Petőfi Népe, 1965. június (20. évfolyam, 127-152. szám)

1965-06-16 / 140. szám

1965. június 16, szerda

3. oldat

Épül a hütőház

Betonoszlopok erdeje, daruk, betonsilók, vasszerelések mindenfelé, hatalmas műhelycsarnok-épület. Ez a kép tárul elénk a Bajai Hűtőház nagy építkezésén. Befejezéséhez közeledik az irodaház, a szociális létesítmények, TMK- és egyéb műhelyek építése. Az év elején tűz pusztított a hűtőházban. A megrongálódott részek bontását már befejezték és megkezdték a károk helyreállítását. A mirelitüzem belső munkálatai a legelőrehala- dottabbak. Az építők arra törekszenek, hogy a kitűzött határ- j időre, 1966. augusztusára átadják rendeltetésének a létesítményt, j Képünk a hűtőcsamokot ábrázolja.

Pásztor Zoltán felvétele.

Dolgozik a plazma

Nyeporozsnyij miniszter, a Szovjet Energetikai és Villamosításügyi Állami Bizottság elnöke nyilatkozott a sajtónak a szovjet tudomány és technika új nagy eredményéről, az úgynevezett MHD-generátorról, amely a hőenergiát közvetlenül alakítja át villamosenergiává.

A miniszter nyilatkozatában rámutatott, hogy a Szovjetunióban az áramtermelés 80 százaléka hőerőművekre hárul, amelyek általában 30—32 százalékos, de maximum 40—42 százalékos hasznos hatásfokkal dolgoznak. A most alkalmazott mágneses-hidrodinamikus módszer 50—55 százalékra emeli az erőművek hasznos hatásfokát.

Az új berendezés lényege az, hogy a generátor szokásos forgó részét, rotorját mozgásban levő, elektromosan vezető gáz, plazma helyettesíti.

„Az energetikai és villamosításügyi állami bizottság a Szovjet Tudományos Akadémia irányítása mellett megterveztette és megépíttette az MHD-generá- torral működő kísérleti energetikai berendezést. A Szovjetunióban nemrég üzembe állították a kísérleti modellt és a munka közben szerzett tapasztalatok .alapján elvégezték rajta az utolsó simításokat” — jelentette ki Nyeporozsnyij miniszter.

Jóformán be sem fejezzük a parolázást, Horváth Sándornak máris „orvosi beavatkozásra” kell használnia a kezét. Egy fullánkot szed ki szakavatottan az államból, itt künn, a Kerekegyháza határában virágzó akácos tisztásán.

— A szagosszappan meg a kölni illatát nem szereti a méh — magyarázza.

— Én pedig reggel, borotválkozás után, bdkölniztem az arcomat — mondom egyre dagadó ábrázattal, miközben a fejemet körüldongó rovarok veszedelmes gyűrűjéből a kaptárak- tól tisztes távolságra szedem az irhámat.

A fajdalom ára

Vigaszom: a fájdalom árán valamit megtudtam a méhek ízléséről; s az is, hogy a méhész jobb szemhéját még jól láthatóan korábban szintén megdár- dázták. Tehát őt sem tisztelik, pedig már tizenhét esztendeje foglalkozik velük.

— A reuma éllen jó a méh- szúrás — okosít fel Bende Sándor, a másik méhész, aki még újonc a szakmában, az idén voA karbantartók bizalmija

Az Országos Baromfiipari Vállalat Kiskunhalasi Gyáregységében 24 szakszervezeti bizalmi foglalkozik a dolgozók ügyes-bajos problémáival. Egyik közülük az 56 esztendős Károly Antal, aki 12 éve viseli tisztségét. Tekintélyt, tiszteletet vívott ki magának ez idő alatt az idős asztalosmester, a 26 tagú karbantartóbrigád vezetője. Csoportja két és fél éve birtokosa a büszke Szocialista címnek.

Amikor felkerestük Anti bácsit munkahelyén, s kértük, beszéljen tapasztalatairól, amiket szakszervezeti bizalmiként szerzett, így kezdte:

— Ez kissé nehéz feladat: Nem azért, mert nincs mondanivalóm, hanem mert nálam a bizalmi feladatkör és a brigádvezetés teljesen kiegészíti egymást, egyszerűen elválaszthatatlan. S ha például egy dolgozónak indokolt munkaruhavagy segélyigénye van, ezt nemcsak azért kell teljesíteni, mert törvény szerint jár. Azért is. hogy az illető érezze: becsülik, tiszteletben tartják jogait, érdekeit. Ha ez így van. tapasztalatból tudom, jobban megy a munka.

Közbevetem:

— S ha szabálytalan, irreális a dolgozók kérése, mit tesz a szakszervezeti bizalmi?

— Ilyenkor nem mehet oda mindenkihez az igazgató megmagyarázni az elutasítás okát, ez elsősorban az én feladatom. De azt is ellenőriznem kell, hogy csoportomban az kapjon például üdülőbeutalót, akinek teljesítménye, anyagi helyzete indokolja. S azt is tisztázni kell. hogy ez a rendkívüli szociális kedvezmény egyúttal jutalomnak tekintendő.

Valójában tehát jelentős szerepe van a bizalminak a dolgozók nevelésében, tudatformálásában. S hogy ez menynyire igaz a halasi Barnevál- nál is, igen jellemző példákat hozott fel Károly elvtárs. íme az egyik:

—■ Hosszú éveken keresztül gondot okozott nálunk az üdülőbeutalók igazságos elosztása. Több volt a jogos igénylő, mint a beutaló. Nemrégiben azonban az egyik lakatos, Hájas Mihály azt mondta: állítsunk fel egy vikendházat Harkányfürdőn. Csényi József, a szakszervezeti bizottság titkára egyetértett, de megjegyezte:

— Az Ötlet kitűnő, de nincsen rá pénz. Ha társadalmi munkában elvállalnák a ház elkészítését...

— Mi történt ezután? — kérdeztem.

— A karbantartó-brigád vállalta. Már elkészült a nyolcszemélyes vikendház, fel is állítottuk Harkányfürdőn, ahol azóta hetenként két-két család váltja egymást, élvezi a világhírű gyógyvizet, az egészséges levegőt. Legalább negyven család lakhat minimális térítés ellenében az idei nyári szezonban az új vikendházban. Most már nem esünk kétségbe, ha eztán is kevés lesz a beutaló.

A bizalmi munkájában természetesen adódnak kényesebb ügyek is. Egy idős szakmunkás, nem sokkal a nyugdíjazása előtt, rászokott az italra. A vállalat vezetősége kezdte türelmét veszíteni, látva: sem a korholó szó, sem a büntetés nem használ.

— Az illetőt ekkor a brigád vette „kezelésbe” — meséli Anti bácsi. — Elvonókúra, „fejmosás”, szigorúság — volt itt minden. És sikerült! Azóta nyugdíjban van az idős munkás és nagyon hálás nekünk.

Ma már törődnek egymással a csoport tagjai. Ez nem volt mindig így. Igen hosszú utat tettek meg, amíg felismerték a közösségi élet ízét.

— Sokszor egymásra vagyunk utalva — magyarázta a brigád- vezető-bizalmi —, hiszen nem várhatunk mindent az államtól, a vállalattól, a szakszervezettől. Ezért dolgoztak többen Ress Károly lakatos házának építésénél, s ezért ajánlottuk fel egy órai keresetünket a sárvári Barnevál dolgozói részére. A megáradt Rába Sárváron több munkástársunk hajlékát tönkretette, megrongálta, ilyenkor minden forint segítség sokat jelent.

Hivatás a szakszervezeti bizalmié. Munkája sokoldalúságot, tárgyilagosságot, humanizmust kíván. Az egyén szempontjai mellett a közösség, a vállalat érdekeit is szem előtt kell tartania, s előfordul, hogy a kettőt megfelelően képviselni nem is olyan könnyű minden esetben. Károly Antal azonban jó szívvel végzi ezt a munkát.

— Még csak köszönetét se várok érte — mondja szerényen. Addig maradok ezen a poszton, amíg élvezem dolgozótársaim bizalmát. .

Bubor Gyula

nult ki először tizenhat méhcsaládjával.

— Csakhogy nekem nem az

államban van a reuma — válaszolom fahangon, mivel a daganat jócskán átterjedt már a számra, sőt az állam alatti részre is, hogy egészen joviális tokám nőtt tőle. j

— A fejfájás ellen is jó. Ne- | kém azelőtt mindig fájt a fejem, de amióta a méhek összeszurkálták, kutyabajom.

S már ecsetelgetik mind a ketten a zümmögő rovar hasznosságát, hogy például a méh- pempő a nők szépítőszereinek az alapanyaga, ifjító csodaszer, meg efféle.

Legfontosabb azonban: a méz!

Gyönyörű az idő, s a napsütésben vibráló nyüzsgéssel tolakodnak a méhek Horváth 75 családot befogadó 47, s Bende ! 17 kaptára előtt.

Ök egyébként a kecskeméti Méhész Szakszövetkezet tagjai, s Horváthnak, a megyei tanács ! csecsemőotthonában télen a fűtés, más évszakokban a karbantartás, Bendének a MÉK-nél tehergépkocsi-vezetés a főfoglalkozása. A szabadságukat vették ki a méhek hordásának, vándoroltatásának idejére.

Vándorúton

Az idén nem most vonultak ki először. Április 5-én Kecskemét határában, a szőlőkben már gyűjtették a nektárt — de most, hogy virágzik az akác, 10—15 napon át folyamatosan hordat- nák. Innen elmennek Vác környékére, a hegyekbe.

— Hogy honnan tudjuk, hol számíthatunk eredményre? Motorkerékpárral szétnézünk az országban, s különböző vidékekről vannak itt is, elmondják, arrafelé mi a helyzet — tájékoztat Horváth, akit ifjabb társa a sok türelmet igénylő méhészkedés tapasztalatainak átadásáért a „tanáram” megtisztelő jelzővel illet. — Rajtunk kívül most is hét méhész 900 méhcsaláddal tartózkodik itt, a kerekegyházi erdőben, A Surá- nyi Állami Gazdaság és a Já- noshídai Földművesszövetkezet méhészei is itt vannak, az utóbbiak kétszáz családdal... Ezenkívül központi jelzőszolgálat is működik az országban, 51 helyről kapjuk a tájékoztatást: hol milyenek a nektárgyűjtés kilátásai.

Egyszóval: példás szervezeti életet él az ország 600 ezer méhcsaláddal rendelkező 45 ezer méhésze. (Közülük 120 mintegy hatezer méhcsaláddal kecskeméti.) Felügyeleti szervük, a Gödöllői Kisállattenyésztő Kutató Intézet emberei is járják ilyentájt az országot, ellenőrzik őket, s ha rendetlenséget találnak a kaptárak körül — Horváth szavával élve — „lebarnít- I ják a trehány méhészt”.

Államérdek

Máskülönben segíti őket az állam: a kaptárak, egyéb eszközök, mint a pergető, s a szétszedhető bódé továbbszállításáért például a szokásos fuvarj díjnak a méhész csak a 60 százalékát fizeti; s rendelet írja elő, hogy a mezőgazdasági üzemek ha poroznak, permeteznek, í a vándoroltatott méhek védelmében azt kötelesek bejelenteni, különben a hasznos rovarokat ért kárt meg kell téríteniök.

— U gye, a méhészkedés államérdek! A méz fontos exportcikk! — vallják büszkén mind a ketten.

És igazuk van. Nincsenek viszont panasz híján sem: azelőtt a kipergetett mézet mindig átvette annak a helységnek a földművesszövetkezete, amelynek a határában éppen tartózkodtak. Most már nem. Nekik például haza kell hozniok Kecskemétre a mézet, ami a távolságokat és a méz mennyiségét figyelembe véve eléggé fáradságos dolog. A pengetésre egyébként a feleségek vezetésével kivonul a Horváth és a Bende család apraja-nagyja, mert nemcsak nevezetes esemény, de sok kezet igénylő bíbelődő munka is.

— Megéri?

— Bár előbb kezdtem volna — így Bende, s ebben benne van igenlése. — Ez az év különösen jónak ígérkezik. Angyali az idő, rekord mézmennyiségre számítunk. Az esőzések? A zápor utáni napos időben szeretnek hordani a méhek. Az első két nap mindegyikén hálom kiló nektárt gyűjtöttek kaptáronként, s most még csak 11 óra, de megvan annyi.

— Honnan tudja?

— Látja azt a kaptárt, amelyiket mérlegre állítottunk? Az mutatja. A többiben is annyinak kell lenni.

— Ha az egyik kaptár lakói netán kevésbé szorgalmatoskod- nának, ezt észrevesszük — veszi át a szót a „tanár”. — Ilyen esetben kicseréljük a kaptára- kat, a renyhe méhe-kének a helyére tesszük a szorgalmasokét, s megfordítva. Így aztán egyenlően telnek meg, mivel a méh nem a kaptár, hanem a megszokott repülési iránya szerint tér vissza megszabadulni nék- tárterhétől. Szaknyelven röpítés- nek hívják ezt az eljárást.

Megtudom még azt is, hogy a méhet a parti fecske, a „gyurgyalag” előszeretettél pusztítja, kicsinyeit kizárólag azzal eteti; de hát itt szerencsére nem tanyázik, a Tisza mentén és Sü- kösd, Érsekcsanád környékén azonban annál több van belőle. Augusztusban, de leginkább szeptemberben a másik ellenség, a sárgadarázs is felbukkan, bár néha pöruljár, mert van úgy, hogy a méhek egyesült erővel megölik. És a méhész a kaptárkijáratok szűkítésével is tud védekezni ellene.

Akkorra azonban már túl lesznek a nagy feladaton; remélhetőleg minél többször megtelnek a kaptárak, ami ugye nem közömbös egyikünk számára sem, mert — „államérdek”,

Sarján István

N É ZGYŰ 3 TÓ K