Petőfi Népe, 1965. március (20. évfolyam, 51-76. szám)
1965-03-07 / 56. szám
Erdőst József a megye, pártbizottság titkárának nyilatkozata Á megye iparának helyzetéről, fejlesztéséről és idei feladatairól A második ötéves terv utolsó esztendejében igen fon- 1 tos feladatok hárulnak az iparra. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának elmúlt évi december 10-i határozata a. népgazdaság e területén is pontos irányt szabott az 1965. évi feladatok végrehajtására.» Bács-Kiskun megye ipara az utóbbi években rohamos fejlődésnek indult, s jelenleg már közel 5 milliárd forint értékű terméket állít elő, ami népgazdasági szinten is jelentős. A megyei pártbizottság januári ülésén igen részletesen — megnövekedett szerepének megfelelően — foglalkozott a megye ipari termelésével. Éppen ezért felkerestük Erdősi József elvtársat, a megyei pártbizottság titkárát és megkértük válaszoljon néhány, a . megye iparának fejlődésével és további feladataival kap- I csolatos kérdésünkre. I KÉRDÉS: Hogyan értékeli Erdősi elvtárs Bács-Kiskun megye iparának eddigi fejlődését! VÁLASZ: Hazánk felszabadulása 20. évfordulójának küszöbén érdekes vállalkozás visszatekinteni a két évtizeddel ezelőtti helyzetre. Akkor a megyében az ipari munkások száma alig haladta meg a kétezret. Ezek nagy része is idénymunkát végzett a malomiparban és néhány élelmiszeripari üzemben. A felszabadulás után a párt programjába vette az ország iparosítását. Ennek keretében létesült többek között a Kiskunfélegyházi Bányászati Berendezések Gyára. Később a mező- gazdaságban kibontakozó szövetkezeti mozgalom, a termelés korszerűsítése, gépesítése — s ezzel a mezőgazdaságban jelentős számú munkaerő felszabadulása — azt a feladatot állította a megye párt és tanácsi vezetése elé, hogy a lakosság foglalkoztatottságának megoldása érdekében gyorsítsa meg az iparosítást. A megyei vezetésnek megvoltak a konkrét elképzelései, amelyek megfeleltek a központi célkitűzéseknek is. így vált lehetővé, hogy évről évre új üzemek, vállalatok létesüljenek, sőt olyan iparágak honosodjanak meg a hagyományosokkal szemben, mint a magasabb szakmai felkészültséget igénylő villamosipar, szerszám- gyártás, gépipar, műanyagipar. Ilyenek Kecskeméten a Magnetofongyár, a Kéziszerszámgyár Reszelőgyáregysége, Baján a Ganz Villamossági Művek Készülékek Gyára, Kiskunfélegyházán a Vegyipari Gépgyár, a Villamosszigetelő és Kábelgyár 2-es számú gyára. Az utóbbival kapcsolatban meg kívánom jegyezni, hogy a műanyagfeldolgozás országosan is újonnan kifejlődő iparág, s az említett kiskunfélegyházi gyár ma már nemcsak közszükségleti cikkeket készít, hanem bonyolult műszaki berendezések alkatrészeit állít elő. Hangsúlyozni szeretném, hogy a megye szocialista iparának fejlődése különösen az utóbbi négy évben gyorsult meg. Ez idő alatt termelése megkétszereződött, s 1964-ben 4 milliárd 170 millió forint értékű árut gyártott. Ezzel párhuzamosan nőtt a lakosság foglalkoztatottsága is. Ma már az iparban dolgozók száma, az építőipart is beleértve, meghaladja a 45 ezret, ami 16 ezerrel több, mini1 1960-ban volt. A munkások 49 százaléka női munkaerő. Ez a .tény közvetlenül hozzájárul az életszínvonal emelkedéséhez, azt jelenti ugyanis, hogy növekedett a családokon belül a keresők száma. A megyei vezetés jól hasznosította a párt vidéki iparfejlesztési programjában rejlő lehetőségeket. Egy sor korábban alapított helyi ipari üzemet átadott a minisztériumi iparnak, s az ebből származó bevételekből újabb tanácsi vállalatokat létesített. A szocialista iparban 720 millió forint értékű beruházás valósult meg, amelynek 56,4 százalékát építésre, 43,6 százalékát gépekre és egyéb berendezésekre fordították. Ez az arány is világosan mutatja a megye iparának extenzív fejlesztését, vagyis azt a célkitűzést, hogy minél több munkaalkalmat igyekeztünk teremteni a lakosság részére. Az iparfejlesztésben nagyszerű munkát végeztek a pártbizottságok, tanácsok, a társadalmi és tömegszervezetek és nem utolsósorban a lakosság. Sok helyen a községfejlesztési alapok segítségével építettek üzemeket. Ezeknél a lakosság társadalmi munkája nemcsak egyszerű földmozgatásban, vagy anyagrakodásban nyilvánult meg. Mérnökök terveztek, technikusok, művezetők irányítottak, kőművesek, lakatosok, villanyszerelők stb. szakmunkát végeztek. A párt, a tanácsok és a többi tömegszervezetek vezetésével a lakosság nagyarányú támogatásával, társadalmi ügy- gyé vált az ipar fejlesztése megyénkben. A megye iparának fejlődési üteme meghaladta az országos átlagot, a műszaki fejlesztésben és a termelékenység emelésében viszont elmaradt attól. Az elmúlt négy évben ugyanis a többlettermelést 67 százalékban létszámnövekedéssel és 33 százalékát termelékenységgel értük el. Ez helyzetünkhöz képest törvényszerű volt, s meg is felelt a fejlődés eddigi szakaszának, még ha a termelés költségei nem is alakultak megfelelően. A mezőgazdaságból elkerült emberek ipari szakmára való átképzésének időszaka volt ez. A vállalatok élére kinevezett káderek is ez idő alatt sajátították el a vezetés tudományát. Ugyanakkor a megye iparának eszközellátottsága jóval az országos szint alatt van. A tanácsi ipar kialakítása során például több mint 70 millió forint értékben vett át a nehézipari üzemektől könyvjóváírással különböző használt gépeket, berendezéseket. Ez az extenzív szakasz azonban — amelyet nem kerülhettünk el — a második ötéves terv befejezésével lezárul. Az erőfeszítéseket — a tervek részleteiben való mennyiségi teljesítése mellett — most már a gazdaságosabb termelésre, a vezetés javítására, a ter-\ melőeszközök jobb kihasználására, a műszaki fejlesztésre, a takarékosabb gazdálkodásra kell, hogy összpontosítsuk. I KÉRDÉS: Miként alakultak a megye iparában a termelés mennyiségi és minőségi mutatói, mi a véleménye a termékek minőségéről? VÁLASZ: A szocialista ipar az elmúlt évben termelési tervét 102,2 százalékra, exporttervét 105,7 százalékra teljesítette, ezzel — az országos 9 százalékkal szemben — 18,8 százalékkal termelt többet mint 1963-ban. Különösen a minisztériumi ipar fejlődési üteme jelentős, amely az előirányzott 10 százalékkal szemben 18,3 százalékkal növelte a termelést. A tanácsi ipar 103,3, a szövetkezeti ipar 104,6 százalékra teljesítette termelési tervét. A tanácsi ipari vállalatok 2.5 százalékkal növelték a termelékenységet. A minőségi mutatókat vizsgálva megállapíthatjuk, hogy a megye ipara nem teljesítette az országos előirányzatot. Az összehasonlításnál azonban a kiindulási alapot kell figyelembe venni, s ha ebből a szemszögből értékeljük iparunk tevékenységét, az eredményekkel mégis elégedettek lehetünk. Az évről évre végrehajtott nagy mennyiségi fejlesztéssel párhuzamosan ugyanis nem tarthatott lépést a minőségi fejlődés. Megyénk ipara azt az ütemet, amelyet a második ötéves terv célul tűzött ki, teljesítette. A feladat most az elért eredmények megszilárdítása. Ehhez pedig időben megteremtettük az . eszközöket. Már említettem, milyen beruházásokat eszközöltünk. Az új munkaerők is elsajátították a szakmát, sokan közülük a szakma mestereivé váltak. A termelést 169 mérnök és 602 technikus irányítja. Most már a termelés minőségi mutatóinak javítását várjuk a munkásoktól és a vezetőktől. Vannak vállalatok, amelyek már az elmúlt évben is értek el e téren eredményeket. A Kecskeméti Konzervgyárban például mintegy 25 százalékkal növekedett az egy munkásra eső termelékenység és általában 2,7 százalékkal csökkent a gyártmányok önköltsége. A Ganz Villamossági Művek Bajai Készülékek Gyárában 9 százalékkal növekedett a termelékenység, s 4,6 százalékkal csökkent az önköltség. A tanácsi vállalatok közül a Bács-Kiskun megyei Finommechanikai Vállalatot és a Kecskeméti Faipari Vállalatot lehet e tekintetben a legjobbak közé sorolni. Ám a termelés általános minőségi mutatói mellett beszélni kell a termékek minőségének javításáról is. Nemrég a Szovjetunióban kolhozokat látogattam meg. Ezeknek saját kis konzervüzemeik vannak. Igen jóleső érzés volt számomra, amikor megmutatták és dicsérték azokat a berendezéseket, amelyeket a Kiskunfélegyházi Vegyipari Gépgyár szállított részükre. A korszerű és jó minőségű áru kelendő. A megye ipara törekedett erre, s kifogás nem merült fel termékeik ellen a konzervipart kivéve. Több vagon konzervipari export ugyanis nem felelt meg az export követelményeknek. Ennél rosz- szabb képet mutat a készlet- gazdálkodás. A Magyar Nemzeti Bank megyei igazgatóságának számlavezetéséhez tartozó vállalatoknál a 6,8 százalékos termelésnövekedés mellett 8,5 százalékkal emelkedett az anyagkészletek és 17,2 százalékkal a befejezetlen termékek aránya. I KÉRDÉS: Milyen főbb célkitűzések megvalósítása vár a megye iparára? VÁLASZ: A megye ipari fejlesztését szolgáló politikánk a jövőben sem változik. A termelés minőségével és gazdaságosságával szemben azonban növekedtek a követelmények, ezért az ipar extenzív fejlesztéséről az intenzív fejlesztésre térünk át. Most már jobb feltételek mellett, korszerűbb eszközökkel, a termelés minőségi mutatóinak javítása a feladatunk. Természetesen ez is egy hosszabb folyamat. 1965-re a feladatokat a következőképpen határozták meg a megyei szervek: A megye szocialista iparának az elmúlt évihez viszonyítva az országos 4,5 százalékos termelés növekedéssel szemben 6,1 százalékos növekedést kell elérni. Ezen belül a minisztériumi iparban 6,6, a tanácsi iparban 5,6, a szövetkezeti iparban 4,3 százalékos a fejlődés aránya. Az éves teiVek teljesítésénél mintegy 6 százalékos termelékenységnövekedést kell elérni. Ez azt jelenti, hogy a tavalyihoz mért többlettermelés nagy részét termelékenységnöveléssel kell megvalósítani. Célkitűzéseink közé tartozik még a termékek önköltségének 1 százalékkal való csökkentése. A fent vázolt terv eléggé feszített. Amint látható, előtérbe kerültek a termelés minőségi mutatói, s teljesítésükhöz nagy erőfeszítésekre van szükség. Mi az, ami elősegítheti a tervek végrehajtását? A legfontosabb tényező itt az ember, a munkások, a vezetők szaktudása, fegyelmezettsége. Igen fontos a szerepe a szocialista munkaversenynek, ennek keretében a szocialista brigádmozgalomnak, az újítómozgalomnak. A szocialista brigádmozgalom ezt a jelszót tűzte zászlajára: Szocialista módon dolgozni, tanulni, élni! Ez a szocialista embertípus kialakítását célozza. Erre pedig szükség van annál is inkább, mert a szocializmus építésének befejező szakasza felé közeledünk. Iparunk előrehaladásának másik tényezője a gyártmány- fejlesztés. Ez azonban nem lehet általános törekvés. Csak ott kell ezzel foglalkozni, ahol arra szükség van, vagyis olyan új termékek előállításához szabad csak hozzáfogni, amelyek a népgazdaság érdekeivel összhangban vannak. Ezzel szemben a gyártás technológiájának fejlesztésére minden üzemben lehet és kell is törekedni. A cél olyan korszerű termékek gyártása, amelyek árban és minőségben mégfelelnek a követelményeknek. A megye üzemei közül többen jelentős kooperációs tevékenységet végeznek. Eléggé elterjedt, hogy sokféle terméket gyártanak kis tételekben. Ahhoz, hogy a más vállalatokkal való együttműködés színvonala javuljon, törekedni kell a hosz- szabb ideig gyártható, olyan termékek meghonosítására, amelyek előállításához a vállalat termelőeszközei a legmegfelelőbbek. Nem utolsósorban említem a termelőeszközök fejlesztését. Ahol a termelés érdekében korszerűbb ipari berendezések beállítása válik szükségessé, ott helyes, ha a rendelkezésre álló anyagi eszközöket erre a célra koncentrálják. A megye sajátos helyzetéből adódik, hogy nagy súlyt helyezünk a mezőgazdasági termékeket feldolgozó ipar fejlesztésére, természetesen összhangban a népgazdaság érdekeivel. Mintegy 15 százalékkal kell növelni az idén a konzervipar termelését, amelynek termékei iránt a belföldi és külföldi igények egyaránt növekedtek. Igen fontos feladat, hogy a konzervgyárak részére biztosítva legyen a szükséges nyersanyag, s ennek érdekében javítani kell a gyár, illetve a termeltető és termelő közötti kapcsolatot. Folyamatban van a megye konzerv-, baromfifeldolgozó- és hűtőiparának bővítése. Gondot kell fordítani azonban a kertészeti termékeket felvásárló vállalatok technikai felszerelésének, valamint a csomagolás technológiájának fejlesztésére. Itt szólok arról is, hogy az építőipar igen jelentős feladatként kapta ez évben újabb bor, gabona és egyéb termékek tárolótereinek létesítését. Nagyon fontos, hogy a helyi- ipar tovább javítsa a lakosság részére szolgáltató tevékenységét. Közvetett szolgáltatásait azzal, hogy a belkereskedelemnek átadásra kerülő árucikkek választékát növelje, minőségét javítsa, s a hiánycikkek számát csökkentse. A közvetlen,' vagyis a javító szolgáltatások hálózatának bővítésére is nagy I gondot kell fordítani. Különösen az új igények kielégítését kell szem előtt tartani. Ma már valamennyi községünkben bevezették a villanyt. Tázláron is használnak már hűtőgépet, Kaskantyún is vannak televíziós készülékek, de ha valami is elromlik, nincs a községben, aki megjavítsa. A tanácsi vállalatok és ktsz-ek természetesen vizsgálják annak lehetőségeit, hogyan javítsák tovább a szolgáltatásokat. Az idén a tanácsi vállalatok 2 millió, a kisipari termelőszövetkezetek 7 millió forinttal bővítették szolgáltatási tervüket. Helyes lenne azonban azt is kutatni, hogy mint tehetnénk olcsóbbá a lakossági javító szolgáltatásokat. I KÉRDÉS: Hogyan alakul az idén a megye iparának exportja? VÁLASZ: Ebben az évben a megye szocialista iparára 1 milliárd 250 millió forint értékű exporttermék gyártása vár. Ez 100 millió forinttal haladja meg a tavalyi- előirányzatot. Az exportnak rendkívül nagy a jelentősége a népgazdaság szempontjából. Ettől függ, mennyi anyagot, árut tudnak külföldről importálni, ami kihat a termelésre, a lakosság ellátására, életszínvonalának alakulására. A megyében különösen az élelmiszeripar exportkötelezettsége jelentős. Mint ismeretes, a Szovjetuniónak hosszú lejáratú kereskedelmi szerződés keretében szállítunk konzervipari termékeket, s ennek nagy része van abban, hogy ennek az iparágnak a termelése az idén mintegy 15 százalékkal emelkedik. Hosszú lenne felsorolni a vállalatok, ktsz-ek nevét, s az általuk készített exportgyártmányokat. Termékeik a szocialista és kapitalista országokba egyaránt eljutnak. A legfontosabb feladatuk ezeknek az üzemeknek, hogy termékeik exportképességét állandóan fokozzák. A gazdasági vezetők, műszakiak és munkások törekedjenek arra, hogy vállalatuknál minél jobb technológiával, minél gazdaságosabban készüljenek az exportra kerülő gyártmányok. A fő cél: jó árukkal minél több országba bejutni és tartósan biztosítani a megszerzett piacot. Végül hangsúlyozni szeretném, hogy az ipari termelés minden területén érvényesíteni kell a takarékosságot. Az idei vállalati terveket már ennek jegyében dolgozták ki. A tévedések elkerülése végett hangsúlyozom, hogy nem a lineáris, hanem a differenciált takarékosságra van szükség. Ennek két fő területére hívnám fel a figyelmet. Az egyik a munkaidővel való jó gazdálkodás. Ez magában rejti a létszám, a termelékenységnövelés, az önköltségcsökkentés stb. megfelelő alakítását. A másik terület a beszerzés. Minden vállalat csak azokat az eszközöket vegye meg, amelyre a termelés meny- nyiségi és minőségi mutatóinak teljesítéséhez szükségük van, s ne költekezzenek feleslegesen. Mint már említettem, az idei tervek igen feszítettek. Végrehajtásukhoz a munkások és vezetők részéről egyaránt fegyelmezett munkára, ötletekre, találékonyságra, az újítómozgalom és a munkaverseny fellendítésére van szükség. Az MSZMP Központi Bizottságának tavaly decemberi és a megyei pártbizottság ez év januári határozatai, valamint az országgyűlésen elhangzott beszámolók irányt mutatnak mindenki számára. Ha ezek szellemében dolgozunk, megvalósul a cél, maradéktalanul végrehajtjuk a második ötéves tervet, stabilizáljuk az elért életszínvonalat, s jól megalapozzuk a harmadik ötéves tervet, 9 i
