Petőfi Népe, 1965. április (20. évfolyam, 77-101. szám)
1965-04-09 / 84. szám
1965. április 9, péntek 5. oldal A műveltebb, sokoldalúbb ifjúságért Hozzászólás A Petőfi Népe március 16-i számában „Ki mit tud, avagy hogyan tovább?” címmel olvastam egy cikket. Az írás a fiatalok szórakozási. művelődési problémáival foglalkozik, s ennek kapcsán felveti a „hogyan tovább” időszerű kérdését, amihez a magam részéről is szeretnék hozzáfűzni néhány megjegyzést A cikkíró említette a fiatalok idejének célszerű, hasznos fel- használásáról szóló KISZ KB- határozatcxt. Bővebben kell erről a határozatról beszélni, hiszen ebben a fiatalság egyik legnagyobb nevelési lehetőségéről és eszközéről van szó. Ismeretes, hogy számos nyugati szociológus vészkiáltásában, mint a „nép ópiuma” szerepel a szabad idő. Nálunk ez g'- ia > mennyiség — csakúgy mint a munka, a tanulás, a sport — az ember felemelkedését, művelődését, szórakozását pihenését s főképpen személyiségének a lehető legsokoldalúbb kibontakozását szolgálja. Ha feltárjuk a lehetőségeket akkor a szabad idő nem az „agyoncsapott időt”, hanem a hasznosan eltöltött művelődésre, szórakozásra fordított perceket órákat jelenti. A szóbanforgó cikk hosszabban foglalkozott a műkedvelő művészeti mozgalommal. Valóban, ez nagy szerepet játszik a szabad idő hasznos eltöltésének lehetőségei között, a kulturális szemle lezárulásával tehát nem fejeződik be az egyes csoportok munkája. Mi következik ezután? Fesztiválokat rendezünk és folyamatos szereplési lehetőségeket keresünk műkedvelőinknek. Igaz, kevés a színpaddal felszerelt helyiség, de ifjúsági klubhálózatunk bővülése, a klubfoglalkozások elterjedése még mindig szabad, végeredményben kihasználatlan terület a műkedvelés számára. A szeszmentes ifjúsági szórakozóhelyek programjában igen fontos a műkedvelő művészeti mozgalom által nyújtott segítség. Szeretnénk elérni, hogy a csoportok ne csak kampány- szerű fellépési alkalmakra készüljenek, hanem rendszeres munkával a művészetek magasabb szintű megismeréséért, az önművelésért és a népművelésért dolgozzanak. Az idén és a kővetkező években megrendezésre kerülő fesztiválok pódiumot biztosítanak majd valamennyi műkedvelő szólista és csoport számára. Ám, nemcsak a műkedvelés jelenti a szabad idő eltöltésének hasznos formáját, hiszen ez csak egyik — bár fontos — része annak a nagyobb résznek, amit mi szórakozásnak nevezünk. Nem szabad megfeledkeznünk a tanulásról, a könyvről, filmről, színházról, tv-ről, táncról, szakköri tevékenységről és a klubéletről sem. Lám, mennyi lehetőség, csak ki kell használni. Ifjúsági szövetségünk VI. kongresszusa óta a fiatalok százezred ismerték meg a KISZ fő jelszavát: „Jobb munkával, nagyobb tudással a szocializmus teljes felépítéséért!” A kongresszus ebben a jelszóban sűrítette a KISZ további munkájának lényegét. Szeretnénk, ha minden leány és ifjú otthonában szeretett és kedves Keskenyfilm - széles vásznon Pereg a film. Pletyka és Fickó, a két kedves cimbora leugrik a robogó vonatról és útra kel, hogy... Ismerjük a filmet, mégis érdeklődéssel figyeljük a vásznat. Lehetünk vagy tízen a nézőtéren. A közönség száma bizony gyér, ám ezt így tervezték a rendezők. Bemutató előadás: itt látjuk, hogyan lehet keskenyfilmről széles vászonra vetíteni. Az ország valamennyi megyéje közül Bács-Kiskun megyében van eddig a legtöbb szélesvásznú mozi. Igen, mert ez a korszerű, a kultúrházak mérete is megkívánja a legújabb módszer szerint való kiszolgálást. De a szélesvásznú mozi igen költséges berendezést kíván. Egyre több kultúeotthonban rendeznek be mozit. Ma már a legkisebb községben is van legalább keskenyfilmes vetítés. Ez azonban ma már nem korszerű, a kultúrházak mérete is mást, jobbat feltételez. Nos, ennek a jobbnak, ennek a korszerűbbnek a bemutatása folyik itt a fülöpházi művelődési otthon mozitermében a meghívottak előtt: pereg a keskenyfilm és széles vásznon látjuk a képet. Fából vaskarika? Dehogy. Csupán egy újításról van szó, amely hosszas kísérletezgetés után született meg: Rohrba- cher Béla és Baranyi Ferenc egészen csekély anyagi befektetéssel olyan gépet szerkesztett, amellyel bármilyen moziban lehetséges a szélesvásznú vetítés. Teljesen kielégítő volt a kép; ha nem tudtuk volna előre, hogy keskeny film pereg a vetítőházban, nem is hittük volna el. Ám Rohrbacher Béla bemutatta a berendezést. És meg is magyarázta: — Két lényeges, de igen egyszerű eltérés van a miáltalunk konstruált vetítőgép és a hagyományos keskenyfilmes gép között: a zsugorító lencse és az ívlámpa. A film elé helyezzük a torzító lencsét, ami a szélesvásznú vetítésnek elengedhetetlen feltétele, mögéje pedig', az eddigi elektromos izzólámpa helyett szénszálas ívlámpát építünk be, hogy kellő fényerőt kapjunk. A zsugorító lencse beszerzési ára 1800 forint. Az ívfény létrehozásához másik lámpaház szükséges ugyan, de ezt a kiselejtezett lámpaházakból szereljük fel. így az objektiven kívül úgyszólván semmi anyagi befektetés nem kell az újítás megvalósításához. Házilag előállítható. Jelentősége valóban nagy és ha bevezetik, szinte forradalmasítja a falusi mozik vetítési módszerét. De abban Is mutatkozik a jelentősége, hogy például a Bács-Kiskun megyei filmstúdió hiradófilmjeit is játszhat ják ezentúl a városi mozikban. A stúdió ugyanis csak keskenyfilmmel dolgozik. Ám hogy a „nagy” mozikban is bemutathassák ezeket a riport- felvételeket, a kecskeméti, bajai, kalocsai, kiskőrösi és kiskunhalasi mozikban a szélesvásznú vetítőberendezés mellé keskenyfilmes ívlámpás gépet is felszerelnek. Hasznos lenne, ha a MOKÉP igazgatósága felfigyelne erre az újításra! Balogh József hozzátartozó lenne a könyv, és minden fiatal törekedne arra, hogy saját házikönyvtára legyen. A könyv nemcsak jóbarát, de hasznos segítőtárs is. Mi, fiatalok, bátran vitatkozzunk a jó kezdeményezésekről, tervekről, de a bírálat mellett próbáljunk erőnkhöz mérten gyakrabban hatékonyabban segíteni is! Ügy vélem, ha a fiatalok aktív munkával segítik az ifjúsági szövetséget programja megvalósításában és élnek a kihasználatlan lehetőségekkel, akkor már nem lesz olyan nehéz a válasz az igen bonyolult kérdésre, hogy miként töltsék el szabad idejüket, tehát világosabban látják a feleletet arra: „hogyan tovább?” Szerintem, még kielégítőbb lehetne a válasz, ha a felmerülő problémákról, ötletekről, elképzelésekről maguk a fiatalok és az idősebbek is elmondanák véleményüket, akár az újság hasábjain is... Gödöllői Lajos, a megyei KISZ-bizottság politikai munkatársa Napközben A többiek is... Sötétedik. A színház me\- ^ lelti park fái között néhány gyerek hancúrozik. Az egyik hirtelen odaszalad a szoborhoz, és beül az ölébe. Mire odaérek, már a vállán lovagol. Hirtelen odalépek: — Gyere le! Látom, szeretne elszaladni. Szspegve megszólal: — Én csak... Nem csináltam semmit... Csak játszottam ... Fogom a gallérját. Nagyon fél. — Kit ábrázol a szobor? — Nem tudom. — Tudsz olvasni? Olvasd el. Szeme sarkával odapillant. Nem veszi le a szemét rólam. Fél a nyaklevestől. Halkan mondja: — Katona József. — Ki volt Katona József? — Nem tudom. De én csak játszottam... — Gondolod, hogy azért van itt a szobor, hogy te játszani tudj vele? Hallgat. — Hogy hívnak? — S. Antal. — Antal? Nem vagy te Antal! — De... __Nf em bizony... Te csak Tó ni vagy — mondom neki haragosan. Egy neveletlen Tóni! Igen, aki még azt sem tudja, hogy a szobrokat szeretni kell és tisztelettel kell rájuk nézni, nem pedig azt csinálni, mint te! Látszik, hogy restelli a dolgot. Tízéves lehet, vagy alig több. Azt mondja pironkodva: — Hát a többiek is ... Nemesszeghy Lajosné, a szemközti iskola igazgatója elmesélte, hogy nemegyszer ment már ki a szoborhoz, rendre tanítani a gyerekeket. Tűrhetetlen, hogy Katona emlékét így megcsúfolják. Ej'zen a szülők is segíthet- *J nek. Beszélgessenek a ■ •rmekeikkel ilyesmiről. És sejtsenek a járókelők is. Varga Mihály 8. Zöldi SS-százcüdos és az QldözöHek Az úgynevezett zsidókérdés megoldása már évtizedek óta szerepel a jobboldal programjában. Az 1919 augusztusában hatalomra jutott ellen- forradalom már ízelítőt adott a „megoldás” módozataiból és a Héjjas-brigantik bestiális gyilkolásának a kommunisták és baloldali érzelmű emberek mellett sokan estek áldozatul olyanok is, akik zsidók voltak. Az akkori akciók nagyobb méretű továbbfolytatását azonban megakadályozta az országos és a nemzetközi közvélemény és a huszas évek konszolidációjának része volt a zsidóüldözés átmeneti beszüntetése. Azért átmeneti, mert a különböző árnyalatú jobboldali pártok és szervezetek lestek, vártak az alkalomra, hogy fajelméletüket beváltva végrehajtsák a zsidóság nemcsak politikai és gazdasági, hanem fizikai megsemmisítését is. 1941. március 19-ével elérkezettnek látták az időt, hogy a zsidókérdésben eggyel továbblépjenek. A megelőző esztendőkben elsősorban a munka- szolgálattól és az ezzel járó kínzásoktól szenvedett sokat a zsidóság és már ezrével voltak mártírjai a kegyetlenkedésnek. Ez a márciusi vasárnap azonban — a történelem szégyenére — zöld utat nyitott a fasizmus gyilkos tombolásánaik, és kezdetét vette több százezer ember szisztématikus elpusztítása. Már az első percekben világossá lett, hogy a német megszállás megfélemlítettjei és kárval- lói elsősorban a zsidók lesznek. Szinte napok múlva jelentek meg a különböző intézkedések a sárgacsillag viselésétől a telefonállomások kikapcsolásán át egészen addig, hogy még csökkentett fejadagjaikat is csak kijelölt üzletekben és bizonyos időpontokban válthatták be. A főispán siet üdvözölni a kormány lépéseit és egy általa kiagyalt közvélemény nevében igenU a kormány politikáját. „Az új kormány 24 óra alatt többet tett a zsidókérdés megoldása felé, mint a többi kormányok 24 év alatt cselekedtek. Valóban a szerdai minisztertanácson megszületett és azóta már nyilvánosságra is hozott rendeletek azt mutatják, hogy a kormányzat mérföldes lépésekkel kívánja járni a problémák megoldásának útját. Sőt, az újabb jelentések azt mondják, hogy a zsidóság társadalmi elkülönítése után gazdasági és pénzügyi téren következik gyors és gyökeres megoldás.” A kecskeméti zsidóüldözéseket azért kell papírra vetni (egyébként nagyjából azonos volt az ország más területén történtekkel), mert a fasizmusnak egy olyan képviselője szerepelt a lebonyolításban, mint Zöldi Márton SS-százados. Zöldi Márton már nem gya- korlatlanul érkezett a kecskeméti és környékbeli zsidók gyűjtőtáborába. Köztudomású, hogy részt vett az újvidéki tömegvérengzésekben, amelyért társaival együtt a parlamenti botrányok miatt még Horthyék is kénytelenek voltak bíróság elé állítani. Erre utal a bácskai vérengzés hadbírósági főtárgyalásáról szóló emlékeztető: „Dr. Zöldi Márton csendőrszázados beismerte, hogy 1942, január 21—23. napok között 659 újvidéki polgári egyén kivégzése történt az ő tudtávaL Üjvidé- ken január* 22-én este színleges összeütközést mímelt három elfogott polgári egyén és csendőrjárőrök között. Az ellene irányuló hadbírói vizsgálat alatt tilalom ellenére elhagyta kijelölt tartózkodási helyét.” Bár, Grassyval és Feketehalmi- Czeydnerrel együtt több ezer ember halála terhelte lelkiismeretüket, mégis egy szép napon, 1944 elején Németországba szöktek. Zöldi még dél-ausztriai tartózkodása alatt gyalogosként belépett a Waffen SS-be. Onnan Töltzbe tiszti tanfolyamra küldték, ahonnan törzsőrmesterként került ki. Négy hónap múltán megkapta századosi rangját. így érkezett haza Magyarországra, ahol a honvédelmi miniszter Grassyval együtt visszaadta rangjukat. Baky László volt államtitkár erre így emlékezik: „Államtitkárságom ideje alatt kb. április hóban jelent meg Magyar- országon a zsidótalanítási akcióra szolgálattételre iderendelt Vislicény Gestapo-százados parancsnoksága alatt állva dr. Zöldi Márton csendőrszázados.” Zöldit akkor kikérték az SS-től, de nem adták. Zöldi mielőtt Kecskemétre került Munkácson, Szatmárnémetiben, Kolozsváron, Hatvanban és Nagybányán intézte a gettóügyeket. Mivel felettes szerveihez az ország minden részéből — akik egyébként nem voltak különbek nála — rendkívül sok felháborodott panasz tódult — kecskeméti szereplése után leváltották, de mintegy utolsó megbízatásként még végre kellett hajtania a zalaegerszegi deportálásokat. Tehát ilyen múlt után került Kecskemétre a már országszerte rettegett nevű Zöldi Márton. A kecskeméti zsidók gettóba hurcolása nagyjából május hónapban került lebonyolításra. A város egyes pontjain jelölték ki a zsidók összeköltöztetéséhez szükséges házakat. Az ügyeket egy háromas bizottság intézte, amelynek tagjai dr. Liszka Béla polgármester, dr. Balázs Károly rendőrfőtanácsos és Bajor Kálmán csendőralezredes. A gettózást intéző hivatalos személyek úgy nyilatkoztak, hogy „a zsidók nem élhetnek jobb körülmények között, mint a magyar nép.” Éppen ezért egy- egy szobában 5—9 személyt helyeztek el és 15—20 embernek jutott egy tűzhely. Személyenként 2 négyzetméter lakterületet foglalhattak el. A gettó számára házakat jelöltek ki: Ka- szap u. 7. sz., Vak-Bottyán u. 9, 10, 11, 12, 16, 17, 19/a, 30, és a Kuruc körút 3. és 15. szám A gettóba dr. Schönberger Dezső, a zsidótanáes megbízottjának kimutatása szerint 560 családot, 1320 személlyel költöztettek össze. A gettóba történt összegyűjtéssel kapcsolatosan 10 bizottság dolgozott. Hét úgynevezett mozgó bizottság az elhagyott lakásokban, három „álló* pedig az elkülönítésre kijelölt, helyekre beérkezetteke4 ellenőrizte. Következik: Zöldi SS-százados és az üldözöttek II.
