Petőfi Népe, 1965. április (20. évfolyam, 77-101. szám)
1965-04-15 / 89. szám
1995. április 15, csütörtök S. oldal Bíró József miniszter nyilatkozata Kereskedelmi kapcsolat 128 országgal I Hogyan lehetne röviden ösz- szegezni külkereskedelmünk idei indulását, s az 1965-ös feladatokat? — 1965 a külkereskedelemre is nehezebb, bonyolultabb feladatokat ró; a külkereskedelem idei terve jelentős mértékű — a termelés emelkedésének ütemét meghaladó — növekedést irányoz elő. Az elmúlt évhez mérten a terv az exportban 11 százalékos, az importban 4,5 százalékos emelkedést igényel. Az ország gyorsan növekvő nyersanyag- és egyéb importszükségletének zavartalan biztosítása csak akkor valósítható meg, ha — az export-árualapok mennyiségi növelésén túl — mindenek előtt a korszerűséget fokozzuk, a minőséget javítjuk és a szállítási kötelezettségeket határidőre teljesítjük. Külön jd kell emelnem a gépipar előtt álló feladatot, míg a gépipar termelése a terv szerint 4 százalékkal növekszik, exporttermékeinek mennyiségét 7 százalékkal kell emelnie. Az 1965-re előirányzott külkereskedelmi forgalom mintegy 70 százalékát a szocialista országokkal bonyolítjuk le. Bár, a forgalom a korábban megkötött hosszú lejáratú szerződéseken alapult, az éves államközi megállapodások és a realizálásukra megkötendő magánjogi szerződések a külkereskedelmi vállalatok elé is komoly követelményeket állítanak. Ezért a külkereskedelmi vállalatok tovább növelik árupropaganda tevékenységüket, a magyar ipar termékei az idén 20 nemzetközi vásárra, s 280 szakmai kiállításra jutnak el. A külkereskedelem előtt álló egyik legfontosabb feladat 1965- ben a gazdaságosság növelése, s ezen belül az export devizahozamának fokozása. Ehhez az is szükséges, hogy a gazdaságos- sági számítások módszereit tökéletesítsük, valamint közös érdekeltséget alakítsunk ki az ipar és a külkereskedelmi vállalatok között az elérhető exportárban, valamint a termelési ráfordítás mértékében. Minthogy exportforrásaink korlátozottak, a terv az import lényegesen alacsonyabb növelését irányozza elő. Ez természetesen megköveteli az importelőirányzatok szigorú betartását. I — Hogyan alakulnak külkereskedelmi kapcsolataink* — Hazánk nemzetközi kereskedelmi kapcsolataiban természetesen a döntő, a meghatározó szerepet a szocialista országok töltik be. Ez idő szerint Magyarország teljes külkereskedelmi forgalmának mintegy 70 százalékát a szocialista országokkal bonyolítja le. Ezen alapvető kapcsolataink mellett arra törekszünk, hogy — a kölcsönös előnyök és az egyenjogúság elve alapján — valamennyi országgal fejlesszük kereskedelmünket, ami teljes mértékben megfelel a békés egymás mellett élés politikájának. Hazánk jelenleg összesen 128 országgal tart fenn kereskeI delmi kapcsolatot. S noha a nyugati zárt gazdasági csoportosulások hátrányos megkülönböztetései sok kárt okoznak és jelentősen nehezítik kapcsolataink fejlődését, az utóbbi években mégis komoly előrehaladást értünk el. Ezt bizonyítja — egyebek között —, hogy mind több fejlett ország tért rá az elmúlt évben a több évre szóló, hosszú lejáratú megállapodások rendszerére. A hosszú lejáratú kereskede- delmi megállapodások ma már kiterjednek több nyugat-európai kereskedelmi partnerünkre —, mint például Ausztriára, Franciaországra, Nagy-Britanniára, a Német Szövetségi Köztársaságra, Olaszországra. E hosszú lejáratú megállapodások rendszere azt mutatja, hogy pártunk és kormányunk helyes gazdaság- politikájának eredményeként megnőtt hazánk nemzetközi tekintélye és egyben megnőtt az érdeklődés a nyugati országok részéről M agyarország, mint piac iránt. A hagyományos kereskedelmi kapcsolatokon túl erősödik az az irányzat is, hogy egy-egy fejlett tőkés országgal ipari kooperációt létesítsünk, sok esetben egy harmadik piacon való együttműködés céljából. Hosszú lejáratú megállapodások • Mi akadályozza az ipar és a kereskedelem jobb együttműködését? Ilyen irányú tárgyalások jelenleg is folynak, több iparilag fejlett nyugati ország illetékes szerveivel. — Hogyan ítéli meg miniszter elvtárs az ipar és a külkereskedelem kapcsolatát? — Az ipar és a külkereskedelem együttműködése — bár, az elmúlt évekhez képest némi javulás tapasztalható — még ma sem zavartalan. Az egyik alapvető problémának azt tar-/ tóm, hogy iparunk műszaki fejlesztési elképzelése és főként annak megvalósulása nem minden esetben tükrözi a külföldi igényeket. Ehhez a kérdéshez tartozik, hogy előfordul, amikor a prototípustól a sorozat- gyártásig nagyon hosszú idő telik el és a termék késve érkezik a világpiacra. A külkereskedelmi munka eredményességét rontja, ha az ipar nem minden esetben tartja be a szállítási határidőket; vagy ha nem a szerződés szerinti minőségben szállít. A hibák igen nagy százaléka gondatlanságból származik. Az elmúlt időszakban néhány javaslatot dolgoztunk ki az ipari vállalatok érdekeltségének növelésére az exporttermelésben. Az idén a könnyűipar területén, éppen ezekre a szempontokra tekintettel, új kísérletet vezettünk be az export és a termelés összehangolására. Jelenleg — az iparral közösen — azzal kísérletezünk, hogy egy- egy ipari üzemben a közös érdekeltség mellett találjuk meg az azonos mérési lehetőségeket az export és a termelési tevékenység értékelésére. A külkereskedelem előtt álló feladatok indokolttá teszik, hogy ebben az évben jó néhány kérdésben — anyagi ösztönzés, minőség, határidő, gyártmány- fejlesztés — előrelépjünk, mert még ma is gyakran ezekkel a tényezőkkel kapcsolatos problémák gátolják ipari termékeink tömegesebb, előnyösebb eladását — mondta Bíró József külkereskedelmi miniszter. U. L. Megkezdődött az építési főidény Több mint 70 000 dolgozóval, teljes erővel megkezdte a tavaszi-nyári építési főidényt az É. M. építőipara. Jó alapot ad a további munkához, hogy rekorderedményt értek el az első negyedéves terv teljesítésében. Évek óta először túlszárnyalták az első negyedéves előirányzatot. Mintegy 110 millió forint értékű munkával többet végeztek el, s így csaknem háromnapos előnyt szereztek. A kedvező eredményeknek viszont az a szépséghibája, hogy a negyedéves lakásátadási előirányzatot nem teljesítették. Az É. M. építőipar végeredményben 1807 helyett 1660 lakást adott át az év első három hónapjában. Az adósságként visszamaradt 147 lakás befejező munkáit tehát a második negyedévben kell elvégezni. Ebben a három hónapban természetesen sokkal nagyobb a feladat, mint az első negyedévben, s majdnem háromszor annyi lakást, vagyis 4592 új otthont kell majd átadni. Ezenkívül sok új építmény vár az átadásra. A második negyedéves terv valóra váltásáért különösen fontos tennivaló a szállító vállalatok együttműködésének gondosabb megszervezése. Az idén az anyagellátási problémák megoldása jelenti a legnagyobb gondot. „Ikarusok“ Messenden Meissenben, a világhírű porcelán városában kerülnek „bevetésre” azok az első magyar, Ikarus gyártmányú csuklós autóbuszok, amelyek most érkeztek meg a Német Demokratikus Köztársaságba. A buszok 180 lóerős motorral rendelkeznek és egyszerre 195 utas szállítására alkalmasak. (MTI) Putriból padlós szobába Kiskunhalason, a MÁVAUT-állomás közelében befejezéshez közeledik 24 egy-, másfél szobás, összkomfortos lakás építése. Május végén átadják az emeletes házakat. — További 16 lakáshoz is megvan az anyag — mondja Németh János, a városi tanács építési csoportjának dolgozója, akivel a felvonulási épületek egyikében beszélgetünk. — Csak a felettes szerv hozzájárulását várják, s újabb lakások építése kezdődik. — Kik dolgoznak itt? — A mi házilagos brigádunk. Negyvenhatból harminckettőn zömmel itt építenek. Tizennégyen az új sportpálya földfejtésén, feltöltésén foglalatoskodnak. Azonkívül a tanácsi üzemek, szervek részére végeznek itt-ott adódó kisebb munkákat. — Van még más program is erre az évre? — Tizenkét kislakást is építenek. Ezeket a város különböző helyein, 2—2 családnak... A cigánytelep felszámolásának tervébe esnek ezek a házak. Olyan cigány- családok kapják őket, amelyeknél 2 évi munkaviszonyt, ezer forintot meghaladó havi keresetet igazol a családfő, ezenkívül 4000 Ft értékű társadalmi munkára kötelezi magát az igénylő. .. Körülbelül 60 ezer forintba kerülnek a szoba, konyha, előszoba és kamrából álló lakások, s harminc év alatt tör- leszthető kamatmentes kölcsönt kapnak rá tulajdonosaik. — Könnyű volt-e jelentkezőket toborozni a cigánytelepről? — Még több is volt a jelentkező, csak nem rendelkeztek a többiek a megfelelő előfeltételekkel. Néhányuknál volt egy kis aggodalom kezdetben, amiért nem maradhatnak együtt valamennyien, mivel a városban települnek szét. Aztán ez a kis félsz elmúlt, örültek, hogy beolvadnak a város nagy közösségébe. — Hol dolgoznak ezek a cigánycsaládfők? — Borsos János gépkocsivezető évek óta az AKÖV-nél. Némelyek a Vas tömegeik ki pari Vállalatnál, mások a MÁV- nál állnak rendszeres, két évet meghaladt munkaviszonyban. Vannak vályogvetésre szerződöttek a termelőszövetkezeteknél. Kolompár István, Kolompár György szintén szorgalmas munkájával jutott ehhez a lehetőséghez... ... így tűnnek el lassan azok a rozzant, dü- •ledező, padlásuktól megfosztott, egészségtelen kunyhók a város széléről, ahol dolgos emberhez nem méltó körülmények között éltek nagy családok. Aki kitartó munkájával illeszkedik be az igyekezete után élő társadalomba, hamarabb kerül ki innen, mint aki még nem találja helyét a fegyelmezett munkában. Kiskunhalas szép központjában, a parkokban mindennapos színfoltok a kis szurtos gyerekek. A járókelők mellé szegődve kunyerálnak: „Tessék már adni húsz fillért! Csak húsz fillért tessék adni!” Arcuk fakó, öreges, megviselte őket a tél... Épp ide is vágódott kettő. A magasabbik erősen használt, nem rá szabott ruhában, nagy cipőben caplat. A kisebb, pufók hajadonfővel, vékonyan öltözve szemeli a „klienseket”. Kolompár István a magasabb. Kolompár Mátyás a kisebb. A hosz- szabb nagy gonddal veri ki a cigarettacsikket pipa alakú szipkájából. — Nem erős, öcsi? — Ááá — néz nagyot. — Hány éves vagy? — Tíz... Ez meg nyolc — int a gömbölyű képűre, aki kedves, behízelgő vigyorral kutatja, mi lehet a szándékom. — Iskolába jártok? — Igen... Én elsőbe, ő másodikba — adja az „interjút” a magasabb... De már kijöttünk... — sandít félre ravaszul, mert eszébe juthat, hogy tizenegy körül ez nem valami nagyon hihető. — Szüléitek dolgoznak-e? — Márhogy apám? Majd ezután már vályogot vet. Tszcs-nek, gazdáknak. .. Jó idő lesz. — Az én apám is vályogot vet, de most beteg — tájékoztat Kolompár Mátyás... Megfázott nagyon... — Cserepes a házuk, de a fala ki akar dőlni, — beázik — magyaráz Kolompár Pista. — Borsos Jánost ismeritek? Arra lakik, amerre ti. összenéznek, cigányul faggatják egymást, ráncolják a homlokukat. Szinte egyszerre szólalnak meg. — Az az autóvezető... Ismerjük... Onnan szokott indulni — sorolják, egymás szavába vágva. — Van nekik gyerekük? — Van... Mi heten vagyunk, ők nyolcán —. mutogatnak egymásra. — A Borsos János gyereke nincs itt köztelek? — Nincs... Az ő apjuk sok pénzt keres. .. Tóth István A külkereskedelem kérdései az utóbbi években előtérbe kerültek. Felkerestük Bíró József külkereskedelmi minisztert, aki az alábbiakban válaszolt a Központi Sajtószolgálat kérdéseire. ezres csibeállomány felnevelése beváltja a reményeket, talán megtérül az átépítésre fordított tetemes összeg. A több mint egy éve elkészült gazdasági épület egyébként — az elnök tájékoztatása szerint — azóta sem állott kihasználatlanul: műtrágya- és gépraktárul szolgált (No, de ilyen áron!) Most tavasszal újabb beruházásként felépül az Aranyhomok Tsz vasvázas gyümölcscsomago- lója is. Igaz, ezzel még várhattak volna, hiszen a tsz új gyümölcsösei nagyrészt csak két év múlva fordulnak termőre, így egyelőre a szín a gépparkot óvja a csapadéktól. És gépszínt nem kap a közös gazdaság? Dehogynem. Lesz az is, de csak a jövő évben. Panaszolják a termelőszövetkezeti vezetők: hiába hivatkoznak a szükségletekre, és az ésszerűségre — nincs mit tenni, ez van . .. Valahol, valamelyik felsőbb fórumon erélyes kézzel rendet kellene teremteni az effajta beruházások „háza táján”, fel kellene számolni a nem éppen szórványos, és nem kevés ideje előforduló fonák „keretlebontásokat”. Mert, amiképp a csizmának sincs helye az asztalon, nincs helye a baromfinak sem a süldőszálláson, vagy a műtrágyának a juhhodályban. — jóba — Megyénkben az utóbbi években nem egy tsz-nek olyan épületek létrehozására adtak — anélkül, hogy kértek volna — hitelt, amelyekre egyelőre nincs — vagy legalábbis nem elsősorban van — szükségük. így például Jászszentlászlón az Új Barázda Tsz két — ösz- szesen 900 férőhelyes — juhho- dályhoz, az Aranyhomok Tsz egyebek közt süldőszálláshoz jutott „kéretlenül”. S a kiskunfélegyházi járásban nem kizárólag e két közös gazdaság járt így. A zömükben vízjárta, sava- nyúfúves legelők a községben és a járás több tsz-ében nem teszik lehetővé — legalábbis ilyen méretekben — a juhtenyésztést. így, ha egyik-másik hodályt birkákkal népesítik is be, az épületek többségét nem az eredeti célnak megfelelően kénytelenek a szövetkezeti gazdaságok hasznosítani. Az Aranyhomok Termelőszövetkezet vezetői egyébként annak idején tehénistállót szándékoztak építtetni. Helyette süldőszállásra kaptak keretet, ami „menet közben” fiaztatóvá módosult, végső fokon pedig az épületet most alakítják át baromfi előnevelővé. Mondanunk sem kell, hogy időközben az eredeti 300 ezer forint helyett a ráfordítások összege már mintegy félmillióra növekedett. Ha idén a tervben szereplő 6—6 ..Kéretlen" beruházások
