Petőfi Népe, 1965. március (20. évfolyam, 51-76. szám)

1965-03-11 / 59. szám

1965. március 12, péntek 5. oldal Gazdasági alapfogalmak A nemzeti jövedelem (elhasználása A kommunista nevelők az új emberért A pedagógus pártszervezetek sajátos feladatai MANAPSÁG szinte minden család gyűjt valamire, ki tv-t, ki mosógépet, ki meg családi házat szeretne venni vagy épí­teni. Az ilyen tervek valóra vál­tása persze nem megy máról- holnapra. A jövedelem egy ré­szét félre kell tenni, fel kell halmozni addig, míg összegyű­lik a családi beruházáshoz szük­séges összeg. Valahogyan így jár el az állam is: a nemzeti jövedelmet kétfelé osztja, fo­gyasztási alapra, meg felhalmo­zási alapra. Milyen célt szolgál a felhal­mozási alap? Hasonlót, rrílnt a családi beruházásokra gyűjtött összegek. Az elhasznált terme­lési eszközök, gépek pótlása csak azt biztosítja, hogy a ter­melés ugyanolyan színvonalon, és ugyanolyan mértékben meg­ismétlődhessék, mint az előző évben. De hát manapság nap mint nap új cikkek termelésére kerül sor, a korábban gyártott termékek közül is sokat, fejlet­tebb módón állítják elő, s a me­zőgazdaságban is egyre több gépre, épületre, vegyi pari termé­kek re stb. van szükség, mint a megelőző termelési időszakban. A termelésnek ezt a bővítését, tö­kéletesítését a felhalmozási alapból fedezzük. Ugyancsak ebből az összegből valósítjuk meg azokat a beruházásokat is, amelyek nincsenek közvetlen összefüggésben a termeléssel. Ilyenek pl.: az állami erőből épülő lakóházak, a kórházak, iskolák, kulturházak, színházak stb. építése, fejlesztése, egyszó­val a kommunális, szociális és kulturális beruházások. A fel­halmozás tehát óriási szerepet — Régen az embereknek nem volt mit enni. pedig ná­lunk bőven terem a föld. Dé­len vannak olyan vidékek, hogy csak el kell szórni a rizst, aztán learatni, más mun­ka nincs vele... Mégis, leg­alább fél évet éheztek a parasz­tok. A földesúr elvette minde­nüket ... A felszabadulás után földet kaptak, többet nem ra­bolták ki őket, senki sem éhe­zik ... — Nálunk sokan nehezen szánták rá magukat, hogy be­lépjenek a termelőszövetkezet­be. Nálatok? — Vietnamban a parasz­tok kilencvenöt százaléka ter­melőszövetkezetben dolgozik. Tudták, hogy jobb lesz, ha a párt úgy akarja. Nálunk min­denki tudja, hogy az a jó, amit a párt mond. — Log, te párttag vagy? — Nem. — Igaz is, mi az oka, hogy magyarszakos tanárnak jelent­keztél? Hiszen ez nehezebb, mintha mérnök, vagy orvos akarnál lenni. — Nekünk szükségünk van erre. Magyart fogok tanítani otthon vagy fordító leszek, esetleg itt maradok a követsé­gen. Amire szükség lesz... Bevallja, hogy először nehéz volt. De eddig mindig legalább négyesre vizsgázott. — Mit tudtok az otthoniak­ról? — Hallgatjuk a rádiót, új­játszik az ország fejlődésében, nagysága és részletes felosztása döntően meghatározza, hogy a gazdasági élet egyes területein hogyan, milyen ütemben halad­hatunk előre. IGEN LÉNYEGES gazdasági kérdés, hogy a nemzeti jövede­lem milyen arányban oszlik meg, fogyasztási és felhalmozá­si alapra. Hazánkban 1963-ban pl.: a nemzeti jövedelem mint­egy 28%-át felhalmoztuk és 72%-a szolgálta a fogyasztás céljait. Ez az arány persze nem állandó, az adott időszak gaz­dasági feladatai szerint válto­zik, de nagy általánosságban a fenti számok körül ingadozik. A fogyasztási alap fedezi az ország lakosainak egyéni fo­gyasztását, valamint az úgyne­vezett társadalmi fogyasztást is. Ide tartozik pl.: a bölcsődék, óvodák, iskolák, kórházak stb. fenntartása, ösztöndíj, nyugdíj, táppénzkifizetés, utcák, parkok, gondozása, világítása stb. A fo­gyasztási alap két része tehát eltérő módon álll a dolgozók rendelkezésére. Az egyéni fo­gyasztási alapot a végzett mun­ka szerint osztják el, a társa­dalmi fogyasztási alapból vi­szont más elvek szerint része­sednek a dolgozók. A SZOCIALISTA társadalom­ra az jellemző, hogy minden­féle jövedelem alapja a munka, munka nélkül senki nem jut­hat jövedelemhez, míg a ka­pitalizmusban éppen a kizsák­mányolok —, akik nem dolgoz­nák — vágják zsebre a legna­gyobb jövedelmeket. B. Gy. Ságokat kapunk otthonról is. És a levelek.., A levél nagyjából kétszer két hét alatt fordul. — Akkor hát a legutóbbi tá­madásról még nem írhattak nektek. — Három hete kaptam le­velet. De most nem szabad ar­ra gondolni, hogy mi van a családdal, csak arra, hogy mi van Vietnammal. — A hídon csak a vörösig szabad jönni nekik! — szól közbe a harmadik diák. Ez a híd a kettészakított or­szág határfolyóján ível át. Ar­ról nevezetes, hogy északi fe­le vörösre van festve, a déli felét pedig a saigoni rezsim átmázoltatta zöldre. Azért mondta olyan eltökélten Le Noang To, hogy a támadók csak a vörösig jöhetnek. To csinos 18 éves lány. Ere­detileg ugyan Moszkvába je­lentkezett, de Budapestre ke­rült. — Nem is baj — mqndja mo­solyogva — ott sokkal hide­gebb van. Pedig itt is eleget fázom. Mert még nem szokta meg. Csak az ősszel került Magyarországra. Most egy évig a nyelvet tanulja, szeptember­től pedig mérnökhallgató lesz. — De már ismételgetem a matematikát is. Nekünk na­gyon komolyan kell venni a tanulást. Mert én tanulhatok, míg a barátaim harcolnak. Tanulságos kimutatást készí­tett a megyei pártbizottság pro­paganda és művelődési osztá­lya nemrégiben egy vizsgáló­dáshoz. Eszerint a megyében dolgozó több mint négy és fél ezer pedagógus közül nyolcszáz­ötven a párttag, az összlétszáni- nak 18,2 százaléka. Ez az or­szágos átlagnál — 21 százalék­nál — valamivel alacsonyabb. A legnagyobb a párttagok ará­nya a tanárok között, a leg­kisebb pedig az óvónők között. Az összes pedagógus párttag több mint fele harmincegy ön­álló pártszervezetbe tömörül. Jellemző, hogy a legkisebb a párttagok száma a dunavecsei és a kalocsai járásban, ahol nincs önálló pedagógus párt- szervezet. Az ellenforradalom előtt csu­pán a nagyobb városokban vol­tak pedagógus pártszervezetek. 1958-ban alakítottak ismét kü­lön pártszervezeteket az addig területi alapszervezetekben dol­gozó kommunista pedagógusok. Ma már kisközségekben is van­nak pedagógus alapszervezetek. Eleinte sokan ' kétségbe von­ták a pedagógus pártszerveze­tek létjogosultságát. Némelyek attól tartottak, hogy ha a köz­ségekben külön alapszervezetet alakítanak a tanítók, tanárok, akkor meggyengül a területi alapszervezet. Mások viszont nem helyeselték, hogy egy párt- szervezet csupa értelmiségiek­ből álljon. Hogyan érvényesül akkor a munkásosztály vezető szerepe? — mondták. Ma már ezeket az aggályokat senki se veszi komolyan. Be­bizonyosodott, hogy a pedagó­gus pártszervezetekre szükség van. Hiszen a területi szerve­zetekben kulturális kérdésekről évente legfeljebb egy-két alka­lommal esett szó, az oktatásügy dolgozóinak viszont annyira speciálisak a feladataik, hogy a pártirányítás legjobban akkor érvényesül, ha saját alapszer­vezetben dolgozhatnak a kom­munista nevelők. Jellemző a sajátos feladatok­ra, hogy a pártalapszervezetek vezetőségi tagjai számára ezek­ben a hetekben megrendezett tanfolyamok tematikáját a me­gyei pártbizottság kiegészítette A hangja kemény, s most mindenki rá figyel, senki sem mosolyog. Le Noang To a legfiatalabb mindhármuk közül, mégis ő az egyetlen, akinek saját élmé­nyei vannak a háborúról, az elnyomásról, az üldöztetésről. Kilencéves koráig Dél-Viet- namban élt. Akitor menekül­niük kellett mert az édesap­ját, a helyi pártszervezet egyik vezetőjét, üldözték. Most apja a Mekong mentén egy építő vállalat igazgatója. To-nak sok pajtása és roko­na maradt odaát. Az egyik leg­kedvesebb barátnője nemrég halt meg egy bombatámadás alkalmával. Gyerekkori ját­szótársait sorolja, akik bizto­san ugyanúgy szeretnének és tudnának tanulni, mint ő, de Dél-Vietnamban a hozzá ha­sonló szegény fiúk és lányok ilyesmire nem is gondolhatnak. Ezért is harcol legtöbbjük ma a Viet-Kong egységeiben. A beszélgetés megakad, az arcok elkomorodnak. Gondo­lataink a távoli szép országba szállnak, ahol fiatal barátaink, hozzátartozói most talán éppen halálos veszélyben vannak. Délen harcolnak, Északon pe­dig elszántan állnak a vártán. A csendben To szólal meg újra, nyugodt hangon, tárgyi­lagosan: — Az imperialisták gono­szok! ... Mester László két külön előadással a pedagó­gus pártalapszervezetek vezető­ségi tagjai számára. Melyek tehát a pedagógus pártszervezetek feladatai? 1. Fontos feladataik vannak el­sősorban a párttagok és a párton- kívüli pedagógusok nevelésé­ben, a tantestületek eszmei, po­litikai és pedagógiai egységé­nek kialakításában. A jövőben még fontosabb ez, mint eddig, hiszen megszűnt az állami ideológiai oktatás, s ezután a pártszervezeteknek kell figye­lemmel kísérniük — és a leg­nagyobb a felelősségük abban —, hogy minden pedagógus a felkészültségének megfelelő ideológiai továbbképzésben ve­gyen részt. Különösen töreked­niük kell a pedagógus pártszer­vezeteknek á kommunista ne­velők politikai és szakmai kép­zettségének növelésére. A jó szándék és áldozatkészség ma már kevés a jó munkához. A kommunista pedagógusoknak élen kell járniuk az önképzés­ben, példamutatóan magas színvonalú politikai és szakmai tudásra kell szert tenniük. A pártszervezetek tehát egyénen­ként is adják feladatul tagjaik­nak, hogy képezzék magukat. I 2. A pedagógus pártszervezetek másik fontos feladata az isko­la ifjúsági szervezetének ellen­őrzése és irányítása. A KISZ, illetve az úttörőmozgalom he­lyi pártirányítására a pedagó­gus pártszervezetek hivatottak. Ha ugyanis az ifjúsági szerve­zetet nem az iskolában dolgo­zó kommunista pedagógusok se­gítik, akkor a pártirányítás nem lehet eléggé konkrét és szakszerű. Éppen ezért a pe­dagógusok számára a legfonto­sabb pártmunkák egyike az if­júsági szervezetben végzett te­vékenység. Helyes, ha a tagje­lölteknek elsősorban ilyen fel­adatot tűz ki a pártszervezet és a felvétel elbírálásánál is ez legyen az elsőrendű szempont. Miben segíthetnek a pártszer­vezetek kommunistái az ifjú­sági szervezetnek? A politikai oktatásban, a. sze­mináriumok vezetésében. A kü­lönféle viták levezetésében, amikor megfelelő képzettséggel és elvi szilárdsággal jó irány­ba terelhetik a téves nézeteket. Szükség van meggyőző szavuk­ra a pályaválasztási tanács­adásban és segítségükre a fia­talok szabad idejének célszerű felhasználásában. Elsősorban a kommunista pedagógusoktól várhatjuk továbbá az új típusú szocialista kapcsolat kialakí­tását, a tanárok és a diákok között. Az ifjúsági szervezetek felsőbb irányító szerveivel szin­tén a pedagógus pártszervezet­nek kell kiépítenie a jobb kap­csolatokat. m A pedagógus pártszervezetek harmadik fontos feladata a párt művelődéspolitikai célkitű­zéseinek segítése és megértetése. Lássunk egy időszerű példát: Mostanában kétségbe vonják némelyek az iskolareform egyes eredményeit. Tagadhatatlanul akadhatnak hibák a reform végrehajtásában. Egyes esetek­ben túlzott reményeket táplál­tunk, s ezeket az elgondoláso­kat most helyesbíteni kell. Az alapvető célkitűzések azonban nem módosultak, s ezek sike­rét sem vonhatjuk kétségbe. Kiépült a szélesebb tömegbá­zis, új típusú iskolarendszert alakítottunk ki és eredménye­sek a törekvéseink a korszerű műveltség nyújtásában. Amikor az MSZMP VIII. kongresszusa meghirdette az általános középiskolai tanköte­lezettséget, sokan azt hitték, hogy az évtized végén minden­ki gimnáziumot fog végezni. Ez azonban túlzott követelmény. Ma még anyagi lehetőségeink sem engedik meg, másrészt a termelés technikai színvonala sem követeli meg a gimnáziu­mi alapképzettséget. Előbb va­lóban általánossá kell tenni az általános iskolát, hogy biztosít­hassuk a felsőoktatás bázisa mellett a szükséges szakmun­kásbázist is, mind az iparban, mind a mezőgazdaságban. Ad­dig azonban, amíg — ,úgy mint Bács megyében is — az általá­nos iskolát a tanulóknak mint­egy 80 százaléka végzi el csu­pán, erről a bázisról nem be­szélhetünk. A pedagógus párt- szervezeteknek tehát ebben a tekintetben fontos feladataik vannak. Foglalkozzanak az ál­talános iskolai lemorzsolódás­nak pedagógiai és szociológiai okaival. Nézzék meg, hogyan lehet javítani az oktató mun­kát és tanulmányozzák a ta­nulók otthoni körülményeit; se­gítsenek is, ahol szükség van rá. I*| Végül beszélnünk kell a pe­dagógus pártszervezetek tömeg­politikai feladatairól. Régeb­ben gyakran befelé fordult a pártszervezetek figyelme, csak a saját iskolájuk életét látták. Ma már azonban úgyszólván kivétel nélkül sokoldalú, szer­teágazó tömegpolitikai munKát végeznek. A pártnapokat kell itt első­sorban megemlíteni, ahol a pártszervezet az egész tantestü­let jelenlétében vitatja meg az iskola életének fontos kérdéseit. Igen jól beváltak a járási szék­helyeken megtartott nagyaktí­vák is. Ezek mellett a legfontosabb formája a tömegpolitikai mun­kának az egyéni beszélgetés. Bátran állíthatjuk, hogy volta­képpen itt dől el: sikerül-e meggyőznie a pártszervezetnek a párttagokat és a pártonkívü- lieket a feladatok céljáról, ne- lyes voltáról, sikerül-e módo­sítani, megnyerni őket egy-egy feladat elvégzésére. A pedagógus pártszervezetek a tapasztalatok szerint jól hajt­ják végre az említett négy fő feladatot. Igen nehéz helyette­síteni a munkájukat ott, ahol nincs a tantestületben párttag. Itt arra volna szükség, hogy nagyobb szerepet vállaljon a politikai feladatok végrehajtá­sából a pedagógus szakszerve­zet. A szakszervezet szerepét illetően azonban még mindig sok a félreértés. A tantestületek némelyikében kizárólag érdek- védelmi szervnek tartják. Meg kell említenünk befeje­zésül az állami vezetés és a pártszervezetek kapcsolatát. Ott, ahol külön iskolai párt- szervezet működik, általában igen helyesen értelmezik a pártszervezet és az iskola igaz­gatóságának viszonyát. Ahol azonban több iskola tartozik egy pártszervezetbe, ott előfor­dul, hogy a pártszervezet nem jut szóhoz egy-egy iskola gond­jainak, feladatainak megoldásá­ban, illetőleg a pártszervezet figyelme nem terjed ki vala­mennyi iskolára. Ezért a párt vezető szerveinek álláspontja szerint törekedni kell arra, hogy minden iskolában leg­alább pártcsoport legyen. Ahol pedig lehetőség van rá — az eddigi gyakorlat bebizonyította — leghelyesebb, ha a nagyobb pedagógus pártszervezetek to­vább decentralizálódnak, s kü­lön iskolai pártszervezetekké tagozódnak. Tatarozzák a dunavecsei művelődési házat Parkosítását a KISZ-fiatalok vállalták Égető szükség volt már a „generál-felújításra’* — ahogyan Szöllősi Zoltán igazgató nevezte a dunavecsei művelődési ház renoválási mun­kálatait* A költségek fedezésére a jirási tanács 200 ezer forintot biztosított és a felújítási munkák is a korábbi határozatok és a tervek alapján történnek, a művelődési osztály bevonásával. A tatarozást a járási vegyesipari és javító-szolgáltató vállalat végzi. Kara Mihálynak, a vállalat igazgatójának nyilatkozata szerint, ha a parkettázáshoz szük­séges anyagot időben megkapják, úgy az épületet és a termeket május 1-re teljesen készen átadhatják további rendeltetésének. A járás, a község, valamint a Virágzó és az Oj Élet Termelőszö­vetkezet KISZ-fiataljai társadalmi munkában vállalták a törmelékek és földhalmok eltakarítását, hogy utána hozzáfoghassanak a művelő­dési ház közvetlen környékének parkosításához.

Next

/
Oldalképek
Tartalom