Petőfi Népe, 1965. május (20. évfolyam, 102-126. szám)
1965-05-05 / 104. szám
Húszhónapes határidő-eltoEiéjiis Késedelmek egy községi telekrendezés körül Férfimunka volt! — A munkát végül is 1965. március 18-án fejeztük be. Az ÁFTH akkor készült el az ellenőrzéssel, s a kész tervet április 15-én küldtük el a községi tanácsak — mondotta Papp Dezső, a megyei tervezőiroda megbízott igazgatója. S ez a hír — ha előrebocsátjuk, hogy a szabadszállási telekkialakításról van szó — a községben bizonyára sokaknak ad okot a BÁTOR EMBER Vannak még bátor emberek — állapítottam meg nemrégiben a kiskunfélegyházi apróhirdetések böngészése közben. Ott ugyanis ezt olvashattam: „76 éves nyugdíjas nőül venne korban hozzá illő özvegyet, aki saját házzal és önálló nyugdíjjal rendelkezik. Nyugodt élet jeligére.” Hát tessék mondani: kell ehhez kommentár? Le a kalappal! ... FOTÓS KIZÁRVA Valószínűleg félreértésen — vagy talán szűklátókörűségen — alapulhatott az a szokatlan intézkedés, hogy Kecskeméten — az országban is egyedülállóan — a fotóriportereket és alkalmi fényképezőket szabályszerűen kitiltották a május 1-i nagy felvonulásról. Hiába tiltakozott a tv munkatársa, csak nagy ügy- gyel-bajjal tudta elvégezni munkáját, s lapunk fotóriportere is csak határozott fellépésének és szemfülességének köszönhette. hogy nem maradt le a legimpozánsabb eseményekről. Ez bizony súlyos „baki” volt, s nem szabad még egyszer megismétlődnie, akárki követte is el a hibát. A SZOBOR ÖLÉBEN Felmásznak a gyerekek a szoborra — panaszolják a parkőrök a megyeszékhelyen, A vasútkertben a kölyökoroszlá- nokat ábrázoló szobor izgatja a kicsinyeket, s folyton felkapaszkodnak rájuk, de a színház melletti jelképes Katona József szobrot sem hagyják békén. Tetszik neki, hogy a „szobor bácsi” oda ült a park szélére, közéjük, mintha barátkozni akarna velük. Az jut eszembe, hogy talán nem is olyan nagy kegyeletsértés ez a költő iránt, hiszen ha élne, biztosan nem zavarná el az apróságokat. Nem biztatom „szoborlovaglásra” a gyerekeket, de azért azt mondom: aki eny- nyire földközelben helyezi el — nyilván szándékosan — ezeket a szobrokat, annak számolnia kell ilyesmivel. fellélegzésre. Az építkezni szándékozók és a tanács vb vezetőinek egyaránt. A fellélegzést ezúttal egy ügy, nevezetesen 60 telek kialakításának befejezése eredményezi. Mi indokolja hát, hogy mégis szólunk róla? A dolog intézésének kálváriába illő, s bizony tanulságokkal szolgáló útja és módja. m Az történt ugyanis, hogy Szabadszálláson telekhiány akadályozta az építkezést. Ezen segítendő a községi tanács végrehajtó bizottsága még 1963. április elején megrendelte a ter- vez-irodánál a község belterületén levő 60 házhely rendezési tervét. A megbízást az iroda elfogadta, s az erről szóló szerződését — augusztus 22-i határidő-vállalással — április 11-én megküldte a községi tanácsnak. Hat nappal később a szerződés aláírva visszaérkezett, de nem tartalmazta a helyi tanács pénzügyi fedezetének megjelölését. Eltelt újabb három hét, megérkezett a tanács vb-nek a pénzügyi fedezetet megjelölő levele. Megkezdődhetett tehát a házhelyrendezési munka. A szerződésben kikötött, illetve vállalt határidőt azonban nem tartották be. Ehelyett 1963. augusztus 21-én a tervezőiroda magyarázó levélben közölte a községi tanács vb-vei: a házhelyrendezés azért nem készült el, mert a tanács földnyilvántartása nem egyezik a telekkönyvi adatokkal. Ugyanakkor október 1-re kérte módosítani az elkészítési határidőt. December 21-én mégis ú jabb határidő „született”. Az iroda 1964. március 28-ra ígérte a házhelyrendezési terv szállítását. Ebből sem lett semmi. A munkával megbízott mérnök időközben más munkahelyre távozott. 1964. április 18-án külső munkatársra bízták az immár egy éve készülő, de még sehogy sem álló terv elkészítését. Szó, ami szó, a dolog húzódott tovább. Július 8-án a megyei tanács vb illetékes osztálya utasította az irodát a munka legkésőbb július 30-ig történő átadására. Július 15-én a községi tanács — a sorozatos határidő-eltolódás miatt kötbérigényt jelentett be, s ezt augusztus 11-én megismételte. Augusztus 22-én végre — felülvizsgálat céljából — az Állami Földmérési és Térképészeti Hivatalhoz került a házhelyrendezési terv. Mivel azonban hibás, pontatlan volt, szeptember 30-i javítási határidő-j avaslattal az ÁFTH visszaadta a A kecskeméti Leninváros ma még csatatérhez hasonlít. Valóban csata folyik itt: azért, hogy minél előbb készen legyenek a kényelmes, szép lakások. A falak emelkednek, belül már füg- geszkedik a lépcsőház és kívül 3—4 méter mély árkokban fektetik a csatornákat. Ez a feldúlt állapot szükségszerű az építkezés területén. így készül el minél hamarabb az egész lakótelep. Persze, a helyzet nem kis veszéllyel is jár. A kettős ünnep alatt kint jártunk az építkezés színhelyén és magunk győződtünk meg róla, hogy a leninvárosi gyerekek tízével-hú- szával játszanak a veszélyes terepen. Átugrálnak az omlékony homokba ásott mély árkok fölött, felmásznak a kazalba rakott panelelemekre, haneuroz- nak a félig kész lépcsőházakban. Az éjjeliőr elmondotta, hogy állandó aggodalom közepette igyekszik megakadályozni agye- Cgfcgk «intulankodásál, de hiátervezőirodának. A kijavított munka december 24-én került ismét az ÁFTH-hoz, mely az ezt követő helyszíni részletes vizsgálat során újabb, ezúttal formai fogyatékosságra bukkant. ~27 Téved azonban, aki azt hiszi, hogy ezután már csak napok kérdése maradt az áldatlan munka végleges befejezése. Mert csaknem négy hónappal később, a házhelyrendezési terv megrendelésének második évfordulóján (!) került pont a dolog végére. Minden jó, ha a vége jó — tartja a szólásmondás. Ami az ügy érdemi részét illeti: most már valóban jó. De, hogy a hosszas huzavona közben milyen volt ennek a visszhangja Szabadszálláson, a helyi tanács vb vezetői a megmondhatói. Hiszen az utóbbi esztendőben nem akadt szinte egyetlen tanács-, illetve végrehajtó bizottsági ülés, ahol ez a téma szóba ne került volna. Az építkezni szándékozókat nem nyugtatta meg, hogy a tervezőirodát késedelmességéért a megyei döntőbizottság közel hétezer forint kötbér megfizetésére kötelezte. Hiszen nekik telek kellene. És nem nyugtatta meg a helyi TÜ- ZÉP-telep vezetőjét sem, aki a községi tanács vb vezetőinek jelzésére felkészült az építőanyag-igények kielégítésére. Nemcsak azért, mert attól tartott, hogy az anyag eladatlan marad, hanem, mert a hosszas tárolás miatt károsodhat is. LM Végezetül hadd említsünk meg néhányat a tanulságok közül: Papp Dezső igazgató határozottan állítja, hogy a három éve működő geodéziai csoport, létszámát tekintve nagyjából megszilárdult. A munka ugyan változatlanul sok, ennek ellenére sikerült számos hosszan elhúzódó tervmegrendelést elkészíteni. Ez egyik biztosítéka, hogy az említetthez hasonló határidő-elcsúszás nem fordulhat elő. Sajnálatos azonban, hogy a szerződésben vállalt időpontokhoz képest az eltolódások — különböző okokból — ma is elég gyakoriak. Ez is jelzi, hogy bizony akad még javítanivaló a csoport tevékenységén, amely az eddiginél nagyobb figyelmet érdemel az ellenőrzés, a munkafegyelem javítása szempontjából is. Másfelől azonban a megrendelők és a geodéziai munkálatok felett felügyeletet gyakorló ÁFTH részéről is gondosabb együttműködésre van szükség. P. I. ba. Az a kérése: továbbítsuk az érdekelt szülőknek a figyelmeztetést és kérést. Nagy a baleset lehetősége, a beomlott föld könnyen betemetheti az árokba zuhant gyereket; a panelrakás ledőlhet; a félig kész lépcsőházban lezuhanhat a csintalan gyerek. Ha a katasztrófa megtörtént, már késő a bánat. Amíg nem késő, addig kell cselekedni, figyelmeztetni a gyerekekeket. Mindenki a helyére! A vezénylőtiszt magasba emelte a zászlót. A tűzszerész még egyszer ellenőrizte a gyutacsokat. Aztán dörrenés rázta meg a levegőt. Először magasba emelkedett, majd méltóságteljesen leomlott az utolsó falrész is. A Nemzeti Színház majd százéves, megviselt épülete helyén hatalmas tér keletkezett, hogy helyet adjon a földalatti építkezéseinek, és könnyítsen a par- kírozási problémákon, s gyorsítsa a forgalmat. Március 8-án kapott parancsot a flottilla egyik műszaki alakulata a munka megkezdésére. Az UVATERV ugyanis először 8 hónapra vállalta a bontást, hagyományos technológiával, egy műszakban. A város szívében nyolc hónapig a forgalmat korlátozni, port, piszkot csinálni — nagyon hosszú idő. A hadsereg mérnökei, úgy látszik, merészebben terveztek, mert előzetes számítások után a felvonulástól az elvonulásig 12 hétre elvállalták a munkát. S ez nagy különbség! Dr. Kovács Sándor vörösdiplomás hadmérnök-százados vezetésével szinte óráról órára elkészítették a pontos „haditervet”. Százegynéhány katona fogott a falak lebontásához. Valamennyien építőipari szakmunkások, ácsok, lakatosok, kőművesek. Teljes erőbedobással dolgoztak. Célunk az volt — mondta Kovács százados —, hogy a lehető legnagyobb ütemben — és természetesen baleset nélkül — időre befejezzük a munkát. Tudtuk, nem kis feladatot vállalunk. Robbantani a főváros kellős közepén! — Milyen állapotban találták az épületet? — A bontás első szakaszában bizony a teljesen korhadt tető- szerkezet majdnem tragédiát okozott. Még a külső tartóoszlopokat bontottuk, amikor minden emberi beavatkozás nélkül leszakadt a zenekari ülések feletti mennyezet és hatalmas falfelület zuhant alá a mélybei Szerencse, hogy senki sem tartózkodott a nézőtéren. A fő tartógerendák több helyen 80 cm-es hajlással ívelték át a kupolát. Szinte ez a törési határ! Bizony, ez a már úgyis agyon toldozott-foltozott épület valóban megérett a lebontásra! — A hadsereg tökéletes technikáját dicséri az is, hogy még csúcsforgalom idején is bátran robbantottak. Belül fúrták meg a falakat, ék alakban robbantották. így minden esetben befelé dőlt. A falak felső részét hatalmas csörlőkkel kifeszítették, hogy véletlenül se hullhasson a törmelék az utcai oldalra. — A zsinórpadlás robbantása előtt — folytatta a százados — sokan aggályoskodtak, hogy az óriási: 27 m hosszú, egyenként 9 és fél tonnás vasfőtartók „be- szánkáznak” a szomszédos épület előterébe. Mi azonban mindent gondosan előkészítettünk és a robbantás után a zsinórpadlás 120 tonnás vastömege a fallal együtt szelíden, engedelmesen „bevándorolt” a bontási területre. A munkálatokhoz nyolc-ki- lenc mázsa robbanóanyagot használtak fel, mert a falak vastagok voltak. Szétrobbantottak 23 ezer tonna tömör falat, 15 ezer tonna vasanyagot, elszállítottak összesen 35 ezer tonna törmeléket.' Az óriási exNemzeti Színház helyen. kavátorok éjjel-nappal dolgoztak, tonnás markolóikkal fáradhatatlanul rakták a teherautókat. — Ha a katonák közül név szerint valakit ki akarnék emelni, nehéz dolgom lenne — mondta a parancsnok. — Mindenki tudása legjavát adta. De nem csupán dicséretet kaptak hanem szép jutalmat is. Április hónapra átlagban 1000 Ft-on felüli borítékot vihetnek haza a honvédek. Megdolgoztak érte becsületesen! Harmincadikén elvonult az alakulat. Addigra elgereblyézték az épülethelyét, aszfaltozták a járdát. Mindenütt a legnagyobb rendet hagytak maguk után. Elvitték az emberek dicsérő szavait, megbecsülését. Gratulálunk, honvédek, ez férfimunka volt! (Kép—szöveg: Regös István) A szülőkön a sor, hogy ezt megtegyék! Bal— PETŐFI NÉPE A Magyar Szocialista Munkáspárt Bács-Kiskun megyei Bizottsága és a megyei tanács lapja. Főszerkesztő: dr. Weither Dániel. Kiadja a Bács megyei Lapkiadó Vállalat Felelős kiadó: Mezei István igazgató. Szerkesztőség: Kecskemét, Városi Tanácsház. Szerkesztőségi telefonközpont: 2B-19-, 25-16. Szerkesztő bizottság: 10-3S Kiadóhivatal: Kecskemét, Szabadság tér 1/a. Telefon: 17-09. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető a helyi postahivataloknál és kézbesítőknél. Előfizetési díj 1 hónapra 13 forint. Bács-Kiskun megyei Nyomda V. Kecskemét. Index; 35 065. Telefon: 11-85. Vigyázat, leninvárosi szülők! Amikor még állt az utolsó falrész.
