Petőfi Népe, 1965. június (20. évfolyam, 127-152. szám)
1965-06-15 / 139. szám
Í9SS. jéaítts 15, kedd S, aSdaS Ónálló tudomány-e a politika ? A Pravda ez év január 10-én 1,Politika és tudomány” címmel hosszabb vitaindító tanulmányt közölt F. Burlackij tollából. A szerkesztőséghez beérkezett levelek és cikkek többsége arról tanúskodik, hogy szerzőik szükségesnek tartják a politikai kutatások elmélyültebb folytatását. Általában helytelennek . tartják, hogy a politikai jelenségek közvetlen vizsgálata más szak- tudományoknak, így a politikai gazdaságtannak, és történelemnek, a filozófiának, vagy a jognak legyen alárendelve, de különbséget látnak a szocialista országok politikai igazgatása, mint tudomány és a tudományos kommunizmus, mint tudornál y között is. A vasárnapi Pravda a beérkezett levelek és cikkek elemzése alapján — amelyeket csipán előzetesnek nevez — arra a következtetésre jut, hogy a politikai tudomány önállóságával kapcsolatos igények jogosultak. El kell mélyíteni a sajátosan politikai jellegű kutatásokat, szem előtt tartva a társadalomtudományoknak azokat a területeit, amelyek közvetlen kapcsolatban állnak a gyakorlattal. Kisgépesítésseí javítják az ékszíjak minőségét Új szíjfajták a második félévben Az Apostagi Községi Tanács népművelési—oktatási és szociálpolitikai állandó bizottsága munkaprogramjának megfelelően megvizsgálta a helyi Duna Tsz szociális—kulturális alapjának felhasználását. Megállapította ennek során, hogy a szövetkezet a törvényben előírt alapot megfelelően képezte és használta fel. Ugyanakkor kiderült azonban, hogy a szülő nőknek járó 0,75 munkaegyég helyett a tsz alapszabálya 0,60 munkaegységet biztosít és 20 ff Az „Szlethözvetítő « ff A „gólyalábas ” permetező Második éve üzemeltetik a hidas traktorra szerelt permetező berendezést — a „gólyalábas” gépiét — a tiszakécskei Tiszagyön- gye Tsz háromszáz holdas új telepitésú, nagyüzemi szőlőjében. A konstrukció bevált, s most, amikor a kedvezőtlen időjárás következtében peronoszpóraveszély fenyeget, különösen nagy hasznát veszik. A szőlőt már másodszor permetezik, s a felvételünkön látható géppel Kerekes Lajos traktoros naponta 15 holdon végzi el a növényvédelmi munkát. A gép egy menetben egyszerre 7 sorra szórja ki a permetlevet. vetéséért eljárást indítottak ellene, s még abban az évben fegyelmi határozattal elbocsátották. S. J. mindezt nem tudta, s előlegként tízezer forintot adott Ambrusnak a gépállomástól megszerzendő használt traktor megvásárlására. Mit csinált a pénzzel Ambrus György? Tízezer forint — gondolta — túl nagy a kockázat, ha megtudja S. J., hogy jó néhány embernek tartozom, tehát valami más megoldást kell keresni. Kerti traktor nincs, de szerelő van! Ambrus jól kombinált. Megkezdte a szálak összekeverését. A pénzt H. J. kecskeméti szerelőnek átadta azzal, hogy egy kerti traktor generáljavítását kell elvégeznie. A pénz tehát már biztonságban volt, csupán S. J.-t kellett még hitegetnie. Ez néhány látogatással sikerült is, mert a képzeletszülte traktor az idő múlásával egyre üzemképesebbé vált. Az elmúlt év végén azonban majdnem végzetes hiba csúszott Ambrus számításaiba. H. J. megtudta, hogy nincs olyan erőgép Ambrus birtokában, amelyet generálozni kellene, ezért a pénzt visszaadta a „megbízónak”. A biztos helyen levő pénz ismét Ambrushoz került. A teendő: tovább nyugtatni S. J.-t — döntött Ambrus, s felkereste a gazdát. Felmutatta a pénzt, s most már lebeszélte arról, hogy ezt a traktort vásárolja meg, mert talált egy másikat, sokkal üzemképesebbet. S. J. még ekkor sem gyanakodott, sőt any- nyira megbízott Ambrusban. hogy újabb összeget, 12 400 fo- rintott adott át a minőségileg jobb traktor beszerzésére. S Ambrusnak kedvezett a szerencse. Megtudta, hogy D. A. kiskőrösi gazda árulja a javításra szoruló erőgépét. Nosza Ambrus az elsők között érkezett Kiskőrösre, s megállapodás nélkül, „majd megegyezünk” felkiáltással Kecskemétre szállíttatta a traktort. Okulva a tapasztalatokból a javítással már nem H. J.-t, hanem K. I.-t bízta meg. A gép gyorsan elkészült, s Ambrus gavallérosan kifizette a kétezer forint javítási díjat. Eközben elérkezett a tavaszi munkák ideje és S. J. követelni kezdte a traktort, vagy a pénzt, de Ambrus a húszezer forintnak már a nyakára hágott. Végül is a traktor került Soltvadkertre. Igen ám, de jelentkezett a traktor volt tulajdonosa, D. A., aki Ambrustól már a pénzt sürgette. Az üzletközvetítő szemrebbenés nélkül utasította S. J.-hez. hiszen az erőgép már a soltvadkerti gazda birtokában volt. A végre kerti traktorhoz jutott S. J. meglepődve, de végül is kifizette a 9300 forint vételárat .$ mi lett Ambrussal, aki alig négy hónap alatt húszezer forintot keresett, illetve szórakozott el? Az ő számára még nem ért véget a kerti traktor ügy, ugyanis a rendőrség csalás bűntette miatt letartóztatta. Jelenleg azon munkálkodnak, vajon hány hiszékeny embertől vett fel pénzt Ambrus György, hogy bőségben, munka nélkül tudjon megélni. Gémes Gábor gépekhez a dobsíncsavar, s a különböző lemezanyag; továbbá nehezen beszerezhető az SZK kombájnokhoz — a tavaly is hiánycikként szerepelt — terményfelhordó lánc, s általában sok gondot okoz az akkumulátorok beszerzése (a kombájnokhoz is). A tavaly országosan — és joggal — oly „nagy port” felvert kombájn-ékszíjhlány egyelőre nem mutatkozik, de kérdés: aratás idején nem okoz-e gondot a megyeszékhely gépállomásának, mivel csak minimális tartalékkészlettel rendelkezik. — Ami a legbosszantóbb — vallja mindkét szakember —, hogy leginkább a kisebb értékű, számos esetben „filléres” cikkek hiányoznak. Összezárták „Tolnát—Baranyát“ Hogy az alkatrészellátás hiányossága végső soron a mező- gazdasági gépi munkák folyamatosságát gátolja, ehhez nem kell különösebb magyarázat, s ahhoz sem, hogy milyen kárt jelent. Lássunk néhány példát. A Kerekegyházi Gépállomáson a tavasszal három-négy traktort másfél hónapon át nem tudtak üzemeltetni alkatrészhiány miatt. Ugyanez okból az UTOS és az MTZ erőgépek generáljavitására a szükséges 240—260 helyett 300—320 órát kellett fordítani — e gépek mindegyike tehát a következő nagyjavításig általában 60 órával kevesebbet dolgozhat. A csakugyan „filléres” égők, izzók híján az erőgépek éjszaka — kettős műszakban — nem üzemeltethetők, és sötétedéskor nem vonulhatnak egyik helyről a másikra. A Kecskeméti Gépállomáson a gépek rendbehozásának „átfutási ideje” szintén túlságosan hosszú. Minthogy egy-egy javítási munkafolyamatot mind a két gépállomáson a szükséges alkatrész beszerzéséig félbe kell szakítani, ez a gépek ki-berakosgatásával jár, végeredményben improduktív munkát jelent. Alkatrész hiányában 15—20 százalékkal kevesebb gépet tudnak kijavítani. Mindezt pedig tetézi az, hogy egészen egyszerű alkatrészekért a gépállomások anyagbeszerzőinek össze kell járniok „Tolnát— Baranyát”; a kerekegyháziak például 0,7 tonnás tehergépkocsijukkal voltak már alkatrészt keresni Kecskeméten, Szolnokon, Szegeden, Pesten, sőt Tatán is. Proíilirozás és tipizálás Addig is, amíg az országos intézkedések nyomán, s egyáltalán megfelelő kerékvágásba jut az alkatrészellátás, mit lehet tenni a hiányok csökkentésére, megszüntetésére? Az öt esztergapaddal, valamint maró- és fűrészgéppel rendelkező Kerekegyházi Gépállomáson — akárcsak másutt, így Kecskeméten is — egy-két alkatrészt házilag állítanak elő. Az előbbi üzem szakgárdája például tengelyeket, bronzperselyeket tud készíteni. . A megoldást szolgálja az a helyes intézkedés is, hogy gépállomásainkon — így a szóban levő kettőn is — profilírozták a javítás munkáját. A kerekegyháziak például a téli javítás időszakában az erőgépek közül csak az UTOS, az MTZ és a Zetor típusúakat, a kecskemétiek pedig az SZ—100-asokat, a G—35-ösöket és az RS—09-ese- ket hozzák rendbe. A Kecskeméti Gépállomás főmérnöke szerint a gépek megfelelő csoportosításával, tipizálásával is jelentős mértékben lehetne enyhíteni a gondokon. Az a baj ugyanis, hogy mező- gazdaságunkban nagyon sokfé-'e típusú erőgépet alkalmaznak. Nemegyszer, csupán egyetlen nagyüzemben is 10—11 féle traktor található —, holott a2 egész magyar mezőgazdaság különböző gépi munkáit mintegy hat típushoz tartozó erőgéppel el lehetne végezni. Az erő- és munkagépek legjobb típusainak a kiválogatása, s egy helyen a lehető legkevesebb típusnak az üzemeltetése kétségtelenül könnyebbé tenné az alkatrészek beszerzését, pótlását. E gondolattal rokon az a gyakorlat, amelyet Békés megyében folytatnak, s amely a gépek és alkatrészeik minél kevesebb kézben tartásának a hasznosságát bizonyítja. Erről Pálfi Pál, az AGRO- KER igazgatója tájékoztat bennünket, aki bő tapasztalatokat szerzett tiszántúli szomszédainknál. Itt, a tavalyi „kísérleti év” után, az idén már valamennyi szövetkezeti gazdaság gépeinek a javítását, karbantartását, üzemanyaggal való ellátását — szerződés ellenében — a gépjavító állomások végzik. Ezért a gazdaságok a birtokukban levő alkatrészeket — megfelelő térítésért — kötelesek átadni nekik. A halmozók S mi derült ki? Az, hogy ily módon — mivel a tsz-ekben nincs értelme és lehetősége sem az alkatrészeket feleslegesen hosszú időre tárolni — megyei szinten mintegy 30—35 százalékos alkatrész-megtakarítás mutatkozik! Az arányt tekintve pedig megállapítható, hogy hazánkban — néhány kivételtől eltekintve — gondoskodás történt elegendő alkatrészről, csak az elosztása nem volt eddig megfelelő. Az történt ugyanis, hogy a több géppel rendelkező erősebb tsz-ek felvásárolták és valósággal halmozták, s halmozzák ma is a különböző alkatrészeket. Hogy mennyire így van, megyei példával is igazolhatjuk. . A Bajai Gépjavító Állomás erre az évre a szóban levő módon húsz tsz-szel kötött teljes műszaki ellátásra szerződést — s annyi alkatrészt kapott tőlük, hogy 800 ezer forint értékűre nincs is mostanában szüksége. Ezt a mennyiséget felajánlotta az AGROKER-nek. Mindezek alapján a vállalat tervezi, hogy a gépállomások megyei igazgatóságának és a járási pártbizottságoknak, tanácsi végrehajtó bizottságoknak a segítségét kérve, közreműködik a teljes műszaki ellátás egész megyénkben való megszervezésében. Hogy így, s az országos szervek erőfeszítésének eredményeként megszűnnek az alkatrészgondok — kétség nem fér hozzá. Ehhez azonban valóban szükség van az említett szervek támogatására, nem különben a szövetkezeti gazdaságok megértésére, s részükről _ am elyeket illet — arra is, hogy alkatrészeket ne halmozzanak, hiszen ezzel népgazdaságunknak, s önmaguknak okoznál- kárt. Tarján István í helyett csak 12 héten keresztül ! — az egyéb feltételek megléte j esetén. ! A megyei főügyészség útján az alapszabály módosítására tett javaslatot az állandó bi- [ zottság a megyei tanács vb mezőgazdasági osztályának. Az osztály pedig a törvénysértés megszüntetése érdekében az alapszabály módosítására hívta fel a tsz vezetőségének, illetve közgyűlésének figyelmét. Ipi Lajosné tudósító Alapszabály-módosítás az állandó bizottság javaslata nyomán Antikor s. J. sollvadkerti gazda elhatározta, hogy kerti traktort vásárol, nem gondolta, milyen hosszú és rögös utat kell bejárnia. A szándéka, s a pénze is megvolt S. J.-nek a kerti traktorhoz, amikor hirtelen egy közvetítő is jelentkezett, Ambrus György, a Kerekegyházi Gépállomás műhelyvezetője személyében. „Szakember, közel is van a tűzhöz” — gondolta S. J., s ráállt az üzletre, hiszen Ambrus szavaiból azt hámozta ki: „egy ilyen erőgép beszerzése gyermekjáték”. Igaz, Ambrus 1 S. J.-vel való beszélgetése közben „elfelejtett” néhány apróságnak tűnő dolgot megemlíteni. Nevezetesen azt, hogy 1960-ban két évet ült csalásért, 1964-ben pedig a Kerekegyházi Gépállomáson különböző bűncselekmények elköA felszabadulási munkaver- 1 ( senyben sikerült fokozni a j , mennyiségi termelést is, első- j sorban azzal a céllal, hogy az - aratás kezdetére elegendő kombájnékszíjat adhassanak a j mezőgazdaságnak. A kombájnok , vágószerkezetét hajtó szíjakból ; is annyit bocsátanak az idén ] az elosztó vállalat rendelkező- , sére, amennyivel hiánytalanul 1 elláthatja a mezőgazdasági üze- 1 meket. (MTI) i Időnként hiányos az ellala; ! gumi hajtószíjakból, úgyneve- I zett ékszíjakból. Több kifogás merült fel az ékszíjak minősége ellen is. Gépjárművezetők traktoristák panaszolták, hog* a ventillátorok, kompresszorok ékszíja gyakran törik. Az ékszíjak előállítója, a2 Országos Gumiipari Vállalat már az első panaszokra megtette az intézkedéseket az ékszíjgyártás mennyiségi és minőségi javítására. A vállalat a második félévben kezdi meg üzemszerű gyártását azoknak az új ékszíjaknak, amelyek ma még a próbapadokon futnak. Ezek úgynevezett egy-kord soros ékszíjak lesznek és sokkal erősebbnek, tartósabbnak ígérkeznek a jelenleg gyártott, úgynevezett kablés szíjaknál. Addig is. amíg az egy-kord soros szíjak gyártása megkezdődik, kisgépesítéssel javítják a kablés szíjak minőségét. A kisgépekkel fokozatosan kiszorítják a gyártásból a kézműipari technológiát és csökkentik a hiba- lehetőségeket.
