Petőfi Népe, 1965. április (20. évfolyam, 77-101. szám)
1965-04-01 / 77. szám
A szabadság születése Elsargult újságok között lapozgatva, a szabadság első napjainak írott emlékei után kutatók a Kiskunfélegyházi Levéltárban. Ám alig látok munkához, Szabó Sándor — a levéltáros — egyetlen gépelt lapra sűrített visszaemlékezést vesz elő a szekrényből. — Magának készítettem, talán ez is segítségére lesz. Szívbe markolóan szomorú sorokkal kezdődik, a szabadság születése előtti hónapokról: „1944. március 19. A várost megszállták a németek. Katonai parancsnokságuk rendeletéi egymást követték. Elrendelték a zsidó származású lakosoknak a sárga csillag viselését, nem sokkal később a gettó felállítását. Erre a célra a volt Bercsényi utcát ürítették ki. Ebben a lezárt, katonák által őrzött utcában két hónapig a legembertelenebb körülmények között tengődtek a városból, járásból összegyűjtött emberek. Két hónap után, mindenüktől megfosztva, a Kossuth utcai iskolába kerültek, innen vitték el őket — 269 férfit, 341 nőt, 373 gyermeket — június 15-én a kecskeméti téglagyárba, onnan pedig Auschwitzbe. Közülük nagyon, nagyon kevesen tértek csak vissza ...” Úgy érzem nem véletlen, hogy az emlékezés e tragikus sorokkal kezdődik. Félegyházán a háború egyik legfájóbb emléke ennek a közel ezer embernek, gyermeknek értelmetlen elpusztítása. Olvasom tovább a főleg személyes emlékek alapján készült feljegyzést: .. 1944. októbere. Már első hetének éjszakáin felvillantak a közeledő harc egy-egy ágyúlövésének fényei. Közeledtek a szovjet csapatok. Végül október 21-én — vasárnap volt éppen — hajnalban elérték és elfoglalták a külső területek egyes részeit. Reggelig a város délkeleti oldalán elterülő Közelszőlőkig nyomultak előre. Vedekező állásba helyezkedve délelőtt 9-kor innen kezdték a harcot a városban rejtőzködő németek ellen. A küzdelem a város felszabadításáért hétfőn este 10—12 óráig tartott.. Elérkezett hát a várva várt nap. A szabadság első napja. — Kedden reggel jött egy szovjet tiszt — folytatta most már élőszóval az emlékeket Sándor bácsi. — Végtelenül kedves volt, s mi örömünkben kínáltuk, amivel tudtuk ... Később irodát rendeztek be a házunk egy részében. Két, különösen kedves barátot köszönhetünk ennek. Egyikük nagy termetű, nagy bajuszú őrnagy, akinek édesanyja magyar származású volt. A másik egy őrmester — fényképét ma is őrzöm. Hozzá fűződik a béke első napjának egyik legderűsebb élménye. Valamelyik délután ugyanis ezzel állított haza: — Gyorsan, gyorsan öltözni, cipőt tisztítani! Mindenki készüljön, a nagymama is. Értetlenül álltunk körülötte. Kézzel-lábbal akrobatákat utánzó mozdulatokat tett. így értettük meg, hogy cirkuszba invitál. — Rájuk még harcok vártak, így hamarosan elment tőlünk. De megígérte, hogy visszajön. Berlin eleste, a háború befejezése után jött is. Katonai autó állt meg a házunk előtt Csak pár perce. Ö bejött, körben járta a lakást, elégedetten nyugtázta, hogy élünk, jól vagyunk, s már is búcsúzott. Sti it dór bácsi eltűnődik — én pedig az előttem heverő újságba pillantok. Vastag címbetűk hirdetik: „Értesítés a felnőtt dolgozók tanítóképző intézetének és polgári iskolájának megnyitásáról.” A cikkben a részletes jelentkezési feltételek, s köztük: „Az iskolába a férfiak és nők együtt járhatnak.” Akkor ez még, úgy — Ez volt az a gyorssajtó, amit akkor áram nem lévén, kézzel hajtottunk — mutatja Tóth Miklós. Köznapi gondok „Nagyobb megbecsülést vártunk volna..." Az első oldalon a lap neve: Félegyházi Élet, s a dátum: 1946. március 2. Az impresszumban a felelős kiadó jelzése alatt, a kiskunfélegyházi nyomda vezetője, lapunk tudósítója és segítőtársa, Tóth Miklós neve. S miután az újság legelső számát a levéltárban hiába kerestem, elindulok, hogy életre hívójától érdeklődjem a szabadság első napjainak újabb részleteiről. Mint rendesen, most is a nyomdában, gépe mellett találom. — Miklós bátyám itt élt a fel- szabaduláskor? — Hol lettem volna? A várost nem ürítették ki — szól csodálkozva. Aztán, pillanatok múlva, mint méltó elégtételt nyert, csínytevő kamasz meséli: — Pedig megvolt a kiürítési parancs kézirata! Mégpedig itt, nálunk, a nyomdában. Naponta más-más ürüggyel halogattuk a kinyomtatását. Végül a város- parancsnok — ők már összepakolva, készen álltak az indulásra — kikelt magából. Türelmét vesztve kiabált, s kiszaladt a száján: „Lecsukatom az egész nyomdászbandát!” — Mi, banda?! Halálosan megsértődtünk, s emiatt a pa- rancskinyomatás újabb egy nap késedelmet szenvedett. Mire a sok huza-vona után elkészült, már nem maradt idő a kiürítésre. 1944. október 23., kedd. Ma már másodszor hallom ezt a dátumot, mely a félegyháziak életében a szabadság első napját jelenti. A két nappal előbbi kora hajnalon Tóth Miklós még szinte lopva ment tejért pár hó napos kislányának. Egy nappal előbb az utcájukban állt a front, akna csapódott a szomszéd házba, s míg síró kislányukat a sezlon előtt nyugtatták, szokott őrhelyüket, az ablakot szilánkok szaggatták össze. — Két nappal később, október 25-én már újra a nyomdá ban voltunk. Plakátra nyomtattuk az első számú parancsot, ami arra szólított fel, hogy mindenki jöjjön ki az óvóhelyről és segítsen a romok eltakarításában, az élet megindításában. Hlint az országban mindenütt, Kiskunfélegyházán is a kommunisták voltak azok, akik az újjáépítő munka élére álltak, Tóth Miklós így mondja el erről személyes élményeit: — Az első párttitkár Kohut Béla, nyomdásztársunk volt Neki köszönhetem, hogy tizennyolcadikként engem is felvettek a pártba. A kisvárosháza épületének egyik szobájában jöttünk össze, s hogy megválasztottak könyvtárosnak, elkezdtem az udvarokon, házak folyosóin szétdobált könyvek ősz- szegyűjtését. Ezek alkották a később megnyílt könyvtár első köteteit. Közben elindultunk az üresen maradt lakások összeírására, hogy mielőbb tető alá kerüljenek a hajléktalanok. Lassan éledt a határ is. A szovjetek hosszú szőrű kis ,^usz- ki lovakat” hagytak hátra — mert a németek a mieinket elvitték —, még ősszel velük szántották fel az első darab földeket. A nyomdában? Orosz—ma gyár kisszótárt készítettünk, ami több kiadást megért. Mintapél dányát egy tüzértiszttől kaptuk kölcsön. S amikor még áram sem volt, kézzel hajtott gyorssajtón készítettük már a Félegyházi Élet első példányait. Eszik ®va Kecskeméten, a Széohenyivaros 35. szám alatt lakunk, ott, ahol az Építési és Szerelőipari Vállalat munkásszállása is van. A helyzetünkkel azonban cseppet sem dicsekedhetünk. Az épület mögött ugyanis szemétdombot létesítettek, amelyen az ételmaradékoktól kezdve 'mindenféle fertőző hulladék megtalálható. S hiába húztunk elé kerítést, mert 19-én délután 4 óra tájon a VB 34—55 rendszámú vontató, amellyel tüzelőt szállítottak, keresztülgázolt rajta. Amikor ezt szóvá tettük, a „kedves szaktársak” olyan durva sértésekkel illettek bennünket, hogy az írásba nem is foglalható. Nekünk erre semmi szükségünk, de annál nagyobb a kerítésünkre, mert külterületi részen lakunk. Nagyobb megbecsülést vártunk volna az említettektől, hiszen mi is dolgozó emberek vagyunk, s környezetünk rendjét, tisztaságát, legalább a körülményekhez képest, szeretnénk megvédeni. Ezúton szeretnénk a vállalat igazgatóságának figyelmét felhívni és kérni, hogy legyen a segítségünkre az itt uralkodó áldatlan állapotok megszüntetésében. Özv. Nagy Józsefné gyári dolgozó Szakmunkástanulók kiállítása a Városligetben A fővárosi Városligetben nyílik a szakmunkástanulók és középiskolások országos kiállítása, amelynek anyagát megyei bemutatók sorozatán válogatták ki. Az ügyes kezű fiatalok remekeinek tárlatát pályaválasztási tanácsadással kapcsolják össze. Munkásőrök a rádioszobábom Méterről méterre „pásztázza” a rövidhullámú adó-vevő készülék a hullámsávot. A soklámpás rádió mellett álló férficsoport érdeklődéssel figyeli az éterből szűrődő hangokat. Itt, az MHS kecskeméti rádiósklubjában jöttek össze ezen a délelőtt a Munkásőrség Bácskával, s így az oktatást a rádiózás alapjaitól kellett kezdeni, hogy a detektoros készüléktől eljuthassunk a napjainkban használatos, legmodernebb adóvevők működéséig. Bari Gusztáv rajparancsnok, aki civilben a Kecskeméti Városi Tanács V. B. pénzügyi oszFarkas Imre előadó a végerősítő csövek szerepéről beszél a munkásőröknek. Kiskun megyei Parancsnoksága híradós szakaszának tagjai. S a több órás, fárasztó elméleti előadás után szinte felüdülést jelent a rádiószoba izgalmas, változatos világa. — A munkásőrök URH-ké- szülékeket használnak, de mindenképpen hasznos, ha megistályának előadója, arról beszél, hogy az 1963-ban létrehozott híradós szakasz nemcsak bajtársi hanem baráti közösséggé is kovácsolódott. A foglalkozásokon túl is találkoznak; közösen mennek moziba, színházba. Sőt, a közelmúltban „fehérasz- tal-találkozót” szerveztek, meBari Gusztáv, Főző József, Fokti József, Fokti Károly, Du- dok Pál és Farkas Imre a rádió szobában tevékenykednek. (Tóth Sándor felvételei.) merkednek az amatőröknél használatos, rövid- és középhullámú adóvevők kezelésével, működésével is — mondja Farkas Imre, ciki ezen a délelőtt az előadói tisztességet tölti be. -— A szakaszban tevékenykedő elvtársak közül sokan korábban nem foglalkoztak rádiótechniPETOFI nepe A Magyar Szocialista Munkáspárt Bács-Kiskun megyei Bizottsága és a megyei tanács lapja. Főszerkesztő: dr. Weither Dániel Kiadja a Bács megyei Lapkiadó Vállalat. Felelős kiadó: Mezei István igazgató Szerkesztőség: Kecskemét, Városi Tanácsház. Szerkesztőségi telefonközpont i 26-19. 25-16. Szerkesztő bizottság: 10-38. Vidéki lapok: 11-22. Kiadóhivatal: Kecskemét. Szabadság tér t/a. Telefon: 17-09. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető! a helyi postahivataloknál és kézbesítőknél. Előfizetési díj I hónapra 13 forint Bacs-Klskun megyei Nyomda V. Kecskemét — Telefoni 11-85. Indes: 25 065. lyen a családtagok is részt vettek. A Kecskeméti Konzervgyárban végzett jó munkájáért érte Dudok Pál szobafestőt, a TMK dolgozóját az a megtiszteltetés, hogy a helyi pártszervezet őt is javasolta a munkásőrség tagjai sorába. — 1960-ban még a városi századnál tevékenykedtem, s csak a híradós szakasz létrehozásakor kerültem a megyéhez — mondja Dudok elvtárs. — Az előtt nem foglalkoztam rádiózással, de itt megszerettem. Sokat segítettek az elektromosságban jártas elvtársak is. A rádiószobában találkozik Csehszlovákia és Törökország, Lengyelország és Egyiptom. Randevúzik a világ. S itt, a készülék mellett a ceruza sebessen rója papírra a ti-ti, tá-tá jeleket. Ez még csak „bemelegítés” azokra a feladatokra, amiket majd a gyakorlatok alkalmával kell megoldaniuk a munkásőr- rádiósoknak. Amikor a század előtt kell vizsgázniuk a tél folyamán tanultakból. K. M.
