Petőfi Népe, 1965. április (20. évfolyam, 77-101. szám)

1965-04-11 / 86. szám

í. oldal 1965. április 11, vasárnap Szerdán temetik Kossá Istvánt Pénteken, súlyos betegség kö­vetkeztében, rövid szenvedés után 61 éves korában elhunyt Kossá István, a párt- és a mun­kásmozgalom régi kipróbált har­cosa, a Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottságának tagja, nyugalmazott miniszter, országgyűlési képviselő. Kossá Istvánt a Magyar Szo­cialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Szakszervezetek Országos Tanácsa, a Közleke­dés- és Postaügyi Minisztérium saját halottjának tekinti. Kossá Istvánt a Kerepesi te­metőben a magyar munkásmoz­galom nagy halottainak emlékét megörökítő panteonban ravata­lozzák fel. Búcsúztatása és temetése áp­rilis 14-én, szerdán 16 órakor lesz. Az elhunyt barátai, elv­társai és harcostársai 14 órától róhatják le kegyeletüket ravata­lánál. Kormányunk Kossá Istvánt áldozatos tevékenységéért szá­„Fegyveres felderítés” alatt rakéta- és ágyútámadás Újabb amerikai légitámadások a V'DK ellen Johnson nem ismeri el tárgyalófélként a Vieteongot SAIGON. (AFP, AP, UPI) Saigon! jelentés szerint szom­baton délben a hetedik ameri­kai flotta Coral Sea és Ranger anyahajéiról felszállt 35 bombá­zó 40 vadászgép kíséretében tá­madást intézett a 17. szélességi körtől 220 kilométerrel északra levő híd ellen, amelyre össze­sen 70 tonnányi bombát dobtak és rakétát lőttek ki. Dél-Vietnamból felszállt 40 vadászbombázó és hat vadász­gép szombaton helyi idő szerint délelőtt 10 órakor és délután 3 órakor „fegyveres felderítést” hajtott végre, amelynek során rakétákkal és ágyúkkal támad­tak a VDK 7. és 8. számú fő­útjain és azok mentén levő cél­pontokat. A Da Nang-i támaszpontra szombaton reggel megérkeztek az első egységei annak a há­romezer amerikai tengerészgya­logosból álló köteléknek, amely­nek Dél-Vietnamba küldését pénteken jelentették be. A par­tizánok öt kilométerrel a part­raszállás helyétől megtámadták a partraszálló amerikaiakat fe­dező dél-vietnami kormánycsa­patokat. A szabadságharcosok ugyancsak támadást intéztek a Saigontól 435 kilométerrel északkeletre fekvő Qui Nhon városában felállított amerikai katonai rádióállomás ellen —, amelynek berendezésében káro­kat okoztak. A Vietnami Néphadseregnek a Nemzetközi Ellenőrző Bizott­sághoz kiküldött összekötő bi­zottsága pénteken erélyesen til­takozott Nguyen Van Thai és Tran Van Dang dél-vietnami állampolgároknak a saigoni bí­róság által történt halálra íté­lése ellen. Az összekötő bizott­ság ugyancsak tiltakozott a pén­teken észak-vietnami terület el­len végrehajtott újabb amerikai légitámadások ellen is, amelyek során a Vietnami Tájékoztató Iroda szombat délelőtti közle­ménye szerint a korábbi jelen­tésekkel ellentétben nem nyolc, hanem tizenhárom amerikai re­pülőgépet lőttek le. U Thant, az ENSZ-főtitkára pénteken hosszabb megbeszélést folytatott Stevenson amerikai fődelegátussal a Johnson elnök által szerdáin bejelentett terve­zett délkelet-ázsiai segélyprog­ramról. Az amerikai ENSZ-kül- döttség szóvivője szerint Steven­son nem kérte fel a főtitkárt közvetítésre a Vietnamról foly­tatandó esetleges tárgyalások létrehozása érdekében. Az amerikai külügyminiszté­rium szóvivője pénteken sajtó- értekezleten bejelentette, hogy az Egyesült Államok kormánya esetleges vietnami béketárgya­lásokon nem lenne hajlandó el­fogadni a Vietcong képviselőit egyenrangú tárgyalófélként. Az amerikai kormány szerint a tárgyalásokon csupán az érde­kelt kormányok képviselői ve­hetnének részt. (MTI) Zorin átnyújtotta meobizó!ev§léí PÁRIZS (TASZSZ) Zorin, a Szovjetunió új pá­rizsi nagykövete szombaton lá­togatást tett de Gaulle francia köztársasági elnöknél és átnyúj­totta megbízólevelét. (MTI) Nemzetközi találkozók hete Johnson „új hangja" Az egé&z világgal szemben EGY HÉT A KÜLPOLITIKÁBAN AZ ELMÚLT hét bő­velkedett nemzetközi ta­lálkozókban, tárgyaló- ___________________ sokb an. Fontos küldetést teljesített a Lengyelországban járt szovjet párt­ós kormányküldöttség, amelyet Leonyid Brezs- nyev vezetett: a látogatás során aláírták az újabb húsz évre szóló lengyel—szovjet barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási szer­ződést. Ez az okmány ismét biztosítja Lengyel- ország határainak sérthetetlenségét, elsősorban a revansról álmodozó bonni militaristákkal szemben. A NEMZETKÖZI találkozók sorában fontos hely jutott országunknak is. Az április 4-i ün­nepségekre érkezett testvéri delegációkkal foly­tatott eszmecsere után, a hót közepén sor került arra, hogy nyugati szomszédunkkal, Ausztriával is további lépéseket tegyünk kapcsolataink ja­vítása érdekében. Péter János külügyminiszter szerdán Bécsbe érkezett, hogy viszonozza kollé­gája, Bruno Kreisky külügyminiszter tavaly őszi budapesti látogatását. Az osztrák fővárosban kedvező légkör fogadta külügyminiszterünket. Már az első két napon igen fontos tárgyalások bontakoztak ki, amelyek előkészítették az útját néhány hasznos egyezmény aláírásának. A jog­segélyről, az autóbuszforgalomról, az áramcse­réről és más kérdésekről szóló megállapodás, olyan lépések sorozata, amelyek elősegítik a már korábban elkezdett nagy munkát, a két szomszédos ország viszonyának teljes normali­zálását, a kapcsolatok gazdagítását. A két or­szág különböző társadalmi berendezkedése ko­rántsem akadálya ennek. Mindkét félnek érde­ke, hogy a béke, a kölcsönös megértés szelleme hassa át kapcsolatait. ÉS, HA az elmúlt hét a tárgyalások légkörét bontakoztatta is ki a világ számos pontján, még mindig éppen ott hiányzik ez, ahol igen nagy szükség lenne rá: Dél-Vietnamban. Igaz, Johnson amerikai elnök nagy garral be­harangozott baltimore-i beszéde megpendítette a „feltétel nélküli tárgyalásokra” irányuló ame­rikai „készséget”, de ezt — a jelek szerint — inkább színpadi fordulatnak szánta, hogy véde­kezzék a nemzetközi közvélemény óriási nyomá­sa ellen. Amióta Vietnamban a kegyetlen ame­rikai bombázások elkezdődtek és különösen, amióta példátlan jogtiprással mérges gázok be­vetésére vetemedtek, az emberek milliói, köztük még Johnson híveinek egy része is elítéli Wa­shington magatartását. Ez volt a baltimore-i be­széd „új hangjának” egyik indítéka. De csak az egyik. A másikat kétségkívül abban kell keres­ni, hogy az amerikaiak vietnami agressziója egyre kilátástalanabb. Eddig több mint hat és fél milliárd dollárt költöttek a vietnami hadmű­veletekre, megöltek 170 ezer embert, megszám­lálhatatlan bombát dobtak le a Vietnami De­mokratikus Köztársaságra — az „eredmény” pe­dig az USA tekintélyének romlása. Mind job­ban szűkül az ellenőrzések alatt álló terület Dél-Vietnamban, ráadásul a bábrendszer, amire építenek, ingatag, mint a mocsár. A héten újabb lázongásokról, puccshangulatról érkeztek hírek. Ugyanakkor a másik oldalon erősödik a dél- vietnami felszabadítási front helyzete, a VDK védelmi képessége pedig — a baráti országok segítségével — egyre szilárdabb lesz, és az ag- resszorok mind több repülőgépet vesztenek. Ilyen helyzetben pendítette meg a „béküléke- nyebb” hangot Johnson. De az egyik szólam mögött ott áll a másik, amely az amerikai im­perializmus mohóságát és esztelen tekintélyfél­tését takarja. A baltimore-i beszéd változatlanul tele van ellentmondásokkal, fenyegetőzésekkel; azzal, hogy az USA nem hajlandó lemondani agresszív szándékairól, nem sajnálja az adófize­tők pénzét további délkelet-ázsiai „segélyektől”, és esze ágában sincs egykönnyen abbahagyni a bombázásokat. DE HÁT a vietnami helyzet további alakulása nemcsak Johnson szándékaitól függ. Sőt, mint az események eddigi alakulása bizonyítja, az amerikaiak minden erőfeszítése ellenére, a had­műveletek és a politikai helyzet kibontakozása ellenére a hadműveletek és a politikai helyzet kibontakozása elsősorban a népi erőknek, a dél­vietnami felszabadítási frontnak kedvezett. Ez­zel előbb-utóbb szembe kell néznie Washington­nak. Tekintélyét éppen az ásná alá végképp, ha elvakultságában még jobban feszítené a húrt. Az USA a vietnami kérdésben lassan az egész világgal szembekerül. A szocialista országok és az afro-ázsiai országok szolidárisak a vietnami néppel, az USA nyugati szövetségeseinek jelen­tős része, köztük Franciaország nem nézi jó szemmel az USA vietnami akcióit, a világ köz­véleménye pedig élesen elítéli az agressziót. Befejeződtek a hadgyakorlatok az NDK-ban BERLIN (TASZSZ) Szombaton befejeződtek a Német Demokratikus Köztár­saság nemzeti néphadserege és az NDK-ban állomásozó szovjet alakulatok együttes hadgyakor­latai. A csapatok magas fokú harcászati képzettségről és had­tudományi jártasságról tettek tanúságot. A bonyolult időjárá­si viszonyok között is biztosan és merészen végezték tevékeny­ségüket az ejtőernyős és a re­pülőalakulatok. Tökéletesítet­ték az NDK és a szovjet had­sereg alakulatainak együttmű­ködését és irányítását. Megmu­tatkozott a két szövetséges had­sereg katonáinak harcos barát­sága és a szocialista országok határainak megvédésére irányu­ló teljes felkészültsége. Sikeres út Ünnepélyes, felemelő látvány volt, amikor a bécsi Hofburgban az egy­kori „titkos kancellária” híres tanácstermében egy sor magyar-osztrák meg­állapodást írtak alá. Az sem zavarta az ünnepé­lyes hangulatot, hogy a kristálycsillár fényét visz- szaverő márványfal mel­lett az osztrák rádió ri­portere beigazította stop- perkarórája. Péter János és Bruno Kreisky (valamint az osztrák közlekedésügyi és igazságügymini ;zter) pon­tosan 16 percig csak név­aláírással foglalkozott; mintegy ezzel is jelezve, mennyire konkrét ered­ményekkel mérhető a magyar külügyminiszter rövid bécsi látogatása. Az aláírás után mondott rö­vid beszédek éppen azt emelték ki, hogy a kül­ügyminiszterek legutóbbi budapesti találkozása óta jelentős haladás történt. A tárgyalások befeje­zése után Péter János a Becsben dolgozó újság­írók meghívására sajtó- értekezletet tartott a Concordia sajtóklubban. A nemzetközi sajtó kép­viselői által zsúfolásig megtöltött teremben ki­osztották a tárgyalásokról később nyilvánosságra hozott közös záróközle­ményt. Már az első vissz­hangokban az volt a leg­figyelemreméltóbb, hogy a nemzetközi sajtó kép­viselői a két ország kap­csolatainak fejlődését megállapító részek mel­lett az európai, közelebb­ről a közép-európai or­szágok konstruktív együttműködésének lehe­tőségéről szóló részeket üdvözölték a legmelegeb­ben. A sajtókonferencián csaknem harminc kérdés­re felelt a magyar kül­ügyminiszter és válaszai­ban többször hangsúlyoz­ta: a Magyar Népköztár­saság külpolitikájának alapja a különböző társa­dalmi rendű államok bé­kés egymás mellett élésé­nek elve. Egy órával később az Osztrák Külpolitikai Tár­saságban a hallgatóság tetszéssel fogadta Péter Jánosnak a Duna-mcden- ce országainak és népei­nek közös érdekeiről, a közép-európai béke kér­déseiről tett megállapítá­sait. A bécsi látogatás — túl azokon a konkrét ered­ményeken, amelyeket az aláírt megállapodások so­ra vagy például az áru­csere-volumen bővítésével kapcsolatban kilátásba helyezett későbbi megbe­szélések jeleznek — min­denekelőtt azért jelenti a magyar külpolitika te­kintélyének újabb növe­kedését, mert újra alá­húzta a szocialista Ma­gyarország nemzetközi politikájának következe­tességét. Való igaz, hogy a magyar—osztrák kap­csolatok fejlődése és az általános nemzetközi ' kör között állami kölcsönhatás — s mos z az út újra megmutat a világnak: a Magyar N köztársaság a maga ré­széről mindent megtesz a nemzetközi légkör javítá­sa érdekében. Hazautazott Bécsből Péter János külügyminiszter BECS (MTI) Péter János, a Magyar Nép- köztársaság külügyminisztere, aki Bruno Kreiskynek, az Oszt­rák Köztársaság külügyminisz­terének meghívására háromna­pos hivatalos látogatást tett Ausztriában, szombaton dél­előtt a kíséretében lévő szemé­lyiségekkel hazautazott Bécsből. Búcsúztatására a magyar és osztrák zászlókkal feldíszített Westbahnhofon megjelentek Kreisky miniszterrel az élen az osztrák külügyminisztérium ve­zető munkatársai, valamint az osztrák politikai élet számos képviselője. Jelen volt Sebes István, hazánk bécsi nagyköve­te és a nagykövetség munkatár­sai. mos magas kitüntetéssel jutal­mazta. Kossá István, mint a párt hű­séges, kiváló harcosa, egész éle­tét a munkásosztály ügyének szentelte. Emlékét minden ma­gyar kommunista és szocialista hazánk építésén munkálkodó minden dolgozó kegyelettel megőrzi. (MTI) Okos emberek lennénk, ha erre egy vagy két rövid mon­dattal válaszolni tudnánk. Nem is sikerülhetne, hiszen ennek sok összetevője van. Célraveze­tőbb ennél, ha egy adott terme­lőszövetkezet példáján indulunk el, s azt derítjük ki, hogy az a tsz miért jó. Milyen adottságai, lehetőségei vannak, s azokkal hogyan él? Mondjuk éppen a bajaszentistváni Micsurin Tsz. Lusztig Ottó főkönyvelővel arra a kérdésre rakosgattuk ösz- sze az adatokat, hogy kifizető­dő-e a zöldségtermesztés? Van­nak tudniillik tsz-ek, ahol víru­sokra, ennek vagy annak a nö­vényféleségnek egyszer-egyszeri sikertelenségére, átvételi ano­máliákra hivatkozva — vona­kodnak a kertészet fejlesztésé­től. Lusztig elvtárs az okos, ám rendkívül részletes kimutatá­sokból pillanatok alatt kiválasz­totta a legmeggyőzőbb adatokat. A Micsurin Tsz 2687 hold közö­sen művelt területéből 1921 kh a szántó, 258 hold a szőlő, 90 a gyümölcsös és mindössze 131 kát. hold a kertészet. Már eb­ből is kitűnik, hogy nem a zöld­ség, paradicsom, káposzta, pap­rika, dinnye termelése a tsz fő profilja. Mégis, figyeljük csak meg, az utóbbi három évben milyen ár­bevételi arányt képviselt a zöld­ségtermesztés az össznövényter- melésen belül. 1962-ben 2 349 000 forintból 1 650 000 Ft volt a zöldségbe­vétel. 1963-ban az arány: 3 414 000 Ft-ból 1 911 000 a zöld­ségé. Tavaly a szőlőterületek felfutása folytán csökkent a nö­vénytermelés árbevétele, de az arány akkor is 1 410 000 forint volt a 2 719 000 Ft növényterme­lési árbevételhez képest. Ehhez nem szükséges külön magyarázat. Azzal azonban még kiegészítjük, hogy a zöldségter­mesztési ágazat tavaly 68 száza­lékos költségszinttel jelentke­zett, ami azt jelenti, hogy a zöldségből nyert bevétel 32 szá­zaléka tiszta nyereség volt. Ez pedig komoly mértékben emelte a tsz össztermelésének tiszta jö­vedelmét. •— Miért sikerül évről évre Miért jó egy termeiőszivelkezet ?

Next

/
Oldalképek
Tartalom