Petőfi Népe, 1965. április (20. évfolyam, 77-101. szám)

1965-04-25 / 97. szám

3. oldal 1965. április 25, vasárnap Mi a siker titka? NINCS ÉS MÉGIS VAN A gyárudvar a megszokott, hétköznapi arcát mutatja. Áru­ra váró tehervagonok az ipar­vágányon, friss sárga ajtókere­tek, ablakitokok hosszú glédá- ban, ameddig a szem ellát. De a bejárat zászlódísze és az előt­tem siető műszaki dolgozó kö­penye alól kivillanó sötétkék öl­töny arról árulkodik, hogy ün­nepre készülődnek az ÉM Asz­talosipari Vállalat Bajai Gyár­egységének munkásai. Postabontás — mosolyogva Néhány óra múlva — a dél­előtti műszak befejezése után — ünnepük a múlt évi eredmé­nyeiket, az élüzem cím elnye­lését. Üvegek és (élték Külföldi vásárlók részére a napokban indították útnak az idei utolsó primőr salátaszállít­mányt a tiszakécskei Béke Ter­melőszövetkezet kertészetéből. A tizenkétezer négyzetméter összterületű hollandi ágyakban viszont már virágzik a paprika é_ paradicsom, s nemsokára hozzákezdenek a karalábé és az uborka szedéséhez. — Jól jövedelmez a közös gazdaságnak a primőrkertészet — mondta Tekeos József, a tsz főkönyvelője, aki a nagy kiter­jedésű kertészeti üzemegység­ben kalauzolt. — Ez évben már tagjainknak havonta fizetünk ki bért —, napi átlagban 60— 65 forintot. Amellett, a primőr­termeléséből származó bevétel lehetővé tette, hogy bővítsük a kertészetet —, kétezer négyzet- méter alapterületű pálántasza- porítót építettünk. A főkönyvelő elmondta, hogy a paradicsomot például 200, fó­liával fedett hollandi ágyban termelik, s a május közepi be- éréskor 360 ezer tőről „szürete­lik” majd a kedvelt bogyót. S míg a műanyaggal és üveg­gel borított ágyasokban már virágzanak a növények, a ker­firkezésemkor éppen a napi postát bontja Germán József igazgató. Ma ez is érdekes, há­lás munka. A cégjelzéses borí­tékok között ugyanis jó néhány dísztávirat lapul. A felettes szervek, testvérvállalatok, egy­kori munkatársak küldték el jó­kívánságukat. Türelmesen várom, hogy el­fogyjanak a meleg hangú gratu­lációk és nem is unatkozom eközben, mert a parányi szoba fala kész kiállítás: csaknem be­borítják a dicsérő oklevelek. Közülük kettő azt hirdeti, hogy 1958. és 1962. évi munkájával is kiérdemelte már a gyár az élüzem címet. Mire kis kupacokba rendező­dik a sok tucat levél megérke­zik Pólyák Béla főkönyvelő is, és így hárman vesszük számba az üzem múlt évi munkájának főbb jellemzőit. A termelés nem állt meg Az üzem tavaly 9,1 százalék­kal adott több árut — zömmel ajtó- és ablakkeretet — a nép­gazdaságnak, mint amennyit a terv előirányzott. A túlteljesí­tés értékét növeli, hogy a 23 millió forint értékű termelést elég mostoha munkakörülmé­nyek között produkálták. — Augusztusban ugyanis megkez­dődött a telep teljes rekonst­rukciója, több üzemrészt lebon­tottak és új helyre költöztettek anélkül, hogy a termelés meg­állt volna egy napra is. A tervezettnél 0,2 százalék­kal termeltek olcsóbban, egy főre eső termelési értékük pe­dig 5 százalékkal haladta túl az előirányzatot és elérte a 172 ezer forintot. Takarékossági mozgalom — Nehéz erre így, röviden válaszolni — mondja az igaz­gató, amikor azt kérdem tőle, hogy szerinte mi a siker titka. Rövid gondolkodás után mégis­csak megfogalmazza vélemé­nyét: — Jelentős szerepet ját­szott az eredmény kivívásában az a tény, hogy dolgozóink 95 százaléka tagja a törzsgárdá­nak. összekovácsolódott, jó kol­lektíva a miénk. És igen erős a pártszervezetünk. Móré Béla párttitkár az alap­szervezet múlt évi munkájáról szólva elsőként említi a kom­munisták kezdeményezésére in­dult takarékossági versenyt, amelynek igen nagy szerepe volt abban, hogy az előző év­hez viszonyítva 0,6 százalékkal csökkent a közvetett anyagkölt­ség. A takarékosságért vívott harcban jó segítőtársnak bizo­nyult az asztalosműhelyben dol­gozó szocialista brigád, élén a kipróbált „öreg harcossal”, Hel- lenpárt Istvánnal. Fontos feladatnak tekintették a veszteségidők csökkentését és a gépek tökéletes kihasználását is. Hogy sikeresen meg tudták valósítani az év elején hozott határozatot, az nem kis mérték­ben múlt a karbantartókon és ezek közül is elsősorban G. Sza­bó Ferencen, a TMK-műhely kiváló dolgozóján. Tőle hallottam: — Egy-egy feladatot sokféle­képpen el lehet végezni. Hogy milyen lesz az eredmény, sze­rintem elsősorban azon múlik, hogy mennyire szereti a mun­káját az ember. B. D. Sok szó esett az elmúlt évek­ben az ifjúság szabad idejének helyes, célszerű felhasználásá­ról, kulturált szórakozásának biztosításáról. Nem véletlen ez, hiszen a mi társadalmunkban egyáltalán nem lehet közömbös az, hogy a fiatalság a napi munka, a tanulás után hol és miként tölti elszórakozásra szánt szabad idejét. A megye közép- és felsőfokú tanintézeteinek je­lentős hányadában ma már ál­talában rendszeres, kielégítő programmal, technikailag is többé-kevésbé jól felszerelt if­júsági klubok működnek, s meg­kezdődött a városi, községi klub­hálózat kialakítása is. Nemcsak a KÍSZ-en múlik Novemberben, a KISZ me­gyei küldöttértekezletének rész­vevői a szabad idő hasznosabb eltöltése érdekében így hatá­roztak: „Hozzunk létre új ifjú­sági klubokat az üzemekben, tsz-ekben és iskolákban, ahol erre a feltételek biztosítottak. Meglevő klubjainkat fejlesszük tovább. Programjuk ne legyen öncélú. Kapjanak helyet benne a fiatalok érdeklődési körének megfelelően a szakkörök (zene, irodalom, képzőművészet, foto, művelődés), szakklubok (tv, magnó, film, könyv stb.). tészetet keresztül-kasul szelő gyalogutakon mély árkok nehe­zítik a közlekedést. A szövet­kezet építőbrigádja ugyanis, közvetlenül a tavasz nyitányán hozzákezdett a kertészet vízhá­lózatának kiépítéséhez. Zoboki Balázs, a brigád vezetője el­mondta, hogy a hónap végéig összesen 300 méter csövet fek­tetnek le, s így a hollandi ágyak felében már megvalósít­ható a követelményeknek meg­felelő, korszerű öntözés. Felső képünkön a szövetke­zet főkönyvelője szemléli a fó­lia alatti paradicsomkultúrát, az alsón pedig csőhegesztés köz ben örökítettük meg Bagi Fe rencet, Zoboki Balázst és Varga Istvánt. —i —s A kiskunhalasi Vörös Ok­tóber Tsz elnöke nemrégiben elpanaszolta, hogy nehézsé­geik vannak a gépbeszerzés­sel. Erőgépparkjuk növekedé­se kielégítő ugyan, néhány munkagéphez azonban nagy utánjárással, s minden lele­ményt, életrevalóságot latba vetve juthatnak csak hozzá. Sőt akad, amelyikhez még így sem! — A tanács közbeiktatásá­val az AG KOK EH minden év közepén bekéri a jövő évre vonatkozó munkagépigénylést — mondotta, — Mi, soha nem késlekedünk az igényléssel, ennek ellenére néhány mun­kagéphez már két-három év óta nem tudunk hozzájutni. Különösen érzékenyen érint bennünket, hogy az új ültet­vények műveléséhez szükséges — s már számos gépbemuta­tón is ismertetett — munka­eszközöket egyáltalán nem tudjuk megkapni. Beszélgetésünk során kide­rült, hogy a tsz vezetői bár, leleményességért nem men­nek a szomszédba, a hiányzó gépekért viszont annál in­kább. Amikor már nagyon szorít a cipő — már pedig a munkák dandárjának közeled­tével megfelelő gép nélkül ez a helyzet —, nyakukba veszik az országot, s járják a gépellátó vállalatok raktá­rait, és kutatnak, keresnek, így szereztek például gabona­fúvót — Pécsről, szántóföldi kultivátort és palántázógépet pedig — Szolnokról. — Szinte törvényszerűnek látszik — folytatta az elnök —, hogy a megyénkben hiány­cikknek számító munkagépek­ből a távolabbi megyékben meglepően bő választék, „el­fekvő” készlet van. S mindjárt javaslattal ig szolgált: — Tudomásunk szerint az AGROTRÖSZT rendszeresen nyilvántartja a megyei AG- ROKER-nek raktárkészletét. Jobb, körültekintőbb koope­rációval ezeket a vidéki tele­peket időnként tájékoztatni lehetne: melyik megyében mi­lyen gépek beszerzésére van esetenként lehetőség. Ez bi­zonyára nem okozna túlzott megterhelést az adminisztrá­ciónak, a szövetkezeti gazda­ságok pedig megnyugtatóan tájékozódhatnának. És, ha ép­pen utazni kell is a keresett gépért, ez a „furikázás” töb­bé nem vaktában történne. A javaslatot az illetékesek­nek nem ártana megszívlel­niük, mert az ilyen rendsze­res tájékoztatás tsz-eink szá­mára valóban nagy segítséget jelentene. Megtoldanánk azon­ban még azzal, hogy minden­nek elejét vehetnék az ala­posabb, a szükségleteket, il­letve igényeket az eddiginél messzebbmenően figyelembe vevő gépelosztással. J. T. Több ifjúsági klubot! A KISZ járási, városi bizott­ságai az érintett szervekkel a megye területén alakítsanak ki tíz ifjúsági, zenés, szeszmentes szórakozóhelyet, ahol a fiatalok szabad idejüket, hasznosan tölt­hetik el és a szórakozás mellett ismereteiket is gazdagíthatják.” Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy ahol már létre­jöttek az ifjúsági klubok, jelen­tősen megjavult a KlSZ-szer- vezetek tartalmi munkája, lét­számban és egyéb tekintetben tovább erősödtek az alapszer­vezetek. Ez nem lebecsülendő eredmény. Viszont igen sok he­lyen és esetben még mindig jó­formán csak önmagukra támasz­kodhatnak a klubok létrehozá­sának, szervezésének munkájá­ban, ami nemegyszer erejü­ket, lehetőségeiket meghaladó feladat. Hiszen a helyiség, a berendezés megteremtése és még sok más feltétel biztosítása, nemcsak a KISZ-szervezeteken, a KISZ-bizottságokon múlik. Ez az oka annak, hogy me­gyénkben az üzemi és a tsz- ifjúsági klubok létrehozása — Baját és Kecskemétet kivéve — még mindig a kezdeti stádium­ban van. Úgy gondoljuk, hogy a gazdasági, társadalmi és állami szervek vezetői, a mű­velődés dolgozói, a hivatásos népművelők hathatósabb támo­gatásával e tekintetben is gyor­sabban haladhatnának előre a KISZ-szervezetek. Természete­sen az ifjúsági vezetőknek is jobban kellene élniük a műve­lődési otthonok segítőkész igaz­gatóinak, művészeti előadóinak támogatásával. Csak így lehet­séges a falusi művelődési ott­honokban a fiatalok számára valóban élményszerű klubfog­lalkozásokat, programokat ki­alakítani. Jó pélílák Figyelemreméltó viszont az is, hogy az utóbbi időben Kecs­keméten, Baján, Kiskőrösön és még néhány városban, község­ben tovább gyarapodott azoknak a vezetőknek, pedagógusoknak a száma, akik már nemcsak el­méletben ismerték fel az ifjú­sági klubok jelentőségét, lehető­ségeit, hanem a gyakorlatban is sokat tettek és kívánnak ten­ni ezután is a klubok létreho­zásáért, ezek hivatásának betöl­téséért. A Kecskeméti Felsőfo­kú Gépipari Technikum és a Felsőfokú Óvónőképző Intézet diákjai minden hét szerdáján színvonalas, kellemes foglalko­zást tartanak a Szilády Károly utcai kultúrotthonban. Ugyan­csak Kecskeméten az Ének-Ze­nei Általános Iskola és Gimná­zium, a parkettagyár, a MŰM 607. Iparitanuló Intézete klub- foglalkozásai már a mozgalom eddigi legjobb eredményeit pél­dázzák. Elismerésre méltó Külön említést érdemelnek a szeszmentes ifjúsági klubok. Áp­rilis 1. óta Kiskőrösön is talál­kozik a fiatalság a helyi ifjúsági klubpresszóban. A kecskeméti városi művelődési házban is van már lehetőség vasárnap dél­utánonként hűsítő, üdítő italok mellett eltölteni néhány kelle­mes órát. Legutóbb a táncon kí­vül zenei fejtörőt és egyéb mű­sort rendeztek és ily módon szó­rakozva gyarapították ismeretei­ket a részvevők. A Bács-Kiskun megyei Ven­déglátóipari Vallalat vezetősé­gének segítségéről szintén elis­meréssel kell szólni, akik a Mackó-bisztró melletti kerthe­lyiséget ajánlották fel a megye- székhely ifjúságának zenés, szeszmentes, nyári —órakozó- hely céljára. A gondok, nehézségek mel­lett tehát már jelentős eredmé­nyek is születtek a megyei KISZ-értekezlet ifjúsági klu­bokra vonatkozó határozatának végrehajtásában. B. Gy. Száz lakásban fürdőszoba Császártöltésen 2,5 km hosszú vízhálózatot építettek az idén, s ezzel majd 8 km-re nőtt a köz­ség vízhálózata. A korszerű víz­ellátás tette lehetővé, hogy kö­rülbelül 100 lakásban fürdőszo­bát építsenek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom