megfordultak a part és a műhely között. Megkérdeztem — no persze tréfásan — órabérben vagy teljesítményben dolgoznak. Liszka Ferenc húzott egyet először az evezőn, s csak azután válaszolt: „Sajátunk! Ha nem
