Petőfi Népe, 1965. május (20. évfolyam, 102-126. szám)

1965-05-18 / 115. szám

1965. május 18, kedd 5. oldal K elet-m agya r or ssá g i * képzőművészek kiállítása Baján PARLAGON A FALU KINCSE NfiHÁNY nappal ezelőtt nyi­totta meg tavaszi tárlatát Ba­ján a Türr Isván Múzeumban a Magyar Képzőművészek Ke­let-magyarországi Területi Szer­vezetének Szövetsége. Hajdú- Bihar, Szolnok és Bács-Kiskun megye művészeinek munkái szép kiállításban kerültek Baja közönsége elé. A kiállítás nem hozott különös szenzációt, né­hány eredetien szép alkotás ki­vételével. A KIÁLLÍTÁS képein a nagybányai és az úgynevezett alföldi festők hagyományai do­minálnak. Szóhoz jut azonban a konstruktív irány mellett egy szinte az absztrakcióig eljutó felfogás, amelyet Baranyó So­dor „Őszi reggel” című tempe­rája képvisel. Chiovini Ferenc az alföldiek hagyományait kö­veti. Egymás mellé kerül a festői szemléletben rokon Holló László debreceni és Baranyó Sándor szolnoki festő alkotása. Az ember úgy érzi, hogy a nagy elődök munkáját alig le­het bővíteni, formai és tartal­mi vonatkozásban. Most mégis azt kell megállapítani, hogy al­kotásaik hőfoka és szenvedé­lyessége egy megváltozott tájat és életformát takar. MÉG MINDIG tudnak újat mondani, különösen koloritban, az alföldi tájról és lélekről. Ilyen felfokozott világot tár fel Holló László „Kékkancsós csend­élet” című képe és finom tónu­saival „Tilalmas télen” című olaja. Baranyó Sándor „Szemez­gető tyúk” címet viselő fest­ménye. Bíró Lajos, Józsa János a két fiatal debreceni festő új utakat keres. Dolguk nem könnyű. Különösen érezzük ezt Bíró La­jos képein. Leegyszerűsítve tá­lalja elénk a látott valóságot, hogy az kevés szóval is sokat mondjon. A debreceniek közül ő érkezik el a legmesszebbre a leegyszerűsítés terén. Barcsay Jenő puritánul fegyelmezett, a szerkezet egységét értelmileg kereső festészetéhez hasonló megoldások foglalkoztatják Se­rényi Ferenc szolnoki, Weintrager Adolf vaskúti és Palkó József - né Marostordai Anna kecske­méti festőművészeket. Az utób­bi „Zsákutca”, Weintrager „Hát­só udvar” és Berényi „Tájkép” született. Amikor századszor, azt se tudtam, hogy mikor jött ha­za. Aludtam. Minek izgassam magam. Ügysem tudom, mikor van külszolgálaton, s mikor van valami maszek útja... Beletö­rődik az ember, mint láb a ci­pőbe. .. Aj, akkor még hátra van, de mennyi van hátra. S egyáltalán minek nős embernek külszolgá­lat. Akinek családja van, gye­reke. Otthona. Bármi történhet, azazhogy történhetne. Mert miért is történne? Biztos sokáig eltartott az értekezlet, utána megittak egy pohár sört, vala­mi baja is lehet útközben a ko­csinak, haza meg nem repülhet. Cordított a lapokon: —Adj * két ásót, lapátot, meg egy lepedőt — kérte Grigorij. — El akarod temetni? — kér­dezte Prohor. — El. — Ne bajmolódj vele, Grigo­rij Pantyelejevics. Elnyargalok a kozákokért. Azok majd kopor­sót is csinálnak, takaros kis sírt ásnak neki... Szegény Szása apó — sóhaj­tott fel — egy kanca miatt öl­ték meg. Ennyit ér az emberi élet. Azért borzasztó. És az órá­ra nézett: fél egy. Az óra most úgy nézett ki, mint valami lá­batlan gnóm, mutatói félrecsú­szott szájak, talán Száska apó­nak állhatott így a halál gör­című alkotásai a kiállítás szép darabjai. Az impresszionizmus puha festőiségét, oldott líraiságát szemlélhetjük Madarász Gyula akvarelljein. A Baja környéki Tóth Menyhért festői világa, úgy érezzük végleges és kiala­kult. A művész poétikus piktú- rát mutat be néhány alkotással. B. Mikii Ferenc bajai festő olaj­temperái korszerű előadásmód­jukkal tűnnek ki. Modernek, frissek Palkó József kecskeméti festő monotípiái, amelyeket biztos szerkesztés és jó tömörí­tés jellemez. A PLASZTIKÁK közül Simon Ferenc „Leányfej” és Nagy Ist­ván „Kuporgó”, valamint „Kis- elefánt” elnevezésű alkotását tö­mör anyagszerűség és statikai biztonság mellett a szerkesztés újszerűsége jellemzi. Dinamiku­san megoldott Szabó László „Tornázok” című faszobra is. Ez a tavaszi tárlat jelentős az alföldi művészek és a látogatók szempontjából is. A tavalyi ünnepi könyvhét minden szempontból sikeres volt, 26 millió forint értékben másfél millió könyv kelt el. A könyvesboltok és a könyvtárak megnövekedett forgalmából és az író—olvasó találkozókon el­hangzottakból egyaránt arra le­het következtetni, hogy állan­dóan nő az érdeklődés a mai magyar irodalom iránt. Külön­leges kiadványok megjelenteté­sével, színvonalas rendezvények­kel és a vásárlóknak nyújtott kedvezménnyel tartalmasabbá, vonzóbbá vált a könyv ünnepe. A sikerben nagy része volt a kulturális intézmények lelkiis­meretes előkészítő munkájának és annak, hogy messzemenően figyelembe vették a helyi mű­velődésügyi szervek és az olva­sók kívánságait. Az idén az ünnepi könyvhe­tet május 29—június 6. között rendezik meg. Az ünnepi prog­ram és a műsorok összeállítá­sánál arra törekszenek minde­csébe görbülve, amikor... Most már itthon kellene len­nie. Mindenképpen itthon. Fel­ült és úgy hallgatózott, de sem­mi zaj nem törte meg a csen­det, sem autózúgás, sem léptek kopogása. Valami baja történ­hetett. Annyit hall az ember mostanában karambolról, sok az autó, még több az olyan ember, akinek autója van, de vezetni csak papíron tud. Meg a kivilá- gítatlan szekerek. És mi kell, hogy megtörténjék a tragédia? Csak egy másodperccel később lépni a fékre, csak egy szem­mel alig látható hibás mozdu­lat a kormányon és neki a fá­nak. Az éjszaka sötét. S ott he­vernek a kocsiban, véresen, ta­karos kis sírra várva... Elöntötte a verejték. Sikol- *" tani szeretett volna. Lát­ta, valósággal látta az autót, amint hátára fordulva fekszik az út szélén, kereke forog, egy­re forog, s ez az egyetlen moz­gás, mert benn a kocsiban, ösz- szetörve, félrehúzott szájjal, ott hever a férje... — Ne idegeskedj, szívem, mi­re jó az... Ha valami közbejön, úgyis telefonálok... Ha meg nem, akkor nem jön közbe sem­mi. Ha nem jött közbe semmi és megszólal a telefon, akkor a mentők azok... — Leszel szíves és buta szel­lemeskedéseidet másutt süsd Fiatal, jóképű asszony a kocs­ma előtt. Meglehetősen indula­tos állapotban van; hogyne, hi­szen már harmadszor szól be emberének, hogy jöjjön, és in­duljanak ki a tanyára. De hiá­ba. — Ha minden bolt így men­ne! — sóhajt a menyecske. — De ott van az a nagy ház, ni, megépíttették, hogy legyen a falunak szórakozása. Gaz veri fel, mert nem használja senki. Bezzeg a kocsma, az megy, hogy a... Komoly bírálat bizony. De, ha az ember nagyon indulatos, mint jelen esetben ez a lászló- falvi menyecske. Igaza van-e vajon? A községi művelődési otthon az „a nagy ház”, amelyet öt esztendővel ezelőtt a falu köze­pén építettek kétmilliós költ­séggel. Messziről szép, impozáns épület. Miért veri azt fel a gaz? Miért lepi az ablakokat pókháló? Elhanyoltság, szemét. Nincs gazdája ennek az épület­nek? „Nem segítette...“ Megkértem Nagykovácsi Já­nos vb-titkárt, mutatná meg a nütt, hogy élő irodalmunk 20 esztendős fejlődése kerüljön elő­térbe. Az idei könyvhéten első íz­ben rendezik meg a gyermek­könyvek napját. Ilyen rendez­vény megyénkben két helyen: Baján és Kiskunhalason lesz június elsején. A könyvhét keretében író— olvasó találkozókat, irodalmi is­meretterjesztő előadásokat, ki­állításokat és könyvvásárokat rendeznek, és az irodalmi szín­padok előadásai szerepelnek a programban. Az idei könyvhéten nyolc fő­városi író látogat el megyénk­be. Az ünnepélyes megnyitó május 28-án este lesz Kecske­méten. A megnyitó ünnepségen részt vesz Szabó Pál kétszeres Kossuth-díjas író, a megye or­szággyűlési képviselője, vala­mint Hegedűs Géza író, Somlyó György költő és Diószeghy And­rás irodalomtörténész. el. .. És örülj neki, hogy izgu­lok érted. Nem vagyok különö­sebben oda ezekért a hetenkénti kiszállásokért, a napidíjat úgyis elköltőd, ha nem többet, én meg csak izgulok érted... Ezek sze­rint ráadásul még feleslege­sen is... — Gyerek vagy. Hát a mun­kámhoz tartozik, hogy heten­ként ellenőrizzem a kirendeltsé­geket, .. Tudod te azt nagyon Jól. Nem? Na ugye. Nem kell mindig rémeket látni... Legyintett, aztán megrázta a fejét. Már, úgy látszik, magá­ban is beszél, de hát őrjítő ez az egyedüllét, ez a bizonytalan­ság, tényleg minden rosszra gondolhat az ember, hiszen már egy óra is elmúlt. Nem, ezt nem csinálja többé. Vagy otthagyja az állást, ahol minden héten egyszer, néha kétszer is kötele­ző, hogy itthon idegeskedjék, vagy elválik. Nem teszi tünkre magát, még a végén bolondok­házába kerülne. £sak a telefon ne szóljon már. Csak az ne. Jaj, csak az ne. — ... ha nem jött közbe sem­mi és mégis szól a telefon, ük­kor a mentők azok... És most már csak*a mentők telefonálhatnak, vagy a rendőr­ség: — Szabó lakás... Kedves asz- szonyom, sajnálattal kell közöl­község és a művelődési otthon művelődési tervét. Vaskos, ko­moly tanulmány, szépen legé­pelve, aláírva többek által. — Semmiben sem különbözik más művelődési otthonok terveitől. Szépen felsorakoznak benne a tennivalók. Feltűnik azonban az, hogy mindenütt a parancso­ló mód: „meg kell csinálni”, „elő kell készíteni”, „meg kell rendezni”... Csak úgy vaktában belelapo­zok a tavalyi tevékenységről szóló beszámolóba. Olvasom: „Hogyan segítette a népművelés a szakmai oktatást? — Nem se­gítette.” Olvasom tovább: „A műve­lődési otthon társadalmi veze­tősége nem fejt' ki semmiféle tevékenységet.” Sorra érdeklődöm Szíjártó Gyula művelödésiotthon-igaz- gatótól a tánccsoport, a bábcso­port, a színjátszók, a klubok te­vékenysége iránt. Á válasz min­denre: itt nincsen ilyen. De a tervben benne van. Az más. A valóság azonban az, hogy Lászlófalván az öt év­vel ezelőtt kétmillió forintért megépített művelődési otthon­ban semmiféle művelődési te­A megye valamennyi járásá­ban lesznek író—olvasó talál­kozók- A bajai járásban Bács­almáson és Sükösdön Galabárdi Zoltán és Somlyó György talál­koznak olvasóikkal, a kiskunha­lasi járásba Hegedűs Géza lá­togat el, a dunavecsei járást pe­dig Gergely Ágnes költő és mű­fordító keresi fel. A kalocsai járásban Fekete Gyula látogat­ja meg olvasóit, a kiskőrösi já­rás több községében Tímár Máté találkozik olvasóival. Ugyan­csak ő lesz a kiskőrösi járási könyvtár ünnepélyes átadásá­nak író-vendége. A kiskunfél­egyházi járásban Galabárdi Zol­tán olvas fel műveiből. Az író— olvasó találkozókon részt vesz­nek a megyei írók is. Az iskolákban magyar iro­dalmi órákon foglalkoznak a könyvhét jelentőségével és fel­használják ezt az alkalmat ar­ra, hogy közelebb hozzák a ta­nulóifjúsághoz a mai magyar irodalom alkotásait. nünk, hogy férje... Hát ebbe bele lehet őrülni. Borzasztó ez az egyedüllét, ez a biztosat jelentő bizonytalanság. Eddig sohasem maradt ki, ilyen későn soha. Még soha. Felszdsz- szent a fájdalomtól, körmei olyan mélyen martak bele saját tenyerébe. Olyan hirtelen csordult fel a telefon, hogy halkan felsikoltott a rémülettől, de már ugrott is, futott, aztán megtorpant a ké­szülék előtt. A telefon hosszú csörgésekkel, meg-megszakítva követelte, hogy emeljék már fel végre... — Anyu, telefon — ébredt fel a gyermek, és rögtön felült az ágyban, kikerekedő szemmel. Remegve, lassan nyúlt a kagy­lóért, a füléhez emelte, és in­kább csak suttogta, mint mondta: — Halló... itt Szabó-lakás... — Te vagy az, szívem... Csak azért szólok, hogy ne izgulj... Mondtam, hogy vagy én, vagy a mentők.. . összeakadtam két régi jó cimborámmal, és... Halló..„ Halló... Halló... jy em tudott válaszolni, csak *' lassan visszaengedte a kagylót a kezéből és rettenete­sen fáradtnak, összetörtnek érezte magát. Most határozottan gyűlölte a férjét. Gyurkó Géza vékenység nem folyik. Nem is folyt soha. Hetente egy mozi­előadást tart — vasárnap — a moziüzemi vállalat, ennyi az egész. És a vaskos terv? Áz ab­ban felsorolt művelődési tevé­kenység? Csak a rend kedvéért készült volna? — Itt nem lehet semmit csi­nálni — mondja Szíjártó Gyu­la. — Nem lehet a népet össze­hozni. Mert, hát a tanyavilág... Itthon van a fiatalság! Nemrégiben olyan községben jártam, amelynek bel- és kül­területi viszonyai szakasztott olyanok, ha nem rosszabbak, mint Lászlófalváé. Fülöpháza művelődési otthona, mintha testvére volna ennek. Ott nincs panasz „objektív okokra” és részvétlenségre, olyan pezsgő kulturális élet van a tanyavi­lágban, hogy az ember nem is hinné. Herpay László igazgató és a köréje tömörülő pedagógu­sok olyan szívvel és olyan len­dülettel teszik a dolgukat, hogy nyugodtan példaként lehet rá­juk hivatkozni. Való az, hogy László falva te­rületének nagy része tanyavi­lág. De ezen a nagy területen négy termelőszövetkezet dolgo­zik, amelyeknek vezetősége anyagilag is hozzájárul a mű­velődési otthon , fenntartásához. A vezetők szívesen segítenének a művelődési igazgatónak ab­ban, hogy egy-egy központi ren­dezvényre befuvarozzák a tag­ságot a művelődési házba. — Történt már ilyen kísér­let? — kérdezem. — Nem, úgysem sikerülne — válaszolja a művelődési igaz­gató. — Itt semmi sem sikerül, nincs érdeklődés... Nincs? A község 3400 lakosá­ból 800 15—30 év közötti. Ezek a fiatalok, ha megfelelő vezető veszi kézbe őket, szívesen vál­lalkoznak a művelődés munká- lására. Egyetlen szórakozásuk a tánc. Semmi más nincs. Az is csak a kocsmában. — Ha bálát rendezek a mű­velődési otthonban — mondja az igazgató — az 1200 forintos bevételből 800-at elvisz a zene­kar... Hát érdemes? Ezzel szemben számos fia­tallal beszéltem, akik elmondot­ták, hogy szívesen összehozná­nak egy tánczenekart is, ha megfelelő irányítást kapnának. Csak hozzájuk kellene fordulni! Es másutt — megy? Minden ellenkező állítással szemben az a valóság, hogy eb­ben a községben is megvan a lehetőség a szép művelődési otthon kihasználására. Mióta megépült, azóta csak kétszer volt benne színházi előadás. Nem jön ki talán a színház? Dehogynem. Csak meg kell szervezni az előadást. Adva vannak a tanyavilágban a táj­boltok, a hírközlés jó lehetősé­gei, aztán a két tanyai kör, meg a tanyai iskolák és a tsz- központok. A négy termelőszö­vetkezet szállítóeszközeivel any- nyi nézőt lehet bevinni a mű­velődési otthonba, hogy be se férnek a nagy terembe. Csak- hát... Meg kell szervezni. Az új művelődési otthon kin­cse a községnek. Ez a kincs el­készülte óta parlagon hever. Érthetetlen ez, hiszen ott van a 20 tagú pedagógusgárda, meg a lelkes fiatalság. Vörös László KISZ-titkár most jött haza a vezetőképző-iskoláról tele ambí­cióval, tettvággyal. Eddig még nem kísérelték meg, hogy be­vonják a művelődési munkába. Való igaz, hogy az elmúlt években áldatlan személyi el­lentétek, belső torzsalkodások bénították itt a munkát. Ezeket azonban a járási pártbizottság megszüntette, most már új szel­lem van kialakulóban. Ennek az új szellemnek a művelődési otthonban megrekedt áporodott levegőt is ki kell takarítania! Balogh József Mészáros Fiilöp Előadások, kiállítások, író-olvasó találkozók Előkészületek az ünnepi könyvhétre

Next

/
Oldalképek
Tartalom