Petőfi Népe, 1965. május (20. évfolyam, 102-126. szám)
1965-05-20 / 117. szám
1963. május 20, csütörtök 5. oldal Tassi tervek - tassi lelkesedés Kéikilós buzgalom Értekezlet egyik tanácsunk művelődési osztályán. Napirenden: a népművelési dolgozók munkájának értékelése és a soron következő feladatok. A beszámoló lapos, sablonos, terjedelme felülmúlja az értekezletekről alkotott legmerészebb elképzeléseket is. Unatkozó arcok, semmibe bámuló, érdektelen tekintetek. A sarokban diszkréten horkol valaki. Az előadó zavartalanul szónokol. Hirtelen mozgolódás támad. Az előadó fontossága teljes tudatában ráncolja homlokát. Ítélethirdetés következik, vagyis a jelenlevők felparcellázása jókra, rosszakra. A módszer egészen eredeti: A selejtezés első áldozata egy komoly, tisztes külsejű férfiú, akiről megyeszerte közismert, hogy megszállottja és napszámosa a művelődésügynek. A vád ellen pedig szól ekképp: — Az elvtárs felelőtlen, hanyag. Két hónapja egyetlen jelentést se küldött. Bűn, nagy bűn!... A bizonyíték is előkerül. Lapos, vérszegény dosszié. Keszeg, szegény rokon a jelentések százaitól duzzadó, súlyos dosszié-nagybácsik között. — Kérem — tiltakozik az „elitéit” — nem érek rá mindig cslp-csup ügyről oldalakat körmölni. A tények beszéljenek a munkámról, ne az iratok. Irodalmi színpadokat szerveztem, felkutattam az analfabétákat, akik ma már írni-olvasni tanulnak és... — Szavak, nagy szavak — a hang vág, mint a frissen fent konyhakés. De írás van-e róluk? Papíron nem szerepelnek, iktatva nincsenek, tehát valójában nem is léteznek. Amiről nincs jelentés az annyi, mintha meg sem történt volna. Ha pedig nem történt 1 semmi, akkor az elvtárs nem is dolgozott ... Ezek után néhány jelenlevő méltatása következik. Az egyiknek kimagasló érdemei, valamint példamutató buzgalma — azaz kétki- lós dossziéja — jutalmául oklevelet nyújtanak át. Meleg szavak, kézfogás, stb. A többiek nyájas mosollyal leplezik ellenvéleményüket. Majd a kilátásba helyezett ebéd minőségén és meny- nyiségén tűnődve csendben és gyorsan távoznak. Tanulság: ahol kilóra mérik a munka értékét, ott gyakorlatilag egy deka eredményre sem lehet számítani... Vadas Zsuzsa * Kitüntették a kecskeméti Hírős Együttest Kár, hogy kiesik ez a gyönyörű, hatholdas park a község szélére. Évszázados fák hajlanak össze, orgonák ontják az illatot. Padok a parkban. Gyerekek zsi- bonganak, szakköri foglalkozás lesz odabent. A park közepén, a kívül-belül ütött-kopott kastélyban van a község művelődési otthona. Már huzamos ideje tanácskozunk itt az ősi fák alatt a község újraéledő művelődési ügyeiről. Bedő Fereí.c párttitkár, Ta- kó József vb-titkár és Rutkai Imre művelődésiotthon-lgazgató tárják fel az utóbbi időben felserkent sok buzgalmat, a hátráltató bajokat — és elmondják az örömöket is. Mert öröm is van. Nem is kevés. Nemrégiben egységes vezetőségi ülésen vetődött fel a gondolat: kellene már valamit csinálni a művelődés terén, mert a helyzet nem maradhat így tovább. Évek óta sablonosak, lélektelenek, irreálisak voltak a község művelődési tervei. A népművelési állandó bizottság és a művelődési otthon társadalmi bizottsága nem állt hivatása magaslatán— Ami igaz, igaz: a pártve- zetőség nem sokat törődött a művelődéssel — teszi hozzá Bedő Ferenc párttitkár. És a magukra ébredés következtében végrehajtott átszervezés, egy-két személycsere, és a valóság mérlegre tétele után most úgyszólván a község minden zugában azon törik a fejüket: ki hogyan tudna közreműködni a tassi művelődési ügy fellendítésében. Egerek rágják a padlót... Bemegyünk a kastélyból átalakított művelődési otthonba. Nem cél nélkül, hiszen a nagyteremben kínálja magát a község felszabadulási emlékkiállítása. Ebben a kiállításban már megmutatkozik a felszabadult buzgalom: a szorgalom é; igyekvés jeleként szebbnél szebb tablókon sorakozik a beszámoló a község húszéves fejlődéséről. A művelődési otthon 22 tagú honismereti szakköre es a fotókör 27 tagja derék munkát végzett. Az ő munkájuk tükrözi a község nagy előrelépését a 20 éves úton. A kiállítás minőségén azonban nagymértékben lerontja a nagyterem belső kopottsága. Gyönyörű kastély lehetett ez valaha, de senki sem törődött vele hosszú évek óta, mállik a vakolat, ajtói-ablakai ósdiak, egerek Rágják a nyűtt padlót. Mondják, hogy csendes éjszakán koncertté erősödik a cincogásuk. — Ez a legnagyobb akadály — mondja Rutkai Imre műve- lődésiotthon-igazgató- — Ha sikerül is, — mert okvetlen sikerül! — mozgósítani a népet, akkor sem jönnek szívesen ebbe a kopott épületbe. Otthon ma már mindenkinek kulturált, rendes a lakása, itt pedig olyan székre ül le a látogató, ameiy odacsípi a nadrágját, szoknyáját. Korszerűtlen, elhanyagolt ez a szép, nagy ház, pedig ha rendbe hoznák, nagyszerűen be- tölthetné hivatását. Kilenc nap — négy előadás A kiállítási tablókat elég nehéz megközelíteni, mert a nagyteremben hosszú asztalok fehér abroszokkal, tányérok sorakoznak, és várják a Petőfi Termelőszövetkezet 350 tagját. Fehér asztal mellett most zárják a tavalyi évet. A színpadon is asztalok — te rítékkel. Ott kapnak helyet és vacsorát a színjátszó csoport tagjai. A Petőfi ugyanis igen közel áll a színjátszó csoporthoz. Amikor az említett vezetőségi ülésen szóba került a színjátszó csoport létesítése, Kovács István, a Petőfi Tsz elnöke felállott és annyit mondott: — Támogatjuk a gondolatot. És — támogatják. Elsősorban a Petőfiből jelentkezett a színjátszók zöme- Aztán azóta is kifejeződik a szándék: csináljátok, csináljátok, mi majd segítünk benneteket. Itt is, íme, jelképesen a nekik való helyre, a színpadra terítettek nekik. Mit is csinált ez az újsütetű színészgárda a községben? A késő tavasszal megalakult csoport hallatlan szorgalommal nekifogott a János vitéz betanulásának, május 1-én bemutatták, 8-án megismételték az előadást, 2-án Dömsödön, 9-én pedig Szalkszentmártonban játszották el, telt házak előtt! Kilenc nap alatt négy előadás: derék munka volt. Kit dicsérjünk? Minden tagját a csoportnak, de talán mégis Fodor Juliska, Rabnetz Istvánná, Janovits Mária, aztán Szabados János, Csonka Bálint, Nonius István, Habaczeller György a legjobbak, és Rácz Lajos, aki „civilben” állattenyésztési brigád vezető, a színpadon pedig rendező, maszkmester és díszletező egy személyben. És Horváth Attila földrajz szakos tanár, festőművész, akinek izmos tehetségről tanúskodó festményei a klubszobát töltik meg a színpad mögött; ő segített a díszletek elkészítésénél. Negyedmillió kellene! Nagyon sok dologról kellene és lehetne itt beszélni: mi min dent akarnak és fognak csinálni a tassi művelődés intézői. Dicsérni kell az öttagú zenei szakkörüket, ők adták a János vitéz zenei kíséretét, és adják minden mulatság talpalávalóját. Aztán a húsz lelkes modellezőt. A könyvtárat, amelynek vezetőjét, Farkas Istvánnét, mint példás könyvtárost tártján nyilván a megyei könyvtárban. Van itt pezsgés, tettre váltott jó szándék, de most már az újabb akadály meredezik: van művelődési ház és mégsincs. — Mi már szépen „megálmodtuk” a tennivalókat — mondja Takó József vb-titkár- — Az egész épületet kívül-belül rendbe kell hozni. Ajtókat, ablakokat részben cserélni, rész- ban festeni. A padlót okvetlenül parkettára kell kicserélni. Az ember kitöri a lábát, ha nem vigyáz. Itt a nagyteremben például veszélyes dolog a tánc. Falakat vakolni, festeni, mindezt elterveztük... ... Igen ám, de miből?... — Elhatároztuk, hogy a termelőszövetkezethez fordulunk, meg a földművesszövetkezethez, meg a lakossághoz. •. Tudjuk, hogy megértik és méltányolják szándékunkat. Ilyen épületben, ilyen körülmények között nem lehet művelődni. Hiszen például sokszor kölcsönszékeket kell idehozni, mert kevés a székünk. Közönségben nem lesz hiány, ha megindul nálunk az „üzem'. A két termelőszövetkezet szívesen befuvarozza a tanyai Lakosságot, aztán meg itt vannaa a belterületiek is... Kétszázötven ezer forint az, amit elő kell teremtenünk... És elő is teremtik biztosan- A helyi művelődés ügye — vizsgálódásunk alkalmával ezt tapasztaltuk — helyes, jó vágányra került. Megérdemlik, hogy megkapják a segítséget terveik végrehajtásához. Balogh József A kecskeméti Hírős Együttest a Magyar-Szovjet Baráti Társaság országos elnöksége hazánk felszabadulásának 20. évfordulóján előadott műsoráért, valamint az elmúlt hat esztendőben a magyar—szovjet barátság ápolása terén végzett szorgalmas művészi munkájáért a Társaság aranykoszorús jelvényével és oklevéllel tüntette ki. A Hírős Táncegyüttes neve már túlnőtt Kecskemétéit és az ország határán. Számos alkalommal mutatták be külföldön, több ízben a Szovjetunióban a magyar népi táncművészet szépségeit. Az együttes tagjai — diákok, üzemi dolgozók — büszkék lehetnek erre a legújabb elismerésre. Gratulálunk mi is a Hírős Együttes valamennyi tagjának! Szirmai István fogadta M. Solohovot Szirmai István, az MSZMP KB Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára szerdán fogadta Mihail Solohovot, valamint D. J. Majackijt, a Vesenszkajai Járási Pártbizottság első titkárát. A szívélyes, baráti hangulatú beszélgetésen részt vett Dímény Imre és Púja Frigyes, a KB osztályvezetői és Garamvölgyi József, a KB osztályvezető helyettese. Jelen volt G. A. Gyenyiszov, a Szovjetunió magyarországi nagykövete. (MTI) Kazánok érdekében lenül optimista gondolatai voltak ezek, s olyan mélyen hittek a fokhagymában, hogy Kra- tochvil, amikor bekenték a nádpálcát, elsírta magát örömében. A koroupovi iskola kétségbeesett reménysége volt ez, s mi a teljesületlen reményekről szóló szomorú fejezetnek nevezhetjük. A páter, ha nem is egészen érthetően, de határozottan érezhetően magyarázta ezt meg nekik a nadrágjukon. Aztán kerek előadásban magyarázta meg nekik, hogy az, amit a nádpálcával elkövettek, csalás volt, mint ahogy erről meggyőződhettek. A büntetés teljesen igazságos, hiszen istent akarták becsapni. Élénk színekkel festette le, milyen káros következményekkel járhat egész életükre, sőt túlvilági bűnhődésükre is. Hiszen ez az első fok az erkölcsi romláshoz és az elkárhozáshoz. örök üdvösségébe merné lefogadni, hogy a fokhagymát is úgy lopták, s éppen ezért újból elveri őket. Nem kétséges, hogy mindannyian az akasztófán fogják végezni, kivéve persze Venouseket, az igazgató fiát és Zdeneket. Ezeket sohasem verte meg. Zdenek apja az iskolatanács tagja vólt. Így teltek a napok, s a koroupovi fiúk úgy érezték, sohasem változhat ez meg. De a sánta Melhuba új irányt adott az egész vallási kérdésnek. A halastó mellett tartott előadásban fejtette ki egyszer a papír jelentőségét. Előzőleg otthon kísérletet végzett: papírral tömte ki a nadrágját, s azután eltörte a tejesbögrét. Apja a nadrágszíjjal verte el, de Melhuba csak fele olyan fájdalmat érzett, mint rendes körülmények között. Elkezdték tehát megbecsülni a papírt, mint a tibeti lámapapok, akik minden papírdarabkát ösz- szeszednek, hogy megóvják az enyészettől. Ebben az esetben ugyan a papírnak kellett őket megóvni. Miszterka, a szatócs fia nagyban szállította a védőeszközt, s a kegyes páter úgy látta, hogy az utóbbi időben kevésbé jelentkeznek a fájdalom jelei, ezeknek a csibészeknek az arcán. Elgondolkozott ezen, s arra a megállapításra jutott, hogy a csibészek bőre nyilván nagyon megvastagodott már, így a hittanórák céljaira jobb nádpálcát kell beszereznie, hiszen a kegyelmes úristen előrelátásában erősebbre és vastagabbra is növeli a nádvesszőt. Másnap tehát sorban a dobogó elé állította a büntetésre várakozókat, jobb kéziét reverendájába dugva, megnyilatkozott ‘előttünk imigyen: — Csirkefogó banda! Látom, nagyon megszoktátok már a vé= kony nádpálcát, s így szégyentelen módon csökkenteni meritek az úristen által rátok mért büntetést. .. Aztán Miszterkához fordult: — Eredj haza, gazember, tisz- teltetem a papát, s kéretem, válasszon ki nekem egy jó vastag nádpálcát... Itt a pénz! Közben megfigyelte, hogy a bűnösök arcán valami sötét árnyék suhan keresztül, s ajkát kéjesen összeharapva, megállapította, hogy a verés ilyen elhalasztása újabb boldog, kellemes ér2ést kelt benne. Miszterka apja valóban tökéletes nádpálcát választott ki, mely vastagságával kiegyenlítette a papírréteg védőképességét, így tehát tökéletesítésre szorult a találmány, s egy délután kimondta Melhuba a technikai fejlődés új fokát jelentő szót: — Kartonpapír! Ettől kezdve nagy dobogással járt minden hittanóra, s a páter egyre gyakrabban sóhajtozott: — Uram isten, de vastag bőrük van! S parancsot adott Miszterká- nak, vegyen még vastagabb nádpálcát. A legvastagabb volt ez, mely valaha Koroupovba érkezett. Csapásai alatt repedt és morzsolódott a karton is. — Most már semmi sem se-. gít rajtunk — sóhajt»zott Mel- huba a halastónál. A következő hittanórán szo- ” morú szemmel, letörtem meredt maga elé az egész osztály. Tudták, hogy minden küzdelem hiábavaló. Csak Veprek mosolygott csendesen. A félelemtől még bizonytalanabbul válaszoltak a kérdésre, hogy mikor mutatkozott meg először az Ür isteni jóságában az emberek előtt. S aztán. .. tizenöten álltak a katedra előtt, Veprekkel együtt. Tíz már megkapta a maga részét, s bömbölésük betöltötte az osztályt, sőt az egész iskolát, ami kétségtelenül kellemes hatást gyakorolt a szentéletű, gyermekszerető páterra, amikor Veprekre került a sor. Térdére hajtotta, a vastag nádpálca nagyot suhogott és bumm! Olyan zengés támadt, mintha valaki teljes erővel ütött volna egy cintányérba vagy bottal vágott Volna egy nagy tamtamra. Az atya eleresztette a mosolygó Vepreket és felordított. — Le a nadrággal! Veprek arcáról eltűnt a mosoly, leengedte a nadrágját, s egy bádogtáblát nyűjtott át a páternek, amelyet tegnap hozott el a búcsújáróhelyrőí. S a páter megrendültén olvasta szövegét: „Adakozzatok a jóság javára!” (Fordította: Tóth Tibor.) Két kazán, amelynek érdekében szót emelünk, a fülöpházi és lászlófalvi művelődési otthonok pincéjében van, és az volna a rendeltetése, hogy fűtse hideg időben a nagytermet. A kazán, amelynek tisztes neve: Heating- kályha, azonban csak részben teljesíti feladatát, de azt is csak akkor, ha 24 óra alatt 6 mázsa kokszot beletömnek. Ekkor lehetővé teszi ez a kazán-fajta, hogy a nagyteremben 14 fokra emelkedjen a hőmérséklet. Ennél több meleget azonban nem ad. Márpedig ilyen „hőfok” mellett nehéz a nagyteremben művelődni. És természetesen ez a körülmény erősen gátolja a művelődési ház rendeltetésszerű használatát téli időben. Alapvető hiba volt ezt a kályhafajtát művelődési házak nagytermének fűtésére rendszeresíteni. De ha már megtört'nt, akkor most van az ideje, hogy a hibás fűtési berendezéseket megjavítsák az ayra hi/atottak. Valahogyan módot kell találni arra, hogy megoldódjék a művelődési házak nagytermének téli fűtése, mert éppen a téli időszak a faluban a művelődés legigazibb lehetősége. Idejében kell tehát in1 Akadni: soha jobb alkalom erre nem kívánkozott, mint a mostanában beálló kellemes jó idő.
