Petőfi Népe, 1965. május (20. évfolyam, 102-126. szám)

1965-05-01 / 102. szám

2. oldal 1965. május 1, szombat Közlemény Marian Naszkowski látogatásáról Marian Naszkowski külügy­miniszter-helyettes, a Lengyel Népköztársaság külügyminiszté­riumának vezetője április 28— 29-i budapesti tartózkodása alatt megbeszéléseket folytatott Péter János külügyminiszterrel. A megbeszélések során, ame­lyek a barátság és a teljes egyetértés jegyében zajlottak le, elemezték a nemzetközi helyzet fontos és időszerű problémáit és megvizsgálták az európai biztonság megszilárdításának kérdéseit. A megbeszéléseken magyar részről Mód Péter, a külügymi­niszter első helyettese, Erdélyi Károly külügyminiszter-helyet­tes, Marjai József, Házi Vencel és Lőrincz Tamás főosztályveze­tőik, valamint Jaku^ Jenő, ha­zánk varsói ideiglenes ügyvivő­je: lengyel részről Maria Wier- na, a Lengyel Külügyminiszté­rium főigazgatója, Mieczyslaw Lóbodycz, Tadeusz Findzinski főosztályvezetők, továbbá Jan Kiljanczyk, a Lengyel Népköz- társaság budapesti nagykövete vettek részt. Marian Naszkowski és kísérete pénteken délelőtt visszautazott Varsóba. A Ferihegyi repülőté­ren Péter János külügyminisz­ter és a külügyminisztérium ve­zető munkatársai búcsúztatták a lengyel vendégeket. Ott volt Jan Kiljanczyk, a Lengyel Népköztársaság budapesti nagy­követe, s a lengyel nagykövet­ség munkatársai, (MTI) Gromilco hazautazott Parázsból Andrej Gromiko szovjet kül­ügyminiszter kíséretével pénte­ken hazautazott Párizsból. A szovjet külügyminiszter április 25-től 30-ig hivatalos lá­togatáson volt a francia fővá­rosban, ahol véleménycserét folytatott a Francia Köztársaság vezetőivel különböző nemzetkö­zi kérdésekről, valamint Szov­jetunió és Franciaország kap­csolatairól. (MTI) Tito befejezte kairói látogatását KAIRO (MTI) Joszip Broz Tito jugoszláv köztársasági elnök pénteken délelőtt repülőgépen Kairóból Belgrádba utazott. A kairói repülőtéren Gamal Abdel Nasszer, az EAK elnöke búcsúztatta a jugoszláv elnököt. Tito és felesége csütörtökön este a kairói Kubbeh köztár­sasági palotában díszvacsorát rendezett Nasszer elnök és fe­lesége tiszteletére. Ebből az alkalomból a két ál­lamfő pohárköszöntőt mondott, A pohárköszöntőből kitűnt, hogy Tito elnök meghívta Nasszer elnököt Jugoszláviába, aki a meghívást elfogadva ki­jelentette: Reméli, hogy a nyár folyamán ellátogathat Jugoszlá­viába. A dominikai intervenció népi kormány megalakulását akadályozza SANTO DOMINGO (MTI) Nyugati sajtótudósítások be- zámolnak róla, hogy a domi­nikai fővárosban és környékén folyó harcokban az amerikai tengerészgyalogság is részt vál­lalt. Santo Domingóban a kato­nai helyzet még mindig nem tisztázódott. A Bosch elnök visszatértéért harcoló felkelők Kérdés és válasz Vietnam frontjain Április utolsó hetében foly­tatódtak a terrortámadások az észak-vietnami terület ellen. Iz­gatott megbeszélések folynak Washingtonban és az amerikai katonai vezetés fenyegető nyi­latkozatok egész' sorában arról számol be, hogy elkészültek a háború további kiszélesítésének tervei. Az amerikai propaganda is­mételgeti a tények által szinte 24 óra alatt többször leleplezett Johnson-féle baltimore-i kije­lentést. Az amerikai elnök „bé­keszándékokat” emlegetett, s ci­nikus javaslatot tett „egymil- liárd dolláros segélyről”, amit szerinte, akkor lehetne Délke- let-Ázsia országainak folyósíta­ni, ha „sikerül ott megteremte­ni a békét”. Ezt az USA-tervet nemsokkal a baltimore-i beszéd után leleplezte a kommunisták iránti szimpátiával aligha gya­núsítható párizsi napilap, a „Fi­garo” saigoni tudósítója. Max Clos, a francia újságíró megírta, milyen új amerikai fegyverek érkeztek a dél-viet­nami hadszíntérre. „Új apró gázbombák, a „lusta kutyának” nevezett vékonyfalú lövedék, amely apró vasnyilakat szór szét, vegyi anyagokkal telt kis tartályok, amelyek elpusztítják a növényzetet — ezek az ame­rikai arzenál új fegyverei” — írja Max Clos és megjelöli az új fegyverek bevetésének okát. „Vietnam az amerikai had­mérnökök kísérleti telepe lett. A Vietkong elszántságát, bátor­ságát, taktikai fölényét techni­kával igyekeznek ellensúlyozni. Kérdéses azonban, vajon anyag­gal meg lehet-e nyerni egy forradalmi háborút? Az ameri­kaiak számára azonban nem így vetődik fel a kérdés. Egye­lőre úgy látszik, a kudarcot akarják elkerülni a lehető leg­kisebb amerikai veszteség árán” — írja Clos, aki beszámol arról is, hogy 'az amerikai katonákat új puskával látták el, amelynek rendkívül gyors lövedéke az eddiginél tízszerte nagyobb se­bet ejt. Washington izgalmait bi­zonyítja John Lavelle vezérőr­nagy, helyettes vezérkari főnök most nyilvánosságra hozott nyi­latkozata is. Lavelle egy kép­viselőházi bizottság zárt ülésén elmondotta: elkészültek a rész­letes tervek a további bombá­zásokra, kijelölték a megsem­misítendő célpontok egész soro­zatát. A Reuter-iroda washing­toni tudósítója arról közölt je­lentést, hogy „az USA szükség esetén nukleáris fegyvereket is fog alkalmazni”. A dél-vietnami nép ellen foly­tatott irtóháború idején, ugyan­akkor, amikor a Vietnámi De­mokratikus Köztársaság ellen gyakorlatilag szünet nélkül foly­nak a légitámadás-óik, az USA „győzelmi esélyei” távolabb vannak, mint valaha. A VDK légterében már kétszázötven amerikai repülőgépet lőttek le. Saigon, a dél-vietnami főváros közvetlen közelében és Nanh Dan, a legnagyobb és legjobban felszerelt amerikai támaszpont környékén folynak a Dél-Viet­nami Nemzeti Félszabaditási Arcvonal egységeinek harci ak­ciói. A délkelet-ázsiai katonai kérdésék szakemberei kétségbe­esetten figyelmeztetik az ame­rikaiakat: mivei most már né­hány nap múlva beköszönt a monszun-időszak, „nem lehet számítani az amerikaiak tér­nyerésére, mert a monszun-idő­szakban gyakorlatilag megbénul a légi tevékenység”. A nyugati katonai szakértők hozzáteszik ez az idő „a leghatározottabban előnyt jelent a partizánakciák végrehajtásában, segítség a könnyű felszerelésű, kis létszámú egységek mozgásában, márpedig a Vietkongnak eddig is ez veit a fő ereje”. Az amerikaiak — közel a dél-vietnami hadszíntérhez — egyszer már kínos tapasztalato­kat szereztek, s nem is mon­szun-időszakban. Ha a Penta­gonban elővennék Marshall és Stilwell tábornok emlékiratait az 1948—1949. évről, érdekes összehasonlításokat tehetnének. Akkoriban a sok-sok millió dol­láros amerikai fegyverzettel ál- lig felszerelt csangkajsekista csapatok futottak a kínai fron­tókon a népi erők elől. „A ku­darc oka nem elsősorban a fegy­verzet vagy az időjárás. Véden­ceink sajnos, hitelüket vesztet­ték, alkalmatlanok, korruptak, népszerűtlenek” — írta Mar­shall. StilweU meg azt állapí­totta meg, hogy a másik olda­lon bátor és a nép érdekeit szolgáló katonák küzdenek. A vietnami őserdőkben, rizsföldek között, falvak és vá­rosok peremén is tehetnének hasonló megállapításokat a mai amerikai tisztek; a korrupt, népszerűtlen, évente öt-hat kor­mányt és katonai „juntát” el­fogyasztó dél-vietnami rezsim­mel szemben a nemzeti felszá- badítási front oldalán állnak a bátor, lelkes, a nép jövőjéért küzdő hazafiak. Elgondolkoztató a Dél-Viet­nami Nemzeti Felszabadítás! Front központi bizottságának március végi kiáltványa, amely megállapítja, hogy az észak­vietnami városok és falvak el­leni barbár támadások valódi oka az amerikaiak kudarca. Az amerikaiak nem voltak képesek arra, hogy 11 éves háborújuk­ban — eddig több mint 4000 millió dollár költséggel — le­igázzák a tizennégymilliás dél­vietnami népet. „Semmi remé­nyünk nem lehet tehát arra, hogy újabb katonai kalandok­kal, a háború kiterjesztésével egész Vietnam harmincmillió embere fölött győzelmet vívhas­sanak ki” — állapítja meg a kiáltvány. A francia újságíró Max Clos, kérdésként veti fel, vajon meg lehet-e nyerni anyagfö­lénnyel egy forradalmi háborút? A választ erre az amerikaiak maguk megtalálhatnák saját egykori tábornokaik könyvei­ben. De úgy tűnik — a mai USA-<tábomokok még a tegnapi USA-tábomokok figyelmezteté­sét sem hallgatják meg, nem­hogy a számukra egyre több keserű tapasztalatot hozó viet­nami valóságból tanulnának. G. M. harcban állnak a Wessin y Wes- sin- tábornok vezette alakulatok­kal. Egyes hírügynökségi jelen­tések arról tudnak, hogy az amerikai tengerészgyalogos egy­ségek élelmiszer-utánpótlással látták el a felkelők ellen har­coló Wessin-féle katonákat. A Reuter jelenti, hogy az ame­rikai tengerészgyalogság tüzé- ben öt Bosch-párti fegyveres el­esett. A főváros központjában, a rendőrőrsök ellenőrzéséért ezek­ben az órákban is heves harcok folynak. Több száz ember éle­tét vesztette, illetve megsebe­sült. A péntekre virradó éjjel meg­állás nélkül ülésezett az Ameri­kai Államok Szervezetének ta­nácsa. Az AP közli, hogy hat latin-amerikai ország képvise­lője „aggodalmának adott han­got” a közvetlen amerikai be­avatkozás miatt. Végül — vene­zuelai javaslatra — szombatra összehívták az AÁSZ rendkí­vüli külügyminiszteri értekezle­tét a dominikai helyzet meg­tárgyalására. NEW YORK Az Egyesült Államok Kom­munista Pártja nyilatkozatban ítélte el a Dominikai Köztár­saság belügyeibe történt ameri­kai beavatkozást. Az amerikai tengerészgyalogság partraszál­lását „az imperialista beavatko­zás durva cselekményének” ne­vezi a nyilatkozat és rámutat, hogy az amerikai politika visz- szatér az ágyúnaszádok diplo­máciájának legsötétebb napjai­hoz. A katonai intervenció cél­ja az, Hogy megakadályozza egy népi kormány megteremtését a Dominikai Köztársaságban. Május elseje JUGOSZLÁVIA: Kiáltvány a világbékéért A Jugoszláv Kommunisták Szövetségének Központi Bizott­sága, a Jugoszláv Dolgozók Szo­cialista Szövetségének Országos Bizottsága, a Jugoszláv Szak- szervezeti Szövetség Központi Tanácsa és a Jugoszláv Ifjúsági Szövetség Központi Bizottsága közös kiáltvánnyal fordult má­jus elseje alkalmából az ország dolgozóihoz. A kiáltvány beve­zetőben emlékeztet, hogy húsz év múlt el azóta, amióta a ju­goszláv munkásosztály és a nép győzedelmeskedett a fasizmus felett, majd hangoztatja: Ju­goszlávia arra törekszik,' hogy a világ összes demokratikus és békeszerető erőivel közösen gá­tat vessen a világbékét közvet­lenül veszélyeztető nemzetközi helyzet rosszabbodásának. A bé­ke és a békés együttélés azon­ban nem lehet mindaddig szi­lárd, amíg valamennyi nép nem szabadul fel a gyarmati elnyo­más alól. Jugoszlávia dolgozói élesen elítélik az imperialisták agresszív eljárását és nyílt ka­tonai beavakozását Vietnamban, Kongóban és a világ más ré­szein. FRANCIAORSZÁG: Tüntetések Franciaországban ez évben éles szociális harc közepette ün­nepük meg a dolgozók május elsejét. A Francia KP Politikai Bi­zottsága május elseji felhívásá­ban harci egységre szólította fel a dolgozókat. Több vidéki vá­rosban CGT, a Force Ouvriére és a CFDT közös tüntető felvo­nulásra készül. Párizsban, ahol éveik óta rendelet tiltja a má­jus elseji felvonulást, a mun­kásház előtt tartanak nagygyű­lést. DÜSSELDORF: Felhívás a német dolgozókhoz A Német Kommunista Párt Központi Bizottsága május 1-re felhívással fordult Nyugat-Né- metország összes munkásaihoz, alkalmazottaihoz és tisztviselői­hez, hogy a Német Szakszerve­zeti Szövetség programjának megfelelően „vonuljanak az ut­cára és követeljék az atomfegy­verek eltiltását, tiltakozzanak a rendkívüli állapotról szóló tör­vények ellen”. Levél érkezeit Bodoglárról i. Jómagam ötször-hatszor jártam kint ebben az évben. A Szőke-ügyben a közgyűlés döntött, akkor a járási tanács jogásza is ott volt... Dobrovits agronómust még diákotthon-ve­zető koromból ismerem. Szor­galmas, rendes - ember. Baka elvtárs is becsüli, szó sincs köz­tük marakodásról. Menjünk Bodoglárra. Csinos, új település, tanácsi kirendelt­sége van. A szép, villaszerű há­zak körül mintaszerűen gondo­zott kertek, az udvarokon pom­pás baromfik sétálnak a napon, az ólakban sertések zajonganak. Divéki elvtárs, a postafőnök mondja, hogy bármelyik taka­ros, színes házba belátogatha­tok, tsz-tagokéi. Éppen jön egy alacsony, őszes ember, akinek mindjárt bemutat. pár perc múlva Valkai Bé­la házában beszélgetünk. 1950 óta tagja a szövetkezetnek. Béla fia ugyanott anyagraktá­ros, 2 éves mezőgazdasági szak­iskolát végzett. Fiókra való ok­levél dicséri apa és fia szorgal­mát. Hallgassuk az 53 éves tsz- gazdát. — Nem tudjuk, mit szabad, mit nem. Mikor elkezdtük a tsz-életet, nem így volt... Igaz, most már nagyobb a gazdaság’ sok gép van, sok jószág Máshogy kell irányítani. Nem slég az elnöknek egy kis irka­lap vagy notesz. Bicikli helyett is motor kell, hogy a vezető erőszakolta ot a tagságra, isp- pen az iránta való bizalomból választották elnöknek. Most egyetemi tanulmányokat végez. Meg vagyunk elégedve a mun­kájával. Már működése első esztendejében javult a termelés, csak tavaly esett vissza — több objektív ok és szervezési hiba miatt. Vf ielőtt odakerült, divat volt a tsz-ben, hogy ha akartak, dolgoztak némelyek, ha úgy tetszett, nem. Egymás­nak szemet hunytak, mikor eb­ből is, abból is többet vittek, mint amennyi járt. Szokatlan volt, hogy Baka Márton hatá­rozottan leállította ezt a „gya­korlatot”. Néhány embert fele­lősségre is vont a közös tulaj­don megrövidítése miatt. Ilyen­kor a vezetőség döntött, de a közgyűlést is tájékoztatták. Szilasi Lászlónál sokkal több gyakorlati tapasztalata van. A főagronómus maga mondott fel. Patyi Benő párttitkár becsü­letes, hűséges elvtárs. Ha a kö­vetkező percben a barikádra kellene állni, ő ott lenne. De kevés már ahhoz a képzettsége, hogy ekkora szövetkezetei irá­nyítson ... A pártszervezet irá­nyításában segítjük mi ». IV évtelen levelet kaptunk. Az van benne, hogy Ba­ka Márton, a bodoglári Szabad­ság Tsz elnöke, semmibe se ve­szi a tsz-demokráciát, goromba, szóba se áll az emberekkel. El­marta a főagronómust, Szilasi Lászlót, mert az „többet tud nála”, s így jár majd Dobrovits György állattenyésztő mezőgaz­dász is. Az elnök a tsz nevében pereskedik. Most is folyik egy, a Szőke-féle. Ebben 50 000 Ft a tét. Ha elveszíti az elnök, nagy kára lesz a szövetkezetnek. Le­gyen az elnök a mostani párt­titkár, Patyi Benő elvtárs. Először a kiskunhalasi városi pártbizottságra látogatunk. Sán­dor János elvtársat, a mezőgaz­dasági ügyek előadóját kérdez­zük meg, mi az igazság? — Rosszindulatú intrika a le­vél — mondja. Baka elvtárs emberséges, következetes. A ve­zetőségi üléseket, közgyűléseket szabályosan megtartja. 4—6 órásak a közgyűlések, azokon senkit nem akadályoz a hozzá­szólásban, sőt, négyszer-ötször hagyott beszélni embereket. Há­rom éve mint főagronómus ke­rült a tsz-be, amely akkor igen gyenge volt. Patyi elvtárstól vette át a vezetést Senki nem

Next

/
Oldalképek
Tartalom