Petőfi Népe, 1965. május (20. évfolyam, 102-126. szám)
1965-05-05 / 104. szám
15. oldal 1965. májas 5, szerda Gazdasági alapfogalmak Bérgazdálkodás Őszi szántás. Tóth Sándor díjazott képe a megyei fotókiállításról. ESTE AZ OTTHONBAN AZ ÁLLAM a nemzeti jövedelem fogyasztási alapjának elosztása során határozza meg azt az összeget, amelyet munkabér formájában osztanak el. Ez az országos munkabéralap, a népgazdasági terv egyik legfontosabb előírása. Központilag szabják meg azokat az elveket és módszereket is, amelyek szerint ezt az összeget felosztják a vállalatok, majd az egyes dolgozók között. A cél az, hogy a szocializmus elosztási elvének megfelelően mindenki a munkája arányában részesüljön, a kifizetett összegek ne lépjék túl a bérformában szétosztható nemzeti jövedelem kereteit és a bérezés ösztönözzön a munka termelékenységének növelésére. Ennek a feladatnak a megoldása nem is olyan egyszerű. Az 1957-ig alkalmazott, úgynevezet béralap-ellenőrzési módszernek számos hibája volt, ezért helyette az átlagbér-ellenőrzést vezették be. Mi ennek a lényege? A minisztériumok, ismerve a vállalataik jellegét, a munkások szakképzettségének és munkakörülményeinek figyelembevételével megállapítanak egy átlagos bérszínvonalat, amit túllépni nem szabad, hiszen ez alkotja a nemzeti jövedelemből a bér útján szétosztható részt. Ezt az átlagbért szorozzák a dolgozók létszámával, s így megkapják a vállalat béralapját, vagyis azt az összeget, amit a vállalat munkabér címén egy meghatározott időszakban kifi- zetliGt. HOGY VALÓSUL meg a munka szerinti elosztás a központilag előírt átlagbér mellett? Az átlagbér csak középarányos összeg, az egyes dolgozók bére — Neve? — kérdezte. — Molnár István. — ÁháL.. Szóval te vagy az! — mondta tettetett kedvességgel, s hangja felcsattant — Te csavargó! Hol vannak a jegyzőkönyvek? Molnár szeme összeszűkült, számított erre, mégis felforrt a vére a durva hangra. Keze ökölbe szorult, de hirtelen átvillantak rajta az illegális találkozókon hallott szavak: „Nem engedni a provokációnak.” Csendesen válaszolt. — Dolgozom a Fagler-cég- nél, felügyelő úr... — Főfelügyelő, te koszos! —• Vágott közbe a rendőrtiszt — a jegyzőkönyvekről beszélj... Ismerjük a dolgaidat, nem hazudhatsz!... Akarod, elmondom! Na, idefigyelj! — Papírt vett elő a fiókból. — Tagja vagy 1934 óta a Vasas Szakszervezetnek, azelőtt az Ifjúmunkás Szövetségnek. Te vagy a szakszervezet jegyzője, s részt vettél 1935-ben a kézikovácsok sztrájkjának megszervezésében. .. Nézd édes fiam, én magam is ismerlek személyesen. .. Hányszor téptem le a kabátodról a vörös szegfűt május elsején? — Sokszor. — válaszolta halkan, s egyre csak az járt az eszében: vajon még mit csikar ki gumibottal,, villannyal, elvtársaiból ez a kövér barom. „A jegyzőkönyvek, amelyek nála voltak, nem sokat mondhatott a rendőrségnek, hiszen a gyűléseken mindig ott tanyáztak a a végzett munka alapján — a valóságban több, másoké viszont ennél kevesebb lehet. A végzett munka számbavétele megköveteli a meghatározott idő alatti teljesítmény nyilvántartását, az egyes mun-! kafajták megfelelő megkülön- ] böztetését, és a dolgozók szak- képzettségének figyelembevételét is. A vállalatok mindehhez megfelelő lehetőségeket kapnak. A minisztériumok az átlagbérek színvonalát általában minden évben valamelyest emelik és a vállalatok a béralap egy részét tartalékolják az emelkedő teljesítményekért járó magasabb bér kifizetésére. A vállalatok lehetőséget kaptak arra is, hogy a feleslegesnek bizonyuló létszám leépítésével elért béralap-megtakarítás egy részét ugyancsak az átlagbérek emelésére használják fel. IGEN fontos közgazdasági követelmény, hogy a termelékenység növekedésének mindig meg kell előznie a bérek növekedését, más szóval: a termelékenység növekedésével elért terméktöbblet nem fordítható mind fogyasztásra, mert ez fékezné a népgazdaság fejlődését. A normák állandó, tervszerű hozzáigazítását a javuló műszaki feltételekhez (ami elsősorban a különböző beruházásoknak, új, jobb gépek alkalmazásának stb. az eredménye) nálunk sokfelé elmulasztják. Pedig a normáknak ez a „karbantartása” éppen azt a célt szolgálja, hogy megfelelő ütemben növekedjék a munka termelékenysége és ezt a növekedést az egész népgazdaság fejlesztésének szolgálatába állíthassuk. B. Gy. hekusok, s amit meg akartaik beszélni, azt az utcán, vagy a kirándulásokon tették. Erről nem tudhat, mert akkor ezzel kezdte volna... Piszkos zsaruk, azt hiszik, megijedünk tőlük. Nem rettent bennünket a pofon, a rúgás.” A főfelügyelő hangja riasztotta fel. — Gondolkodik a tisztelt úr!... A fene a pofádat! A jegyzőkönyvek nálad vannak? — Igen, főfelügyelő úr, nálam vannak. Behozzam? A kövér ember meglepődött, majd elégedetten mosolyogni kezdett: „Csak egy kis ijesztés kell, s ezeknek máris tele van a nadrágjuk.” — Gondolta, sdöly- fösen intett. — Mehetsz, de egy óra múlva itt legyen. Kilépett a folyosóra. Szájában keserű ízt érzett. Túl sok volt egyszerre a megaláztatásból. Végigsietett a piszkos folyosón, köpni szeretett volna, a falon függő, légypiszkos üveg alatt pöffeszkedő Nagybányai szeme közé. „Főfelügyelő úr legyen boldog a jegyzőkönyveikkel, a szívünkbe nem lát bele.” — Gondolta. — „Behozom, attól ugyan nem lesz okosabb...” • A nyár úgy elszaladt, hogy észre sem vette. A Fagler-féle öntödében embernyúzó munka folyt. „Kell a fegyver a frontra! Szét kell zúzni a bolsevista plu- tokráciát!” — Kiáltották fröcskölő szájjal a németbérenc gyár- tulajdonosok, s közben millióSztankay Lajos, az iparostanonc- iskola igazgatója mondta: „Sajnos, mi a kecskeméti tanonciskolánkkal még nagyon messze vagyunk az ideális oktatási lehetőségektől. Nemhogy műhelyeink volnának, de helyiségeink sincsenek — maholnap nem tudjuk leültetni a tanulókat.” (Kecskeméti Közlöny — 1934. II. 10.) Kecskeméti este. Hunyadivárosi sötétség. S ebből, mint egy hipermodern óriás, emelkedik ki az új iparitanuló-otthon. Nyár vége, vagy talán már ősz is volt akkor, mikor utoljára itt jártam. Emlékszem, kételkedve bámultam a hatalmas vasbeton traverzeket, a vöröstéglás, kopár, nyers falakat, s nem akartam hinni, hogy ebből télre lakhely lesz. S az eredmény? Az üvegajtó szélesre tárul előttünk. Itt mindenkit szívesen látnak: látogatókat, lakókat, vagy csak lakójelölteket egyaránt. — Jó estét kívánok! — A piros karszalagos, nyúlánk fiú ma este ügyeletes. Orel Géza budapesti főigazgató mondta: „A magyar iparostanonc- iskolák berendezése kezdetleges, rossz, alkalmatlan. Alig egy-két iskolánk van országszerte, amely hivatásának meg tud felelni.” (Kecskeméti Közlöny — 1934. II. 10.) — Itt a földszinten van a tanulószoba és a klubterem — kalauzol Török Sándor igazgató-helyettes a kőkockás folyosón. kát kerestek. Naponta tizenkét- tizennégy órás munkaidőben az izzó fém vibrálásától elvakulva, a nehéz fánereket döntögetve, maguk a munkások is hasonlatosak lettek az acélhoz. Nemcsak szidták a németek pusztító háborúját, de ártottak ott, ahol csak tudtak. 1944. szeptember vége volt. Már nemcsak este, de nappal is hallattszott Makó felől a tüzérségi tűz tombolása. A munkások kiegyenesedett derékkal, felemelt fejjel hallgatták a a szabadulást jelentő acélt, páncélt szaggató, nekik muzsikának tűnő dübörgést. Este a csendesen szemerkélő őszi esőben Molnár István találkozott elvtársaival. — Molnár elvtárs! Számítunk rád — nyújtott kezet az egyik október eleji estén egy építő- munkás. — Elrejtettünk fegyvereket, s amikor az utolsó német vagy magyar egységek elhagyják a várost, felfegyverkezünk, megszálljuk a középületeket. .. Ügy gondoltuk a fel- szabadulás után te a rendőrséghez kerülsz. Munkástársa nem látta az arcát, de a liatal vasöntő hallgatását meglepődésnek vélte. — Tudom, volt bajod velük... De te igazságos ember vagy... Molnár József vasöntő nem szólt, megkereste az építőmunkás kezét és keményen megszorította ... Október 11-én reggel csend borult a városra. Molnár István vasöntő a műhelyben szov„A nyílászáró szerkezetek beépítéséről azt kell tudni, hogy...” — Az asztal mellett két fiú hajol össze. Az idősebbik felpillant: „Magyarázom neki az anyagismeretet...” A másik leszegi fejét — félévkor megbukott. „Sakk!... A csikót vidd a király elé, különben matt...” A többiek izgatottan figyelik a partit. A rádió a londoni Beat- lesek vad ritmusát hozza a pasztellszínű falak közé. És a szőke fiú mattot kap. — Látta már a lakószobákat? Találomra benyitok az egyik ajtón. Teremnek is beillik. A kék falú, modern helyiségben tizenkét tanuló kapott lakhelyet.. S összesen 145 fiatal birtokolja a kétemeletes épületet... A vaságyon süvölvény fiú pengeti a gitárt. „Ha majd jön valaki, aki igazán szeret..Szinte suttogja a szöveget. A többiek az ágy szélén ülnek. Fáradtak. Sokat dolgoztak napközben. Valamennyien építőipari tanulók. Ácsok, kőművesek, vízvezeték-szerelők, tetőfedők, bádogosok. — Nagyon vigyázunk arra, hogy mindig tiszta legyen a szoba — így egy nyúlánk, fekete hajú fiú. Pusztai Kálmán, aki a szobafestő és mázoló szakmát tanulja a Bács megyei Építőipari Vállalatnál. — Mi, idősebbek jet katonákkal találkozott. Nem értették egymás szavát, de egy fiatal tüzértiszt törött rézperselyeket mutogatott. A munkások megértették. S naponta, szinte megállás nélkül ezrével öntötték az ágyúalkatrészeket. A fiatal tiszt sokszor megállt Molnár mellett az öntőszekrénynél. — Ti harósi rabócsik! S a vasöntő szerényen elmosolyodott. Jól esett a dicséret, de tudta, hogy már nem Fagler úrnak, hanem magának dolgozik. Néhány nap múlva hívatták a pártba. A folyosón Tápai János várta. — Molnár elvtárs a korábbi döntés értelmében a detektív- csoportban dolgozol majd a rendőrségen ... • Molnár István rendőrőrnagy a Bács-Kiskun megyei Rendőr-főkapitányság életvédelmi alosztályának vezetője kinyitotta a cigarettás dobozt. Előre tolta, tüzet adott. — Utáltam, szívből megvetettem a régi rendőrség brutalitását, munkásnyúzó erőszakát. Akkor, 1944. októberében Szegeden elhatároztam, részt kérek abból a munkából, amely a mi társadalmunk belső rendjét, a bűncselekmények megelőzését szolgálja... S húsz éven át Molnár István betartotta az Ígéretét! Gémes Gábor arra is ügyelünk, hogy a kisebbek is rendben tartsák a ruházatukat is. Jobbra a hideg-, balra a melegvízcsapok. A fürdő vastag gőzlepelbe burkolózva fogadja a belépőt. A középső zuhanysor alatt vékony derekú, de izomtól dagadó karú fiatalokat döngöl a vastag sugarakban önjlő meleg víz. A legfelső emeleten, az étkezdében fegyelmi ügyet tárgyal az otthon tanácsa. Fiatalok, otthonlakók ítélkeznek a fegyelem ellen vétő tanuló fölött. A pedagógus itt „hallgató”. Dr. Kiss Enflre polgármester mondta: „Különösen szívemen fekszik az ipartestület ügye, legfőképp a tanonckérdés megoldása.” (Kecskemét és Vidéke — 1934. május 1.) Több mint három évtized kellett ahhoz, hogy megoldódjon — vagy legalábbis javuljon — a kecskeméti ipari tanulók helyzete — mondja az egyik pedagógus. — De most már ebben az épületben legalább az építőipari tanulóknak tudtunk otthont adni. Azoknak a gyerekeknek, akik korábban naponta 20—30 kilométert is utaztak reggel és este, hogy elsajátítsák szakmájukat. S ezért az épületért bizony alaposan megdolgoztak. Hiszen az otthon építése során a szak- és segédipari munkák nagy részét a most már itt élő tanulók végezték el. „Megkondult a kecskeméti öregtemlom nagyharangja.” Az egyik szakköri helyiségből muzsikaszó szűrődik a folyosóra. Próbál a rajkózenekar. Pöttömnyi gyerekek és sudár, vállas fiúk. A legfiatalabb, Telek Gyuszi, mindössze 10 éves, az otthon fogadott fia, s még általános iskolás — de a legkorosabb sincs több tizenhat esztendősnél. — Egy éve alakult az együttes, de már több sikeres fellépést könyvelhettek el a gyerekek — mondja Zsiga László, a Katona gimnázium énektanára, aki a rajkózenekar zenei vezetője. — Legutóbb a Ki mit tud országos vetélkedőjén szerepelte ic, A prímás, Jóni Gyurka „kölcsönkért ember”, ugyanis a Katona gimnázium második osztályos tanulója. Viszont a hegedű mellett brácsán, bőgőn, gitáron, mandolinon, balalajkán, zongorán és harmonikán is játszik, hét éve tanul zenét és nagyszerűen irányítja az együttest. Rácz Gyuszi, Zsiga Rudi, Orbán Kálmán és a többi ifjú zenész viszont helybeli. Valamennyien ipari tanulók, bentlakók — a nehéz fizikai munka után napi 3—4 órát gyakorolnak és szorgalmasan tanulnak is. Mert aki rosszul tanul, nem járhat a próbákra. Az alagút fölött tehervonat dübörög. S a Hunyadiváros szívében, az ipari tanulók kétemeletes birodalmában a lefekvés idejét jelzi a csengőszó. ‘ Kovácsi Miklós A szerkesztőség kérése az olvasókhoz Májvs 1-én befejezett Kecskemét 1944-ben című tanulmányunk iránt számos olvasó érdeklődött, különösen a megyeszékhely lakói közül. Többen jól emlékeztek a cikksorozatban szereplő személyekre, az eseményekre és fontos részletekkel, adatokkal egészítették ki az elmondottakat. Ezek az adalékok kitűnő segítséget jelentenek egy átfogóbb, a teljesség igényével készülő történeti feldolgozáshoz. Ezért a szerkesztőség felkéri mindazokat, akik további részleteket tudnak Kecskemét munkásmozgalmáról és a város fel- szabadulásának eseményeiről, valamint az események szereplőiről, hogy levélben vagy személyesen tájékoztassák róla szerkesztőségünket. Különösen kérjük azokat, akik valamilyen dokumentum birtokában vannak, vagy ismeretlen dokumentum hollétéről tudnak,
