Petőfi Népe, 1965. április (20. évfolyam, 77-101. szám)
1965-04-15 / 89. szám
1965. április 15, csütörtök 5. oldal Ahol három üt találkozik „Hajrá Majsa!... Fújj Szánk!...” Krétával rótt, nagy ákom-bá- kom betűk az egyik ház falán. Focirajongó gyerek szüleménye. A burkolatlan mellékutcákban kanyargónk. S csak a vendéglő szomszédságában térhetünk vissza a betonra. Irányjelző tábla. Zsana — 17 kilométer, Pusztamérges — 18 kilométer, Kistelek... Egy híján száz Az iskola két épületből áll. Az egyikben a tanítóék laknak, s ott van egy nagyobb tanterem is. A másik házat néhány évvel ezelőtt építették, s a tágas, nagy üvegablakos tanteremben most félszáz iskolás ismerkedik a betűvetés, olvasás tudományával. Kígyós-puszta. Tizenhat kilométerre van Kiskunmajsától, de közigazgatásilag még a nagyközséghez tartozik. Zsana központja mindössze egy kilométernyire van innen. Pusztamérges pedig még közelebb. — Kilenc éve tanítok itt — mondja Benedek Istvánná. Vékonyka asszony a tanítónő. Jászszentlászlóról került ide. — Ebben az évben pontosan kilencven tanulónk van... A szoba egyhangúságát virágcserepekben zöldellő dísznövények, több színű, mintás térítők oldják fel. — A férjem is pedagógus. Nemsokára itthon lesz ő is... Három autó és vagy nyolc motorkerékpár vitte a gyerekeket és az úttörőcsapatunk néhány felnőtt vezetőjét Majsára. Az udvaron pöttömnyi apróságok rúgják a labdát. Kultusza van már itt a focinak. A test- nevelési órákon még a lányokat is megtanítják a „labdakezelésre”. — Azt mondják, hogy a tanyai élet egyhangú — folytatja csendes, nyugodt hangon. — Én nem merném ezt olyan biztosra állítani. Igaz, aki nem keresi a változatosságot, az újat, az... az besavanyodik. De nálunk, pontosabban itt, az I. számú iskolában — ha kisebb mértékben is, mint városon — mozgalmasak a hétköznapok is. A napokban például, a végző esti iskolások részére rendeztünk ballagást. Az öregdiákokat a gyermekeik — akik többségükben itt tanulnak nálunk — búcsúzverten a magyar Alföld szívéből.” Az újság a város alatti harcokat vitéz örményi alezredes, a város katonai parancsnokának elbeszélése alapján a következőképpen írja le: „Keddre virradó éjjel jelentés érkezett, hogy az ellenséges erők Koháry- szentlőrinc környékén állnak. A parancsnokság azonnal kiküldötte a tábori őrsöket, és az éj folyamán heroikus munkával megerősítette, felszerelte a védőcsapatokat. Az ellenség éjjel nem nyomult tovább, hanem megpihent és csak reggel indult támadásra ezrednyi erővel, mely jól felszerelt páncéltörő ágyúkkal, gépfegyverekkel, golyószórókkal ellátott, gépkocsikon és szekereken előretörő egységekből tevődött össze. Hétfőn este érkezett a kecskeméti pályaudvarra egy századnyi páncéllövész vitéz Antes százados parancsnoksága alatt azzal a céllal, hogy Félegyházára utazzon. Ezt a századot is leszállította a parancsnokság a vonatról és bevetette a harcba már a reggel folyamán. A majdnem a Kuruc térig előretörő ellenséget azután ez az egység vetette vissza lendületes támadások és rohamok során, példás hősiességgel harcolva. A fővárosból beérkezett gép- kocsizó-zászlóalj a magyar honvéd legszebb küzdő erényeit csillogtatta meg. A zászlóalj önként jelentkezettekből állott, s legalább száz honvéd alig múlott tizenhét éves. tatták az iskolától. De a Télapóünnepségre háromszázan, a szilveszteri mulatságra pedig kétszázötvenen jöttek el... Én voltam a pénztáros, ezért tudom a számokat — teszi hozzá magya- rázóan. És beszél a helyi úttörők, a 2711. számú Zrínyi Miklós úttörőcsapat munkájáról, a Kiskun- halasi Állami Gazdaság kígyósi üzemegységének KlSZ-kollektí- vájáról, s az itt élő párttagok tevékenységéről. Szavai nyomán kirajzolódik a közel ezer települést számláló tanyavilág hétköznapja. .. — Valamikor tudatlan parasztemberek, zsellérek lakták ezt a vidéket. Szinte éhbérért dolgoztak a Jehovaiék ezer és a Terbe család félezer holdján. S a föld, ez a hitvány homok keveset adott vissza a munkából. .. — Aztán a máról beszél. — A telepes rádió valami keveset hozott a nagyvárosok kultúrájából. S a motorkerékpárok tulajdonosai — akik a legtöbb tanyán megtalálhatók — már az ország más vidékeivel is megismerkedhetnek... Munka- lehetőséget, jó fizetést biztosított a helybelieknek a Kiskunhalas! Állami Gazdaság és a zsanai tsz... A Trabant utasai CB-s jelzésű, kék-fehér Trabant kanyarodik az udvarba. Az országúton, bolyban motorosok robognak. — Megérkezett a férjem — mutat ki az ablakon. — Meg a gyerekek is. Az úttörők... — Benedek István vagyok — nyújtja a kezét. Aztán kioldja az úttörőnyakkendő csomóját. — Én is hordom, nemcsak a tanítványaim. Amolyan öregúttörő vagyok... — És a feleségére kacsint. Gyerekekkel telik meg a tanítói lakás. Jönnek azok a pajtások is, akik néhány hete levélben kérték a szerkesztőséget, hogy látogassuk meg őket. Szé- csi Ilonka, negyedikes kisdobos arról beszél, hogy az édesapja, aki traktorosként dolgozik a gazdaságban, milyen nagyszerű ember, kiválóan ért a gépekhez is és nagyon szereti őt. Pirulva mondja, hogy édesapjának is az a vágya — óvónőt neveljen Ilonkából. A délkeleti városszegélyen, a Platter gyár körüli területen, már korábban a tiszántúli harcokban is legendás hősiességével kitűnt huszárezred futamí- totta meg az ellenséget. A harcok gyújtópontjában a legsorsdöntöbb órákban avatkoztak bele a küzdelembe a német repülők, akik gépfegyverrel és bombákkal árasztották el az ellenséges erőket, úgy, hogy az hátrább vonult, majd a szerdára virradó éjjel kivonta magát a harcból.” Jól látható a város „megmentésének” eltúlzása, de a kétség- beesett kapkodás is, amely akkor a magyar hadvezetést jellemezte. A Magyarság riportere „Két órával Kecskemét felszabadítása után ...” című 1944. X. 21-én megjelent írásában így lelkendezik: Amikor berobogunk a város szívébe, akkor találkozunk szembe egy gépkocsizó oszloppal, megrakva éneklő, csillogó szemű honvédekkel. Hertay Ödön alezredes vezeti őket. Tőle csak annyit tudunk meg, hogy reggel még Kecskemét felszabadításában vettek részt, most pedig a Tisza felé robognak...” A szemtanúk azonban jól emlékeznek a kérlelhetetlen igazságra, amely szerint a szétszórt csapattestek céltalanul bolyongtak a városban, nem volt egyetlen parancsnokság sem, amely rendelkezett volna velük. A tanyavilágban magyar katonák koldultak polgári ruháért. Sok német katona is civilbe öltözött. A határban egyre több eldobott Meszes Bandi, aki tízesztendős, születése óta itt él az iskola szomszédságában. A papája útőr, vagy ahogy errefelé mondják — állami ember. — Én kocsit szeretnék vezetni. Autót... — mondja. A tanító elfordul. Látom, mosolyog. Hiszen ő is tanyasi ember, s visszagondolva néhány évtizeddel ezelőttre — bizony akkortájt az ilyen kis suttyó legfeljebb barátságos kutyát kívánt, mellyel meg tudja oszta- mennyit kivégezték. — Így változik a kor, s vele együtt az ember — kommentálja Bandi szavait. Televízió a pusztán — Tavaly Pécsett jártunk — mondja a kilencéves Gyuris Erzsi. — Huszonhét úttörő és harmincegy kisdobos vett részt a csapat kirándulásán — egészíti ki a kislányt Benedek tanító. De rendszeresen tartanak őrsi és raj foglalkozásokat, ahol a gyerekek megismerkednek hazánk nagy városaival, fontosabb ipari létesítményeivel. A két épület szomszédságában bekerített telek. Földjét a napokban forgathatták meg, — Gyümölcsöst telepít ide a biológiai szakkör. A tanterembe lépve a Móricz- könyvekben megénekelt tanyasi iskolát kutatom. Nem, ez már más világ. A sárgára mázolt padok, a hatalmas — gazdag tartalmú — szertárszekrény, a polcokra rakott érdekesebbnél érdekesebb könyvhalmazok már a huszadik századot hozták Kígyós-pusztára. — Jövőre villanyt kap az iskola — újságolják. Most még aggregátor táplálja árammal a tanári szobában levő televízió- készüléket, amit a kulturális rendezvények bevételéből vásároltak. Porzik az udvar a bőrlabda nyomán. A túlsó oldalon, a vegyesboltban már javában tart a vásár. Most jönnek munkából az emberek... Autóbusz fékez az épület előtt. Három út találkozik itt az iskolánál. Szegedre, Kiskunhalasra és Majsára vezetnek. S bekapcsolják az ország vérkeringésébe a kígyósi tanyavilágot. Kovácsi Miklós német és magyar katonaruhát lehetett találni. Néhány nap múlva hét katonaszökevényt fogtak el és — példát statuálva — a törvényszék udvarán valamennyit kivégezték. A 3. magyar hadsereg — amely a hadseregek között a leggyengébb volt — teljesen tehetetlenül állt a szovjet katonai támadással szemben. Parancsnoka vitéz Heszlényi József altábornagy, a tábornoki kar legszélsőségesebb jobboldali személyisége volt, akit még Horthy sem vett figyelembe az október 15-i proklamáció előkészítésénél, annyira közismertek voltak Szálasihoz fűződő kapcsolatai és elvakult imádata Hitler iránt. Heszlényi mint parancsnok egyébként már régóta ismeretes volt a szovjet csapatok előtt, hiszen 1942—43-ban a Jány-fé- le, a Donnál elvérzett 2. hadsereg IV. hadtestének volt a parancsnoka. Beosztottai és katonái gyűlölték s rettegték embertelenségét, amellyel tudatosan halálba hajszolta csapatait. Jellemzésére érdemes felidézni egy 1943. február 14-én kelt parancsát: „Előfordult, hogy egyes emberek fegyverüket lőszerrel oroszoknak adták. Ilyeneket már felkoncoltattam, a jövőre nézve pedig elrendelem, hogy az ilyen embert a legelső tiszt, vagy tiszthelyettes koncolja fel.v Nem volt különb 1944. őszén sem és kétségtelen, hogy hadseregparancsnokként súlyos felelősség terheli, az emberéletben és anyagiakban bekövetkezett nagy pusztulásért. Kétszáz évvel ezelőtt, 1765. április 15-én távozott az élők sorából Mihail Vaszil- jevics Lomonoszov, orosz tudós, költő és felfedező, aki számtalan tudományos munkájával megelőzte korát. Olyan időben élt és alkotott, amikor még világrésznyi hazáját a feudalizmus bilincsei kötötték gúzsba, s az emberek millióit az egyházi reakció sötét babonái még külön is sanyargatták. Lomonoszov zsenijét mi sem bizonyítja jobban, mint az a tény, hogy képes volt kora szellemi nyomorúsága fölé emelkedni, s egyidejűleg sok jeles kortársának mutatta meg az előrevezető utat. Az emberiség nagy Panteonjában a legjobbak között ragyog bámulatos életműve. Tizenkilenc éves koráig jobbágysorban tengődő édesapja segítőtársaként dolgozott. Határtalan akaratereje és tudásszomja azonban kiemelte környezetéből. Életregényének minden sora lebilincselő olvasmány. Sikerült elsajátítania a korabeli tudomány eredményeit és a pé- tervári egyetemen a kémia tanára lett. Az ő nevéhez fűződik a kinetikai hőelmélet megalkotása. Megfogalmazta a gázelmélet alapjait. Már 1748-ban olyan tudományos eredményeket ért el, amelyekre a korabeli tudományos világközvélemény felfigyelt. Ülök a megyei könyvtár folyóirat-olvasójában. Böngészem a heti termést. Közben felfigyelek arra, hogy belibben egy csattanó piros képű menyecske. Hatalmas kosár a karján, amit —előbb körülnézve — letesz a sarokba. Aztán bemegy a polcos terembe és hóna alatt rakomány könyvvel a beíróhoz tartói mesével kezdődött Mielőtt kimenne, útját állom és kivallatom. — Minden piacos napon bejövök ide, nem győzöm vinni a könyvet, mindenki olvas odahaza. Nem úgy van már az, mint régen. Esti szürkület ha leszállt, akkor összejött egykét szomszéd a tanyán és véEzekben az időkben egy pillanatra sem csökkent a szovjetellenes uszítás és az olyan cél- zatos rémhírek terjesztése amely a felszabadított területeken uralkodó állítólagos terrorról szólt. Azonban az emberek hiszékenységének is voltak határai. Ami a terrort illeti azt a város közvéleménye már megismerhette 1919. augusztusa óta Héjjas Iván és halállegényei akcióiból, Heszlényi és Grassy Don menti halálos Ítéleteiből s nem kevésbé Zöldi Márton téglagyári rémtetteiből. Ezért nem kevesen voltak már olyanok, akik felszabadítóként várták a szovjet harcosokat. Hajdú Ernő emlékezik egy jelenetre, amely október 10-én történt. Egy magyar katona oldalkocsis motor- kerékpáron sebesült szovjet ka- tanát kötözésre vitt a Cserepes kórházba. A város közepén megálltak érdeklődve, hogy merre van a kórház. Néhány pillanat alatt sok kecskeméti vette körül a sebesült katonát, simogatták, s voltak, akik ennivalóval kínálták. Egyetlen gyűlölködő szó el nem hangzott. Joós Ferenc jegyezte fel, hogy „Csorba Etelka Koháryszentlő- rinci tanítónő iskolájához közeli úton zajlott le a szovjet csapatok október 10-i előretörése. Tudomása szerint a szovjet katonák több közeli tanyát felkereste^. Kérdezősködtek: ma- gyarszki, germanszki? A ma- gyarszki hallatára igen barátságosa^ voltak.” Következik: Két ember mártírsága Alkotókedve és ereje szakadatlanul működött. Kísérletileg igazolta 1756-ban a tömeg megmaradásának törvényét. Értekezett az abszolút 0-fok létezéséről. Megelőzte a világhírű Dal- tont a molekulák és az atom természetére vonatkozó elmélet megalapozásában. 1758-ban megfogalmazta az energia megmaradásának törvényét, amelyet később mások igazoltak. Kémiai kísérleteihez olyan mérleget szerkesztett, amellyel megelőzte Lavoisiert. Bebizonyította annak a korabeli feltételezésnek helytelenségét is, hogy a fémek súlya égés közben gyarapodik. Foglalkozott a fény és az elektromosság kapcsolataival, s a kalometria egyik kidolgozója lett. Materialista tudományos alapállása következtében szembekerült a feudalizmus korlátoltságaival és a vallásos világnézet babonáival. Eszméinek hatása alól a XIX. század gondolkodói és az orosz forradalmi demokraták nem tudtak szabadulni. Mint filozófus, költő, csillagász, geológus, kémikus, drámairó, gyakorlati felfedező — új ösvényeket nyitott az emberi tudomány széles síkján. A haladó emberiség mély tisztelettel tartja számon példamutató, gazdag életét. geérhetetlenül ültünk a sötétben és támasztottuk a gőzölő búbos hátát. Százszor szájra került egy-egy történet az unalmas estéken. Ez volt a téli este régén — mondja. Igazít egyet kendőjén és mosolyog: — Ma már nem ez van. Az volt az oka mindennek, hogy pár esztendővel ezelőtt a nagyobbik gyerek hazahozott az iskolából pár mesekönyvet. Nézze, édesanyám, édesapám, milyen szép mesék! Hát elolvastuk. Aztán újabbakat hozott. Azóta olvasunk valamennyien. Túl a mesék tengerén Nevét nem jegyeztem fel, nem is fontos, általános jelenség már az ilyen. Az is, amit tovább elmond: — öten vagyunk a családban kint tanyán. Két gyerek, egy nagymama és én az urammal. A nagymama a történelmi írásokat szereti nagyon. Mink az urammal az útleírásokat olvassuk, nagyon szeretjük a földrajzot. A gyerekek pedig a technikát. Az űrhajózásról kunyerálnak mindig könyvet. Meg az autókról. Én nem tudom, mi van ezekkel a gyerekekkel, bolondulnak a gépekért. A mese alig kell nekik. Igaz, hogy minden fellelhető könyvet kivittem már. Csak a gép és a gép. Minap is hallom, hogy kisebbik fiam. a tízéves Jancsi a traktorosnak a traktor szerkezetét. Mintha az nem tudná. Ahol nagyobb a választék Szokatlan volt, ahogy hangos beszedevel kiöntött magából ennyi vallomást az élénk tanyai asszony, a terem áhitatos csendjében. Néhány olvasó felütötte a fejét, a könyvtár dolgozói pedig mosolyogva hallgatták. Piacos napokon tízével-hú- szával lehet mérni azokat a tanyasiakat, akik könyvért szaladnak be a könyvtárba. A letéti könyvtár már kevés, erősen felújításra szorul mindenfelé. Bemennek oda, ahol nagyobb a választék. És úgy mennek, mintha hazamennének. Balogh lózsef LOMONOSZOV Terjed a fény
