Petőfi Népe, 1965. március (20. évfolyam, 51-76. szám)

1965-03-09 / 57. szám

1965. március 9, kcdtl

5. oldal

Gazdasági alapfogalmak

Társadalmi össztermék —

Hivatást

választottak

nemzeti jövedelem

Ha minden terméket amit egy országban megtermeltek — gépeket, szerszámokat, élelmiszereket, háztartási cikkeket stb. — mind felhalmoznának egy hatalmas raktárban, az év végén óriási áruhalmaz állna előttünk — a társadalom egy évi termelő tevékenységének eredménye. Ezt a terméktömeget társadalmi összterméknek nevezzük. Ezt persze még senki nem látta együtt, hiszen minden árut igyekszünk gyorsan használatba venni. Ha a társadalmi össztermék nincs is együtt soha egy csomóban, a pontos nyilvántartás, könyvelés eredményeképpen minden év végén összeszámolhatjuk. A hosszú listán sok tízezerféle termék szerepel, a neki megfelelő mértékegységben: tonnában, literben, méterben, darabban, kilowattban stb.

Mire fordíthatja a társadalom ezt a terméktömeget? Vajon felhasználhatja-e az egészet, mint jövedelmét? Nem^z összes termék nem fogható fel jövedelemként, hiszen a termelésben kopnak, használódnak az előző években előállított gépek, és egyéb termelési eszközök. A termelés zavartalansága érdekében ezeket rendszeresen pótolni kell. Ha egy gép például nyolc év alatt elhasználódik, a segítségével termelt áruk árából fokozatosan félre kell tenni annyit, hogy a nyolcaEBajai siker

A Férfi Fehérneműgyár Bajai Gyáregysége KlSZ-szerveze- tének népitánc csoportja az első helyet szerezte meg a dél magyarországi ruházatiipari gyárak Szegeden megtartott kultúr- szemléjén. Az együttes műsorában kalocsai párnatánc és délszláv kolo szerepelt. A táncokat Hegedűs Károly tanította be.

A múlt évben alakult együttes tagjai: Bukovácsz Mária, Boros Mária, Lakatos Erzsébet, Né- medi Erzsébet, Majoros Erika, Márton Berta és Rózsa Borbála — jelenleg szorgalmasan készülnek a március 27—28-án Budapesten megtartandó országos ruházatiipari kulturális seregszemlére.

Tari

dik év végére együtt legyen az elhasznált gép helyett beállítandó új, ugyanolyan teljesítményű gép ára. Szükség van tehát a pótlási alapra, amelyből a népgazdaság minden ágában fedezni lehet az elhasznált termelési eszközöket. A társadalmi össztermékből tehát le kell vonni ezt a pótlási alapot és csak a megmaradó részt lehet elkölteni, mint jövedelmet. Ezt az összeget nevezi a politikai gazdaságtan nemzeti jövedelemnek. Eszerint tehát nemzeti jövedelem nemcsak pénzben kifejezett értékösszeget jelent, hanem egy meghatározott nagyságú társadalmi termékmennyiséget is. Olyan termékeket, amelyeket az ipar, építőipar, mezőgazdaság állított elő és amelyeknek értékét a közlekedés is növelte azzal, hogy a felhasználókhoz szállította.

A nemzeti jövedelem növekedése és az ország egy lakosára számított hányada fő jellemzője egy adott ország gazdasági fejlettségének, s csak ennek növekedése lehet forrása a személyes jövedelmek emelkedésének, az életszínvonal szüntelen javulásának.

A Kecskeméti Katona József Gimnázium egyik tanári szobájában hét, már majdnem felnőtt fiatalember hallgatja a járási kiegészítő parancsnokság egyik tisztjének szavait. Negyedikesek, akik már az érettségi, az élet kapuja előtt állnak, s most arról döntenek, milyen hivatást válasszanak. Nyoma sincs itt a kapkodó feleleteknek, közbeszólásoknak. Nagyon fegyelmezetten, meggondoltan, korukhoz képest alaposan vála- szolgatnak, miért éppen ezt, a katonatiszti pályát választják. Lelkesek, amilyenek csak a tizennyolc évesek lehetnek, de emellett nem szakadnak el a valóságtól, nagyon is jól tudják, érzik, mire vállalkoznak.

— Én már az általános iskolában elhatároztam, hogy repülő leszek — mondta a göndörhajú Sereg István. A negyedik Á-ba jár, s hogy valóban a pilótaélet a célja, azt izzó szavai is elárulják — tudom, nem veszélytelen pálya, de nem rettent vissza semmi! Szeretem a fegyelmet, s jól tudom, a képzett pilótát nem érheti váratlan meglepetés. Nem akarok hadvezér lenni, csupán jó pilóta, aki minden helyzetben megállja a helyét.

Sorra mind mond valamit, ami őket, az igazukat bizonyítja.

— Szeretem a történelmet, de leginkább mégis a technika vonz. — Mánya Gyula jeles tanuló, s a matematika, fizika ténylegesen erőssége, ez az osztályzataiból is kitűnik. — Repülőgép-szerelő, vagy technikus szeretnék lenni. Ennél szebb hivatást él sem képzelhetek. A tudásommal veszek részt hazám védelmében.

Frank Sanyi is a katonai pályát választotta. — Ez nálunk családi tradíció, mert apám jelenleg is katona, édesanyám pedig egy évvel ezelőtt szerelt le. Egészen fiatalon megismertem ezt a szép, és nehéz hivatást. Akkor még nem, de most már .megértem, miért tudták megállni a helyüket szüleim a legnehezebb időszakban is... Nehéz-e a katona élete? Szerintem nem, ha az ember igazán szereti. j

A hét fiú közül kettő visz- szalépett. Vajon miért? Az egyik inkább jogász lesz, de a j másik...

— Nem mondtam le airról, hogy tiszt legyek — kezdte el

S. Juhász Gyula —, de erre a hivatásra készülni kell. Sajnos, a tisztiiskola felvételi vizsgájának anyagából nem állok valami jól. Jó bizonyítvánnyal szeretnék odaállni a bizottság elé, de ez még az érettségiig bizony- tálán. Érettségi után, ha lehet, önként bevonulok, s majd a

B. Gy.

r

„En szeretem őket.

n

— Nem.

— Mondd el, mi a

FELTŰNT nekem, hogy H. Béla az utóbbi időben mindig kedvetlen.

— Valami baj van?

— Nem, nincs.

— Beteg vagy? Fáj valami?

— Nem.

— Kedvetlen vagy, látom. Valami oka csak van?

A gyerek hallgat. Tizenöt éves. Lehajtott fejjel áll előttem a tanáriban. Látom rajta, hogy beszélne is, meg nem is. Valami gyanú kel életre bennem:

— Otthon van baj? Nem jól vagytok a családban? i

Mivel hallgat, tovább biztatom. Leültetem magam mellé.

— Nem jól vagytok otthon?

baj?

NAGYNEHEZEN beszélni kezd. A szégyen is, a szomorúság is bántja. Szavai, mondatai mögül egy bonyodalmakkal teli élet bontakozik ki. Az apa részeges és „nője van”. Ez ugyan nem biztos, de az anya szerint igen. Emiatt naponta veszekszenek. Az anyja őt többször megbízta már, lesse ki az apját hazafelé jövet: hogy megtudja, melyik nővel jár. O szégyellte, megalázónak érezte, de megcsinálta. Leste az apját. Nővel nem látta. De az árokba bukni részegen, azt igen. Többször. Másik megbízatása, sokszor: hazahívni az apját — jobban mondva: hazacsalogatni. Ritkán sikerül. Ilyenkor többször megverte már. Otthon örökké cirkusz van. Egetverő lárma. Verekedés. Nincs kedve hazamenni. Egyik este, amint beért az udvarra, hallotta a lármát, a csúnya káromkodást. Aznap két tárgyból is egyest kapott, amúgy is szomorú volt. Most meg itt volt ez a szörnyű veszekedés.

NEM MENT be a lakásba. Hátra ment a kamrába, ott leült a sarokba, egy krumliszsákra és ült, sokáig. Ott is hallotta a lármát, de csak halkan, mintha messziről jött volna a hang.

Ott ült sokáig, nem tudja meddig, és végül elaludt.

AZÓTA többször volt 1 már így, hogy nem ment be, ha az iskolából hazaérkezett. Ha veszekedés volt, ment egyenesen hátra a kamrába.

— Sírni is szoktál ilyenkor?

— Igen.

— Szerinted ki a hibás?

— Nem tudom eldönteni. Lehet, hogy mind a ketten. Azért fáj, mert én szeretem őket.

És a zokogás előtör belőle mélyről.

Varga Mihály

hadseregben jelentkezem tiszti- iskolára. ,

Érettségi ©lőtt álló fiúk, akik már választottak hivatást, mégpedig a legszebbek közül: katonák, tisztek lesznek, határaink, békénk védelmezői. S hogy így választottak, nemcsak az ő egyéni érzésükből, gondolatvilágukból fakadt, hozzásegítette őket a döntéshez a modem haditechnika, a hadsereg fegyelmezett ereje, az iskolai, a szülői nevelés is.

Gémes Gábor

Farsang.

(Gellert Károly faplasztikája.)

• Ülést tartott a megyei kórház tudományos tanácsa

A Megyei Kórház Tudományos Tanácsa tegnap délután fél 3-kor ülést tartott. A résztvevők meghallgatták az ideg- és fertőző osztály, valamint a baleseti sebészet kollektívájának beszámolóját néhány különleges kóresetről.

tettem, a csizmáját szépen kipucoltam, estére kelvén megágyaztam neki, a forró téglát a lábához odatettem, hadd melegítse, ha megjön. Akkor énnekem senkim sem volt, csak az az egy fiam. Szegény uramat a tüdőbaj vitte el, mert az is olyan volt, hogy inkább ő nem evett, hogy a gyerek ehessen. Járkáltam én sírva épp eleget, amikor megjött a behívó, ne vigyék el, kenyérkereső, de elvitték, s mindjárt a menetszázadba. Írogatott, nyugtatott, „ne féljen édesanyám, megyek én, mihelyt lehet”. Hát vártam is az életem minden órájában, mind ilyen az anya.

— Már három napja benn voltak az oroszok, amikor reggel igen-igen jókedvűen ébredtem, azt álmodtam, hogy jön egy nagy gőzössel, nevet, integet, mint mikor a vonat elvitte, de most a vonat közeledett befelé az állomásra. Biztos voltam felőle, hogy most már csakugyan hazajön. Első gondom az volt, hogy másnap kenyeret sütök, abból- a kis maradék lisztemből. Este, hogy a német visszajött, féltem itt egyedül. Mi lesz ha jönni talál, bele a tűzbe. Még lámpát se gyújtottam, ültem a sötétben, próbáltam kigondolni, hogyan is legyen azzal a kenyérsütéssel. Jó késő lehetett, mikorra a lövöldözés abbamaradt, én meg azt gondoltam, mégis kimegyek szalmáért, hogy kéznél legyen reggel, ha befűtöm a kemencét. Megyek a kazalhoz, egyszerre mintha jajgatást hallanék. Elfogott a remegés, alig bírtam a lábamon megállni. Szűzanyám ne hagyj el, ott fekszik valaki a sötétben a kazal oldalában.

— Csak a fiam lehet, a hangja is ugyanaz. Jött, a kert alól a ház felé, meglőtték, jaj istenem, hamar bevinni, a sebét kimosni, bekötni, életre melegíteni

— Amikor megemeltem, már tudtam, hogy nem ő az. Idegenül esett rajta a fogás. Elvette a várakozás az eszemet, most aztán itt van-e, hát kit fogok, kit viszek én? Mert vittem, befelé vittem. Nehéz volt és folyt a vér a jobb karjából, fekete folt nőtt a kötésen. Elvittem a tornácig, mikor az utcánkba befordult egy autó, Sibrik szomszédnál meg is állt. Német szó ütötte meg a fülemet, a tűz égessen meg benneteket, hát visszajöttetek?

— Eevittem a házba a katonát, lámpát gyújtottam. Na, te szegény, hát orosz vagy, hová dugjalak előlük? Hiszen nem tégedet vártalak én, a fiamat vártam, mi lesz most veled, ha itt találnak, hogy számolok el rólad az édesanyádnak?

— Lehúztam róla a köpenyt, a zubbonyt, a csizmát, batyuba kötöttem, vittem az ólpadlásra. Akkor a fiam ingéből ráadtam egyet, de csak azután, hogy a sebét átkötöttem fehérrel. Feltettem az ágyra nagy kínlódással, ráágyaztam a dunyhát, párnát, amit csak értem; no most aztán hallgass, ha eddig hallgattál, mert ha rádlelnek, együtt pusztulunk. Rátettem a kezemet a homlokára, akkor sóhajtott, de mint a gyerek szokott, úgy. A lecsukott szeme alól sós könny szivárgott, álltam ott mellette, simogattam a fejét, szóltam hozzá halkan, hadd bé- küljön a világgal, ha tud, s aludjon, jó az alvás. Kimentem a konyhába, elővettem a rózsafűzért, legalább a kezemben legyen, ha ránktörik az ajtót azok a kutyák. Csak késő éjjel jöttek, de ezek tyúkot, csirkét követeltek. Adtam nékik, itt van vigyétek, csak a katonát hagyjátok. Nem jött álom a szememre azon az éjszakán, átmentem hozzá félóránként, él-e, hal-e? Mint a fehér kő, feküdt, úgy amint letettem, abban az állapotban. Ahogy ott állok, takargatom, közben mindig az én drága fiam járt az eszemben.

— Akkor és azontúl, ameddig csak ott feküdt, nem tudtam másra gondolni, mint arra, hogy ezt a katonát nekem meg kell

mentenem, ha azt akarom, hogy még egyszer az életben lássam a fiamat. Mert, ha én ezt a fiút föladom, veszni hagyom, elvész az én gyerekem is, nincs ami mentené. Hagyják felbukni, más anyák nem néznek rá sem, nem gondolnak arra, hogy az ő fiúk is lehetne. De, így majd másképp lesz. Valami jó asszony megtartja, elrejti magánál, betakarja, táplálja, élteti, őrzi nekem, hogy újból idehaza lássam.

— Három nap múlva felnyitotta a szemét a katona. Nem szólt, csak nézett, akármerre mentem a szobában, mindig rajtam tartotta a szemét. Negyedik nap felült az ágyon. Kezébe fogta a kenyeret, úgy evett. Kék szeme volt, és mindig engem nézett. Aztán, hogy a társai visszajöttek a faluba, előhoztam a ruháját, a székre kitettem. Jött is egy csapat, betértek, nézik a fiút. ölelkeznek, nevtnek, aztán néznek engem. Mamának szólított mindegyik, csókoltak, öleltek, simogatták a hátam. Nem értettem, hogy mit mondanak.

A falu krónikája megőriz- te, hogy az asszony ezért

tettéért szovjet kitüntetést kapott. Még ezt megelőzően, amíg az egység ott állomásozott a faluban, mindennel ellátták, egy tiszt írásba foglalta a század köszönetét, amelynek végén azt kérte valamennyi szovjet katonától, aki ebbe a községbe érkezik, hogy a mamának minden bajában nyújtsanak segítséget. Szeressék és tiszteljék, mert megmentette egy szovjet harcos életét. Később levelet is kapott Vlagyimirtől, annak édesanyjától. Majd évek múltán fényképek érkeztek a fiúról, a feleségéről, a fiáról. Az asszony ezekben az időkben komoly társadalmi életet élhetett volna; sokszor meghívták gyűlésekre, kérték, mondja el annak az egy hétnek a történetét, amikor visszahozta a halálból és megmentette üldözői elől a katonát. Egyszer-kétsZer elment, de nem beszélt. Azt mondta, ami volt, elmúlt, mindenki ezt csinálta volna.

Nehezen, félve szánom el magam, de mielőtt eljönnék, megkérdezem azért:

— És mondd, mama? A te fiad?

— Az enyém? Bár tudnám. Meghalt. Eltűnt. Nincs.

Nincs fiam.

Nem sírt. Bezárkózott súlyos magányába. Néztem a két képet az asztalon. Mosolygott Vlagyimir, mosolygott András — mind a két fia.

Kovács Imre