Petőfi Népe, 1965. április (20. évfolyam, 77-101. szám)

1965-04-03 / 79. szám

Kitüntetések hazánk felszal:avulásának évfordulója alkalmából Ünnepélyesen átadták a Lenin-szobrot a főváros népének Hazánk felszabadulásának 20. évfordulója alkalmából az or­szág városaiban, falvaiban, gyá­rakban, üzemekben, termelő­szövetkezetekben, gépállomáso­kon, hivatalokban, intézmé­nyekben több mint két és fél ezer dolgozót tüntetett ki a Népköztársaság Elnöki Taná­csa. Az Országház kupolacsarno­kában pénteken délután Dobi István, a Népköztársaság Elnö­ki Tanácsának elnöke nyújtot­ta át az Elnöki Tanács által adományozott kitüntetéseket. Megyénkből a többi között Petőfi Sándor, a Helvéciái Ál­lami Gazdaság igazgatója és Hegedűs Lajos, a hartai Üj Élet Tsz főagronómusa vette át az ünnepség keretében a Mun­ka Érdemrend ezüst fokozatát. ★ A Földművelésügyi Miniszté­riumban csütörtökön tüntették ki a Munka Érdemrend ezüst fokozatával Bayer Istvánt, a Bajai Gépjavító Állomás igaz­gatóját, Szmolenszki Lászlót, a kecskeméti Törekvés Tsz elnö­két és Sárdi Józsefet, a kisszál- lási Petőfi Tsz elnökét. Ugyanitt vette át a kitünte­tés bronz fokozatát Babies An­tal, a csávolyi Egyesülés Tsz elnöke, Holló Mátyás, az uszó- di Egyetértés Tsz elnöke, Hor­váth Imre, a városföldi Petőfi Tsz állatgondozója, Körmendi Károly, a dávodi Augusztus 20. Tsz elnöke és Takács Ferenc, a pálmonostori Keleti Fény Tsz elnöke is. Dudás István, a Bajai Gép­javító Állomás csoportvezető­je a „Gépállomás Kiváló Dol­gozója”, Pálinkás László, a Kecskeméti Gépállomás minő­ségi ellenőre pedig a „Mező- gazdaság Kiváló Dolgozója” kitüntetést érdemelte ki jó munkájával és vette át az üze­mi ünnepség keretében. ★ Laczi Endre, az ÉM Fémmun­kás- Épületlakatos- és Tömeg­cikkipari Vállalat Kecskeméti Vasszerkezeti Gyára szakszer­vezeti bizottságának titkára a Munka Érdemrend bronz foko­zatát kapta. A kitüntetést az Építésügyi Minisztériumban Trautman Rezső miniszter elv­társ nyújtotta át. Mészáros Józsefet, a KPM Kecskeméti Közúti Üzemi Vál­lalatának munka- és norma­ügyi vezetőjét, az üzem szak- szervezete társadalombiztosítá­si tanácsának tagját, a „Közle­kedés Kiváló Dolgozója’’ jel­vénnyel tüntették ki, amelyet a vállalatnál április 2-án ren­dezett felszabadulási ünnepsé­gen adtak át. ,,Kiváló Dolgozó” oklevelet kaptak még tizenné­gyen, „Kiváló Dolgozó” jel­vényt pedig tizenegyen. Lux Mártát, a kiskunfélegy­házi postahivatal vezetőjét a Postás Szakszervezet megyei bizottságának munkavédelmi felügyelőjét ,Jt szakszervezeti munkáért” jelvény arany foko­zatával, Kovács Istvánt, a ba­jai posta hivatalvezető-helyet­tesét a szakszervezeti bizottság tagját ,,A szakszervezeti mun­káért” jelvény ezüst fokozatá­val tüntették ki, amelyet Bu­dapesten a Postás Szakszerve­zet központjában nyújtottak át részükre. ★ A Kecskeméti Katona József Színházban pénteken délután társulati ülésen emlékeztek meg a felszabadulás évforduló­járól. Az ünnepségen Kádasi László, a megyei tanács vb művelődési osztályának veze­tője adta át a Szocialista kul­túráért kitüntetést Nagy János gazdasági igazgatónak és Szász­fái Györgynek, a színház mű­szaki vezetőjének. Ünnepi készülődés Katonasírok T ele van a világ a szabadság mártír­jainak sírjaival. Száz és ezer név­telen hős, az elnyomás ellen folytatott gi­gászi küzdelmek sok-sok nagyszerű kato­nája nyugszik hazájától távol jeltelen sír­ban. Szinte megszámlálhatatlan azonban azoknak a serege is, akiknek hamvai fölé obeliszket, a proletár internacionalizmus vörös csillagával díszített síremléket emel­tek az életben maradottak. A hősök em­lékét mindenhol tisztelet övezi és sírjai­kon soha nem hervadnak el a kegyelet virágai. Példaként emlegetjük gyerme­keink előtt a szabadság eszméjéért életü­ket áldozó harcosokat, azokat az embere­ket, akik szembeszállva a sötétség erői­vel, távoli országok földjére omolva hal­tak meg. A hősöknek nincs idegen ország. A hősöket mindenhol magáénak tekinti a nép: fiának az édesanya, testvérének az ifjúság. Van-e család a világon, amelynek vala­melyik tagjára ne úgy emlékeznének, mint az igaz emberre, a nagyszerű harcosra, akit ne emlegetnének büszkeséggel, és akinek sírját valahol Spanyolországban, Olaszországban, a Szovjetunióban, vagy más távoli országban, esetleg nálunk Ma­gyarországon gondozzák a pionírok, az eszméért küzdők új zászlóvivői, a fiatalok. Gondoljunk azokra a magyarokra, akik a történelem nagy sodr ású kavargásában más nép fiaival vállvetve küzdöttek a nemzet­közi brigádok soraiban és meghaltak a szabadságért. Ötvennégy nemzet fiai for­gatták a fegyvert a spanyol szabadság- harcban, köztük Zalka Máté, Lukács tá­bornok legendás hírű önkéntesei. Még töb­ben voltak, akik az 1917-es Nagy Októ­beri Szocialista Forradalom fehérizzású napjaiban együtt álltak sorba a felkelők­kel és indultak támadásra a Téli Palota ellen. Ott voltak a magyarok is, közöttük az a csoport, akiknek később Omszkban állított emlékművet a szovjet hatalom. Li­geti Károlyról, akinek neve szintén ott vaui az omszki márványtáblán, nemrégi­ben emlékeztünk meg lapunkban. IXazánkban is számtalan helyen gon- dozzák az elesettek sírjait. A pé­csi temetőben jugoszláv partizánok sírjai domborulnak, közöttük szerbek, szlovének és magyarok is. Nincs az országnak olyan városa, községe, ahol ne volnának ilyen sírok. Szűkebb hazánkban, megyénkben is, sok ilyen sírt találhatunk. Gondoljunk a bajai szovjet hősök temetőjére, ahol egy­más mellett sorban pihennek a felszaba­dító harcokban életüket vesztett fiatal ka­tonák, akiket hiába várt vissza az édes­anya, a testvér, a kedves. Említhetnénk azokat az úttörőket, KlSZ-fiatalokat, akik hosszú éveken át keresték az általuk gon­dozott sírban fekvő hozzátartozóit, szüleit, s mikor megtalálták, elhívták, hogy nézze meg az elveszettnek hitt fiú fölé emelt egyszerű dombot és érezze, hogy a moz­galom mai zászlóvivői a hőst tisztelik az oiegettben, Ilyen eseteket hallva akaratla­nul is a költő mély érzéssel, hálával át­itatott sorai jutnak eszünkbe: „Hol a Don robog, onnan jöttek ők, hol a Volga ra­gyog — a halálba menők: Adj nekik ma­gyar rög lágy pihenőt.” A szabadság születésnapján ezekre a sí­rokra is gondolunk, a katonasírokra, ame­lyekben az eszme mártírjai, nemzetek leg­jobbjai vannak eltemetve és alusszák örök álmukat. Vajon eltemették-e? — így só­hajtanak el az özvegyen maradt asszonyok a háború által elragadott férjre gondolva. Megvan-e a sírja, van-e, aki virágot te­gyen rá? — kérdezi naponta önmagától az eltűnt fiára gondoló édesanya. Igen, elte­mették őket, és megvan a sírjuk. Naponta friss virágot tesznek rá a szabadságba szü­letett, szelíd lelkű lányok, s a munkában méltó utódnak bizonyuló fiúk. A harcok­ban a szabadságért elesetteknek kijáró há­lával és tisztelettel vesszük körül ezeket a sírokat, mert nekünk szent a szabadság, amelyért népünk oly sokat küzdött és két­szeresen szent azoknak az emléke, akik életüket feláldozva hozták el azt nekünk. A hősöknek nincs idegen ország. A ‘ * hőst mindenhol magáénak tekinti a nép: fiának az édesanya, testvérének az ifjúság. Ezért ápoljuk mi is, olyan sok szeretettel a hazánk földjében nyugvó szovjet, román, szerb, lengyel katonák em­lékét és az egész világon ezért gondozzák minden nemzet lányai, asszonyai és fiatal­jai a hősök sírjait, és ezért tartjuk mi is magasra az emlékezés rőten lobogó fák­lyalángját. Gál Sándor Politikai Bizottságának tagjai, a Politikai Bizottság póttagjai* a Központi Bizottság titkárai, az MSZMP Központi Bizottsá­gának, az Elnöki Tanácsnak* és a forradalmi munkás—pa­raszt kormánynak számos tag­ja, az országgyűlés elnöke és alelnökei, az MSZMP Buda­pesti Bizottságának titkárai, a fővárosi tanács végrehajtó bi­zottságának elnöke és helyet­tesei, valamint politikai, gaz­dasági és kulturális életünk sok más vezető személyisége. Részt vettek az ünnepségen az emlékmű alkotói és az elkészí­tésében kitűnt dolgozók is. Jelen voltak a felszabadulás 20. évfordulója alkalmából ha­zánkban tartózkodó párt- és kormányküldöttségek: A. I.'Mi- kojan vezetésével a szovjet* Emil Bodnaras vezetésével a román, Zsivko Zsivkov vezeté­sével a bolgár, Alekszandar Rankovics vezetésével a ju­goszláv, Otalcar Simunek veze­tékével a csehszlovák párt - és kormányküldöttség tagjai. Részt vett az ünnepségen a budapesti diplomáciái képviseletek szá­mos vezetője és tagja. Az em­lékmű előtt a főváros öt Iga­zéinak ezrei sorakoztak fel. A himnusz elhangzása után Ilku Pál, az MSZMP Politikai Bizottságának póttagja, műve­lődésügyi miniszter mondott ünnepi beszédet. Az ünnepi beszéd után le­vonták a leplet a szoborról, majd Budapest lakossága ne­vében Sarlós István, a Fővá­rosi Tanács Végrehajtó Bizott­ságának elnöke átvette Vlagyi­mir Iljics Lenin szobrát. PETŐFI NÉPB \ Magyar Szocialista Munkáson r- Bacs-Kiskun megyei Bízót (sags és a megyei tanács lapja. Főszerkesztő: dr Weither Dáme Kiadja a Bács megyei Lapkiadó Vállal,,■ Felelős kiadó: Mezei István Igazé Szerkesztőség: Kecskemét, városi Tanácsház Szerkesztőségi telefonközpont 26-19 25-16. Kiadóhivatal: Kecskemét. SzaOadsae tér | ia Telefon: n-fls Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető: 9 helyi postahivataloknál és kézbesítőknél. Előfizetési dl~ i hónapra IS forint. 8acs-Kisaun megyei Nyomda vT Kecskemét — Telefon: u-85. indes; 25 065, A Bács-Kiskun megyei Élelmiszerkiskereskedelmi Vállalat dekorációs részlegének öt dolgozója sok kirakat újjávarázsolásá­val készült a felszabadulás ünnepére. Két kirakat rendezésével országos versenyre is beneveztek. Képünkön Vértesaljai János, a kiskunfélegyházi központi élelmiszerüzlet kirakatát rendezi. A Magyar—Szovjet Baráti Társaság Országos Elnöksége a két nép barátságának ápolásá­ban kifejtett munkássága elis­meréséül aranykoszorús jel­vényt adományozott Koltai An­talnak, a bajai járás népműve­lési ügyvezetőjének, Góczen Fe­rencnek., a Soltvadkerti Közsé­gi Tanács V. B. elnökének, Aradi Ferenc kiskunfélegyházi tanárnak, Farkas Gábornak, a megyei tanács vb művelődési osztálya főelőadó jónak, Kun- szabó Arankának, Molnár De­zső kalocsai i.uLúrház igazga­tónak, Végvári litvánnak, a Kecskeméti Konzervgyár igaz­gatójának, Mészáros Bélának, a tiszakécskei Tiszagyöngye Tsz elnökének, és Vince La­josnak, a kerekdombi termelő- szövetkezet elnökének. Lukács László jánoshalmi munkásőrt a belügyminiszter elvtárs a Haza Szolgálatáért érdemérem arany fokozatával tüntette ki. A kitüntetést dr. Szalóki László rendőrezredes, a megyei rendőrkapitányság ve­zetője adta át. Pénteken délután az MSZMP Budapesti Bizottsága és a Fő­városi Tanács Végrehajtó Bi­zottsága által rendezett nagy­szabású ünnepségen leplezték le a Lenin-szobrot. A zászló­díszbe öltözött Dózsa György úton a magyar és vörös zász­lók erdejéből kimagaslott a Műcsarnok mellett épült em­lékmű 17 méteres vörösmár­vány pilonja. Előtte a talapza­ton álló négyméteres Lenin- szobrot fehér lepel borította. Az ünnepségen megjelent Ká­dár János, a Magyar Szocialis­ta Munkáspárt Központi Bi­zottságának első titkára, a for­radalmi munkás—paraszt kor­mány elnöke, Apró Antal, Bisz- ku Béla, Fehér Lajos, Fock Je­nő, Gáspár Sándor, Kállai Gyu­la, Komócsin Zoltán, Nemes Dezső, Rónai Sándor, Somogyi Miklós, Szirmai István, a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt

Next

/
Oldalképek
Tartalom