Petőfi Népe, 1965. április (20. évfolyam, 77-101. szám)

1965-04-03 / 79. szám

A megyei tanács ünnepi ülése hazánk felszabadulásénak 20. évfordulója alkalmából Ssviridor altábornagy felszólalása Szviridov Karp Vasziljevics nyugalmazott altábornagy, alti Kecskemét felszabadításában is részt vett, a szovjet nép üdvöz­letét tolmácsolja a tanácsülés résztvevőinek. Az ünnepi beszéd elhangzása után kedves vendég, a Vörös Hadsereg egyik gépesített had­teste parancsnokaként, Kecske­mét felszabadításában is részt vett Szviridov Karp Vasziljevics nyugalmazott altábornagy, a Szovjetunió Hőse emelkedett szólásra. Drága Magyar Blvtársaink! Mély elismerés és őszinte tisz- íet érzésével tettünk eleget ormányuk meghívásának. El­jöttünk Magyarországra, hogy önökkel együtt ünnepeljük ha­zájuk fasiszta elnyomás alóli felszabadulásának 20. évfordu­ló j át. Megismerkedve a szocializmus építésében elért eredményeik­kel, Önökkel együtt örülünk azoknak a sikereknek, melyeket népgazdaságuk fejlesztésének minden területén elértek. A szabadság húsz éve alatt a Ma­gyar Népköztársaság dolgozói­nak akaratával, szorgalmas munkájával valóban gigantikus eredményeket értek el az ipar, a mezőgazdaság és a kultúra te­rületén. S ezekben a sikerekben — mint ezt üniiepi beszédében Madarász László elnökhelyettes élvtáré számos adattal bizonyí­totta — . tekintélyes része van Bács-Kiskun megye lakosságá­nak is. Mi, szovjet emberek tiszta hívből örülünk eredményeik­nek, melyeket a Magyar Szo­cialista Munkáspárt vezetésével 'érték. Nagyon jól megértjük, -*gy ebben a hatalmas munká­in nehézségek is adódnak, de tudjuk, hogy ezeket a továb­biakban is képesek lesznek megoldani, leküzdeni. A szovjet nép ebben a hatalmas munká­ban mindig Önök mellett áll, és erejéhez mérten segíti, testvé- rileg támogatja Önöket. Szviridov elvtárs meleg han­gú szavait nagy tetszéssel fo­gadták az ünnepi tanácsülés résztvevői. A továbbiakban, Er­dőéi elvtárs előterjesztésére, a tanácsülés határozatban örökí­tette meg az évforduló jelentő­ségét. A kitüntetések átadása Érd ősi József elvtárs kormánykitüntetést nyújt át Gerőcs 1st tan­nak, a megyei tanács vb kereskedelmi osztályvezetőjének. (Folytatás az 1. oldalról.) belül a kulturális kiadásokra az 1951-es összeg hat és félszere­sét, szociális és egészségügyi fel­adatokra az 1951-ben felhasz­nált összeg hatszorosát fordít­juk. Nagyarányú fejlődés az iparban és a mezőgazdaságiban A mezőgazdaság szocialista átszervezésével megteremtettük a korszerű homoki gazdálkodás alapját, a termelés korszerűsí­tésének feltételeit. A mezőgazdaság szocialista át­szervezése alapvetően megvál­toztatta a parasztság helyzetét, munka- és életkörülményeit. A technika térhódítása állandóan alakítja a mezőgazdasági mun­ka jellegét, leveszi a parasztság válláról a legnehezebb fizikai munka terheit, több lehetőséget biztosítva az önművelésre, szó­rakozásra. Így vált megyénk az ország egyik legelmaradottabb terüle­téből hazánk egyik legjelentő­sebb éléstárává, mely mind te­rületi, mind pedig a lakosság számbeli arányainál jóval na­gyobb mértékben veszi ki részét az ország ellátásából. Madarász elvtárs ezután az iparban elért fejlődésről beszélt. Megyénkben a felszabadulás előtt az ipar szinte kizárólag a a mezőgazdasági termékek fel­dolgozására épült. A malmokat és szeszfőzdéket nem számítva, mindössze 18 üzem működött a megye területén, azok is nagy- részit Időszaki jelleggel. A megye szocialista iparának jelentősebb fejlődése a második ötéves terv időszakában követ­kezett be. A Központi Bizott­ságnak a vidék iparosításáról szóló határozata alapján, s en­nek eredményeként tovább fej­lődtek meglevő ipari üzemeink, és a korábbi, főleg élelmiszer- ipari tevékenység mellett új iparágak kifejlesztésének alap­jait raktuk le. Az ipari foglal­koztatás közel 80 százalékos fej­lesztésével jelentős mértékben elősegítettük megyénkben a munkaerő-felesleg elhelyezését. Megyénk iparában ezt az idő­szakot az ugrásszerű mennyiségi fejlődés jellemzi. Az eredetileg más célra épült, de az adott időben kihasználatlan vagy fel­szabadítható, ipartelepítésre al­kalmas épületeket átadtuk egyes szakminisztériumoknak ipari üzem létesítése céljából. Így te­lepült megyénkben például Kecskeméten a reszelőgyár, a magnetofongyár, a pneumatikus gépgyár, Kalocsán a Vibrátor- gyár, Bácsalmáson a ruhagyár. A tanácsi ipar keretén belül felfejlesztett egyes vállalatokat, vagy azok telephelyeit a meg­felelő ütemű továbbfejlesztés ér­dekében átadtuk a tárcák keze­lésébe. Az így létrehozott vagy tovább fejlesztett vállalatok több mint ötezer kereső elhe­lyezkedését mozdították elő. A lakosság foglalkoztatásának további fokozása érdekében je­lentősen fejlesztettük a tanácsi ipart is, amely mintegy hatezer fő részére teremtett új munka- alkalmat. Az utóbbi három év­ben a megye tíz nagy községé­ben hoztunk létre ipari üzeme­ket. Ma a szocialista ipar — építőipar nélkül — közel 38 ezer főt foglalkoztat megyénkben, 16 ezer fővel többet mint 1960-ban; 1957 óta erőteljesen megerő­södtek a megye kisipari terme­lőszövetkezetei is, s közülük nem egy országos hírnévre tett szert. A kisipari termelőszövet­kezetek fejlesztésének eredmé­nyeként 1957 és 1964 között az általuk létrehozott termelési ér­ték közel megháromszorozódott. Utak, járdák, fahiviiíamosítás Talán semmi sem mutatja oly szemléletesen a múlt bűneit és az abból eredő elmaradott­ságot, mint a felszabadulás előtti kommunális ellátottság helyzete. Jellemző, hogy Kecs­keméten (a legalább négy lakást magában foglaló épületeket fi-1 gyelembe véve) 1920 és 1944 között mindössze 86 lakás épült. Ezzel szemben a felszabadulás óta eltelt húsz év alatt csak Kecskeméten 2026 lakást épí­tettünk fél. Az utóbbi négy év alatt a megye területén felépült lakások száma közel nyolcezer. 1951 óta a vízcsőhálózat hosszát három és félszeresre, az összes bekötések számát tízszeresére, a vízvezetéki közutak számát tizenkettőről 1404-re, a csatorna- hálózat hosszát több mint öt­szörösére emeltük. Emellett megépítettünk csaknem egymil­lió négyzetméter útburkolatot és majdugyanennyi burkolt járdát. Ezen a tevékenységen belül jelentős szerepe van a város és községfejlesztési alap felhaszná­lásának; ehhez csatlakozva a lakosság társadalmi munkájá­nak. A községfejlesztési kiadá­sokra fordított összeg 1961 és 1964 között az előző négy évinek csaknem háromszorosa. Fárado­zásaink és a lakosság megértő közreműködésének eredménye­képpen befejeztük a faluvilla­mosítást, nagymértékben meg­javítottuk az ivóvízellátást, egy­re kevesebb lesz városainkban és falvainkban a sáros út, és egyre több a burkolt járda, a park, a virágos útszegély, a tiszta, egészséges iskola, kultúr- ház, mozi, egészségház és or­vosi rendelő. Az ünnepi szónok ezután a megye kulturális fejlődéséről be­szélt. Mint mondotta: — A gaz­dasági fejlesztéssel összhangban kidolgoztuk megyénk ötéves kulturális programját. Ennek végrehajtása során megyénkben is széles körben kibontakozott a kulturális forradalom. A felszabadulás előtt nem voltak az iskolákban napközi otthonok, nem voltak a falvak­ban művelődési házak, alig volt közkönyvtár, s a falvak, külö­nösen pedig a tanyák lakosságá­hoz a kultúrának, csak.a morzsái jutottak el. Ma közel nyolcezer általános, iskolai tanuló részére biztosítunk a napközi otthonok­ban megfelelő tanulási lehető­séget és gondos nevelői felügye­letet. Alig van a megyének olyan községe, ahol ne lenne kul túrház, egyre inkább betölt­ve a falu kulturális központjá­nak szerepét. Tanuló, olvasó nép lettünk, szoktuk mondani gyakran, s en­nek a megállapításnak objektív alapja van. Megyénk 407 köz­könyvtárának több mint 600 ezer kötetét álladóan olvassák a felnőttek és a fiatalok, s csak az utóbbi négy év során több mint kétszeresére nőtt a köl­csönzések száma. A különböző iskolák felnőtt tagozatain több mint 12 ezer dolgozó tanul. A továbbiakban Madarász elvtárs az iskolahálózat nagy­arányú fejlődéséről beszélt, majd az egészségügy eredmé­nyeit méltatta. Az egészségügyi liálczafi kiépítése A múlt rendszer kizsákmá­nyoló urai nem törődtek a dol­gozók egészségével. A családfő, a kereső családtag betegsége sokszor végzetes csapás volt az egész családra. Az orvos, a gyógyszer szinte megfizethetet­len volt a szegény ember szá­mára. Legtöbbször nem. is ment orvoshoz. Pártunk útmutatása nyomán harcba szálltunk a pusztító nép­betegségek ellen, s kiépítettük a szocialista egészségügyi szol­gálat rendszerét. Míg a felszabadulás előtt 46 ezer volt a társadalombiztosí­tásba bevontak száma a megye területén, ma 220 ezer főre ter­jed ki a biztosítás. A családta­gokat figyelembe véve ez azt jelenti, hogy a megye lakosságá­nak 97 százaléka jogosult a tár­sadalombiztosítás szolgáltatá­saira. Az orvosok száma csaknem , a - ;zereződött. A kórházi ágyak száma háromszorosára szaporodott húsz év alatt. Kis­kunfélegyházán, Kalocsán kor­szerű új kórház, Kiskőrösön ön­álló tüdőkórház létesült. A kecs­keméti és bajai rendelőintézet mellett valamennyi városunk­ban, azonkívül Szabadszálláson és Bácsalmáson is rendelőinté­zetet létesítettünk. A felszabadulás előtt nyolc tbc-gondozó működött megyénk­ben. Kiskunfélegyházán és Kis­körösön új intézet létesült. A felszabadulás előtti gondozóin­tézeteink hatalmas fejlődésen mentek át és ma már a legkor­szerűbb eszközök segítségével évenként átszűrjük a megye 10 éven felüli lakosságát, A felszabadulás előtt hat kis ágylétszámú szülőotthon, illetve szülőszoba működő'! megyénk­ben. 1945 után számuk 11-re emelkedett. Jelenleg már vaia- mennyi szülőotthonunkat. szü­lész-nőgyógyász szakorvos ve­zeti, s a szülések 96 százaléka intézetekben történik. Közegészségügyünk fejlődésé­nek legjelentősebb eredménye, hogy az olyan súlyos fertőző be­tegségek, mint a gyermekbénu­lás, diftéria, szamárköhögés gya­korlatilag megyénk területén megszűntek. Közös össze lógással Madarász elvtárs ezután a la­kossá,® életszínvonalának fejlő­déséről, a kereskedelmi hálózat és áruforgalom nagyarányú nö­vekedéséről beszélt, majd a kö­vetkezőket mondotta: — A szocializmus alapjainak lerakása megteremtette annak lehetőségét, hogy a munkásosz­tály a párt vezetésével a leg­szélesebb osztályszövetségben és nemzeti összefogással valósítsa meg a szocializmus teljes győ­zelmét. Ahhoz azonban, hogy a lehetőség valósággá váljék, még sokat kell tennünk. Mindenekelőtt pontosan és eredményesen végre kell hajta­ni a második ötéves terv ered­ményes befejezését és a harma­dik ötéves terv megfelelő előké­szítését. Ehhez világos útmuta­tást adott a Központi Bizottság december 10-i határozata. Ezt a a határozatot minden becsületes dolgozó örömmel és helyeslés­sel fogadta, párttagok és pár- tonkívüliek egyaránt, mert tud­ják, hogy a fegyelmezett, pon­tos munka, a javakkal való ta­karékos gazdálkodás a jólét alapja. A felszabadulási mun­kaverseny, a szocialista brigá­dok eredményei tanúskodnak a feladatok megértéséről. Ami a jövőt illeti, változat­lanul ugyanazt a politikát kí­vánjuk folytatni, melyet a Köz­ponti Bizottság határozatainak megfelelően nyolc év óta töret­lenül érvényesítünk, s melynek célja: a megye gazdasági hely­zetének további erősítése, a la­kosság további felemelkedésé­nek biztosítása. Eredményeinket a párt veze­tésével, a dolgozók: munkások, parasztok, értelmiségiek szor­gos munkájával értük el. A fel­adatok megvalósítása során erő­södött, öntudatosodott a nép, erősödtek, fejlődtek a taná­csok is. Húsz év alatt igen sokat tet­tünk a múltból örökölt elma­radottság felszámolására, né­pünk életszínvonalának emelé­sére. Tanulunk eredményeikből és okulunk hibáinkból. A szo­cializmus alapjainak lerakása magasabb színvonalú fejlődés perspektíváját nyitotta meg me­gyénk számára is. Fáradozá­saink és törekvéseink Összekap­csolnak bennünket a szocialista országok testvéri közösségével, nagy barátunkkal és segítőnkkel, a Szovjetunióval. Amit elvégez­tünk, szerves részét alkotja az emberiség békéjéért és boldog jövőjéért vívott harcnak. A jö­vőben is így kívánunk munkál­kodni, szorosan felsorakozva pártunk mögé, nem kímélve erőnket annak a nagyszerű cél­nak elérésében, hogy újabb és újabb évtizedekre biztosíthas­suk szabad hazánk virágzó fej­lődését — fejezte be ünnepi be­szédét Madarász László elvtárs. Ezt követően az eredményes tanácsi munka elismeréséül a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa által adományozott ki­tüntetéseket nyújtotta át Er­dőst József elvtárs. A Munka Érdemrend arany fokozatát kapta Gerőcs István, a megyei tanács vb kereskedelmi osztá­lyának vezetője. A Munka Ér­demrend ezüst fokozata kitün­tetésben részesült Madarász László, a megyei tanács vb el­nökhelyettese, dr. Pilcz Károly, a Kiskőrösi Járási Tanács vb- elnöke és Kovács István me­gyei tanácstag, a tassi Petőfi Tsz elnöke. Dr. Gátai Ferenc­nek, a megyei tanács vb beru­házási osztály vezetőjének, Horváth Istvánnak, a Kiskun- halasi Járási Tanács V. B. el­nökhelyettesének, Szőnyi Pál­nak, a Bács-Kiskun megyei Tőzegkitermelő- és Talajerő­gazdálkodási Vállalat igazgató­jának, Nagy Istvánnak, a Bács­almási Községi Tanács V. B. elnökének és Gulyás György­üknek, a Fülöpházi Községi Ta­nács V. B. titkárának pedig a Munka Érdemrend bronz foko­zata kitüntetést adományozta a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa. A kitüntetések átadását kö­vető zárszavában Erdősi József elvtárs ismételten népünk kö­szönetét es háláját tolmácsolta a testvéri szovjet népnek és a felszabadító Vörös Hadsereg­nek, s a legnagyobb elismerés hangján szólt a megye lakossá­gának lelkes, szorgalmas mun­kájáról, elért eredményeiről. Végezetül a Bács-Kiskun megye húszesztendős fejlődését bemutató „Fények a két folyó között” című filmösszeállítást tekintették meg a tanácsülés résztvevői.

Next

/
Oldalképek
Tartalom