Petőfi Népe, 1965. április (20. évfolyam, 77-101. szám)

1965-04-15 / 89. szám

meszet. A falun a tatarozás, a meszelés az ő feladatuk. Ahol öregasszony van a háznál, ott az csinálja.

— A régi elöljáróság nem sokat törődött a község fejlesztésével. Nemrég képviselőtestületi jegyzőkönyvekben lapozgattam. Nálunk ugyanis szinte hiánytalanul megmaradtak ezek még a század elejéről is. Egy ilyen 1928-ban kelt jegyzőkönyvben szó esett a Damjanich utca rendbehozásáról. Itt mindig állt a víz, feneketlen volt a sár tavasszal és ősszel. Jóformán nem lehetett közlekedni. A felvetésnél tovább nem jutottak el. A Damjanich utcát csak 1958-ban, vagyis harminc évvel később hozta rendbe a lakosság a tanács mozgósítására. Az egész község összefogott társadalmi munkában.

Közben megérkeztünk az irodába. Míg Stark Ádám főkönyvelőre várakozunk, körülnézek az elnök szobájában. Az elnök értekezleten van Baján. A falak tele vannak oklevéllel, amelyek a borversenyeken való jó helyezéseket bizonyítják. Amire még külön büszke a termelőszövetkezet, az a járás vándorzászlója, amely az őszi munkákban legjobb eredményt elért termelőszövetkezetet illeti meg. A főkönyvelő bizonygatja: úgy dolgoznak, hogy az idén is itt maradjon a zászló.

Tavaly kereken 45 forintot ért egy munkaegység. Ehhez még jött a prémium és a háztáji. Háztáji nélkül majdnem 17 ezer forint volt az egy tagra jutó jövedelem. A szövetkezetnek 411 gazdája van. A nagy munkák esetén majdnem 300 családtagot is be tudnak vonni. Százhét nyugdíjasuk, járadékosuk is van.

Ennyit a beruházásokról. Fontos feladatnak tartjuk a gazdaságosabb termelést, az önköltség csökkentését. Különösen az állattenyésztésben sokaljuk a jelenlegi önköltséget. Április 1- től állattenyésztő agronómusu.nk van, tőle sokat várunk.

Beszélgetünk még egyről- másról.

— Ha már itt járnak, feltétlenül nézzék meg az öregek napközi otthonát. Ez a kezdeményezés a mi járásunkból indult és már szinte országos mozgalommá vált.

A napközi otthonban „telt házat'’ találunk. Az épületet a tanács, a berendezést a termelőszövetkezet, a rádiót az állami gazdaság adta. Harminc idős ember nappali gondozását oldják meg itt. Háromszori étkezés jár. Ha valaki beteg, akkor kiviszik neki az ételt.

Kellemes a hangulat. Az asz- szonyok beszélgetnek, kütöget- nek, a férfiak kártyáznak, olvasnak. Kokics András bácsi megrázza ősz fejét, amint a Népszabadságot lapozgatja. — Már megint baj van az amerikaiakkal — dünnyögi a vietnami bombázásokra utalva. Jár ide több folyóirat, napilap, amelyekből a csendes öregség napjaiban tájékozódhatnak a világ, a környezetük eseményeiről.

Heinrich Mátyásné körülvezet az épületben. Társalgó, ebédlő, tálalóhelyiség. Minden ragyog a tisztaságtól.

Mielőtt elbúcsúznánk Patocs- kai Mihálytól, elmondja még az idei községié jlesztési terveket. Befejezik a vízvezetékhálózat

Már nem nyikorog a kiskapu, Kalász Lajos bácsinak, a termelőszövetkezet egyik nyugdíjasának jóvoltából.

elnöke székely, a vb-elnökhe- lyettes szintén. A többi réteg is képviselve van a tanácsban.

Nem véletlen, hogy a termelőszövetkezetnek Üj Tavasz nevet adtak a csátaljaiak. Ebben

A legifjabbak tavaszi sétája. Akik vigyáznak rájuk! Hajdóli Istvánná, a bölcsőde vezetője és Szudár Józseíné gondozónő.

Ezt az SZK—4-est a napokban kaptuk — büszkélkedik Stark

temJQÍMK&

— Szövetkezetünk elég jói van gépesítve. Húsz traktor jut a 3600 holdra.

A főkönyvelő az udvarra invitál bennünket.

— Ezt az SZK—4-es kombájnt a napokban kaptuk — újságolja örömmel a szép masinára mutatva.

A község egyik híressége a szőlő- és a bortermesztés. A csátaljai borokat már a felszabadulás előtt is exportálták. A nagygazdák közvetlenül Svájcba is szállítottak.

építését. Ebben a lakosság is segít társadalmi munkában. Százezer forintot költenek rá. Ugyanennyit a járdaépítésre. Ezenkívül még 50k ezer forint kerül majd a község szépítésére.

— Még egy kérdést talán. Beszélgettünk arról, hogy milyen

a névben szimbolikusan benne van minden törekvés, amely az új élet építését akarja, melynek része az is, hogy ha sokféle is a lakosság, de egy közös célért küzd.

Irta: Kereskedő Sándor

Fényképezte: Pásztor Zoltán

Patocskai Mihályt, a csátaljai tanács vb-titkárát nagyon bosszantja az, amiről beszélgetünk.

— Mindenki egyetért a Nép- szabadsággal. Valamennyi tanácsvezető helyesléssel fogadta ezt a cikket.

A tanácstagok munkáját nyilvántartó kartonrendszerről folyik a diskurzus. Ez egyébként nem új dolog, mert hasonló véleménnyel találkoztam nemcsak Csátalján, hanem más tanácsnál, sőt, országszerte panaszkodnak emiatt. Különösen azért érdemes erről szólni, mert szél- tében-hosszában a bürokrácia csökkentéséről beszélünk.

Nézzük csak meg közelebbről ezt a kartonrendszert. Tizennégy fő részből áll egy karton. Szerepel rajta többek között az illető tanácsülésen betöltött feladatköre, ha vb-tag, akkor a vb-ülésen kapott feladatok, milyen rendeletek betartásáért felelős, családlátogatás és így tovább. Ember legyen a talpán, aki a karton tanulmányozásakor nem szédül bele a sok rubrikába, számba. Hát még a kartont vezetni, az aztán a sok munka. Csátalján 43 tanácstag van. A nyilvántartást 1963-ra visszamenőleg kellett felfektetni.

— Nem arról van szó, hogy ne tartsuk szemmel a tanácstagok tevékenységét, de ezzel a fél lepedőnyi kartonnyilvántartással nem lehet egyetérteni — magyarázza a vb-titkár. — Valamivel egyszerűbb módját kell keresni ennek.

Átnézek egy kartont, s máris igazat adok neki.

El akarom oszlatni a bosz- szúság felhőjét és más témára térek. A község egyetlen termelőszövetkezetéről érdeklődöm.

— Gyerünk az irodába — javasolja.

Amint az iroda felé haladunk, sok mindenről szó esik. Beszédes, mozgékony fiatalember a vb-titkár. Arról beszélgeMegkérdezem a főkönyvelőt, jelenleg mi a helyzet?

— Őrizzük a bortermesztés hagyományait, amit a versenyeken elért eredményeink is bizonyítanak. 160 hold régi és

'■,50 hold új telepítésünk van, de jnég telepítünk 115 holdat. Tavaly 37 mázsa voH az átlagtermésünk.

— Megkönnyíti majd a szőlő- zés' a borfelvásárlást, hogy őszig

1 kész ül egy borfeldolgozó üzem llami beruházással községünkben — így a vb-titkár.

A termelőszövetkezet, legközelebbi terveiről érdeklődöm.

— Építünk egy 48 férőhelye; tehénistállót, amelyet teljese gépesítünk — válaszolja a fő könyvelő. — Terven felül mag tárt, raktárt, kukoricagórét

&'i öregek napközi otthonában.

tünk, hogy milyen érdekes község ez a Csátalja.

— A háború után a volt volksbundisták zömét kitelepítették. Most a lakosság 70 százaléka Bukovinából ide települt székely. Kaptak házat, földet

A sokféle nép jól megérti egymást — állítja- Patocskai Mihály vb-titkár.

gyomai kubikosok, Felvidékről ide települt magyarok, maradtak itt az őslakosságból is magyarok, németek, délszlávok.

— Ez a sokféle nép megszokta már egymást?

— Amióta az egész község egy termelőszövetkezet, azóta egyre jobban megértik egymást. Súrlódások jóformán nincsenek, amit bizonyítanak a szövetkezet jó eredményei. De erről majd az Üj Tavasz irodájában részletesebben informálódhat.

Az úton tapasztják a házakat. Asszonyok hordják a maltert, a

sokféle összetétele van a község lakosságának. Ez a sokféleség érvényesül-e a vezetésben?

— Természetesen, hiszen Illés Gábor, a végrehajtó bizottság