Petőfi Népe, 1965. május (20. évfolyam, 102-126. szám)

1965-05-28 / 124. szám

1965. május 28, péntek

5. oldal

Háromszáz beiratkozott tagja, ám a családtagokkal együtt köze] kétezer olvasója van a hajósi könyvtárnak. A két évvel ezelőtt avatott új, modem művelődési otthonban kapott helyet a több ezer kötetet számláló könyvtár, ahol naponta tartanak könyvismertetőket, sőt időnként, a tagok részére klubnapokat is.

A televízió és a népművelés

A közelmúltban labdarúgó-mérkőzést közvetített a televízió Londonból. A falusi művelődési otthonok százaiban tömegek gyülekeztek a készülékek előtt. Izgatottan várakoztak és figyelték a „Kapcsoljuk Londont” feliratot. Nem mindenütt volt ilyen néma a várakozás. Egy vidéki tanítónak, népnevelőnek eszébe jutott: meg kellene próbálni ezt az alkalmat is felhasználni az emberek ismereteinek gyarapítására. Így a művelődési otthonban a külföldi sportközvetítések előtt tíz- tizenöt perces ismeretterjesztő előadást tartott arról az országról, ahonnan a közvetítés történt.

Bizonyára nemcsak egyetlen ilyen pedagógus van, mert ezt a tapasztalatot — sok más hasonlóval együtt — a Népművelési Intézet egy kis füzetben közzétette. Előzőleg felmérést végeztek tízegynéhány művelődési házban a televízió felhasználásának lehetőségeiről a népművelésben. Így kapták a labdarúgást ismerettterjesztéssel összekötő példát. De sok más érdekességet is. Nem kevés művelődési otthon akad, ahol a különböző szakkörök, foglalkozásaikat úgy szervezték meg, hogy egybeesnek a televízió hasonló témakörű adásaival. A képzőművész szakkörök például beépítették programjukba a televízió képzőművészeti jellegű adásait. Az irodalmi színpadok, színjátszó körök együtt nézik meg a televízió színházi közvetítéseit, együtt beszélik meg az irodalmi, dramaturgiai és szín- játékbeli problémákat. Felsorolni is nehéz, hányféle formája lehetséges a televízió hasznosításának.

Mindenekelőtt azt kellett tisztáznia a televíziónak, hogy a népművelés mely ágához kapcsolódik szervezetten. Kézenfekvő volt, hogy az iskolai oktatáshoz, de mindinkább az iskolán kívüli népműveléssel is szoros kontaktust tartson. (Ennek érdekében az elmúlt év nyarán Salgótarjánban tanácskoztak a népművelők és a televízió vezetői.)

Az iskolai népművelés támogatására immár több mint egy esztendeje rendszeresen működik az iskolatelevízíó. Hatása és jövője szinte felmérhetetlen. Különösen a vidéki pedagógusok emlegetik nagy dicsérettel az általános iskolásoknak szóló adásokat. Mérhetetlenül nagy segítséget jelent számukra, hogy olyan dolgokat mutathatnak be a gyermekeknek, amelyeket egész életükben sem láthattak volna .talán. Még nagyobb jelentősége va n a pedagógia módszertani problémáinak megoldásában, a vidéki pedagógusok pedagógiai szakképzésének növelése tekintetében. Ez azonban, ismételnünk kell, a televízió és népművelés kapcsolatának csupán egyik és nagyon körülhatárolt oldala.

— Jelentősebb és fontosabb az a segítség, amit az iskolán kívüli népművelésben tud nyújtani. Szinte alig van olyan adástípus, amelyik közvetve vagy közvetlenül ne segítené ezt a munkát. Vegyük mindjárt a legkedveltebb televíziós műsort, a híradót. Rendkívüli jelentősége van annak, hogy emberek, akik olvasva talán igazán oda sem figyelnének bizonyos kül- vagy belpolitikai eseményekre, most a látvány erejével a legszorosabb kapcsolatot tartják fenn a világ és az ország változásaival. Érdekes megfigyelés egyébként — Angliában végeztek ilyen irányú kutatást —, hogy a gyerekek és az egyszerűbb nézők a televízió híradójának hatására olyan eseményeket is valóságosnak fogadnak el, amelyeket, ha moziban látnak, csak játéknak, művészetnek, és semmiképpen sem valóságként könyvelnék el. Ezért van ilyen nagy jelentősége politikusok szereplésének is a képernyőn. (Közismert, hogy —egy amerikai közvéleménykutató intézet tanúsága szerint — Kennedy győzelme Nixon felett annak is volt köszönhető, hogy a televízióban rokonszenvesebb benyomást keltett a nézőkben.)

Míg a híradó ilyen agitatív jellege kézenfekvő, egyes más műsoroké látszólag nem annyira. A salgótarjáni tanácskozás azonban jól bizonyította: valóban alig akad olyan műsortípus, amely megfelelő ötletes- séggél ne lenne fehasználható a népművelők számára. A színházi közvetítéseket már említettük. Ám a műélvezeten túl ezek sem egyedül csak a színjátszókor tagjai számára hasznosíthatók. Sok helyen eredményesen kísérleteznek — akár van a televízióban színházi jegyzet, akár nincs — helyi előadóval, aki az előadás előtt vagy után még irodalmi ismereteket közöl, majd vitát rendeznek a látottakról. Hasonlóképpen lehet hasznosítani a filmeket is.

Ugyancsak kimeríthetetlen népművelési lehetőségeket rejt a különböző kérdezz—felelek műsorok, ki mit tud-ok közvetítése. Itt is találkozhattunk már olyan megoldásokkal, hogy helyi népművelő, ismerve a jelenlevő tv-nézők felkészültségét

tovább folytatta vagy kiegészítette azt a játékot, amit a képernyőn láttak. A legkívánatosabb természetesen a különböző, televízióban elhangzó népművelési jellegű előadások, film- bemutatók hasznosítása. A legjobb művelődési házakban azonban itt sem elégednek meg azzal, hogy a hallgatók, nézők a készülék előtt ülve, pusztán befogadják a látottakat. Módot találnak arra, hogy valamilyen formában a jelenlevőket is aktivizálják, ami azért lényeges, mert így hatékonyabb a népművelés.

Ez a problémakör egyben rávilágít a televízió és népművelés kapcsolatának legfontosabb és mindig aktuális kérdésére. A televízió országos jellegű műsorokat sugároz. Akkor és ott lehet kibővíteni, alkalmazni ezeket a műsorokat, ahol olyan előadók, népművelők élnek, dolgoznak, akik kitűnően ismerik a helyi körülményeket, sajátosságokat.

hz ugyanis a kulcskérdés. Ha nem tud adni valami olyan pluszt, amit a tv nem, s csak az ott jelenlevő nyújthat, akkor nincs értelme kibővíteni a látottakat. Akkor jobb megmaradni a képernyőn látható műsor befogadásánál.. Már ez is oly mérvű forradalma kulturális életünknek, amelynek következményeit ma még csak alig, vagy kis részben tudjuk érzékelni és hasznosítani.

D. T.

dezvény, nincs népi tánccsoport, pedig olyan sokan szeretnénk táncolni! A KISZ csak a sporttal törődik. Velünk nem. Semmi műsoros rendezvényt nem engednek meg az iskolában. Ez nem jól van így...

Hát bizony ez afféle vádbeszéd —, nemhiába akar Julika jogász lenni. Tud is pattogni, ha jogsérelemről van szó. Ám arról van-e szó valójában? REt szól ehhez Irénke néni, az igazgató?

— Nem egészen úgy van, ahogy Julika látja. Ö olyan, hogy szeret „odamondogatni”. A kollégiumi tanácsba is beválasztották volna, de — dicséretére váljék az önkritika! —nem vállalta ezt a szerepet, mert „akkor mindig az övé lett volna az utolsó szó”. Ami a fegyelmet illeti? Mi lenne itt a kollégiumban, ha minden kislány annyit viháncolna, amennyit csak akar? Valami rendet kell tartani. Nincs is velük komolyabb baj, jó gyerekek valamennyien.

Persze, a diák mindig sötétebben látja a saját érdekében való fegyelmet. Ezt végül Julika is elismeri.

— Milyen a többi kislány?

— Itt a kollégiumban mind nagyon rendes. A kollégium átlageredménye 3,93. Sok a jó tanuló és kevés a gyenge.

— És a fiúk? Levelezés? Szerelem?

1/ amaszosan legyint Julika:

" Arra nem érünk rá. Egykét levél jön néha, az meg is van engedve. Aztán meg vasárnap látogatási idő alatt találkozhatunk. Nagyon szép társalgónk van. De egyébként nem érünk rá mostanában a fiúkkal foglalkozni. Tetszik tudni, nagyon sok a tanulnivaló...

Balogh József

Érdekes kisfilmek a kecskeméti művészklubban

Május eleje óta új programmal bővült a kecskeméti művészklub munkája. Hétfő esténként a városi művelődési ház Rákóczi úti nagytermében rövidfilmeket vetítenek. A klub vezetőségének törekvése az, hogy az immár világhírű magyar kis- fllmgyártás legértékesebb, s a mozik műsorán ma már általában nem látható művészeti alkotásait tegyék hozzáférhetővé az érdeklődőknek.

A jövő hétfőn négy kitűnő filmet láthat a műsorban a közönség. Gerelyes Endre „9 perc” című filmjét, s egv képzőművészeti filmet „1514. Dózsa György” címmel. Ezenkívül a Kis Western című lengyel és a Hullámőrület című francia filmet.

Nem egészen érthető

Érettségi előtt

J

ulika kecskeméti lány, de mint árva, idekerült a kalocsai leánykollégiumba. Második gimnazista volt, amikor édesanyja meghalt. Édesapját szélütés érte. Hatan vannak testvérek, ő az ötödik. Ritkán jár haza Kecskemétre. Most is, ahogy a negyedikesek eltávozást kaptak a kollégiumból, ő itt maradt, másodmagával, és — tanul.

Az első próbán, az írásbelin már túl vannak.

— Nehéz volt?

— Kicsit drukkoltam. De azért ment.

Igazít egyet hosszú haján.

— Nagyon komolyan veszem az érettségit, mert egyetemre szeretnék menni. Pécsre.

— Milyen pályára készül, Julika?

— Jogra. Bíró szeretnék lenni. — Átlaga?

— Elég jó. 4,9. Azt hiszem, felvesznek.

De azért valami kis bizonytalanság bujkál a szavában. Érthető, drukkol az ember, ha valami nagy dolog előtt áll.

— Milyen tárgyakat szeret?

— Szeretem a történelmet, a földrajzot. Nyelvek közül a németet és az oroszt.

— Sokat kell tanulni?

Int a kezével:

— Ajjaj! Nagy baj itt a kollégiumban, hogy a negyedik osztályban kevés a tanulóóra. Nem tudunk hol tanulni, mert vagy mi zavarunk másokat, vagy mások zavarnak bennünket. Sokszor még illegálisan is tanultunk. Volt úgy, hogy egy órával korábban keltünk néhányan. Elnézték nekünk, bár tilos az ilyesmi. Nagyon sok az anyag. Tantárgyanként 32 tételt kell betéve tudni.

— Mit jelent az, hogy betéve? — Hát azt, hogy ha az ember tud valamit, azt becsületesen tudja. Ne csak akárhogy.

Julika gyorsan beszél. Dr. Pummer Sándorné, az igazgatónő inti is eleget:

Julika, ha jogra akarsz menni, akkor kavicsot tegyél a nyelved alá, hogy megértsék a szavadat. Ha ügyész, ha bíró leszel, szépen kell ám beszélned! Kegyelmezi is magát, de ha tűzbe jön, akkor megint csak pereg a nyelve. Mint most is:

— Nekünk itt a kollégiumban nem könnyű. Tessék elképzelni: a „külsők” mehetnek szórakozni, moziba, sétálni. RE csak kiülünk az ablakba és nézzük az Érsek-kertben napfürdőzőket. Ha nevetünk, az a baj, ha nem nevetünk az is ba.i. Minden szabálysértés azzal jár, hogy elvonják a szórakozást. Mikor úgyis olyan keveset szórakozunk! Hát baj az, ha vidámak vagyunk? Nincs az iskolában semmi ren— érti-e a gyerek, miért úgy kell a leckét folytatni, ahogyan a magnó mondja?

7. Nem egyszerű „gépkezelői” ügyességgel kerüli el a diák, hogy a gép feljegyezze, hol akadt meg? Végighallgatja az egész feladatot, illetve annak megoldását, aztán meg• írja a leckét. Ki állapítja meg, hol nem tudta volna?

8. Ha pedig ezt meg lehet csinálni, nem lenne egyszerűbb például a számtanpéldákat teljes levezetéssel, megoldással kinyomatni a matematikakönyvben?

Akkor viszont rá lehetne írni a könyvekre: Házi másolási gyakorlatok.

(t)

gyereknél visszahallgatja a magnót, vajon hol hibázott volna, ha a puskázógép ki nem segíti? Bele se néz a gyerekek füzetébe, hi szén azok mindegyikékében egyformán jól megoldott a feladat?

5. Az nem történhet meg, hogy a puskázógép mentesíti a tanulót a fejtöréstől, mert hisz végig elr.ondja a megoldás menetét?

6. A „puskázást” a gép feljegyzi, így a tanító tiszta képet kap arról, mit ‘adott a diák s mit nem — mondja a hír. Eddig nem azt tudta meg, ha a tanuló jól vagy kevésbé sikerültén oldotta meg a feladatot? Vajon a gépi tanítás után nem kell-e ugyanúgy meggyőződnie a tanítónak

1. Akkor válhat általánossá a használata, ha például minden falusi iskolásgyereknek lesz otthon magnója, melyről lehallgathatja a házi feladat megoldását.

2. Ha már most igénybevehető a gép, ez hogyan történik? A gyerek otthon elakad a leckével, felmegy az iskolába, elkéri a magnót, és „ketten” folytatják a feladatot?

3. Nem fogja-e a tanuló inkább testvéreit, szüleit, osztálytársait megkérdezni, hogyan is csinálja tovább a feladatot? Ügy. mint eddig. így kikerüli azt is, hogy a tanító megtudja, hol állt meg a tudománya.

4. Miből áll a tanító házifeladat-javító

munkája? Minden

OLVASSUK, hogy a Győri Tanítóképző Intézet három tanára tanítógépet szerkesztett. Magnószalagra rögzítik a házi feladatok megoldását. A tanuló igénybe veheti ezt a „puskát” úgy, hogy meghallgatja a szalagot azon a helyen, ahol a feladat megoldásában elakad. A „puskázást” a gép feljegyzi, így a tanár tiszta képet kap arról, mit tudott a diák, s mit nem.

Az újsághír szerint ez a puskázógép megkönnyíti a falusi és tanyai iskolák tanulóinak, tanárainak a házi feladatok elvégzését és kijavítását.

Ügyes gép lehet. A szűkszavú hír azonban sok mindent nem magyaráz meg.