Petőfi Népe, 1965. május (20. évfolyam, 102-126. szám)
1965-05-25 / 121. szám
1965. május 25. kedd 5. oldal Felhőszakadás a múzeumban Megyei lapok a fővárosban „Ott ahol a hatos megáll.. leiért nem lehet Budapes1 * ten megyei lapot kapni? — kérdezte egy tájékozatlan olvasó, aki néhány napig a fővárosban tartózkodott, s ott sem akart elszakadni megszokott újságjától. Nos, csak körül kell nézni, s némi helyismerettel máris kezünkben lehet az itthoni olvasnivaló. Száz méterre a Nyugati-pályaudvartól és egymástól, a csendesebb Bajcsy- Zsilinszky út 76. alatt, s a forgalmas István körút 25. sz. alatt ugyanúgy ott vannak a megyei lapok, mint az EMKE mellett, a Lenin körút 6. szám alatti boltban. (A Keletitől három sarok, ott ahol a hatos megáll...) A Posta H írlapterjesztő reprezentatív árudáiban országos és világlapok szomszédságában naponta elfoglalja helyét 200 megyei lappéldány, 10—10 hírköre az ország—világ —megye eseményeinek. Vajon kik vásárolják a fővárosban a megyei lapokat? Átmenetileg Budapesten tartózkodó ügyintézőik, ingázó-bejáró építőmunkások, no meg a költők és írók, akik — főleg a vasárnapi számokban — keresik a szőkébb hazában megjelent írásaikat. Kedden és szerdán sok fiatalember innen olvassa ki a megyei és járási sporteredményeket. Van azután olyan letelepedett, fővárosi gyökeret vert minisztériumi szakember, akiről tudják, hogy a honi lap olvasása után postán küldi azt haza vidéki szüleinek. Érkeznek néha gyerekek, akik földrajzi, helytörténeti vagy agrár ismereteiket kívánják a megyei lapokban gazdagítani. A tengernyi színes bel- és külföldi lap, képes magazin között tehát, ott találhatók a megyei lapok. Ünnepnapokon virít a sok színes fejléc, méltó párjaként a nagy testvéreknek. Visz- sza menői eg, egy hőnapig megkaphatok egyes példányok. — Szüntelenül fogy és szüntelenül nő a három áruda polcain a húsz megyei újság halma — naponta változó színes körképeket mutatnak országunk életéből. (—esi—) Ma/us 22-én, szombaton a kora reggeli órákban Orosz Mi- hályné múzeumi takarítónő szokása szerint hozzá akart kezdeni a reggeli porszívózáshoz a Kecskeméti Katona József Múzeum egyik kiállítási termében. Megdöbbenéssel vette észre, hogy a padlón több centiméteres víz áll, a mennyezeti lámpákból vastag sugárban ömlik és a falakon is folyik a víz lefelé. Azonnal értesítette Szabó József hivatalsegédet és Gémes Balázs muzeológust, hogy hárman hozzákezdhessenek a mentéshez. Mi történt a múzeumban? Több, mint egy esztendeje a Kecskeméti Építési és Szerelő- ipari Vállalat megkezdte a Katona József Múzeum tatarozását. Külső és belső felújítási munkákat kellett végezni az épületen. A munkálatok befejezésének eredeti határideje 1964. október 31-e volt. Többszörös kötbérezés után az átadás legvégső terminusát április 30-ra tűzték ki. A vállalat jelentette is a munkálatok befejezését, a műszaki átadáskor azonban kiderült, hogy az épületen körülfutó ereszcsatornákat nem rögzítették. Ezt a munkát tehát pótolni kellett. A múlt hét közepén az Építési és Szerelőipari Vállalat néhány dolgozója megjelent a múzeumban, felmentek a padlásra és hogy a csatorna rögzítését elvégezhessék, az épület teljes kerületében két sor fedőpalát felszedtek. A csatornarögzítést csak szombaton akarták megkezdeni, arról azonban nem gondoskodtak, hogy a körös-körül nyitott tetőrészt valamilyen úton lefedjék. A szombatra virradó éjjel, illetve kora reggel bekövetkezett hatalmas eső aztán megtette a magáét: a múzeum valamennyi helyisége, amelyet csak nemrégiben tataroztak, teljesen beázott. Megkérdeztük Horváth Attila múzeumigazgatót, milyen kárt okozott a bezúduló víz az épületben és a kiállítási anyagban? — Pillanatnyilag nehéz felbecsülni az okozott kárt, hiszen az egész épület belsejét teljesen újra kell festeni, a beázott mennyezetet újra vakolni, a parkettát felszedni és kiszáradás után újra rakni. A kivitelező vállalat a jegyzőkönyv felvétele alkalmával felelősségét elismerte és vállalta a kár helyrehozását. A mintegy 200 ezer forint költséggel megrendezett „Kecskemét fejlődése” című kiállítás jelentős része megsemmisült, vagy annyira megrongálódott, hogy teljesen fel kell újítani. Csak egy példát. Az egyik terem falán van egy 6x2 méter széles nagyított fénykép, aminek négyzetméterét 2000 forintért készítik el. Ez a kép is tönkrement. A szakmai — muzeális — kárt a kedden reggel megtartandó bizottsági szemle fogja megállapítani. Jelentős kár esett az épület világítóberendezésében. de több képe megrongálódott a kiállító Gulyás Dénes festőművésznek és Bozsóki Anna textiltervező iparművész anyagai is beáztak. A károsodás következtében a múzeum egyelőre bizonytalan ideig — előreláthatólag hosszú hónapokig — nem is tudja kapuit kinyitni. Az anyagi káron felül ez is nagy baj, amit forinttal alig lehet felmérni. Intő példa ez: egy látszólag apró elővigyázatlanság oda vezetett, hogy az előre nem látott esőzés következtében a múzeumi anyagban bekövetkezett pusztulást talán soha nem lehet jóvátenni. Ehhez jön még a több százezer forintos anyagi kár, aminek felmérése most van folyamatban. Balogh József Egy órával az eső után... Gulyás Dénes képeit még idejében leszedték a falról, de a mennyezetről már csurog lefelé a piszkos sárga lé. „fi élni fogtok milliónyian..." Várnai Zseni 75 éves — Szeretem, mindig szerettem a szép magyar szót. Megőriztem szülőföldem, a Bakony-vidéki nép dialektusát. Színpadra készültem. Már végzett színésznő voltam, amikor megismertem férjemet, Peterdi Andort. 0 költő volt. A szegények, az elnyomottak poétája. Érte búcsúi mondtam a színháznak. A szoba sarkában bronzszobor. — Látja — mutat a szoborra —, ö a férjem, tanítóm, mesterem. Nagyon fáj, hogy már nincs mellettem. Mennyit küszködtünk együtt. Én egy hivatalban dolgoztam, és éppen csak a lakbérre valót kerestem meg. Ö meg a munkásbiztosító napidíjából élt. Olykor megjelent egy-egy verse, akkor jutott tejre is, a kicsinek. Az „Anyaságot” ö vitte be a Népszavához Mikor elolvasta, csak annyit mondott: „Te költő vagy.” Révész Béla, az irodalmi rovat vezetője, Ady jó barátja kihúzta a Peterdi Andorné aláírást. Ekkor lettem először és végérvényesen Várnai Zseni. Első kötete 1914-ben jelent meg, Katonafiamnak címen. Azóta a címadó költemény jelentősége túlnőtt hazánk határain, jelképpé vált a béke védelmében, az anyák tiltakozása a háború ellen. A könyv előszavában Révész Béla ezt írta: ‘ 4 „Űj költő jelent meg a szocialista irodalom vérpiros egén.. Verseivel gyújtott, lázított a háború ellen. Üldözte cenzúra és rendőrség. A háború alatt születtek híres békeversei. Velük kiáltott, hogy hallgassanak el már végre a fegyverek: „Ne lőjj, fiam, mert én is ott ie- szekl’j A Tanácsköztársaság rövid hónapjaiban egymás után jelentek meg kötetei. Második gyermeke éppen ebben az időben született. A bukás után férjét elvitték a hóhérlegények. Ö gyermekágyban feküdt, amikor rátörtek a tiszti különítmény pribékei, és az anyára, akinek mindkét oldalán gyermek feküdt, rálőttek... Összehúzódik a szeme, amikor erről beszél. Talán csak a csoda mentette meg. Valaki félrelökte a pisztoly csövét. Ezen múlott az élete. Megalkudni nem tudott soha. S az élete ezért volt sokszor mostoha. Mondták is, de menynyiszer: írjon másfajta dalokat. Akkor lett volna pénze, kincse, de a hit az ő lelkében mélyen vert gyökeret, amit sem csörgő arannyal, sem pénzzel nem vehettek meg, — soha! A második világháború borzalmas esztendeiben egy időre kiragadja kezéből a tollat a hitleri fasizmus. Illegalitásba vonul férjével és gyermekével együtt. Nehéz idők, nagy megpróbáltatások. Amikor már a vers kevés, akkor a fegyver következik. És ő ezt is vállalja. Pedig akkor már elmúlt ötvenéves. És a vérzivataros esztendők után végre felragyogott a napfény. Az annyiszor megálmodott, áhított, megírt új világ. — Mindent, de mindent vártam a felszabadulástól. A megújhodást, versesköteteket, szabad levegőt. Már az első napokban verssel üdvözöltem a szabadságot. Óriási munkakedv fűtött. Különleges kegynek tartottam a sorstól: élni engedte szeretteimet, és élni engedett engem, hogy dolgozhassak. S ő, a szárnyaló költő, regényt írt. Megírta több mint ezer oldalon, élete nagy élményét: Egy asszony a milliók közül-t. Családregény vagy önéletrajzregény, maga sem dönti el. Nagy fegyelemmel, akarat erővel kényszerítette magát e műfaj törvényeinek betartására. Trilógiája azóta a könyvüzletek keresett regénye lett. Csengetnek. Expresszlevelet hoz a postás. Egy kis bányászfaluból küldték. Olvasom: — „Kedves Költőnő! Jöjjön el hozzánk. Kis telepünkön nagyon szeretjük a verseit. Mert oly közvetlenül, mégis fenségesen szól hozzánk. Ha egészsége megengedi, kérjük, jöjjön el!” Zavartan törli a szemét... Elmosolyodunk mind a kelten. Most megértem, mi készteti ma is fáradhatatlanul a munkára. Alkotni akar, melegíteni a szíveket. Harcban égni a békéért, hogy az anyák félelem nélkül szoptathassák gyermekeiket, hogy a játszóterek hangosak legyenek a gyerekzsivajlól. Hogy ne akna vijjogjon, hogv évről évre megújhodást és ne pusztulást hozzon a tavasz. Hogy a május 25-e minden évben nyugodt, értelmes, békében érje a születése napján! R. I, A bajai Lisst Ferenc Énekkar operahangversenye ÉVSZÁZADOS múltra tekinthet vissza, jelentős eredményekkel büszkélkedhet a bajai kóruskultúra. E hagyományok ugyancsak számos sikert felmutatni tudó folytatója a Liszt Ferenc Énekkar, múlt heti hangversenyével újra bebizonyítod ta, hogy a magyar kórusok élvonalába tartozik. A műsor nagy részét közismert oratóriumrészletek, operakórusok és -áriák alkották, melyek igen komoly felkészültséget követeltek a karmestertől, a szólistáktól, a kórustagoktól. Vígh László karnagy megnyerőén szerény, ugyanakkor temperamentumos vezénylési stílusa egyrészt a szólamok dinamikai egyensúlyát, másrészt a műsor kórusműveinek szinte egyenletesen magas színvonalú megszólaltatását biztosította. A szólisták közül kiemelkedő teljesítményt nyújtott Vígh Lászlóné. A nagy hangterjedelmű Pamina-ária (Mozart: Varázsfuvola) és Violetta áriájának (Verdi: Traviata) előadásában nagyszerűen érvényesült szép hangkészlete, a néhány fénytelenebb magas fekvésű hangot feledtették a jól sikerült hajlítások, lehetfinom pianisz- szimók. Mányi József könnyedén, felszabadultan énekelte a Falstaff dalát (Nicolai: Windsori víg nők), még a kissé ízes szöveg- mondás is jól illet az ária karakteréhez. Az átéléssel előadott Germont-áriában (Verdi: Traviata) bársonyos, meleg baritonja nagy tetszést aratott. Farkas János tenorista sok szívvel és pátosszal szólaltatta meg Bánk bán nagyáriáját (Erkel: Bánk bán) és a Levél- áriát (Puccini: Tosca). A KÖRUSMÜVEK előadást általában tömör hangzás, f/ép hangszínű pianisszimók, dinamikus forték jellemezték. Különösen a basszus szólam volt elsőrangú, az alt kevésbé, a tenor és szoprán hangzása még némi csiszolást igényelt volna. Haydn: Évszakok című oratóriumának három, technikailag igen nehéz, részlete közül a legjobban a Tavasz-kórus és a Szüreti kórus vidám, friss, életkedvtől duzzadó előadása tetszett, A tercett kevésbé sikerült. Händel: Győzelmi kórusának (Judás Makkabeus című oratórium) fioriturái nem simultak bele egyenletesen a dallamvonalba, de a Nyár dicsérete már megragadott egy tömbből való, tömör zengésével. Bach; Zárókórusa (Honszeretet című kantáta) jó ritmusával, összeszokott, jó hangú, felkészült együttest mutatott. Az érzelmes, a mai fül szá- mára nem túl hitelesen csengő A pillanat c. Haydn-darab eladásánál sokkal szerencsésebb volt Beethoven egyik ritkán hallott opuszának megszólaltatása. A csak vokális előadásban elhangzott A lángok égnek című kórusmű együtthangzó pia- nóival, dinamikus feszültségével méltán kapott nagy tapsot. Muszorgszkij: Zarándokok kara (Borisz Godunov) kitűnő basszus szólama, Verdi: Vitézek kara (Lombardok) feszes hangvétele, a Rabszolgák kórusa (Nabucco) lendületesen finom ívű megszólaltatása hatásosan zárta le a műsort. Aszalós Endre pontos, mértéktartó zongora- játékkal kísérte az énekeseket. A LISZT Ferenc Énekkar korábbi hazai és külföldi babérjai közé egy újabb, friss ágat sorolhat: a május 20-i hangverseny sikerét. Orbáa Endre
