Petőfi Népe, 1965. június (20. évfolyam, 127-152. szám)
1965-06-02 / 128. szám
1965. Jdttfns í, szerda S. oldal Ki koráin kel a fogyasztónak is aranyat ad Rendőrfalu. Május 17 - délután fél öt körül A Szövetkezetek Bács-Kiskun megyei Értékesítő Központja II. sz. pavilonjában vagyunk. Felföldi Lászlóné boltvezető negyedórája megállás nélkül szolgálja ki a vendégeket. Most éppen egy fiatalasszony van soron. Két csomó gusztusos piros retek már a kosarában van. — Zöldhagymát? Salátát? A vevő a mondott árukra sandít, s száját félrehúzva int nemet. — Karalábét? Tessék nézni, gyenge, mint a harmat. Négynyolcvan csomója. Egyet meg tetszik venni, s a kislánynak meglesz egy főzelék belőle. — Köszönöm az agitációt... Majd szombaton. Üj vendég — egy kékköpenyes iskoláslány. — Jó volt a retek? — Igen. Most is tessék adni négy csomót. — Nekem hatot — előzi a többieket egy élelmes öregaszszony. — A fiam egymaga megeszik négy csomót a vacsorához. Sláger a retek. Miért? Ha háziasszony lennék, a salátából nem kérnék. Kicsik, fonnyadta- sak a fejek. Bár a ládában fel van tüntetve a fekete táblán: II. osztályú — ezért 70 fillér darabja.Az I. osztályú zöldhagyma 60 fillér, a II. osztályú 50. Igaz, délután van már, bizonyára reggel elfogyott a java. Nézem a napi szállításra vonatkozó számlát. Ma főleg II. osztályú áru érkezett. — Éppen értekezletről jöttem a délutáni nyitásra — mondja Felföldi Lászlóné — Szűcs elvtárs, a kirendeltségvezető bejelentette, hogy holnaptól, 18-ától kezdve reggel 7 órára mindig megérkezik a boltokba, pavilonokba a friss áru. — Milyen frissek a zöldfélék? — Előző napi szedések. Ha a tsz-ek élénkebbek lennének, akkor ... Május 18-án, kora reggel a nagypiacon A zöldségárak igen változatosak. Egy fej saláta: 50, 60, 80, 110, 120 fillér, illetve üti a forintot. Az azonban kétségtelen, hogy a legolcsóbb is szebb, üdébb, mint a rendőrfalui boltban volt. A zöldhagyma árában sincs különbség, s a minőség is sokféle, de jobbakban, gyengébbekben bővebb a választék. A primőr karalábé 3,20—5,50 Ft közötti áron mozog. A minőség nem jobb, mint a rendőrfalui pavilon árujáé. Az állami kereskedelem piaci boltjai szintén jobbára 4,80-ért adják csomóját. Olcsóbban adja azonban a városföldi Petőfi Tsz árudája, ahol 80 fillér darabja, így versenyben van a piaci átlagárral. Egy csomóban 4—5 db van másoknál. Május 28-án, reggel 8—9 között ugyancsak a piacon Zöldhagyma, retek, karalábé, saláta nagyon sok van már. Telítettek a pavilonok, a városi zöldségüzletek is. Az árak elég szélsőségesek. Ami a sor egyik végén 80 fillér, ugyanolyan minőségben 1,10-ért megy a közepén. A dömpingben — árban és minőségben körülbelül az átlagot tartja az állami kereskedelem. Azaz: olcsóbban ad, mint a magánosok jó része. Nézzünk azonban egy primőrt, a hegyes zöldpaprikát. Maszekoknál a kisebbeket 1,20 Ft-ért adják darabonként, a nagyobbak 1,50-ért mennek. Az utóbbiakkal azonos minőségű és nagyságú áru az állami pavilonokban 2 forintért kapható. A városföldi Petőfi Tsz azonban 1,50 forinttal, szép paprikával most is versenyben tud lenni. A rádió reggel szólt az új burgonya-felhozatalról. Egy kiló ára Pesten 13,70 Ft. Többször véÚjabb elismerés A Kiskunhalasi Gépállomás bejárata fölött tábla hirdeti, hogy a látogató olyan ötszörös élüzem területére lép,, amely jó eredményeiért a megyei pártbizottság vándorzászlajának is a tulajdonosa. Ilyen üzemben dolgozni — önmagában véve is megtisztelő, sokra kötelező feladat. S az élenjáró dolgozók között még jobbnak lenni, kiemelkedő teljesítményt elérni — itt különösképp rangot, tekintélyt jelent. Juhász Balázs ilyen valaki. — Nem lesz könnyű dolga a riporternek — mosolyodik el kísérőm, Kocsis József főmérnök. — Kevés beszédű, csöndes ember Juhász. Szavát is alig hallani. A traktorvezetőt a nagy szerelőcsarnokban találjuk: egy kombájn olajhűtőjének a hegesztésével foglalatoskodik. Addig is, amíg a kötelesség az erőgépre szólítja, a szerelőknek segít. Fodor Balázzsal együtt ő végzi a gépállomás 18 kombájnjának javítását, bejáratását. Az idényben mindketten traktort és kombájnt is vezetnek, tagjai a törzs- gárdának, s csaknem azonos a szolgálati idejük is. — Éppen most tíz esztendeje, *ogy a gépállomás dolgozója lettem. Az első években, segédvezetőként, még Hofherr, meg MÁVAG-vontatókkal kínlódtam. Ötödik éve, hogy UTOS-sal végzem a munkámat. — A traktort, vagy a kombájnt szereti jobban? — A maga idejében mindegyiket szeretem — válaszolja. — A kombájn kezelése bonyolultabb, több figyelmet igényel. Az automata jelzőberendezés nem minden. Ügyelni kell a szemveszteségre, s a tarló magasságára is. Ez utóbbi a vetést követő talajmunka függvénye. Van úgy, hogy ugyanazon a táblán kombájnolunk, amelyiken a talaj munkát is végeztük. Ha ez nem megfelelően történt, bizony, a kombájnvágás könnyen „öngóllá” válhat. Csorba Bernát kétszeres szocialista brigádjának a tagja. Eddig háromszor tüntették ki a Kiváló dolgozó jelvénnyel, tavaly megkapta a földművelés- ügyi miniszter elismerő oklevelét; s ezen kívül is már annyi az oklevele, hogy el sem férnek a falon. A legnagyobb kitüntetés az idén érte, amikor „A mezőgazdaság kiváló dolgozója” lett. Az elmúlt évben az UTOS- sal a talajmunkák tervét 117 százalékra teljesítette, kombájnjával pedig 400 hold termését takarította be. Arra a kérdésre, hogy minek köszönheti újabb elismerését, szerénykedve tárja szét a kezét: — Igyekeztem, hajtottam. Mi tudjuk ennél jóval több van az új büszke cím mögött: megfeszített munka, kipróbált szakértelem, a gépek megbecsülése, gondozása. gigjártuk a kecskeméti piacot — ezen a reggelen újburgonyát még nem találtunk. . . . MÉK kecskeméti kirendeltsége Tájékozódjunk Szűcs József elvtárstól, a kirendeltségvezetőtől, mik az idei tapasztalatok a zöldség-gyümölcsellátásban? Hatalmas, hűvös raktárban találunk rá. Munkatársaival a legfrissebb szállítmányról beszél. — Tehát 220 kiló újburgonya jött Kalocsáról. Szétküldtétek már a boltokba? — Igen. A városi négy üzletbe. — Ára 12 forint? — Tizenkettő. — A piacon mennyi? — Azt még nem néztük. — Meg kell tudni. A piactól nem függetleníthetjük magunkat. Tehát addig 12 forint. Ezzel a primőrrel így most az állami kereskedelem ugrott ki elsőnek — Kecskeméten. 28-án még csak négy boltba jutott, igaz, de mint Szűcs elvtárs mondja. — Most már naponta jön újburgonya, fokozatosan nő a felhozatal. Akkor a piacon is megjelenünk. — Milyen az idén a primőrellátás? — Sokkal jobb, mint tavaly. A kecskeméti Béke, a tiszakées- kei Űj Élet, s más tsz-ek is lényegesen korábban és nagyobb mennyiségben szállítottak zöldfélét. — A zöldség-gyümölcs boltokban, élelmiszerüzletekben — ha olyan szép is az áru, mint a piacon — nem olyan friss. Miért van így? — Ezen csak úgy változtathatnánk, ha mondjuk a tsz-ek a leszedett zöldfélét mindjárt az üzletekbe szállítanák. Próbálkoztunk is ezzel, egyiknek-má- siknak kielöltük, melyik boltot lássa el. De sokszor nem olyan szervezett még a munka, hogy a megállapodás szerinti időre és mennyiségben pontosan küldhették volna a zöldséget. Megtörtént, hogy az üzlet bizonyos napokra ellátatlan maradt. Most még csak előző napi szedés jut — általában a boltokba. — Hogyan tudja szabályozni az árakat a kereskedelem? — Ahhoz, hogy árszabályozók legyünk — áru kell. Primőröknél még nem olyan fürge a szövetkezeti ellátás. Mikor aztán egy-egy áruból." hagymából, retekből, salátából felfut a meny- nyiség, tudunk olcsóbban adni. Megtörténik azonban az is, hogy valamivel előbb sikerül piacra jutnunk. Például most az újburgonyát — lehetséges — 16 forintért adja a magánkereskedő, mi már 12-ért árusítjuk. — Tehát ebben a versenyben nagyon érvényes: Ki korán kel, aranyat lel. Tóth István Június 4: megyei borverseny Jó minőségű borok szerepeltek a járási „vetélkedőkön” Május első felében kerültek megrendezésre a megyei borversenyt megelőző és több éves hagyománnyal rendelkező, válogató jellegű járási „vetélkedők”. Megyénk öt járásából az állami és a szövetkezeti gazdaságok, az egyéni termelők, sőt a termelőszövetkezeti gazdáknak a háztáji szőlőkben termett borai is részt vettek a versenyeken, amelyek iránt az érdeklődés felülmúlta a várakozást. — Mintegy 250 bort kellett ta verseny zsűrijének felülbírálnia — tájékoztatott bennünket Pfenning Gyula megyei főkertész. — Az elmúlt gazdasági év időjárása nem kedvezett a minőség alakulásának. Annál meglepőbb volt, hogy a mérsékelt reménységet megcáfolva, ha nem is kiemelkedő, de átlagában kielégítő volt a felhozott borok minősége. Megelégedéssel állapította meg a bíráló bizottság azt is, hogy a versenyeken — nemcsak az állami, de a szövetkezeti gazdaságainkból is — a kis meny- nyiségben megtermelt úgynevezett „versenyborok” mellett olyan borok is jó eredménnyel szerepeltek, amelyekből még számottevő mennyiség van a termelők pincéjében. A résztvevők közül a Kunbajai Állami Gazdaság szerepelt a legtöbb, jó helyezést elért borral. Külön érdekessége a versenyeknek, hogy első ízben volt képviselve, s meglepően jó eredményeket is ért el a második ötéves terv időszakában telepített nagyüzemi szőlőültetvények több bora. — Bar ebben az évben sem országos, sem nemzetközi borversenyt nem rendeznek, megyénk borainak vetélkedője mégsem marad el — hangzott tovább a főkertész felvilágosítása. — Hű tükre lesz ez borászatunk fejlődésének, egyszersmind jó alkalom arra, hogy megismerve a legutóbbi évjárat termését, a borok minőségéből, jellegéből hasznos következtetéseket vonhassunk le. A június 4-én a Kiskőrösi Állami Gazdaság csengődi üzemegységében sorra kerülő megyei borverseny a termelők seregszemléje lesz. A pincegazdaság, mint feldolgozó üzem, ezen csak annyiban szerepel, hogy bemutatja a korszerű technológiával kezelt tömeg-, illetve minőségi borainak gazdag választékát. Annak ellenére, hogy a boroknak a megyei versenyen való részvételét meglehetősen magas pontszám eléréséhez kötötték, mégis: az eddiginél több termelőszövetkezet megjelenésére számítanak. Előreláthatólag mintegy 200 bor „rajtol” a vetélkedőn. J. T. Tizenhárom KISZ-brigád a szocialista címért A Kiskunfélegyházi Vegyipari Gépgyárban valamennyien tisztában vagyunk azzal — írja tudósításában Csikós Dénes KISZ- titkár, lapunk üzemi levelezője —, hogy a második ötéves terv sikeres befejezése rajtunk is múlik. A gyár ifjúmunkásainak minden lehetősége megvan rá, hogy kiváló eredmények elérésével vehesse ki részét a munkából, amelynek kétségkívül jelentős tényezője a szocialista versenymozgalom. Eddig tizenhárom olyan ifjúsági munkacsapat alakult üzemünkben, amely a szocialista brigád címért küzd és ezt háromnak már sikerült is elnyernie. Közöttük van az a csapat is, amely az ifjúsági exportbrigád cím elnyerését tűzte ki céljául — máris nagyszerű eredményeket ért el. Az elmúlt négy hónap értékeléseinek alapján így az első helyezést a Seres-brigád, a másodikat a Süveges-brigád, a harmadikat pedig az Ifjúsági Exportbrigád nyerte el. A tizenhárom brigád részt vesz a megyei KISZ-bi- zottságnak a VIT tiszteletére indított versenymozgalmában is. — Talán nem leszünk szerénytelenek — írja levele befejező részében —, ha megemlítjük, hogy éppen a napokban kaptunk levelet dr. Szekér Gyula elvtárstól, a nehézipari miniszter első helyettesétől, aki elismerését és egyben köszöneTöbb ezer fiatal a mezőgazdasági szakoktatási intézményekben Az általános és középiskolát végző fiatalok közül az idén több mint 10 000-en folytathatják tanulmányaikat a mezőgazdaság különböző területein. A mezőgazdasági tanulóképzés elsőévfolyamára 6000 fiatalt vesznek fel. Erre az oktatási formára már a középiskolai és az iparitanuló-felvételek lezárása előtt is. több mint 3000-en jelentkeztek, tehát az előző évekhez képest jóval többen választották eredetileg is a mezőgazdasági szakmák valamelyikét. Hely azonban rr)ég mindig van, s főként a négy állattenyésztő — a szarvasmarha-, sertés-, juh- és baromfitenyésztő — szakma vár jelentkezőket. A mezőgazdasági szakmunkásképzésben egyébként az 1965—66-os tanévtől kezdve több új intézkedést és módszert vezetnek be. tét fejezte ki a BVK gyártmányok felett vállalt védnökségünk, kiváló eredményeiért, s hogy ezzel nagymértékben hozzájárultunk ahhoz is, hogy több fontos népgazdasági beruházáshoz készülő gyártmány a vállalt határidő előtt fél évvel hamarabb elkészüljön. A talpraesett nagymama Az elmúlt hót keddről szerdára virradó éjszakáján a kunszentmiklósiak majdnem ivóvíz nélkül maradtak. S hogy ezt sikerült megelőzni, egy idős asszonynak, egy nagymamának köszönhető. Az esetről így számolt be levelében Czapáry István, a Dél- Bács-Kiskun megyei Vízmű Vállalat Kunszentmiklósi Üzemének vezetője: „Éjféltájban — kezdődik a levél — a főtér és a Mészöly Pál utca találkozásánál a községi vízvezeték egyik aknája felmondta a szolgálatot. A nagy nyomás alatt levő víztömeg veszedelmesen, vastag sugárban tört elő és megindult a kertek, a házak felé. Az eg>rik közeli házban dolgozó idős asszony azonban felfigyelt a konyhai vízcsap zümmögésére, majd a kinti vízzuhogásra. Kisietett az utcára, s ahogy meglátta a veszedelmes áramlatot, azonnal rohant jelenteni az árvízveszélyt. Percek múlva sikerült elzárni a gyógyszertár előtti főcsapot, és így megmenekültek a víztől a környező házak, a vízmű drága gépei, berendezései.” Ki volt a veszélyt jelentő nénike? Róla csupán annyit árul el a levél szerzője, hogy az utca, ahol lakik, édesapja nevét viseli. A név nem szerepel a levélben, mert a néni „inkognitóban” kíván maradni. Mi, azonban ismeretlenül is büszkék vagyunk a bátor, talpraesett nagymamára.
