Petőfi Népe, 1965. április (20. évfolyam, 77-101. szám)

1965-04-06 / 81. szám

1965. április 6, kedd 5. oldal Gazdasági alapfogalmak A reáljövedelem A DOLGOZÓKNAK a béren kívül van egyéb jövedelmük is. A nemzeti jövedelem fogyasz­tási alapjának csak egyik ré­sze az egyéni fogyasztási alap, amiből a munkások és alkal­mazottak a munkabér által közvetlenül részesednek. A tár­sadalmi fogyasztási alapból va­ló részesedés szintén jövede­lem, de ez nem bérjellegű és elosztása, csak részben függ a végzett munkától. A társadal­mi fogyasztási alap egy részét pénzben fizetik ki, így ennek felhasználási módjáról ugyan­csak a felhasználó dönt, éppen úgy, minta bérjellegű jövede­lem esetében. Ilyen pl. a nyug­díj, ösztöndíj, családi pótlék, táppénz stb. Ezek közül a nyugdíj és a táppénz nagysága összefügg a végzett termelő- munkával, a többi viszont nem. A társadalmi fogyasztási alapból való részesedésnek egy sor más módja is van. Fő is­mérvük, hogy nem pénzformá­ban jutnak el a dolgozóhoz. Ilyen pl. a gyermekintézmé­nyek, kórházak, üdülők lakói­nak fogyasztása. Ezekért cse­kély térítést kell fizetni (átla­gosan a tényleges költségek kb. 30 százalékát) és a térítésen fe­lüli összeg az, amit a dolgozók jövedelmének tekinthetünk. A társadalmi fogyasztási alapból történő részesedés je­lentős része nem anyagi for­mában, (mint valamilyen ter­mék), hanem szolgáltatásként áll a lakosság rendelkezésére. Ilyen pl. az előbb említett in­tézmények dolgozóinak — az orvosoknak, ápolónőknek, óvó­nőknek — a munkája, továb­bá a kulturális, az oktatási in­tézmények dolgozóinak mun­kájában megtestesülő szolgál­tatás is. Egy általános iskolai tanuló tanítása egy évben átlag 830 Ft, egy középiskolásé 2546 Ft, míg egy főiskolai vagy egyete­mi hallgatóé az ösztöndíj nél­kül 11270 Ft. Az ilyen nem anyagi jellegű jövedelmeket úgy veszik szá­mításba, hogy a szóban forgó intézmények létesítésének és fenntartásának költségeit el­osztják a lakosság számával, így számítva 1958-ban hazánk­ban minden dolgozó átlagosan 11 530 Ft-ot, havonta tehát majdnem 1000 Ft-ot kapott! AMINT az eddigiekből is látható a teljes jövedelem lé­nyegesen meghaladja a mun­kabért, s így a reáljövedelem (az összes jövedelem reálérté­ke) a reálbért. Azt is figye­lembe kell azonban vennünk, hogy önálló jövedelme nincs mindenkinek, vannak eltartot­tak is. A reáljövedelem átla­gos nagyságát tehát nemcsak egy dolgozóra vetítik lei, ha­nem egy lakosra is, belevéve az eltartottakat. Ha így szá­molnak, kiderül, hogy egy-egy család tagjainak reáljövedelme nagyban függ attól — hányán dolgoznak és mennyi az eltar­tottak száma. Hazánkban ál­talános tendencia az önálló jö­vedelemmel rendelkezők szá­mának növekedése. Míg pl. 1930-ban 100 keresőnek átlago­san 117 nem keresőt kellett el­tartania, ma mindössze 76-ot. Minden tényezőt figyelembe vé­ve a munkások és alkalmazot­tak egy főre jutó reáljövedel­me 1963-ban kétszerese volt az 1949 évinek. A PARASZTSÁG reáljöve­delmének számítási módja né­mileg eltér a bérből és fizetés­ből élőkétől, mert ők munká­juk alapján nem munkabért, hanem különféle formában ré­szesedést kapnak a tsz jövedel­méből s ezért az ő esetükben nem számíthatunk reálbért. Ezen túl figyelembe kell venni a saját termelésű termékek fo­gyasztását is. A parasztságot illetően a munkások és alkal­mazottak egy főre jutó reáljö­vedelmének az öszes fogyasz­tás reálértéke felel meg. Ebbe beletartozik mindaz a szociális, egészségügyi, kulturális stb. el­látás is, amelyet a munkások­nál, alkalmazottaknál részle­teztünk és amelyből a szövet­kezeti parasztság ma mór sok­kal nagyobb arányban részese­dik, mint az egyéni gazdálko­dás időszakában. B. Gy. ire beköszöntött a tavasz, befejezték a pártoktatást az izsáki pártszervezetekben. Nem kellett félbehagyni a tan­folyamokat, amikor a jó idő minden munkabíró embert a földekre szólított, mert addigra megtartották az összefoglalókat és a vizsgákat. Már az oktatás előkészítése idején tapasztalta a járási párt- bizottság, hogy Izsákon kezdet­től gondoskodtak a sikeres mun­ka feltételeiről. Nagy gonddal válogatták ki a propagandistá­kat, valamennyi oktatási formá­ban megfelelően felkészült és gyakoi-lott pártmunkásokat bíz­tak meg ezzel a feladattal, munkába állították őket már a hallgatók kiválogatásánál, s így előre megismerték tanfolyamuk résztvevőinek többségét. Ezek­nek a beszélgetéseknek köszön­hető többek között az is, hogy nemcsak a párttagok, hanem nagyszámú pártonkívüli is részt vett az idei oktatásban. Izsákon a legkedveltebb okta­tási forma ebben az évben is a gazdaságpolitikai tanfolyam volt. Négy termelőszövetkezet­ben és a vasüzemben szervez­ték meg. Emellett két-két sze­mináriumot szerveztek a mar­xizmus—leninizmus kérdései el­ső és második évfolyamából. A község és az állami gazdaság alapszervezeteiben pedig az idő­szerű kérdések tanfolyamai ala­kultak. Az ideihez hasonló eredmény­nyel még egyetlen pártoktatási évet se tudtak megtervezni és befejezni Izsákon, összesen ket- tőszázhatvannégy párttag és pártonkívüli — köztük nagyon sok fiatal — vett részt a sze­mináriumokon. A kommunisták 75 százaléka ebben az oktatási Nevetik világkonferenciája A Szakszervezeti Világszövet­séghez tartozó Pedagógusok Szakszervezetének Nemzetközi Szövetsége április 10-e és 15-e kö2ött Algírban tartja a neve­lők IV. világkonferrenciáját. A tanácskozáson a Magyar Peda­gógusok Szakszervezetét képvi­selő delegáció — Péter Ernő fő­titkár vezetésével — hétfőn Al­gériába utazott. (Héj j as Ivánt és társait mintha hájjal kenegették volna, hiszen nem akárki állapította meg, hogy a szegedi gondolattal együtt született Horthy-fasizmus bölcsője Kecskeméten ringott.) Kecskeméten a Magyar Élet Pártja ülésén 1941. május 27-én: .. nem megoldás az, ha né­hány zsidótól elvesszük a tra­fikengedélyt. A zsidóknak a gazdasági hatalmat kell átad- niolc keresztény kézbe, és ennek rövid időn belül be kell követ­keznie.” Beszéd a kecskeméti Néma­bálon 1943. január 23. „... eljön a leszámolás órája, eljön az az idő, amikor számot kell majd mindenkinek adni arról, hogy vámszedője, vagy áldozatos mun­kása volt a mai időknek. Kint a fronton a magyar honvéd két fegyverrel harcol. Az egyik ke­zében a keresztet tartja, a má­sikban a puskát szorongatja. Jaj annak, aki visszavonást szít, aki azon munkálkodik, hogy meggyengüljön, megremegjen bármelyik kéz, mert ma Krisz­tusért és hazánkért folyik a küzdelem.” Egy kecskeméti küldött­ség előtt mondotta 1944. június 3-án. „Van célunk: a győzelem. A honvédnek a német bajtárs­sal együtt kell harcolni.” Szász Lajos mindvégig hű volt önmagához. A Lakatos-kor­mány idején, amikor az ország fokozatos felszabadulása már csak napokat, vagy heteket vá­ratott magára egyik kezdemé­nyezője, majd elnöke volt a jobboldali képviselők tömörülés sének, a Nemzeti Szövetségnek. Bizonyára Szász Lajos elnöklése vonzotta a Nemzeti Szövetségbe Gesztalyi Nagy Lászlót, a Kecs­keméten közismert és a jobb­oldali vezető garnitúrához tartozó országgyűlési képviselőt, aki a Szálasi-féle képviselőház sopro­ni ülésén öt ízben vett részt, ahová a Kőszegről minden alka­lommal — a pályafutását ugyan­csak akasztófán végzett — Sző­lős! miniszterelnök-helyettes tit­kárának gépkocsiján utazott. Tasnádi Nagy András, a képvi­selőház akkori elnöke rácáfolt Gesztelyi Nagy ezzel kapcsolatos későbbi tagadására, mert a nép­bírósági eljárás során tanúként a következőkre emlékezett: „... tudomásom szerint tagja volt a Nemzeti Szövetségnek... azok a képviselők, akik Sopronban vol­tak és az ülésen részt vettek, túlnyomórészt tagjai voltak a Nemzeti Szövetségnek, és arról az egy-két képviselőről, akik nem voltak tagjai, ezt jól tud­tuk. Én is többször beszélget­tem Gesztelyi Nagy Lászlóval Sopronban és nekem sem mond­ta soha azt, hogy ő nem tagja a szövetségnek.” Még csak annyit: szerencsére nem vált be az 1939-es válasz­tások előtti Szászt népszerűsítő lapkommentátor jóslata, amely szerint: „... izzóan magyar ér­zelmű, jobboldali meggyőződé­sű férfiú. A politikai életbe most lép be, és általános meg­győződés szerint ragyogó kar­rier vár rá.” A törvényhatósági bizottság április 28-i ülésén a Sztójai kor­mány nem akármilyen méltatást kapott. Az egyik felszólaló így jellemezte a németeket kiszol­gáló kormányt: „A mostani kor­mány képviseli a hűséget nagy szövetségesünkhöz. A kormány­elnök úr és a kormány tagjai­nak személyei biztosítják, hogy a reánk kényszerített háborút győzelmesen fogjuk befejezni.” A március ig-én történtek­ről a közgyűlés nyilvánossága előtt ez alkalommal szólt elő­ször a polgármester: „Jelentem, hogy 1944. évi március 19-én szövetséges német csapatok ér­keztek az országba és váro­sunkba. A német véderő alaku­latai mint szövetséges baráti ál­lamba jöttek abból a célból, hogy a magyar királyi honvéd­séggel együtt közös erővel szán­janak szembe az ellenséggel, s különösen azzal a veszedelem­mel, amely az orosz bolseviz- mus részéről hazánkat és az egész művelt emberiséget fe­nyegeti. Az átvonuló és jelenleg is itt tartózkodó német alakula­tok elszállásolása minden zava­ró körülmény nélkül történt, és a német véderő alakulatai min­denkor kifogástalan baráti ma­gatartást tanúsítottak, s minden ügyüket a magyar királyi hon­védséggel és a polgári hatósá­gokkal karöltve a legnagyobb egyetértésben, szövetséges csa­patokhoz méltó módon intézték.” A „kifogástalan baráti maga­tartásról” az egész város tudna tanúskodni, többek között Be- rényi László is, aki a lakását — ágyban fekvő, beteg állapo­tára tekintet nélkül — két órán IZSÁKI TANULSÁGOK évben is tanult, s csak azok nem kapcsolódtak be a szerve­zett oktatásba, akiket idős ko­ruk, vagy betegségük gátolt, A hallgatóság csaknem fele a gaz­daságpolitikai tanfolyamokra járt. Különösen eredményes volt a Sárfehér Tsz Kiss Imre fő- agronómus vezette tanfolyama. Eredetileg húsz hallgatóval in­dultak, de az érdeklődés any- nyira növekedett, hogy har­minchétén fejezték be eredmé­nyesen az évet. Hasonlóan jól dolgozott az Aranyhomok Tsz- ben indított gazdaságpolitikai tanfolyam Tőzsér József párt­titkár vezetésével. A korábbi évekhez viszonyít­va igen sok nő vett részt a pártoktatásban az idén, a hall­gatók csaknem egyharmada. S amit különösen nagyra becsü­lünk az izsáki pártoktatásban az idén: a hallgatók több mint kétharmada szövetkezeti gazda és mezőgazdasági munkás volt. Amellett számosán tanultak a pártoktatásban brigádvezetők és egyéb gazdasági vezetők is. A korábbiaknál is aktívabb volt az idén a hallgató­ság. Tartalmas viták zajlottak le, a jelenlevők bátran nyilvá­nították véleményüket az anyag­gal kapcsolatos helyi politikai kérdésekről. Ennek oka a tan­folyamvezetők és a párttitkár elvtársak szerint az, hogy tar­talmasabbak és színvonalasab­bak voltak a járási propagandis­ta felkészítő foglalkozások, amellett pedig a propagandis­ták igen lelkiismeretesen vették feladatukat. Jó előadásokat tar­tottak, és igyekeztek valameny- nyi hallgatóval megértetni az anyagban foglalt politikai kér­déseket. Az anyagot kiegészítet­ték a pártszervek határozatai­val és a felszabadulás óta eltelt húsz esztendő tanulságaival. így a hallgatók az elvont kérdése­ket is a mai gyakorlat és az ismert tapasztalatok tükrében látták. A pártoktatás kapcsán ér­" * demes megemlíteni az izsáki szakmunkásképző tanfo­lyamokat is, amelyekkel az alapszervezetek a pártoktatás­hoz hasonló gonddal foglalkoz­tak. Csaknem száz szövetkezeti gazda tanult az idén a szak­munkásképző tanfolyam három másodéves és egy elsőéves cso­portjában. Az előadók között voltak a pártoktatás propagan­distái is — ők tartották a po­litikai foglalkozásokat — a me­zőgazdászok, pedagógusok, or­vosok mellett. Sokat segítettek a televízió péntek esti adásai. Ezeket rendszeresen közösen nézték meg és utána megvitat­ták a látottakat. A szakmunkásképző tanfo­lyam év végi átlaga 3,7 volt. Ez igen jó eredmény. Azért pedig külön is dicséret illeti az Izsá­kiakat, hogy a hallgatók között egyre több a nő. Az idén már 15 nő tett vizsgát. Alig fejeződött be az oktatási év, az izsáki pártszervezetekben már a következő évad előkészí­téséről beszélnek. Hiszen tud­ják, hogy milyen nagy szerepe volt a mostani sikerben az ide­jében kezdett és gondosan vég­rehajtott felkészítésnek. Horváth Ignác Tavaszi szünet SZOMBATON délben felsza­badult vidámsággal léptek ki. az iskolák kapuin a diákok, s jó két hét eltelik, mire a napokkal ezelőtti komolysággal ismét el­foglalják helyüket az iskolapa­dokban. Arra, hogy hogyan töltik ezt a két hetet, a legtöbb család­ban szőttek már terveket. A ta­vaszi szünet okos, hasznos el­foglaltságainak, játékainak meg­szervezése azonban sokkal több gondot Okoz a szülőknek, mint belül át kellett adja egy Gestapo-tiszt részére. A város vezetői azonban nemcsak az országot megszálló németeknek és Szász Lajosnak esküdtek hűséget, de szívesen dörgölőztek a hírhedt Endre Lászlóhoz is, akinek belügyi ál­lamtitkárrá történt kinevezése kapcsán a Kecskeméti Közlöny — a tőle megszokott módon — a következő kommünikét jelen­tette meg: „Vitéz Endre László, a magyar fajvédelmi gondolat ki­próbált harcosa, vezéregyénisé­ge, akinek meg nem alkuvó ge­rinces magatartása miatt több mint húsz éven át napról nap­ra része volt a baloldal legsú­lyosabb támadásában. Államtit­kári működését rendkívül nagy érdeklődéssel kíséri az ország közvéleménye, amely mindig nagy várakozást fűzött vitéz Endre László személyéhez. Ki­nevezése osztatlan örömet kel­tett Kecskeméten, ahová az új államtitkárt szoros rokoni és baráti kötelékek kapcsolják.” Míg a helyi quislingek az or­szág szélső jobboldali vezetői­nek hiúságát így legyezgették, a városban is közzétették a sta­tárium újabb kiterjesztéséről szóló rendelkezést. Ugyanakkor a város lakossága kénytelen volt beérni havonként 40 dekás margarin- vagy zsírfejadaggal. A 60 dekagrammos húsmennyi­séget nem tudták biztosítani, és 1944 februárjától kezdve már cipőtalpalási jegy sem jutott az arra rászorulóknak. Következik: Csikasz elnök lett. a nyári. Hiszen a felnőttek zö­me is nyáron igyekszik kivenni évi szabadsága jelentősebb ré­szét, de a változatos pihenést segítik elő a nyári úttörő-, diák- táborok is. Most pedig? Hol­naptól a gyerekek otthon ma­radnak, esetleg napközibe men­nek, a szülők pedig — mint rendesen — munkába indulnak. A legtöbb családban eldőlt már, hogy a gyerekek nagymamái, rokoni vagy szomszédi felügye­let alatt töltik-e a napot, hol ebédelnek stb. Apróbb, nagyobb gyakorlati gondok ezek. Mellet­tük nem szabad feledni a leg­főbb célt, azt, hogy a tavaszi szünet a hosszú hónapokon át szoba- és teremfogságra „kár­hoztatott” fiatal szervezet rege­nerálódását, felfrissítését szol­gálja. Igyekezzünk tehát az ott­hon maradó gyerekek napirend­jét úgy szabályozni, hogy minél több időt töltsenek a szabad­ban, napfényen, friss levegőn. SOKSZOR megírtuk már, most csak ismételjük: a szün­idő, a pihenés nem azonos a szellemi, fizikai tétlenséggel. Naponta gondoskodjunk arról, hogy gyermekeink a szabadban való futkározás, játék mellett koruknak megfelelő, hasznos munkát, elfoglaltságot is talál­janak. Bizony jelentős időt vesz igénybe az, hogy naponta meg­határozzuk, mit kell majd hol­nap, a szülők segítségére elvé­gezni a ház körül, milyen köny­vet ajánlunk elolvasásra stb. Emellett naponta „értékeljük” is azt amit elvégeztek. VAROSOKBAN, de sok he­lyen falvainkban e napokban nyíltak meg a felszabadulási emlékkiállítások. Feltétlenül ér­demes ezek megtekintésére rá­irányítani gyermekeink figyel­mét — hiszen itt gazdagíthat­ják ismereteiket szülőhelyükről, lakóhelyükről, s ennek bármi­kor hasznát vehetik. Az úttörő­őrsök bizonyára szervezetten is sok hasznos tervet szőttek a szünidőre —, s hogy e tervek valóra válhassanak, ahhoz a szülők is adjanak meg min­den segítséget. A törődés, a I gondoskodás megtérül majd i gyermekeink szünidő utáni is- 1 kólái munkájában is.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom