Petőfi Népe, 1965. május (20. évfolyam, 102-126. szám)
1965-05-27 / 123. szám
1965. május 27, csütörtök 5. oldal Nyári egyetem hangversenyek, kiállítások Sopronban A Soproni Ünnepi Heteket az idén június 25-től július 19-ig rendezik meg. Számos zenei rendezvény, színházi előadás, sportversenyek, ipari, képző- és népművészeti kiállítás teszik színessé a programot. Az Ünnepi Hetek keretében nyitják meg július 7-én a Soproni Nyári Egyetemet. Meghívót, amely határsávbelépőül is szolgál, a Györ-Sopron megyei Idegenforgalmi Hivatalnál (Sopron, Öga- bona tér 8.) lehet igényelni. Ä fej és a kéz Tervezes, termelés, jó minőségű, becsületes munka — ez most számunkra a legfontosabb. Vezetők, mérnökök, technikusok, kétkezi munkásemberek keresik a legjobb megoldásokat, melyek gazdasági életünkbe új színt, még nagyabb lendületet visznek, hogy minél jobban helytállhassunk a közösen vállalt feladat, a szocialista társadalom felépítésében. Fontos dolog a termelés technikai, anyagi, szervezésben feltételeit okosan megteremteni, hiszen a rend, a tervszerűség életünk egyik alapja. A fokozott munkaütem, a jó minőséÉrfékes ritkaságok Nemrégiben fogtak hozzá, hogy a háború alatt sok kárt szenvedett Kecskeméti Református Könyvtár anyagát tudományos igényességgel rendezzék és számba vegyék a megtalálható régiségeket, a levélnincs elrendezve, előreláthatólag sok ritkaságot tartalmaz a gyűjtemény. Megtalálható például Arany János egyik levele, amelyben a Kecskeméten felajánlott tanári állással kapcsolatban közli válaszát. A költő Az 1636-ban kiadott első nyomdai úton előállított kottás énekeskönyv, az Öreg graduate tári anyagban levő értékes leleteket, különféle kéziratokat. A munka nagy felkészültséget és hosszú időt kíván, hiszen a több mint ötvenezer kötetes könyvtárat teljesen föl kell mérni, katalogizálni és rendszerezni. Több olyan, nemcsak magyarországi, de világviszonylatban is ritkaságszámba menő érdekesség van a könyvtár tulajdonában, amely szinte felbecsülhetetlen értéket képvisel. Itt őrzik többek között az 1541-ben Sárváron kiadott Szilveszter- biblia legjobb állapotban levő példányát, amelyet Erdősi Szilveszter János protestáns reformátor fordított magyar nyelvre. A biblia például sokkal jobb állapotban van, mint a Londoni British Múzeumban őrzött „testvére”. A rendszerezésnél több olyan könyvet is számba vesznek, amelyek az 1711-ben kiadott első magyar katalógus előtt készültek, s így a régiségek közé számítanak. Figyelmet érdemel még a könyvtár anyagából az első nyomdai úton előállított kottás énekeskönyv, az öreg graduálé, amelyet 1636-ban adtak ki. Szintén a ritkaságok között tartják számon Ambrossi Caletinii tizenegy nyelvű hatalmas szótárát. Az igen vaskos, rézveretes, kapcsos könyv több ezer szót tartalmaz latin, héber, olasz, belga, francia, német, spanyol, lengyel, görög, angol és magyar nyelven. Megtalálható itt továbbá Kulcsár György 1547-ben kiadott posztillája, amely prédikációkat, bibliamagyarázatokat tartalmaz. Ugyancsak itt őrzik az 1621-ben Szenczi Molnár Albert által összeállított és készí tett első magyar—latin—görög szótárt is. Szintén a könyvtár ritkaságai közé tartozik a Kossuth Hírlap 1848-ban megjelent, majdnem teljes évfolyamának bekötött gyűjteménye. Nagy érdeklődésre tarthat számot a könyvtár levéltári anyaga is. Ez egyelőre még nem volt hajlandó a hírős városba költözni. Talán ennél is érdekesebb az az igen cifra betűkkel papírra vetett, II. Rákóczi Ferenc által írt védlevél, amelyet a fejedelem 1710-ben küldött Kecskemétre egy református lelkésznek. A levéltár anyaga hamarosan a kutatóknak is hozzáférhetővé válik, s reméljük, hogy még számos fontos és érdekes, értékes dokumentumot, ritkaságot találnak majd a sárguló papírlapok között Gál Sándor gű termelés azonban az emberi feltételek tökéletesítését is megköveteli: a mi társadalmunkban minden tisztességes dolgozó ember ne csak tudásával, hanem érzései, önérzete, öntudata teljességével, a szorgalmas munka pártján álljon. Csak így üzenhetünk hadat a fegyelmezetlenségnek, a lógásnak, az ide-oda vándorlásnak. Ezzel a második feltétellel sajnos, nem mindenütt törődnek. A szervezésről, a mecha- rúzmusról folyó viták közben kevés szó esik a tudati nevelésről, a tudatos fegyelemmel, az értelemmel, kedvvel végzett munkának erről a fontos feltételéről. Igen sokan kezelik úgy ezt a követelményt, mint az a tsz-elnök, aki szerint „most nem a szavak, hanem a tettek korszakában élünk, felesleges hát a szóbeli, agitáció, hiszen a cselekvés és a nyomába szegődő eredmények a napnál is világosabban meggyőzik az embert”. Téves ez az okoskodás. Még akkor is téves, ha valóban a tettek korszakát éljük. Mi szocialista emberek módján akarunk élni. Nekünk eszmei vonatkozásokban is szót kell értenünk egymással, a mi számunkra nem közömbös, ha csak a gyárakban, földeken épül tervszerűen a szocializmus, az emberek fejében és szívében viszont kevésbé. Nem bízhatjuk a véletlenre, ki-ki belátására azt, mikor és hogyan jut el világunk céljainak megértéséhez, mikor követeli érzése és értelme is, hogy a keze serényebb legyen. Kell tehát a szó, a nevelés, hiszen azt is csak érvelő szavak segítségével értheti meg az emberek sokasága, hogy a mi munkánk nem öncélú tevékenység. S nem is csupán a magunk számára kell, hogy megteremtsük a boldogulást. Világméretű harc részesei vagyunk, testvémépek csillagképébe ötvözötten olyan társadalmi rendet építünk, amely a legtöbbet akar tenni az emberért. Aki lustálkodik és a sült- galambot várja a szocialista társadalomtól, akarva-akaratlanul árt közös ügyünknek. Ezért fontos az okos szó és a nevelés, a kimunkált, magas öntudat, hogy ezt mindenki világosan megértse. Ezért fontos, hogy a fejekben is tervszerűen épüljön a szocializmus. Hiszen amit a fej akar, a fej helyesnek lát, azt a kéz engedelmesen megcselekszi. ^ _ K. Gy. Megtalálták anyanyelvűket A szíves invitálásnak nem tudtam ellenállni. Igaz, hogy a németóra csak délután következett el, de már délelőtt találkoztam a tanárral meg a gyerekekkel az iskolaudvaron, ahová a kézilabda-mérkőzés harsogó zaja csalt be. A bajai gyerektábor mérte össze erejét a bácsalmásiakkal. Volt ott biztatás. Délutánra aztán elcsendese dett az iskola. Itt szerencsére nincsen tantermi zsúfoltság, a 17 osztály számára van annyi hely, hogy a rendes tanítás csak délelőtt folyik, így a gyerekek délutánja szabad. Kora reggel, vagy délután ? Szalai László némettanár hl vott meg az órájára. Ebben az iskolában — a Bácsalmási Vörösmarty Mihály Általános Iskolában — rendszeres német nyelvoktatás folyik. — A tanulólétszámnak pontosan a tizedrésze — 64 gyerek — jár németórára — mondja Szalai László tanár. — Három csoportban összevontan tanulnak, heti három órában. Részemre ez heti kilenc órát jelent. Mivel a német nyelvóra nincs benne a rendes napi programban, azt vagy kora reggel, vagy délután tartjuk. A reggel hét órakor való kezdést nem minden gyerek szereti, pedig ez a jobb; frissebbek a tanulók, jobban megmarad az anyag. Délután már fáradtak, és amikor üres az egész iskola, valahogy nem esik jól a tanulás. Huszonhármán jöttek össze a délutáni órára, felső tagozatosok javarészt. Itt már kicsit nehezebb az anyag, mert a hatodiktól kezdve komolyan foglalkoznak nyelvtannal is. Figyeljük az óra menetét. Feltűnő, hogy magyarul egy szót sem ejtenek, ha valahol hibázik a gyerek, akkor a hibát is németül magyarázza meg a tanár. És a gyerekek értik. Határozottan jó ez a módszer. Hutterer Tamás és a többiek Mint később megtudtam, Szalai József biológia-földrajz szakos tanár, a németet beszéli, maga is német származású. Igyekezete és egyéni módszere szép eredményeket hozott már a német nyelvoktatásban. Rad- nai Antal német szakfelügyelő ezt írta róla a látogatási naplóba: „A tanítási óra legnagyobb részét beszélgetésre fordítja. Tanítványai megszerették a németet...” — Kik járhatnak németórára? — Még a közelmúltban is úgy volt — mondja a tanár —, hogy az ingyenes német nyelv- oktatást bármelyik gyerek igénybe vehette. Ez azonban zavarokat okozott az előrehaladásban. Mert az a gyerek, akinek családjában beszélik a német nyelvet, már hoz magával valamit az órára, megvan a szókincsének az alapja. Ha viszont teljesen kezdő a gyerek, nehezen lehet együtt oktatni őket. Ezért a megyei tanács rendelkezése értelmében ma már csak azok a gyerekek jöhetnek németórára, akiknek családjában egyik vagy másik szülő, esetleg mindkettő beszéli a nyelvet. így már sokkal komolyabbak az eredményeink. Sokan kerültek gyermekeink közül a bajai német gimnáziumba. Hutterer Tamás például ma is jeles tanuló, de büszkék vagyunk Pásztai Ilonára és Mayer Magdolnára is ... A nemzetiségi kultúra érdekében Ebben az iskolában 64 gyerek tanul németet, a másik iskolában is hasonlóképpen folyik az oktatás. Aggasztó azonban a szaktanárhiány. Ott sincs német szakos pedagógus: ez az iskola adja kölcsön Fleckenstein József orosz szakos tanárt. Emelni kellene a szaktanárképzést, kevés a pedagógus a nemzetiségi nyelvoktatásban! Pedig ez a fajta nyelvoktatás, a nemzetiségi kultúra ápolása szempontjából nagyon fontos dolog. Jávor József iskola- igazgató mondja: Ha arra gondolunk, hogy például a hajósi, nemesnádudvari, hercegszántói népi együttesek mennyi színes művészetet adnak hozzá az egyetemes népi művészethez, csak azt mondhatjuk, hogy kár volt itt elhanyagolni a nemzetiségek művészeti hagyományait. Ám még nem késő. Csada Matyi, Somos Laci, Búkor Tériké, Égert Kati, Marton Jóska, Nuszpl Jóska és a többi csillogó szemű gyerek, aki itt a német órákon jeleskedik, biztosan segít majd feleleveníteni ezeket. Meg Schoblocher Kati, akit jó eredményei alapján már felvettek a bajai német gimnáziumba. Balogh József Hátul is van szemem A dolog bonyolul- “ tan kezdődött. Moziban ültem, egy új magyar filmben gyönyörködtem, amikor a szomszédom felzokogott. Tekintettel arra, hogy vígjátékot mutattak be, ebben nem lett volna semmi feltűnő, de a zokogás oly görcsös és fájdalmas volt, hogy megsajnáltam a töpörödött anyókát — szomszédnőmet: — Mi baj van, drága öreganyám, talán segítségére lehetnék... — Hogyne lehetnél édes fiam — sóhajtotta a szegény lélek — az ég szerelmére, már másfél órája ülök itt, egy kukkot sem értek a filmből. Nem magyaráznád meg, hogy Julcsa miért ment fel Pista lakására, és Pista miként azonos Gáborral, és Gábor miért ütötte szögmérővel szíven Mátrait, holott Jakab felesége, ödömér húga, aki Málcsira féltékeny. És mi köze ennek Sándor újításához, amit Viola szeretője, a huligán Milán, éllop? Ha van benned irgalom, szánj meg engem, szegény gyötrődót... Mivel annak idején “ ■ a szanszkrit nyelv lektora voltam Rejkjavikban és az okkult tudományok tudora a sülysápi egyetemen, néhány szóval elmagyaráztam a film tartalmát. Az anyóka örömtől csillogó szemekkel hallgatott, a kezem szorongatta, majd hirtelen kiro- hant a ruhatárba, kiváltotta két szárnyát, azokat felöltötte, egyébként is hirtelen ragyogó fiatal angyallá változott. — Jó tett helyébe jót várj — mondta édes hangon — kérj tőlem bármit, teljesítem. Éppen a ruhatár előtt álltunk, a szokásos népek csatája zajlott le, csak modernebb fegyverekkel. mint Lipcsében. Egy termetes asszonyság fültövön vágott, és csodálatos basszus hangon megkérdezte: — Nem tud vigyázni?. .. — majd gúnyosan folytatta: — persze, nincs hátul szeme... elég baj! Ekkor világos lett előttem, mit kérjek a tündértől: — Ö, te csodatevő, szeretném, ha hátul is volna szemem! — Csekélység, — legyintett a varázslatos lény és attól kezdve hátul is volt szemem. M em akarom rész- ■* létezni, hogy ennek milyen következményei voltak. Persze, kellemes állapot volt észrevenni és idejében kikerülni az autót, amint hátulról el akar gázolni. Jó volt hirtelen fordulattal elugrani, ha valaki hátulról belém akart rúgni és az se volt utolsó, hogy ha háttal álltam, akkor is megláttam az ellenőrt, ha az felszállt a villamosra, nekem nem volt jegyem, még idejekorán megléphettem. Ám azért, kedves felebarátaim, ne irigykedjetek. Hátulsó szememnek volt hátulütője is. Például kiderült, hogy nemcsak elől, hátul is rövidlátó lettem. És az SZTK két pár szemüveget nem adott. Aszón ta, hogy a szabál az szabál, hátul nem jár pápaszem! Hová jutnánk, ha holnap minden tag azzal jönne: hátul is nőtt szeme! Tönkremennénk! Meg aztán. Találkoztam Mártonnal, Lacival és Ibolyával. Áradoztak, hogy ilyen a regényem, meg olyan. Stendhal óta nem írtak ilyent. Szerénykedem, hogy talán az a Tolsztoj meg a Dosztojevszkij meg Proust, mégis, hát igyekeztek a szerencsétlenek, de ők ragaszkodtak, hogy Stendhal óta senki. U a, jó, mit haragít* “ sam magamra a barátaimat, az ember ne legyen csökönyös, rendben van, Stendhal. Elbúcsúztam tőlük, Ibolya megcsókol. Marci és Laci megölel. Megyek tovább, ők hátrább maradnak. Hát látom, hogy nyelvet öltenek rám és hasukat fogják, úgy röhögnek! Hát láttak már ilyent? Persze csak az, akinek hátul is van szeme! Aztán az az átkozott hátsó szemem meglátta, miként legyintett a szerkesztő, amikor kéziratom átvétele után kiindultam a szobából, miként ásított Mucika, az asztalszomszédom, —aki az előbb még rámmo- solygott — amikor a másik oldalra fordultam. Mennyi keserűség, mennyi csalódás ért, minek soroljam! Még egy hete sem volt hátul is szemem és már elhatároztam, hogy vége — ezután szüntelenül csukva, zárva tartom. És azóta szorgalmasan eljárok minden új magyar filmhez hátha megint szomszédom lesz a drága tündér, akivel megint jót teszek és aki hálából megteszi velem a csodát — ezúttal azt: megszabadít a kínos állapottól, hogy hátul is van szemem. Ám, azért nem vagyok hős. A mikor a moziban ” ülök, néha nemcsak a hátsó szememet hunyom le — az elsőket is! Nádas József
