Petőfi Népe, 1965. április (20. évfolyam, 77-101. szám)
1965-04-11 / 86. szám
í. oldal 1965. április 11, vasárnap Szerdán temetik Kossá Istvánt Pénteken, súlyos betegség következtében, rövid szenvedés után 61 éves korában elhunyt Kossá István, a párt- és a munkásmozgalom régi kipróbált harcosa, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának tagja, nyugalmazott miniszter, országgyűlési képviselő. Kossá Istvánt a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Szakszervezetek Országos Tanácsa, a Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium saját halottjának tekinti. Kossá Istvánt a Kerepesi temetőben a magyar munkásmozgalom nagy halottainak emlékét megörökítő panteonban ravatalozzák fel. Búcsúztatása és temetése április 14-én, szerdán 16 órakor lesz. Az elhunyt barátai, elvtársai és harcostársai 14 órától róhatják le kegyeletüket ravatalánál. Kormányunk Kossá Istvánt áldozatos tevékenységéért szá„Fegyveres felderítés” alatt rakéta- és ágyútámadás Újabb amerikai légitámadások a V'DK ellen Johnson nem ismeri el tárgyalófélként a Vieteongot SAIGON. (AFP, AP, UPI) Saigon! jelentés szerint szombaton délben a hetedik amerikai flotta Coral Sea és Ranger anyahajéiról felszállt 35 bombázó 40 vadászgép kíséretében támadást intézett a 17. szélességi körtől 220 kilométerrel északra levő híd ellen, amelyre összesen 70 tonnányi bombát dobtak és rakétát lőttek ki. Dél-Vietnamból felszállt 40 vadászbombázó és hat vadászgép szombaton helyi idő szerint délelőtt 10 órakor és délután 3 órakor „fegyveres felderítést” hajtott végre, amelynek során rakétákkal és ágyúkkal támadtak a VDK 7. és 8. számú főútjain és azok mentén levő célpontokat. A Da Nang-i támaszpontra szombaton reggel megérkeztek az első egységei annak a háromezer amerikai tengerészgyalogosból álló köteléknek, amelynek Dél-Vietnamba küldését pénteken jelentették be. A partizánok öt kilométerrel a partraszállás helyétől megtámadták a partraszálló amerikaiakat fedező dél-vietnami kormánycsapatokat. A szabadságharcosok ugyancsak támadást intéztek a Saigontól 435 kilométerrel északkeletre fekvő Qui Nhon városában felállított amerikai katonai rádióállomás ellen —, amelynek berendezésében károkat okoztak. A Vietnami Néphadseregnek a Nemzetközi Ellenőrző Bizottsághoz kiküldött összekötő bizottsága pénteken erélyesen tiltakozott Nguyen Van Thai és Tran Van Dang dél-vietnami állampolgároknak a saigoni bíróság által történt halálra ítélése ellen. Az összekötő bizottság ugyancsak tiltakozott a pénteken észak-vietnami terület ellen végrehajtott újabb amerikai légitámadások ellen is, amelyek során a Vietnami Tájékoztató Iroda szombat délelőtti közleménye szerint a korábbi jelentésekkel ellentétben nem nyolc, hanem tizenhárom amerikai repülőgépet lőttek le. U Thant, az ENSZ-főtitkára pénteken hosszabb megbeszélést folytatott Stevenson amerikai fődelegátussal a Johnson elnök által szerdáin bejelentett tervezett délkelet-ázsiai segélyprogramról. Az amerikai ENSZ-kül- döttség szóvivője szerint Stevenson nem kérte fel a főtitkárt közvetítésre a Vietnamról folytatandó esetleges tárgyalások létrehozása érdekében. Az amerikai külügyminisztérium szóvivője pénteken sajtó- értekezleten bejelentette, hogy az Egyesült Államok kormánya esetleges vietnami béketárgyalásokon nem lenne hajlandó elfogadni a Vietcong képviselőit egyenrangú tárgyalófélként. Az amerikai kormány szerint a tárgyalásokon csupán az érdekelt kormányok képviselői vehetnének részt. (MTI) Zorin átnyújtotta meobizó!ev§léí PÁRIZS (TASZSZ) Zorin, a Szovjetunió új párizsi nagykövete szombaton látogatást tett de Gaulle francia köztársasági elnöknél és átnyújtotta megbízólevelét. (MTI) Nemzetközi találkozók hete Johnson „új hangja" Az egé&z világgal szemben EGY HÉT A KÜLPOLITIKÁBAN AZ ELMÚLT hét bővelkedett nemzetközi találkozókban, tárgyaló- ___________________ sokb an. Fontos küldetést teljesített a Lengyelországban járt szovjet pártós kormányküldöttség, amelyet Leonyid Brezs- nyev vezetett: a látogatás során aláírták az újabb húsz évre szóló lengyel—szovjet barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási szerződést. Ez az okmány ismét biztosítja Lengyel- ország határainak sérthetetlenségét, elsősorban a revansról álmodozó bonni militaristákkal szemben. A NEMZETKÖZI találkozók sorában fontos hely jutott országunknak is. Az április 4-i ünnepségekre érkezett testvéri delegációkkal folytatott eszmecsere után, a hót közepén sor került arra, hogy nyugati szomszédunkkal, Ausztriával is további lépéseket tegyünk kapcsolataink javítása érdekében. Péter János külügyminiszter szerdán Bécsbe érkezett, hogy viszonozza kollégája, Bruno Kreisky külügyminiszter tavaly őszi budapesti látogatását. Az osztrák fővárosban kedvező légkör fogadta külügyminiszterünket. Már az első két napon igen fontos tárgyalások bontakoztak ki, amelyek előkészítették az útját néhány hasznos egyezmény aláírásának. A jogsegélyről, az autóbuszforgalomról, az áramcseréről és más kérdésekről szóló megállapodás, olyan lépések sorozata, amelyek elősegítik a már korábban elkezdett nagy munkát, a két szomszédos ország viszonyának teljes normalizálását, a kapcsolatok gazdagítását. A két ország különböző társadalmi berendezkedése korántsem akadálya ennek. Mindkét félnek érdeke, hogy a béke, a kölcsönös megértés szelleme hassa át kapcsolatait. ÉS, HA az elmúlt hét a tárgyalások légkörét bontakoztatta is ki a világ számos pontján, még mindig éppen ott hiányzik ez, ahol igen nagy szükség lenne rá: Dél-Vietnamban. Igaz, Johnson amerikai elnök nagy garral beharangozott baltimore-i beszéde megpendítette a „feltétel nélküli tárgyalásokra” irányuló amerikai „készséget”, de ezt — a jelek szerint — inkább színpadi fordulatnak szánta, hogy védekezzék a nemzetközi közvélemény óriási nyomása ellen. Amióta Vietnamban a kegyetlen amerikai bombázások elkezdődtek és különösen, amióta példátlan jogtiprással mérges gázok bevetésére vetemedtek, az emberek milliói, köztük még Johnson híveinek egy része is elítéli Washington magatartását. Ez volt a baltimore-i beszéd „új hangjának” egyik indítéka. De csak az egyik. A másikat kétségkívül abban kell keresni, hogy az amerikaiak vietnami agressziója egyre kilátástalanabb. Eddig több mint hat és fél milliárd dollárt költöttek a vietnami hadműveletekre, megöltek 170 ezer embert, megszámlálhatatlan bombát dobtak le a Vietnami Demokratikus Köztársaságra — az „eredmény” pedig az USA tekintélyének romlása. Mind jobban szűkül az ellenőrzések alatt álló terület Dél-Vietnamban, ráadásul a bábrendszer, amire építenek, ingatag, mint a mocsár. A héten újabb lázongásokról, puccshangulatról érkeztek hírek. Ugyanakkor a másik oldalon erősödik a dél- vietnami felszabadítási front helyzete, a VDK védelmi képessége pedig — a baráti országok segítségével — egyre szilárdabb lesz, és az ag- resszorok mind több repülőgépet vesztenek. Ilyen helyzetben pendítette meg a „béküléke- nyebb” hangot Johnson. De az egyik szólam mögött ott áll a másik, amely az amerikai imperializmus mohóságát és esztelen tekintélyféltését takarja. A baltimore-i beszéd változatlanul tele van ellentmondásokkal, fenyegetőzésekkel; azzal, hogy az USA nem hajlandó lemondani agresszív szándékairól, nem sajnálja az adófizetők pénzét további délkelet-ázsiai „segélyektől”, és esze ágában sincs egykönnyen abbahagyni a bombázásokat. DE HÁT a vietnami helyzet további alakulása nemcsak Johnson szándékaitól függ. Sőt, mint az események eddigi alakulása bizonyítja, az amerikaiak minden erőfeszítése ellenére, a hadműveletek és a politikai helyzet kibontakozása ellenére a hadműveletek és a politikai helyzet kibontakozása elsősorban a népi erőknek, a délvietnami felszabadítási frontnak kedvezett. Ezzel előbb-utóbb szembe kell néznie Washingtonnak. Tekintélyét éppen az ásná alá végképp, ha elvakultságában még jobban feszítené a húrt. Az USA a vietnami kérdésben lassan az egész világgal szembekerül. A szocialista országok és az afro-ázsiai országok szolidárisak a vietnami néppel, az USA nyugati szövetségeseinek jelentős része, köztük Franciaország nem nézi jó szemmel az USA vietnami akcióit, a világ közvéleménye pedig élesen elítéli az agressziót. Befejeződtek a hadgyakorlatok az NDK-ban BERLIN (TASZSZ) Szombaton befejeződtek a Német Demokratikus Köztársaság nemzeti néphadserege és az NDK-ban állomásozó szovjet alakulatok együttes hadgyakorlatai. A csapatok magas fokú harcászati képzettségről és hadtudományi jártasságról tettek tanúságot. A bonyolult időjárási viszonyok között is biztosan és merészen végezték tevékenységüket az ejtőernyős és a repülőalakulatok. Tökéletesítették az NDK és a szovjet hadsereg alakulatainak együttműködését és irányítását. Megmutatkozott a két szövetséges hadsereg katonáinak harcos barátsága és a szocialista országok határainak megvédésére irányuló teljes felkészültsége. Sikeres út Ünnepélyes, felemelő látvány volt, amikor a bécsi Hofburgban az egykori „titkos kancellária” híres tanácstermében egy sor magyar-osztrák megállapodást írtak alá. Az sem zavarta az ünnepélyes hangulatot, hogy a kristálycsillár fényét visz- szaverő márványfal mellett az osztrák rádió riportere beigazította stop- perkarórája. Péter János és Bruno Kreisky (valamint az osztrák közlekedésügyi és igazságügymini ;zter) pontosan 16 percig csak névaláírással foglalkozott; mintegy ezzel is jelezve, mennyire konkrét eredményekkel mérhető a magyar külügyminiszter rövid bécsi látogatása. Az aláírás után mondott rövid beszédek éppen azt emelték ki, hogy a külügyminiszterek legutóbbi budapesti találkozása óta jelentős haladás történt. A tárgyalások befejezése után Péter János a Becsben dolgozó újságírók meghívására sajtó- értekezletet tartott a Concordia sajtóklubban. A nemzetközi sajtó képviselői által zsúfolásig megtöltött teremben kiosztották a tárgyalásokról később nyilvánosságra hozott közös záróközleményt. Már az első visszhangokban az volt a legfigyelemreméltóbb, hogy a nemzetközi sajtó képviselői a két ország kapcsolatainak fejlődését megállapító részek mellett az európai, közelebbről a közép-európai országok konstruktív együttműködésének lehetőségéről szóló részeket üdvözölték a legmelegebben. A sajtókonferencián csaknem harminc kérdésre felelt a magyar külügyminiszter és válaszaiban többször hangsúlyozta: a Magyar Népköztársaság külpolitikájának alapja a különböző társadalmi rendű államok békés egymás mellett élésének elve. Egy órával később az Osztrák Külpolitikai Társaságban a hallgatóság tetszéssel fogadta Péter Jánosnak a Duna-mcden- ce országainak és népeinek közös érdekeiről, a közép-európai béke kérdéseiről tett megállapításait. A bécsi látogatás — túl azokon a konkrét eredményeken, amelyeket az aláírt megállapodások sora vagy például az árucsere-volumen bővítésével kapcsolatban kilátásba helyezett későbbi megbeszélések jeleznek — mindenekelőtt azért jelenti a magyar külpolitika tekintélyének újabb növekedését, mert újra aláhúzta a szocialista Magyarország nemzetközi politikájának következetességét. Való igaz, hogy a magyar—osztrák kapcsolatok fejlődése és az általános nemzetközi ' kör között állami kölcsönhatás — s mos z az út újra megmutat a világnak: a Magyar N köztársaság a maga részéről mindent megtesz a nemzetközi légkör javítása érdekében. Hazautazott Bécsből Péter János külügyminiszter BECS (MTI) Péter János, a Magyar Nép- köztársaság külügyminisztere, aki Bruno Kreiskynek, az Osztrák Köztársaság külügyminiszterének meghívására háromnapos hivatalos látogatást tett Ausztriában, szombaton délelőtt a kíséretében lévő személyiségekkel hazautazott Bécsből. Búcsúztatására a magyar és osztrák zászlókkal feldíszített Westbahnhofon megjelentek Kreisky miniszterrel az élen az osztrák külügyminisztérium vezető munkatársai, valamint az osztrák politikai élet számos képviselője. Jelen volt Sebes István, hazánk bécsi nagykövete és a nagykövetség munkatársai. mos magas kitüntetéssel jutalmazta. Kossá István, mint a párt hűséges, kiváló harcosa, egész életét a munkásosztály ügyének szentelte. Emlékét minden magyar kommunista és szocialista hazánk építésén munkálkodó minden dolgozó kegyelettel megőrzi. (MTI) Okos emberek lennénk, ha erre egy vagy két rövid mondattal válaszolni tudnánk. Nem is sikerülhetne, hiszen ennek sok összetevője van. Célravezetőbb ennél, ha egy adott termelőszövetkezet példáján indulunk el, s azt derítjük ki, hogy az a tsz miért jó. Milyen adottságai, lehetőségei vannak, s azokkal hogyan él? Mondjuk éppen a bajaszentistváni Micsurin Tsz. Lusztig Ottó főkönyvelővel arra a kérdésre rakosgattuk ösz- sze az adatokat, hogy kifizetődő-e a zöldségtermesztés? Vannak tudniillik tsz-ek, ahol vírusokra, ennek vagy annak a növényféleségnek egyszer-egyszeri sikertelenségére, átvételi anomáliákra hivatkozva — vonakodnak a kertészet fejlesztésétől. Lusztig elvtárs az okos, ám rendkívül részletes kimutatásokból pillanatok alatt kiválasztotta a legmeggyőzőbb adatokat. A Micsurin Tsz 2687 hold közösen művelt területéből 1921 kh a szántó, 258 hold a szőlő, 90 a gyümölcsös és mindössze 131 kát. hold a kertészet. Már ebből is kitűnik, hogy nem a zöldség, paradicsom, káposzta, paprika, dinnye termelése a tsz fő profilja. Mégis, figyeljük csak meg, az utóbbi három évben milyen árbevételi arányt képviselt a zöldségtermesztés az össznövényter- melésen belül. 1962-ben 2 349 000 forintból 1 650 000 Ft volt a zöldségbevétel. 1963-ban az arány: 3 414 000 Ft-ból 1 911 000 a zöldségé. Tavaly a szőlőterületek felfutása folytán csökkent a növénytermelés árbevétele, de az arány akkor is 1 410 000 forint volt a 2 719 000 Ft növénytermelési árbevételhez képest. Ehhez nem szükséges külön magyarázat. Azzal azonban még kiegészítjük, hogy a zöldségtermesztési ágazat tavaly 68 százalékos költségszinttel jelentkezett, ami azt jelenti, hogy a zöldségből nyert bevétel 32 százaléka tiszta nyereség volt. Ez pedig komoly mértékben emelte a tsz össztermelésének tiszta jövedelmét. •— Miért sikerül évről évre Miért jó egy termeiőszivelkezet ?
