Petőfi Népe, 1965. április (20. évfolyam, 77-101. szám)
1965-04-27 / 98. szám
1965. április 27. kedd 5. oldal Gazdasági alapfogalmak Az életszínvonalról A GAZDASÁGI és tervező munka gyakorlatában általában az egy főre eső reáljövedelmet használják az életszínvonal jellemzésére. A szakemberek ugyanakkor tisztában vannak azzal, hogy ez a mutató önmagában csak megközelítően tükrözi a mindenkori életszínvonalat. A gyakorlatban rengeteg olyan intézkedés történik az életszínvonal emelése érdekében, amely számokkal nem, vagy csak nehezen határozható meg, tehát kívülesik az egy főre jutó reáljövedelem mutatóján. Az életszínvonal talán a legösszetettebb, legsokoldalúbb közgazdasági fogalom. Ez természetes, hiszen sokoldalú, összetett maga az élet is, és ha „színvonalát” értékelni akarjuk, sok oldalról kell megvizsgálnunk. Mi határozza meg főbb összefüggéseiben az életszínvonalat? Mindenekelőtt az elfogyasztott, felhasznált anyagi javak, élelmiszerek, ruházati cikkek, tisztálkodási kellékek stb. mennyisége. Ez eléggé világos és ösz- szegezhető anyagi formájában, s pénzformájában egyaránt. De vajon mindegy-e az életszínvonal szempontjából, ha pl.: szélesedik e cikkek választéka, vagy változik az összetételük, vagy javul a minőségük? Egyáltalán nem! Hogy csak egy kis, de jellemző példával éljünk: a műszálból készült férfizoknik elterjedése nyomán lassan, szinte feledésbe merül a zoknistop- polás, ami pedig nem is olyan régen — főleg a többgyermekes családoknál — a háziasszony rengeteg idejét rabolta el. Az ilyen és ehhez hasonló tényezők együtt jelentősen befolyásolják az életszínvonalat, de számszerűen bizony nehezen mutathatók ki. AZ EGÉSZSÉGÜGYI ellátás minősége ugyancsak fontos tényező, és ezt a reáljövedelem számításnál figyelembe is veszik. De pl.: az egyre szaporodó nagy hatású gyógyszerek megjelenése, használata és hatásuk már nehezen mérhető számszerűen. A szociális ellátottság az öregekről, gyermekekről történő gondoskodás a szocialista országokban — így hazánkban — messze megelőzi még a nálunk jóval fejlettebb, gazdagabb tőkés országokat is. A lakáskörülmények az életszínvonal egyik legfontosabb tényezőjét jelentik. Bizonyos fokig összefügg ezzel a gáz-, víz-, villanyellátás, az egyéb szolgáltatásokkal való ellátottság, a közlekedés fejlettsége stb. Főleg az utóbbiak olyan természetűek, amelyeket sokan figyelmen kívül hagynak, ha az életszínvonalról esik szó. A kulturális szükségletek kielégítése, az iskoláztatás színvonala, lehetőségei egyre nagyobb fontosságra tesznek szert életünkben. A munkakörülmények alakulásáról, a munkaidő hosz- száról, a munka nehézségéről, stb., szintén nem feledkezhetünk meg, ugyanúgy mint a szabad idő nagyságáról és a fel- használáshoz nyújtott lehetőségekről: a pihenési, szórakozási lehetőségekről, stb. EZ A SOKRÉTŰ, távolról sem teljes felsorolás is mutatja, milyen szerteágazó tényezői vannak az életszínvonalnak, és ezeknek csak egy része határozható meg számokkal. Az egy főre jutó reáljövedelem 1949 óta mintegy kétszeresére nőtt hazánkban. De emellett sem szabad megfeledkezni az élet- színvonalat befolyásoló számokkal nem mérhető tényezőkről, mert ezek is hozzájárulnak életünk szebbé, könnyebbé és kulturáltabbá válásához. B. Gy. Oktalan bizalmatlanság MA MÁR részletre lehet venni rádiót, televíziót, háztartási gépet, bútort, ágyneműt, képet, még autót, házat, öröklakást is... A lista folytonosan bővül — de újabban megszigorították éppen a legolcsóbb cikk, a könyv részleteladását. Pedig annak idején a könyv volt az úttörő. Amikor még semmi mást nem adott a kereskedelem részletre, az Állami Könyvterjesztő Vállalat ügynökei és az üzemi könyvbizományosok már sok milliós forgalmat bonyolítottak le. Ma pedig: amint a múlt év végén megírtuk, csupán Kecskeméten másfél millió forint értékű könyvet adott el egy esztendő alatt mintegy száz bizományos. A bizományosok munkája nemcsak kereskedelmi szempontból fontos. Azzal, hogy helyükbe viszik a dolgozóknak a könyvet, s hogy náluk nem kell azonnal fizetni, mint az üzletben, nagyon sok új olvasót szereznek. Azok is vesznek tőlük, akiknek eszükbe se jutna betér, ni a könyvüzletbe. S az is többet mer így, aki különben nagyon meggondolná, hogy kinyissa-e a bukszát. Éppen ezért érthetetlen az ÁKV tavaly év végén kiadott korlátozó rendelkezése. Addig a bizományosok belátásuk és a szükséglet szerint rendelhettek a helyi könyvüzletből. Az idén azonban már csak egy bizonyos időszak átlagforgalmának megfelelő összegű árut kaphatnak. S újabbat mindig csak annyit, amennyit befizettek. Az eredmény: éppen a legjobb vásárlóik elmaradoznak. PANASZKODOTT egy bizományos, akinek évi forgalma meghaladta azelőtt a húszezer forintot, hogy a megállapított kerete most négyezer forint. Az első szállítmányt régen eladta, még januárban, de újabbat azóta alig hozhatott, mert kevesen fizettek. Április közepén tartunk, de még nem volt négyezer forintnyi forgalma se, így az év végéig aligha éri el a tavalyinak felét is. A legjobb vásárlói pedig bosszankodnak, mert a most késedelmes fizetők miatt nem juthatnak hozzá az újabb kiadványokhoz. Ügy fest tehát, hogy az ÁKV befagyasztotta a saját üzletét. Magára vessen — mondhatnánk, ha ez csak a saját ügye volna. De itt többről van szó. A könyvterjesztésről, újabb és újabb olvasók szervezéséről, s ez már közügy, mert a kultúra terjesztését is jelenti. Egyetlen ellenvetést fogadhatnánk el az ÁKV-től, ha ráfizetne a bizományosokra, ha megszökhetnének a pénzével, ha indokolt volna a bizalmatlanság, mert rossz tapasztalatok óvatosságra intenék. De Kecskeméten öt év alatt két ízben fordult elő, hogy perelni kellett valakit. S akkor sem érte károsodás a vállalatot, hiszen az illetőket a bíróság kötelezte a tartozás megtérítésére. EGYSZERŰEN érthetetlen az Állami Könyvterjesztő Vállalat óvatoskodása, ha szembeállítjuk a Kossuth Kiadó könyvterjesztő munkájával. A Kossuth bizományosainak még év végén sem kell végelszámolást csinálniuk, mégis annyi könyvet kapnak, amennyit kérnek. Amennyire a vásárlóknak szükségük van. Talán azért, mert a Kossuth nemcsak üzletnek tekinti a könyveladást? Mester László ÍGY JOBB Szombathelyről közvetí- tett Ki mit tud-műsor nagy örömünkre ismét „országos jellegűvé” tette a mind izgalmasabb és színvonalasabb vetélkedőt. így a jobb. Az ilyen versenyekben már nem szereti az ember a tájjeleget. Az még érdekesebbé teszi a vetélkedőket, hogy hetenként más és más városban rendezik, hiszen minden új környezet ad hangulatilag is valami jellegzetesét a tv- nézők számára. De valóban az a helyes, hogy a részvevők elosztása — oz, hogy bárhol rendezzék a műsort — az ország különböző vidékeiről jöjjenek az előadók — tükrözze a verseny magas szintjét. Így igazolja a produkciók iránt támasztott követelményeket is. Gondoljuk, a múltkori, egy hazai tájegységre szervezett Ki mit tud-adásban ezért juthatott szóhoz az a bizonyos Renais- sance-együttes, erőltetett, nívót- lan, vásárian harsogó „paródia” számaival, mert egy vidékről hozták össze a részvevők zömét, így mondhatni automatikusan is alábbesett a mérce. tiedig egyre több szívfáj- dalommal vesszük tudomásul kitűnő felkészültségű fiatalok kiesését. Olyan erős mezőny lép egy-egy kategóriában a mikrofon, s a kamarák elé, hogy mind nehezebb lesz a döntés a kiváló zsűritagok számára. Hányszor megfordult a fejünkben a most vasárnapi „székcserék” alkalmával is, hogy a középdöntő-sorozat eddigi versenyein jóval gyengébb tudással, szerepléssel továbbjuthattak egyesek, mint akiknek most el kellett köszönniök a további erőpróbáktól. Bizonyára velünk együtt sajnálta a zsűri a kis veszprémi fiú távozását, aki ritkán hallott, drámai erővel, harcos optimizmust sugárzó módon szavalt az öreg urasági kocsisról. Nézők-hallgatók tízezrei egyeztek volna bele egy kis megalkuvásba a zsűri részéről, hogy versenyben maradhatott volna a szombathelyi táncdalénekes fiú, Bárdos László. A diáknak olyan szép érett hangja, magabiztos, rokonszenves előadásmódja volt, hogy egyik-másik hivatásos táncdalénekes helyett szívesen hallgatnánk őt máskor is. Hiába, nem könnyű a zsűri dolga. 1%Mindinkább színesedik a közvetítés is. Megyeri Károly kellégánk kedves, közvetlen, szellemes „összekötő- csevegéséhez” gratulálunk, s ugyanígy minden elismerésünk az operatőröknek, akik művészi rögtönzéssel, frappáns „körülpil- lantásokkal” teremtenek élő kontaktust a színhelyen megjelent közönség, a zsűri, a szereplők és a tv-nézők között. Tóth István Szegedi Hyári Egyetem: július 18—31 A TIT közreműködésével az idén július 18—31-e között kerül sor a Szegedi Nyári Egyetem megrendezésére. A gazdag tematika — összesen 13 témával — széles körű pedagógiai kérdéseket ölel fel, de a szakmai előadásokon kívül érdekes tájékoztatókat kapnak a hallgatók Szeged kulturális életéről és hagyományairól is. A nyári egyetemet a szabadtéri játékok idején rendezik, így a résztvevők megtekinthetik a Dóm téri előadásokat is. A nyári egyetem előadásait kül- és belföldiek egyaránt meghallgathatják. Jelentkezni lehet a Szegedi Nyári Egyetem Igazgatóságánál: Szeged, Kárász utca 11. Részvételi díj szállodai elhelyezéssel 1966 forint, kollégiumi elhelyezéssel: 1370 forint.. 19. Kecskemét szabad! A hadijelentések kommentálásaként a következőket olvashatjuk: „Mint a jelentésekből látható, Budapest irányában a Duna—Tisza közében csapataink több mint 200 helységet foglaltak el. A szovjet haderők széles arcvonalon törték át az ellenség védelmi vonalát és e harcok közepette állandóan előrenyomulnak. A németek és magyarok sürgősen friss tartalékokat vetnek harcba. Egy ellenállhatatlan megkerülő hadmozdulat következtében azonban helyhez szögezték csapataink az ellenséges helyőrséget és az egyes csapattesteket, majd megsemmisítették azokat. Egyetlen körzetben csapataink két ezredét és törzsét kerítették be és verték szét a 23. magyar gyaloghadosztálynak. A hadosztályparancsnok elesett. A foglyok száma nagy. A foglyok között van a törzs tisztjeinek egy csoportja, élükön a 23. hadosztály helyettes parancsnokával. Ugyancsak megsemmisítettünk 30 német harckocsit. Egy másik szakaszán ennek az arcvonalnak N. számú egységünk előrenyomulása közben az ellenség több ellenlökését verte szét. A hitleristák nagy erejű gyalogságot vetettek be a harcba, azonban arcvonalukat mégsem tudták megtartani. Visszaverve az ellenséget, csapataink behatoltak Kecskemét városába és ott utcai harcokat folytatnak.” November 2-án, csütörtökön a berlini Interinf a keleti arcvonal déli szakaszáról a következőket jelentette: „Magyarországon a Duna és a Tisza alsó folyása között vívott csata csúcspontjához közeledik. A bolsevisták egy gépesített' gárdahadtest bevetésével mindenekelőtt Kecskemét térségében fokozták erőfeszítéseiket, és a várostól kétoldalt sikerült is északra áttörniük. A várost védelmező német páncélosok és légelhárító kötelékek a bekerítés elkerülése érdekében észak felé vonultak vissza, ahol az új elhárító arcvonalba olvadtak be.” A Neues Wiener Tagblatt a „Tisza és a Duna között” címmel a magyarországi arcvonalról a következőket írja: „A németek oldalán itt főképpen a harmadik magyar hadsereg küzdött. A szovjet saját és román lövészhadosztályokat vont ide, főleg gépesített erőket, és ezeket október 30-án Kiskunfélegyházától északra Kecskemét ellen dobta harcba. Kecskemét előtt már állt egyszer az ellenség, amidőn Szolnoktól délre átlépte a Tiszát. Az azonnal kifejtett nyomásra azonban innen akkor ismét visszavonult. Most tehát ezen a szakaszon az ellenség másodszor tesz kísérletet a magyar főváros fenyegetésére. Az ellenséges előrenyomulást német részről először harci repülőgépek harcba vetésével lassították meg, majd az ellenséget az azután megindított ellenintézkedésekkel Kecskeméttől északra visszaszorították.” A Szovjet Tájékoztatási Iroda november 1-i hadijelentésében ad hírt: „Budapest irányában csapataink a Duna— Tisza közében elfoglalták Kecskemétet, amely fontos vasúti csomópont.” A kommentár így szól: „A Duna—Tisza közében a Budapest felé vezető vonalon csapataink harcok közben előnyomulnak. Különösen Kecskemét városánál folytak kemény harcok. Harckocsi és gyalogos csapataink a városban elkeseredett ellenállásra találtak. A helyőrség támogatásával az ellenség bevetette a 24. német páncélos hadosztályt. Egyetlen nap folyamán 20 ellenséges támadást vertünk vissza. A sikertelen ellenlökések után csapataink ma kora reggel teljesen elfoglalták Kecskemétet. Pontos adatok még nincsenek, de eddig 2000 ellenséges katona és tiszt holttestét számlálták ösz- sze. 40 harckocsit és rohamlö- veget megsemmisítettünk és nagy zsákmányra tettünk szert.” S hadd jegyezzünk fel nyomban egy nevetséges komédiát: Ibrányi Mihály altábornagy, a Kecskemét körül elhelyezkedett huszárhadosztály parancsnoka, a „Führertől” megkapta a vaskereszt lovagkeresztjét. Az eseményről a Magyarság 1944. december 12-i száma így tudósít: „Ibrányi altábornagy, amikor a bolsevisták Kecskemétet elfoglalták és ezzel közvetlen veszélyeztették a fővárost, hadosztályának részeivel megtámadta a számbelileg túlsúlyban levő ellenséget és visszafoglalta Kecskemétet. A támadás folytatása során napokig tartó súlyos harcokban — amelyeket többnyire a legelső vonalból irányított — fokozatosan a Tiszáig verte vissza a bolsevistákat.” Ez a szemenszedett hazugság volt Ibrányi kitüntetésének hivatalos indoklása. Bár Kecskemét október 31-én felszabadult, a hadijelentések nagyon óvatos körmönfontság- gal hajlandók ezt beismerni. A Magyar Távirati Iroda november 4-én jelentette: „A Duna— Tisza közében az ellenség nagy támadása erős tüzérségi tűztől támogatva megindult. Csapataink a túlerővel támadó és erős páncélos kötelékektől támogatott orosz gyalogsággal és gépesített csapatokkal szemben súlyos harcban állnak. A váltakozó és mindkét félre nézve veszteségteljes harcokban Kiskunfélegyháza, Kecskemét és Fülöpszállás az ellenség kezére került.” Walter Kal wert SS haditudósító „Döntő csata Budapest előtt” címmel ezt írta: „Október 31-én kezdődött az ellenség nagy támadása. Szovjet gárdacsapatok, gépesített egységek és nagyszámú páncélos kötelékek indultak támadásra. Német csapatok már Kecskemét térségében — ez a város a legnagyobb elkeseredettséggel vívott harcok során három ízben is gazdát cserélt — szétverték az egyik bolsevista gárdalövészhadtest nagyobb részét, és igen sok ellenséges páncélost megsemmisítettek.” A haditudósítók na- gyotmondásai azonban már nem tudtak változtatni a tényen, legfeljebb csupán szépítették, hogy Kecskemét felszabadult. A Kecskemétet felszabadító szovjet csapatok rendkívül nehéz körülmények között vívták meg harcukat a városért. Az erős őszi esőzések miatt keletkezett sártenger, s ezzel az utak hiánya ellenére vívták meg nagyszerű és gyors hadműveleteiket. Következik: Kecskemét szabad II.
