Petőfi Népe, 1965. május (20. évfolyam, 102-126. szám)

1965-05-14 / 112. szám

Nagyobb támogatást, több bizalmat Társadalmi bíróságok megyénk tanácsi vállalatainál Kereken 55 ezer ember, tehát a megye lakosságának közel 10 százaléka tartozik a társa­dalmi bíróságok hatáskörébe. Sokszor és sokat írtunk már a Próbáljunk segíten í Írásunkkal 150 dunapataji óvodás és szüleik érdekében szólunk. A mástélszáz csöppség közül jelenleg csak övenen járhatnak óvodába, a többiek részére egyszerűen nin­csen hely. Két évvel ezelőtt süllyedni kezdett, életveszélyessé vált az óvoda épü­lete. Üj alapozás szükséges — álla­pították meg a szakértők. Vállal­kozó is akadt volna ekkor, de a felújítási terv még hiányzott. A me­gyei tanács tervező irodája később elkészítette a terveket, a megyei ta­nács pedig ebben az évben fél millió forintot biztosított a felújí­tásra. Végre van tervdokumentáció, fedezet — állapították meg boldo­gan a község vezetői és a szülők tavaly októberben, örömük azon­ban korainak bizonyult. Fél év óta ugyanis hiába keres­nek egy olyan vállalatot a megyé­ben és az országban, amely elvé­gezné a munkát 1965-ben. Emiatt aztán ki tudja, mennyi ideig foglal le 50 óvodás két iskolai tantermet, ami részükre egyébként is rossz, korszerűtlen, kényelmetlen elhelye­zést jelent. De az iskolai munkát is nehezíti a két tanterem hiánya, hiszen a délelőtti tanítási órák meg­tartásához nagyon nagy szükség lenne ezekre a helyiségekre is. Ilyen körülmények között viszont délutánonként kénytelenek pótolni a pedagógusok, a gyerekek a délelőtti kiesett tanítási órákat. „Most már semmi reményünk az óvoda ez évi felújítására és az is kérdéses, hogy a jelenleg meglévő 500 ezer forintot biztosítja-e jövőre a megyei tanács” — panaszolta ke­serűen Vincze Károly elvtárs, a községi tanács vb elnöke és hozzá­tette: Egyszerűen tehetetlenek va­gyunk . .. ... Közben egyre szaporodik a munka a határban, a földeken, és a szülök képtelenek óvodában el­helyezni gyermekeiket. Vélemé­nyünk szerint, akármennyire is szű­kében vagyunk az építőipari kapa­citásnak, mégiscsak kellene megol­dó?* találni a dunapataji óvoda ez évi felújítására. A helyi tanács vezetői a község­ben működő házilagos építöbrigá- dok igénybevételével is próbálkoz­hatnának, és nem is lennének ma­gukra hagyatva a munkában. Meg- kSrdeztük ugyanis Papp Dezső elvtársat, a megyei tanács tervező irodája vezetőjét, aki azt mondot­ta: Tisztában vagyunk a dunapa­taji óvoda felújításának rendkívüli fontosságával. Éppen ezért szívesen adnánk ehhez tervezői művezetés formájában segítséget — természete sen társadalmi munkában. Bubor Gytrta dolgozóknak ezekről a válasz­tott szerveiről, a működésükben rejlő nevelő és tudatformáló erőről, arról a hatásról, ame­lyet a munkafegyelem, a szocia­lista erkölcs megszilárdítása érdekében gyakorolhatnak. Nem érdektelen tehát, ha ép pen a fenti szempontok alapján megnézzük, milyen aktivitással és eredményességgel dolgoznak a társadalmi bíróságok me­gyénk tanácsi vállalatainál. Nagy jelentőségű ez a kérdés akkor, ha tudjuk, hogy a me­gyénkben lévő 107 ilyen bíróság közül 42, tehát az összesnek 40 százaléka tanácsi vállalatoknál' fejt ki tevékenységet. A számok beszélnek A Bács-Kiskun megyei Fő­ügyészségnek a fenti témakör­ről készített tájékoztatójában azt olvashatjuk, hogy a tanácsi vállalatoknál működő társadal­mi bíróságok munkája általá­ban elmarad a többitől. Mert például az 1964-ben lefolytatott 443 eljárásból mindössze 97 volt az, amit tanácsi vállalatoknál bonyolítottak le. Tévedés lenne arra gondolni, hogy talán nem merültek fel olyan ügyek, ame­lyeket a dolgozók kollektívája előtt megtárgyalhattak volna. A Kalocsai Fémtömegcikkipari Vállalatnál ugyanis tavaly 56 fegyelmi ügyet intéztek el, de közülük egyet sem vettek tár­sadalmi bíróság elé pedig — az ügyészi megállapítás szerint — számos alkalom kínálkozott vol­na erre. De ez az arány — ami egyáltalán nem dicséretre mél­tó — nemcsak a fent említett üzemben található meg. így van ez általában megyei szinten a tanácsok irányítása alá tartozó más vállalatoknál is. Tavaly ugyanis ezeken a munkahelye­ken 785 fegyelmi eljárást foly­tattak le, amiből a társadalmi bíróságok mindössze 97 ügyet bíráltak el. Ez azt jelenti, hogy az összes fegyelmi vétségeknek csupán 11 százaléka került a dolgozók választott szervei elé, annak ellenére, hogy ezek a bíróságok sokkal hatékonyab­bak, eszközeik több lehetőséget nyújtanak a neveléshez, a mun­kaerkölcs megszilárdításához, s nem utolsósorban a hasonló esetek megelőzéséhez. Akiket mulasztás terhel Kétségtelen, hogy a fenti szá­mok mögött megtalálható szem­lélet több tanácsi vállalatnál érezteti negatív hatását. Nem lehet vitatni, hogy a társadalmi bíróságok tárgyalásain érezhető őszinte légkör, a munkatársak segítő szándékú hozzászólása feltétlenül kihat az egész dolgo­zó kollektíva magaviseletére, az emberek egymáshoz való viszo­nyára is. Sajnos, azt is lehet tapasztalni, hogy a tanácsi vál­lalatoknál — de máshol is — a megválasztott bírák egy része kényelmetlennek, terhesnek ér­zi a megbízatást, nem szívesen vesz részt munkatársai magatar­tásának megítélésében. A mulasztás azokat terheli, akik nem világosítják fel ezeket az embereket feladatuk lénye­géről, tevékenységük pozitív ha­tásáról. Üjra a vállalati igazga­tókat, a szakszervezeti bizottsá­gok titkárait kell elmarasztalni, akik többségben elhanyagolják a társadalmi bíróságok folya­matos működtetését, azt a köte­lességüket, hogy a vállalaton be­lüli demokratizmus hordozójá­vá, mintegy megtestesítőjévé te­gyék e választott szerveket. A megoldás lehetősége Egyáltalán nem mondunk újat, ha rámutatunk azokra a lehetőségekre, amelyek a megol­dáshoz vezethetnek. Főleg a vál­lalati jogászokra vár a feladat, hiszen a társadalmi bíróságok­ról szóló törvényerejű rendelet számukra kötelezően írja elő a bíróságok munkájának sokol­dalú segítségéi. Ennek, sajnos — a fentiek szerint — eddig még nem tettek eleget. A tanácsi vállalatok között természetesen számos olyan is van, ahol a társadalmi bíróság jól működik. Nem ritka az olyan tárgyalás sem, ahol 10— 15 dolgozó szólal fel. Ezek az emberek zömükben egészséges szemléletnek adnak hangot. Ilyen jól működő bíróság van például a Kalocsai Sütőipari Vállalatnál, a Kiskunhalasi Köz­séggazdálkodási Vállalatnál, a Bács-Kiskun megyei Építő- és Szerelőipari Vállalatnál stb. Le­het tehát jól működő társadal­mi bíróságokat létrehozni. Na­gyobb támogatást, több bizal­mat érdemelnek ezek a szervek, amelyek a társadalmi tulajdon védelmében, a munkafegyelem megszilárdításában igen aktív segítői lehetnek a vállalati kol­lektívának. Gál Sándor Virágos város (Pásztor Zoltán felvétele.) T^DiíSiiTLÖim Tüzet oltott az úttörőraj Annak ellenére, hogy a köz­ségi tanács, a tűzoltótestület, az iskola tanárai is több alkalom­mal foglalkoztak a tűzrendé­szet! szabályok betartásának fontosságával, a jó idő közeled­tével egyre gyakrabban fordul elő gondatlanságból keletkező tűzeset. Így történt ez Apostagon a közeli napokban két esetben is. Gubinszki Sándor Zrínyi utcai, majd pedig Takács Dániel Akácfa utcai lakásán a kisgyer­mekek gyufával játszva tüzet okoztak. Különösebb káreset nem volt, mert a tüzet időben észrevették és eloltották. A munkából a tűzoltótestület út­törőraja derekasan kivette a ré­szét, melyért dicséret illeti őket. I. L-né Közös erővel Az esztendő csapadékosabb hónapjaiban Orgoványon, az Ürögi Lajos utca nagy részét A virágcsendélettel ékes dísztáviraton né­mi meglepetéssel ol­vastam a következő szöveget: a Tiszta ud­var, rendes ház-moz­galomban szerzett ér­demeiért a Magyar Te­levízió meghívja Önt a nagycsütörtök esti Ki mit tud?-vetélkedő zsűrijébe. Nem utasíthattam vissza a megtisztelte­tést, a megjelölt na­pon tíz perccel a mű­sorkezdés előtt ott izzadtam én is a ref­lektorok fényében, hetvenhét zsűritag- társammal együtt, egy apró, ovális asztal mel­lett. Csak annyit tud­tunk, hogy az Elégve­gyes Vállalat Igazga­tója feliratú, dúsan aranyozott karszékbe kell megfelelő embert választanunk a szép számú vetélkedő kö­zül. Pontosan tizennyolc órakor a műsorvezető a kamerákba moso­lyogva, bekonferálta az első versenyzőt, a «,memóriaművésztl’. Ki ezt tud, ki azt Enyhén pocakosodó, ötven év körüli le­gényke lépett a mikro­fon elé. Zsenge kora ellenére megdöbbentő nyugodtsággal kezdte a produkciót, pedig nem kis feladatra vál­lalkozott. Magnetofon­ról lejátszottak előtte egy hosszabb részt az Elégvegyes Tröszt fő­igazgatójának legutób­bi beszédéből. És a versenyző rövid kon­centráció után elismé­telte a hallottakat — hibátlanul. Ugyanúgy érvelt, ugyanúgy hang­súlyozott, ugyanannál a mondatnál háboro­dott fel, ugyanúgy... Szóval, ha lehet, még az eredetinél is pon­tosabban idézte a ma­gas rangú vezető sza­vait. Döntésünk egy pillanatig sem lehetett kétséges: helyet foglal­hat a székben. Igen ám, csakhogy utána egy még ügye­sebb, negyven év kö­rüli süvölvény perdült elénk. Perdült, ahogy mondom, mert ez tán­cos volt. És nem is akármilyen. Mindig úgy ropta, ahogy va­lahonnan fölülről fü­tyültek neki. Ha las­san, halkan gurgulá- zott a füttyszó, negé­desen andalgott, ha sebesen, magasan tril­lázott, akkor meg úgy kapkodta lábát, mint­ha dinamit lenne a talpa alatt. Mélysége­sen egyetértettem min­den zsüritársammal: övé a karosszék. Még meg sem mele­gedhetett talán alatta a plüss, máris át kel­lett adnia a következő versenyzőnek, aki bi­zony megszégyenítette volna a legnevesebb, cirkuszi kígyóembere­ket is mutatványával. Olyan fantasztikusan tudott hajlongani, mintha gumi lett vol­na a gerincoszlopa he­lyén. De nincs olyan jó, akinél még jobb ne lenne. A szolid, kis szemüveges bűvész mindannyiónkat önfe­ledt tapsra ragadta­tott azzal, hogy pilla­natok alatt vagy két tucat „ajánlólevél” feliratú borítékot rán­tott elő a legelképzel­hetetlenebb helyekről, még a zsűri elnökének belső zsebéből is. Végezetül egy igen lámpalázas, középkorú legénykét bocsájtottak elénk. Ez azonban nem produkált semmit. Csak csendesen — elég rosszul hangsúlyozva — sorolni kezdte mi­lyen egyetemeken szer­zett diplomát eddig. Halálosan untuk mind­annyian. Én még el is aludtam... — és erre aztán felébredtem. A feleségem duruzsolta a fülembe: úgy látszik fiacskám, hogy te csu­kott szemm l is kitű­nően tudod élvezni a népi tánccsoportok ve­télkedőjét. Békés Dezső rendszeresen elborította a víz. Éveken keresztül koptatták a környék lakói a hivatalok ki­lincsét ez ügyben, sok felszóla­lás is elhangzott, a helyzet azonban nem változott. A na­pokban köra reggel hozzáfog­tak és késő estig be is fejezték a terület rendezését az utca la­kói, tanácstagjuk, Nagy Zoltán­ná vezetésével. A vízlevezető­árkokat kiásták, az alacsonyabb részeket pedig feltöltötték. A munkából szinte az utca min­den lakója kivette a részét. F. Gy. PETŐFI NÉPE A Magyar Szocialista Munkáspárt Bács-Kiskun megyei Bizottsága és a megyei tanács lapja. Főszerkesztő: dr. Weither Dániel. Kiadja a Bács megyei Lapkiadó Vállalat. Felelős kiadó: Mezei István igazgató Szerkesztőség: Kecskemét, Városi Tanácsház. Szerkesztőségi telefonközpont: 26-19. 25-16. Szerkesztő bizottság: 10-36. Vidéki lapok: 11-22. Kiadóhivatal: Kecskemét, Szabadság tér 1/*. Telefon: 17-09. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető: a helyi postahivataloknál és kézbesítőknél. Előfizetési díj 1 hónapra 13 forint. Bács-Kiskun megyei Nyomda V. Kecskemét — Telefon: 11-85. Index; 25 065,.

Next

/
Oldalképek
Tartalom