Petőfi Népe, 1965. március (20. évfolyam, 51-76. szám)
1965-03-11 / 59. szám
1965. március 12, péntek 3. oldal Műszaki fejlesztés — 2 millió megtakarítás A Finomposztó Vállalat bajai gyárában nagyobb arányú műszaki fejlesztést hajtanak végre. Eredménye már az idén mintegy kétmillió forint megtakarítást hoz. A műszaki fejlesztésre beruházott összeg körülbelül két év alatt térül visz- sza. Tsz-gazdák üdülése Százhatvan tsz-gazda üdült megyénkből az elmúlt két hónap folyamán a debreceni tsz- üdülőben és Harkányfürdőn, a Biztosítási és Önsegélyző Csoport rendezésében. Március 14-én pedig negyven szövetkezeti gazda indul a kecskeméti járásból üdülni. ASSZONY A GÁTON Előmetszés V ALAMIVEL túl van a ne* gyedik ikszen, és hat éve lépett hót hold szántófölddel, egy hold szőlővel a bácsalmási Táncsics Termelőszövetkezet gazdái közé. (Már nyugdíjas férje akkoriban a Máté tel ki Állami Gazdaságban mint bérelszámoló dolgozott.) Nemsoklkal később a közös gazdaság ellenőrző bizottsága tagjává választották. Nem kis szó ez, hogy asszony részesült e bizalomteljes megtiszteltetésben, hiszen ellenőrizni az ugyanazon munkakörökben dolgozó társakat, ütközőpontot is jelenthet azok között, akik az együttes célokért maradéktalan odaadással küzdenek, illetve, akik még előtérbe helyezik egyéni érdekeiket. Olyan ember állja meg a helyét az ilyen és ehhez hasonló poszton, akinek a háza elejét nem érheti szó a magatartását és a munkáját illetően. Kalocsán ismét less hnimfnlnnlnl s-e? DOfSZQifjiEät Kecskeméten lessA kalocsaiak gyorsan megkedvelték a Szolgáltató és Javító Vállalat motoros boyszol- gálatát A Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium ellenőrei azonban múlt év novemberében egy közúti ellenőrzés alkalmával megállapították, hogy a vállalat engedélyében nem szerepel a bérfuvarozás. A vizsgálat után rövidesen megérkezett a minisztérium levele —, amelyben közölték, hogy járműveivel csak saját anyagait, illetve a nála javított rádiót, televíziót stb. szállíthatja a vállalat. Az új helyzetet szomorúan vette tudomásul a lakosság, de természetesen nem örültek a vállalat vezetői sem, hiszen a két járművet éppen a boyszol- gálat céljára vásárolták. Nemrégiben tanácsülésen is kérték a kalocsaiak: Intézkedjen a megyei tanács a jól bevált szolgáltatás visszaállítása érdekében. Az intézkedés nem is maradt el. Az ipari osztály munkatársai néhány nappal ezelőtt felkeresték a KPM illetékeseit és a következőkben állapodtak meg velük: Rövidesen kijelölik a Kalocsai Szolgáltató és Javító Vállalatot bórfuvarozásra, majd megkérik a minisztérium jóváhagyását. Darabonként 50, de legfeljebb 200 kilogramm súlyú árut szállíthat majd háromkerekű járműveivel a vállalat. Ennél nagyobb küldeményeket csak a tehertaxi vihet. Mire az engedély megérkezik, kidolgozzák az új szállítási tarifát is. Ismeretes, hogy eddig a súlyt és a távolságot vették figyelembe a fuvardíj megállapításánál. A jövőben árunemenként határozzák meg, mennyit kell fizetni a bel- és a külterületre irányuló szállításokért Megnyugtatásul közöljük, hogy a korábbihoz viszonyítva nem emelkedik a tarifa. A megyei tanács ipari osztálya azzal a gondolattal foglalkozik, hogy a boyszolgálatot bevezeti Kecskeméten, sőt —, ha lesz ilyen igény — minden nagyobb városban is. B. D. — Batizfalvi Jánosné ilyen ember — mondják a szövetkezet vezetői, s a gazdáinak túlnyomó többsége. — Meglátja a hibákat, nem huny szemet fölöttük, s nem rejti véka alá a véleményét. ÉÁ ÉT ESZTENDEJE ezért is „avanzsált” egy lépcsőfokkal feljebb: 1963-ban már az ellenőrző bizottság elnöke lett. Ez újabb megtiszteltetése egyszersmind annak is bizonysága, hogy az egyre nagyobb ütemben fejlődő szövetkezet vezetői és egyszerű gazdái nemcsak rá- hümmögnek a nők egyenjogúságára, hanem tiszteletben is tartják, érvényre juttatják. Egyébként tavaly ősszel községi tanácstagnak is megválasztották, tagja a Hazafias Népfront községi bizottságának is — a tsz-ben pedig mindezek mellett a KISZ nevelési felelőse; az ünnepségekre ő tanítja be a színdarabokat, jeleneteket, népi táncokat. ||A BÁRMELYIK furikeiójában tanúsított magatartását részletesebben ismertetnénk, mindenképpen azt kellene róla mondanunk, hogy a közösség érdekében végzett munkában fáradhatatlan, A rohamosan átalakuló, fejlődő mai magyar falu asszonytípusa ő. Ám közelebbről azt nézzük meg, hogy mint ellenőrző bizottsági elnök miként látja el feladatát. A bizottság másik két tagjával, Stier Gusztávval és Mayer Károllyal együtt tavaly például a hármójuk közös tennivalói előtt negyedéves munkaterveket készített Mindegyik negyedévben ismétlődően ellenőrizték a tsz egyik fő üzemágát, az árbevételi tervét 116,2 százalékra teljesítő állattenyésztést, de ezenkívül a legidőszerűbb feladatok elvégzésének kontrollálásáról sem feledkeztek meg. A MÁSODIK negyedév ele- ■í’m- jén a háztáji területek kiosztásának helyességét, majd az aratásra való felkészülés mértékét, a harmadik negyedévben a készpénz-előlegfizetés, s a gabonaelszámolás módját, a negyedikben a terményraktározás rendjét, a zárszámadási előkészületeket stb. vizsgálták felül. Terv- és szúrópróbaszerűen mintegy húsz alkalommal hajtott végre ellenőrzést Batizfalvi Jánosné vezetésével a bizottság. Előfordult, hogy — az'ő kifeje- j zésével élve — egy-egy témá- j nél, mint például a leltározásnál, három napon át is közreműködtek. Hiba, a közösség elleni vétség? Igen, nem fehér holló még a Táncsicsban sem. __ JPGY-KÉT, TANYÁN la•*4 kó gazda az elmúlt évben állatait beleengedte a kukoricásba — mondja a bizottsági elnök —, s így mintegy három-három mázsa termés elpocsékolódott. E néhány esetet, alapos kivizsgálásuk után, jelentettük a vezetőségnek s nem maradt el az anyagi félelősség- revonás. Legfőbb feladatunknak azonban a hibák megelőzését tekintjük. Én például Várfialvi Kálmán növénytermesztő brigádjának a női munkacsapatában, amelyben egyébként a legtöbb, összesen 246 munkaegységet szereztem, ott, helyben hívom fel a figyelmet, ha úgy látom, hogy nem jól kezdenek menni a dolgok... I| IBÁ.T VÉTŐ gazdatár-*■* saink néha megorrolnak ránk, de megmagyarázzuk magatartásuk helytelenségét, s a legtöbb esetben el is fogadják érveinket. Ami viszont különösképpen örvendetes, a tagság nagy része is segíti munkánkat, tájékoztat bennünket, hol, miképpen van veszélyben közösségünk vagyona, érdeke, ki, mikor ' vétett ellene. Ez már szövetkezeti gazdáink többsége szocialista öntudatának a jele. Tavaly már egyetlen rendőrségi ügy sem volt termelőszövetkezetünkben. A Z IDÉN az elmúlt évihez hasonló módon végzi munkáját az ellenőrző bizottság, élén Batizfalvi Jánosnéval, aki példás lelkiismeretességgel, ha kell, eróllyeL, 8 jó pedagógiai érzékkel áll helyt azon a gáton, amelynek medrében a bácsalmási Táncsics Tsz gazdái életének a folyója egyre szebb és szebb tájak felé hömpölyög. Tarján István Ne így! Stupi Dezsőnek mindig életelve volt, hogy az emberekre akkor lehet legmaradandóbb hatást gyakorolni, ha különleges helyzetekben fogjuk fülön őket. A takarékossági agitációra egészen eredeti ötleteket eszelt ki. Egy hónappal ezelőtt például hét autóbuszt kötött le a vállalatnak az AKÖV-nél — egy vasárnapi, közös kirándulás céljára — Budapestre. Mikor általános meghatottság közepette átvonult a hét autóbuszból álló kollektíva az Erzsébet-hídon, Stupi Dezső, igazgatói minőségében titokzatos mosollyal intett állj-t az első kocsi vezetőjének. Ennek következtében a többi busz is nagy fékezéssel vetette meg kerekeit a Gellérthegy tövében. Stupi Dezső — miután a népség lekászálódott a buszról — jelentőségteljesen tapsolt kettőt- hármat, majd feltartotta jobbját. Jelezte, volna néhány keresetlen, mindamellett magvas szava. Nem kellett sokáig várni, beszélni kezdett. Helyesebben, ezt megelőzően odaszólt Totyi bácsinak, Zizi titkárnőnek, valamint Blokk könyvelőnek. — Ne vegyék sértésnek a kartársak, de egy kis fizikai munkára kérném fel magukat. Szíveskedjenek mindhárman a hegyhez fáradni, — mert hiszen ismerik a közmondást, miszerint, a hegy nem megy Mohamedhez, Mohamed megy a hegyhez — he- hehe! — és vegyenek el belőle egy-egy marók földelj Utána fáradjanak ide, körünkbe... Áddig álljanak fel félkörbe! — intett a 300 főnyi közösséghez. .. A felhívottak vállukat vonva sétáltak a hegyhez, egyedül Zizike suttogott vissza félénken a bal vállán keresztül. — De igazgató kartárs, a Gellérthegy sziklából van... — Zizike, ez opporto- nizmus, hehehe! — él- celődött Stupi Dezső. Van az öreg Geilérten porhanyó« talaj is. Igaza lett, mert harminchét másodpercen belül mindhárom dolgozó visszatért a maréknyi földdel. — Uuúgy, köszönöm — — igazította őket középre Stupi. Minden kartárs jól lát? Igen?... Tehát kar társak! Figyeljék meg a hegyet. Kész? Nos akkor. Észrevehető-e, hogy három marókkal elvettünk belőle? Nem, ugye? Biz természetes. Ázonban... — állította váratlanul függőlegesre jobb mutatóujját. Ki tagadná, hogy a vén Gellérthegy millió és milliárd ilyen maroknyi talajból állt ösz- sze ekkorára? Tessék? Ugyebár senki sem tagadja. Tehát akkor! — szúrta húsz centivel magasabbra a figyelmeztető ujjat a fővárosi — budai levegőbe —. Téhát akkor előttünk az élő példa, hogy ha mi háromszázan huzamosabb időn át naponta csupán egy-egy marék értéket hordanánk össze, évek múltán ilyen hegyet emelnénk belőle... A megrökönyödésnek az a morajló remegése kelt életre a háromszáz lelket számláló kollektívából, amelyet három- százszor húsz fillér leesése okoz. „Hogy oda ne rohanjunk!” — „Hogy ez nem jutott eszünkbe!” — ilyen felismerések színezték az Erzsóbet-híd túloldali főjét. Stupi Dezső félig nyitott szájjal, csillogó szemmel élvezte ki a hatást, és amikor erre alkalmasnak érezte a pillanatot, előállt a farijával. Illetve az ötlettel. Imigyen. — Bizonyára átlátják a kartársak, hogy a takarékosságra céloztam ezzel a mellbevágó példázattal. .. Takarékoskodjunk! — ezzel kelünk, ezzel fekszünk mostanában. Hol találjuk meg ennek legkézenfekvőbb módját, kartársaim? Na hol?... A szemek és arcok kérdőjelként facsarodva terültek el az öreg Gellérthegy sokat tapasztalt tövén. Stupi nem hagyta bizonytalanságban munkatársait. Ez ideig magasban evező karját leha- nyatolta, és így folytatta. — Hát elsősorban a hasunkon tudunk takarékoskodni, kartársak. Mert nézzék csak! Gondoltak még egyszer is arra, mi tömeg savanyúság fogy el a mi üzemi étkezdénkben ? Nos ? Nemde, megáll az ész? Ne törjék külön-külön a fejüket, tegyük ezt együtt. Ugyebár étkezünk az az üzemi ebédlőben háromszázan. Ez csak egy alkalommal is háromszázszor — vegyünk egy optimális átlagárat — 1 forint 50 fillér, azaz, Poklos kartárs tegye csak el a ceruzáját, azaz négyesszáz ötven forint. Heti két ízben annyi mint 900 forint, éves viszonylatban 46 ezer 800 forint. Tekintsünk a jövőbe, és szorozzuk ezt meg tízzel. Ami azt jelenti, hogy 468 ezer forintot takarítunk meg a népgazdaságnak 1975 februárjára... Mi ekképpen a következő láncszem a mi üzemünk takarékossági mozgalmában? Majd én felelek rá: lemondani ebédünk mellől a savanyúságról. .. Hogy elvileg is meggyőzzem, kedves kartársaimat, hozzáfűzöm még. Hagyjunk fel a savanyúsággal, hisz az élet egymagában is elég savanyú! Ügy legyen. Az egyhangú hallgatás többször visszaverődött a Gellérthegy sokat próbált ormáról. Aztán a társaság visszaszedelőz- ködött a hót buszba. Gyorsan lezajlott mindez, mert közben megeredt a hó... ... Mire hazaértek, a szabad ég alatt tárolt exportkészülékek is fehér bundába öltöztek. A finom szerkezetek érzékeny alkatrészei, vezetékei addigra úgy átfagytak, nedvesedtek, hogy amiatt a külkereskedelem mint használhatatlanokat át sem vette őket. A kár: 10 millió forint. Tóth István A Kiskunhalasi Állami Gazdaság nagyüzemi szőlőtábláin téli előmfetszést végeznek a brigádok, hogy ezáltal elkerüljék a tavaszi munkák torlódását. Felvételünk a táj ói üzemrész 700 holdas szőlőterületén készült, ahol a rizling és az ezerjó vesszői részint az elmúlt években fordultak, másrészt még ezután fordulnak termőre. A fenti képért Oláh József, az egyik munkacsapat dolgozója látható munka közben. A munkacsapat többi tagja: Péter Szabó Ferenc, Péter Szabó József, Kránitz János és Pa- tyi Gyula összeszedi a venyigéket és kévékbe köti. Az ültetvény már félig előkészítve várja a tavaszt, sőt a nyarat és őszt is, hiszen épül az új, 14 ezer hektoliteres pince az üzemrész központjában.
