Petőfi Népe, 1965. április (20. évfolyam, 77-101. szám)
1965-04-09 / 84. szám
IMS. április 9, péntek I. »MS) Arcok a törzsgárdából 4 paprikamalom molnára I megyei TIT-szervezetek vezetőinek országos tanácskozása Az 1965—1966-os oktatási év ismeretterjesztési programjának összeállítását tűzte napirendre a TIT Országos Titkárságának csütörtökön a Kossuth Klubban megkezdődött kétnapos értekezlete. A társulat országos tanácskozásán a megyei TIT- szervezetek vezetői és a szaktitkárok vesznek részt. Dr. Ortutay Gyula akadémikus, a TIT elnöke üdvözölte a megjelenteket, majd Honfi József, a TIT országos titkára vázolta az őszi hónapokban induló új ismeretterjesztési évad fő irányelveit, teendőit. Az értekezlet pénteken folytatja munkáját. Vélik a zöldborsót Jól elmunkált őszi mélyszántásba vetik a zöldborsót a kecskeméti Magyar—Szovjet Barátság Tsz 240 holdas tábláján. A termés legnagyobb részére a Kecskeméti Konzervgyárral szerződtek. Felvételünkön: Budai Mihály traktoros és Bari István, a munkagép kezelője a tartályba önti a vetőmagot. Fényképes riportot akartunk készíteni a Kiskunfélegyháza és Környéke Földművesszövetkezet petőfiszállási nyúl telepéről. Ám zárva volt a telep kiskapuja. Rövid keresgélés után megtaláltuk azonban a régimódi, rángatós csengő fogantyúját, többször egymás után és egyre türelmetlenebbül működésbe hoztuk a „készüléket”, míg végre az egyik épület mögül előkerült egy javakorabeli asszony. Sajnálattal adta tudomásunkra, hogy csak akkor léphetjük át a telep küszöbét, ha pecsétes engedélyt hozunk a földművesszövetkezet ügyvezetőjétől. Erre szigorú utasítást kapott. Az újságíró igazolvány? Amelyhez másutt sincs szükség írásos engedélyre? Itt mitsem ér. Riport nélkül, de bosszúsággal eltelve távoztunk. Letettünk arról a szándékunkéi, hogy enKövér, piros zsákok állnak őrt a paprikamalom bejáratánál. Tíz pár henger alól szitál egyenletesen a finom por. Illata szaftos pörköltek, csípős gulyások gyomorvidító emlékét idézi. Az ember csak beleszippant a levegőbe — aztán nyúlhat is a zsebkendő után. Szép János derűsen figyeli fintorgásomat. Ö már megszokta, észre sem veszi a paprika fullánkját. Húsz éve dolgozik itt a hengerek mellett, a Kalocsavidéki Fűszerpaprika és Konzervipari Vállalat őszülő csoportvezetője. A hajós szakmát cserélte fel a molnársággal 1945-ben, és hogy miért, annak érdekes sora van. * A szovjet hadsereg már az utolsó csapásokat mérte az egyre erőtlenebbül védekező magyarországi német hordákra, amikor egy apró vontatóhajó indult el Gönyüről Bécs felé. Kötelén néhány üres uszály. Géppisztolyos német katona állt a kormányos mellett, ösz- szehúzott szemmel figyelte a hajó orra előtt hasadó hullámokat. Víziaknák lestek áldozatra a mélyben. Néhány napgedélyt szerezzünk, s utána még egyszer visszatérjünk. Utólag azért bánjuk, hogy nem jártuk meg a „száz tű hosz- szát” a nyúltelepre való bejutás végett. Felderíthettük volna eme elzárkózás nagy titkát. Vagy talán fertőző betegség be- hurcolásától félnek? De hiszen vannak védekező rendszabályok, amelyek betartására pecsétes papír nélkül is felhívhatják a látogató figyelmét —, aki nemcsak riporter, hanem esetleg nyúl vásárlása iránt érdeklődő is lehet. Marad tehát az egyetlen ok, amire gyanakodhatunk: a nagy titok. Vajh mi lehet az? Talán csak nem az — urambocsá’, erre még gondolni is" alig merünk —, hogy nincs is nyúl a telepen?! H. D. pal korábban ezen a tájon robbant fel egy határ felé tartó hajó. Az első uszály szűk házikójában Szép János ült. Agya egyetlen gondolatot őrölt szüntelen: Néhány hét múlva vége a háborúnak, felesége várja, és ő kénytelen tűrni, hogy elhurcolják ezek az átkozottak. A part messze, az őrség éber. Indulás előtt a tiszthelyettes eny- nyit mondott: A hajót meg kell menteni a vörösöktől, bármi áron. Aki ellenkezni mer, az golyót kap. * Becsből megszökött. Szerencséje volt, mert csak egyetlen nyilas csapattal találkozott a határnál. Futni hagyták. Talán a húsz doboz német cigaretta bizonyult jó menlevélnek, de az is lehet, hogy sarkukban a szovjet csapatokkal már csak a menekülés foglalkoztatta a zöldingeseket. — Ennek az útnak a kellemetlen emléke is közrejátszott abban, hogy új szakmát válaszszák a felszabadulás után. Így kerültem ide, a paprikásokhoz. Az elsők között kezdte a munkát az üzemben 1945-ben, és az elsők között lépett a kommunista párt zászlaja alá is. — Ismertem az elvet. Kezdettől fogva tudtam, mit akarunk, mit kell tennünk. Apám vöröskatona volt. Hosszú téli estéken összegyűltek nálunk a barátok, jószomszédok. Mint suttyó legény ke, a sarokba húzódva hallgattam az öregek vitáját. Jól eszembe véstem, mit mondtak a szegények sorsáról, földről, kenyérről és a kommunizmusról, amely apám szavai szerint: Eljön, mint a tél után a tavasz. * — Mi minden történt velem ez alatt a húsz év alatt? — kérdez vissza elgondolkozva. — Dolgoztam, igyekeztem helytállni itt a malomban és a pártszervezetben is. No, és felneveltünk öt gyereket az asszonynyal. Ez sem kis dolog — fűzi hozzá mosolyogva. — Vagyont viszont nem gyűjtöttünk. Nincs autónk, frizsiderünk. De higyje el, nem is bánkódunk emiatt. A fontos az, hogy a gyerekek boldogulnak. A nagyobbaknak már szakma van a kezükben, a kicsik iskolába járnak. Van egy aprócska házunk, és ha kedvünk szottyan egy kis furikázásra, motorra is ülhetünk a feleségemmel. A masina közös szerzemény, benne van a nagyobbik fiam keresete is. Esténként meg ott a televízió. • A könnyűipar kiváló dolgozója. „Evek óta tagja a párt- szervezet vezetőségének, csak példaként említhetjük szorgal- \mát, odaadását." „Ű nem ismer 1 olyat, hogy már lejárt a munkaidő. Ha csak rajta múlna, sokszor talán ott is aludna a paprikás zsákok mellett." „Szakmunkások egész generációját nevelte már fel az üzemnek.” „A Jani bácsi, az kérem mindenhez ért. Úgy ismeri a malom gépeit, mint a tenyerét” — így vallottak róla az üzem vezetői és közvetlen munkatársai. Fejcsóválva hallgatja, amint visszaolvasom neki füzetemből az elismerő jelzőket. — Hagyjuk ezeket a szép szavakat — vág közbe egy alkalmas pillanatban —, jöjjön, nézzük meg inkább, hogy kija- vították-e már a legények a hengert. Reggel óta rakoncát- lankodik, A szétszedett gép körül néhány fiatal szerelő tanakszik. Láthatóan megkönnyebbülve veszik tudomásul, hogy Szép János is nekigyűrkőzik a munkának. Mert .. Jani bácsi úgy ismeri a malom gépeit, mint a tenyerét”. B. D. Á „titokzatos1* nyúlteSep Két évtized tührében Uj iparágak a megyében A felszabadulás előtt az ország legelmaradottabb vidékei közé tartozott a mai Bács- Kiskun megye területe. E megállapítás vonatkozik a mezőgazdaságra, iparra, s az általános életszínvonalra egyaránt. És hogy az itt élő nép többre lett volna képes, bizonyítják a mezőgazdaság fejlesztésében, a futóhomok aranyhomokká szelídí- tésében elért eredmények. Az elmúlt két évtized ipari fejlődése pedig a megye lakosságának új iránti érdeklődését, tehetségét, alkotóei-ejét dicséri. Bács-Kiskun megye területén 1945 előtt a malmokon, szeszfőzdéken és téglagyárakon kívül alig folyt ipari tevékenység. Jelentősebb üzem csupán Kecskeméten a konzervgyár, a gépgyár, a cipőgyár, a baromfifeldolgozó, a gyufagyár, Baján a posztógyár, Kalocsán a paprika- feldolgozó volt. Ezek is jelenlegi termelésüknek csak elenyésző részét adták. A Kecskeméti Gépgyárban naponta 10—15 kádat gyártottak, most több mint háromszázat. A munka a legtöbb üzemben szezonjellegű volt. Még a cipőgyárban is csak az év 6—7 hónapján át folyt a termelő munka. Együtt a lakossággal A háború hatalmas károkat okozott az üzemekben. Ám az elmúlt húsz évben nemcsak arra futotta a megye dolgozóinak erejéből, hogy az elpusztult üzemeket helyreállítsa, nagyüzemekké fejlessze. A párt irányításával új, eddig ezen a vidéken ismeretlen iparágakat honosítottak meg olyan emberek, akiknek közben a szakmát, a vezetés tudományát is el kellett sajátítani. Két évtizeddel ezelőtt alig kétezer — jórészt szakképzet- len — idénymunkás volt a megyében. Ma 45 ezer munkás dolgozik a gyárakban a különböző vállalatoknál. Hozzátehetjük olyan magasabb szakmai képzettséget igénylő iparágakban, mint a villamosipar, a gépgyártás és a műanyagipar. Hogy milyen szoros összhangban voltak a párt politikai célkitűzései a megye lakosságának érdekeivel, az az iparfejlesztés húszéves történetéből is kitűnik. Kiskunhalason például a vágóhíd helyén 300 munkással dolgozó vasipari üzem létesítését tűzték célul. Az egész város megmozdult. Két korszerű műhelycsarnok és egy motel típusú étkező épült úgy, hogy a tervezést, a földmozgatást, sőt a szakipari munka jó részét is társadalmi erőforrásokra támaszkodva végezték a lelkes halasiak. Ez az üzem egyébként ma már nem tanácsi vállalat. Átvette és továbbfejlesztette az Építésügyi Minisztérium, és jelenleg mint az ÉM Fémmunkás Épületlakatos és Tömegcikk- ipari Vállalat kiskunhalasi telepe működik. Kiskunfélegyházán a több mint félezer munkást foglalkoztató Villamosszigetelő és Műanyaggyár 2-es számú gyáregységének helyén nem is olyan régen még nyúltenyészet volt. Amikor felszámolták a telepet mindössze két nyitott szín és egy takarmányraktár maradt örökül a Bács-Kiskun megyei Finommechanikai Vállalatra. Mintegy 400 négyzetméternyi üzemi termelésre alkalmas területet létesítettek. Már akkor kialakult a műanyagprofil. A megyei tanács 1961-ben műanyagfeldolgozó vállalattá szervezte át az üzemet. Akkor hetven munkással dolgozott és 12 millió forint értékű árut termelt. Három évvel később 1964- ben már 54 milliós termelési tervet hajtott végre. Gépek óí Január 1-e óta az üzemet átvette a KGM. Üj műhelycsarnokokban korszerű 40—160 tonnás bakelit présgépeken, fröccsöntő automatákon, híradástechnikai berendezések alkatrészei készülnek. Két-három év múlva már 2500 munkás dolgozik majd itt, s elsősorban a nők elhelyezkedési problémáit oldja meg csaknem teljes mértékben Kiskunfélegyházán. E város krónikájához tartozik az első ötéves terv idején épült Bányászati Berendezések Gyára, most Vegyipari Gépgyár fejlődése. Nagy szaktudást igénylő munkát végeznek itt a nemrég még mezőgazdaságban foglalkoztatott em berek, ifjú szakmunkások. Többek között konzervgyári berendezéseket gyártanak exportra. Tizenhat évvel ezelőtt Baján ifjú Noficzer Ferenc autójavító műhelyéből autó- és gépjavító vállalat alakul. Tizenhárom munkás, hat gép kezdi meg a termelést. 1953-ban már a mai profil irányában bontogatják szárnyaikat. Hatvannégy munkás, 16 gép dolgozik az üzemben, s foglalkoznak" villanymoTázenegyezeröSs Hosszan lehetne sorolni a különböző új iparcikkeket gyártó üzemeket. Ennél érdekesebb azonban, hogy néhány megyei vállalat bizonyos áruféleségekből egymaga elégíti ki a bélés külföldi igényeket. Reszeléket például csak a Kéziszerszámgyár Kecskeméti Gyáregysége, magnetofonokat csak a Budapesti Rádiótechnikai Gyár Kecskeméti Gyáregysége, fürdőkádakat egyedül a ZIM Kecskeméti Gyáregysége készít az országban. A cikk elején említettem, hogy a felszabadulás előtt alig kétezer, jórészt szakképzetlen munkás dolgozott a megyében. Ma 45 ezer munkásból a szákemberek tor- és mérleggyártással is. Később a vállalat a KGM irányítása alá kerül. Porszívógépekkel, laboratóriumi kemencékkel, hegesztőgépekkel bővül gyártmányösszetételük. Most a Ganz Villamossági Művek bajai készülékek gyára néven ismert az üzem. Gyártmányai — a korszerű villamossági berendezések — révén nemcsak hazánkban, hanem messze határainkon túl is hírnevet szerzett magának. Kalocsán sem maradt tétlen a lakosság, amikor a vágóhíd helyén a finommechanikai vállalat létrehozásáról volt szó. Hatalmas új műhelycsarnok épült. Különösen a paprikaipari vállalat dolgozói jeleskedtek a társadalmi munkában. Ez volt az első üzem a paprikafeldolgozón kívül. Sokan, akik Budapesten tanultak szakmát, hazajöttek az új üzembe dolgozni. Közülük többen a később alapított vállalatok vezetői lettek. Ma már hatezer embert foglalkoztat a város ipara, amely elektromos készülékeket, lámpákat, építő kisgépeket, ruházati és műanyagcikkeket gyárt. sás szakmunkás munkások száma meghaladja a 11 500-at. Az ipari termelés minőségi mutatóinak javítása azonban egyre több szakmunkást kíván. Az idén 3200 ipari tanulót iskoláznak be. A megye ipara az idén már 5 milliárd forint értékű árut termel, ebből 1 milliárd 250 millió az export. Nem múlt el hát nyomtalanul a felszabadulás óta eltelt két évtized. Olyan ipar született ezen az elmaradott, nyomorúságos vidéken amelynek gyártmányai elismertek, s országszerte-világszerte kelendők. Erre pedig csak egy alkotóerejének béklyóitól megszabadult nép képes. Nagy Ottó
