Petőfi Népe, 1965. március (20. évfolyam, 51-76. szám)

1965-03-07 / 56. szám

*. oldal 1965. március 7, vasárnap A szovjet és moszkvai nyilatkozat erőfeljes figyelmeztetés volt Keserű kóstoló Bonn-nak A lipcsei vásár bizonyít EGY HÉT A KÜLPOLITIKÁBAN MIND konkretebb for­mát ölt az a veszély, amely az amerikaiak délkelet-ázsiai agresszió­ja következtében fenyegeti a világot. Az Egye­sült Államok fokozódó agressziójában már vi- gosan felismerhető a háború kiterjesztésének szándéka. Veszélyes törekvés, mely béláthatatlan bonyodalmakat teremthet. Amellett fel kell is­mernünk az amerikaiak háborús politikájában azt a tendenciát is, hogy nem csupán a szocia­lista Vietnami Demokratikus Köztársaságra pró­bálják kiterjeszteni a fenyegetést, hanem a sem­leges Laoszra is. S ebben a hangsúly a „semle­gesen'’ van. Ügy látszik, az Egyesült Államok kormánya vissza akar térni ahhoz a hideghábo­rús irányzathoz, amelyben — Dulles egykori amerikai külügyminiszter megfogalmazása sze­rint — a semlegesség bűnnek számított. A szocialista országok részéről az elmúlt na­pokban két erélyes figyelmeztetés hangzott el a washingtoni kormány címére. Az egyik a kom­munista és munkáspártok konzultatív összejöve­telének egyöntetű állásfoglalása, s rámutat mindazokra a veszélytényezőkre, amelyek az Egyesült Államok vietnami politikájában hat­nak, s amelyek közül a legsúlyosabb az, hogy az amerikai imperializmus — leleplezve soroza­tos vereségeit az indokínai térségben —, a nyílt agresszió útjára lépett a Vietnami Demokratikus Köztársaság ellen. A nyilatkozat figyelmeztet ár­ra is: A szocialista Vietnam területeinek bom­bázása új helyzetet teremt Délkelet-Ázsiában. Új helyzetet, amely az egész nemzetközi politikában súlyos bonyodalmakat okozhat. A másik, szocia­lista részről elhangzott nyilatkozat, ugyancsak megbélyegzi az Egyesült Államok délkelet-ázsiai agresszióját, a szovjet kormány állásfoglalása, amelyről Gromiko szovjet külügyminiszter tájé­koztatta az Egyesült Államok moszkvai nagykö­vetét. A szovjet nyilatkozatnak két fontos rész­lete van. Az egyik az, amely megállapítja, hogy az Egyesült Államok délkelet-ázsiai agresszív magatartása összeegyeztethetetlen a Szovjetunió­hoz fűződő kapcsolatok megjavítására tett kije­lentésekkel, sőt világosan látni kell, hogy az ilyen cselekmények alássák a Szovjetunió és az Egyesült Államok kapcsolatait, és a békés együttélés elvét. A szovjet nyilatkozat másik jelentős mozzanata, amire egyébként a nyugati sajtó is felhívja a figyelmet, megismételi a Viet­nami Demokratikus Köztársaságnak szóló garan­ciákat, s figyelmezteti az amerikai kormányt, hogy ezek a garanciák változatlanul és teljes mértékben továbbra is érvényben vannak. ULBRICHT visszaérkezett a Német Demokra­tikus Köztársaságba egyiptomi látogatásáról, amelyet gazdasági és politikai szempontból egy­aránt az egész világsajtó nagy sikernek könyvéi el. A nyugati sajtó néhány vezető lapja elismeri: Ezek után olyan rés támadt az úgynevezett Hali­nál stein-doktrinán, amely­re Nyugat-Németország külpolitikája felépül, hogy legokosabb lenne mi­előbb szabadulni tőle. Ezzel valószínűleg a nyugatnémet politika irányítói is tisztában van­nak, de nem könnyű dolog határozott és ener­gikus módon levonni a konzekvenciákat egy ilyen mértékű kudarcból. Egyelőre az Ulbricht- iátogatás következményeivel birkózik az egész bonni politika és Erhard kancellár igyekszik megvédeni a Hallstein-elvet Schröder külügymi­niszterrel szemben, aki ugyan nem akarja fel­számolni a Hallstein-elven alapuló külpolitikát, de igyekszik ráirányítani a figyelmet azokra a veszélyekre, amelyek ebből a politikából követ­keznek, s amelyekből éppen most kapott igen keserű kóstolót a bonni kormány. Schröder jó­zanabb irányzatával szemben van egy rendkívül hangos és befolyásos csoport Bonnban, amely­nek a tagjai erélyes rendszabályokat követelnek az Egyesült Arab Köztársaság ellen. Egyesek a diplomáciai kapcsolatok megszakítását is köve­telik. Komplikálja a helyzetet, hogy ebben a csoportban az Erhardhoz legközelebb álló poli­tikusok tömörülnek, és maga a kancellár hajlik ebbe az irányba. Valójában Bonnban is tudomá­sul kell venni, hogy azokkal a módszerekkel — a politikai nyomás és a gazdasági fenyegetés módszereivel —, amelyekkel a Német Szövetségi Köztársaság kormánya igyekszik rákényszeríteni teljes abszurd elképzeléseit a különböző kormá­nyokra, nem lehet sikert elérni. Különösen nem lehet sikert elérni azoknál a kormányoknál, amelyek súlyt helyeznek függetlenségükre. Az Egyesült Arab Köztársaságok kormánya feltétle­nül ezek közé tartozik, ezt Nasszer már eddig is bebizonyította, s újabban ismét kijelentette az egyik legtekintélyesebb nyugatnémet lap munkatársa előtt: Semmi körülmények között sem enged Bonn nyomásának, és ha Nyugat-Né­metország retorzióhoz folyamodna, s a gazdasági szerződést nem tartja be, Kairó nem fog haboz­ni, hogy megtegye a kellő ellenlépéseket. MIKÖZBEN a nyugatnémet közvéleményt a bonni kormány igyekszik izgalomban tartani egy teljesen irreális ügyben, a világ azt látja, hogy a másik német állam, a Német Demokratikus Köztársaság tovább halad a fejlődés útján. A lipcsei vásár megint bebizonyította a világnak, hogy a Német Demokratikus Köztársaság ipara milyen kiemelkedő helyet foglal el, és nagy le­hetőségeket biztosít a kelet—nyugati kereskede­lem továbbfejlesztéséhez. A lipcsei vásár jelen­tőségét méltatta Koszigin szovjet miniszterelnök is, aki kijelentette, hogy jelenleg Lipcse a világ legfontosabb kereskedelmi központja. — Ebből a nézőpontból vizsgálva a lipcsei nemzetközi vásár jelentőségét, meg lehet állapítani, hogy nem pusztán gazdasági fontossága van, hanem fedet­lenül jelentős az a politikai feladat is, amit be­tölt. Magyar-szovjet szakszervezeti közlemény MOSZKVA (MTI) Moszkvában Brutyó János, a SZOT főtitkára és Viktor Gri- sin, a Szovjet Szakszervezetek Központi Tanácsának elnöke kö­zös közleményt írt alá a ma­gyar szakszervezeti küldöttség baráti látogatásáról. A közlemény egyebek között rámutat, hogy a szovjet és ma­gyar szakszervezetek határo­zottan követelik a VDK elleni agresszió és a Dél-Vietnamban folyó embertelen háború meg­szüntetését. A magyar és a szovjet szak- szervezetek egyöntetűen úgy vélik, hogy napjainkban külö­nösen szükséges a nemzetközi szakszervezeti mozgalom sorai­nak összefogása, az akcióegység megszilárdítása. A közleményben a magyar küldöttség kifejezésre juttatta a magyar dolgozók őszinte há­láját a szovjet nép sokoldalú testvéri támogatásáért, s a két fél megelégedéssel állapította meg, hogy szüntelenül bővülnek és erősödnek a két ország szak- szervezeteinek testvéri kapcso­latai. Barátságukat és testvéri együttműködésüket a jövőben is sokoldalúan fejlesztik és erő­sítik. Magyar pártmunkásfűiidöttség utazott a Szovjetunióba A Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának meghívására Pullai Árpádnak, a Magyar Szocialista Munkás­párt Központi Bizottsága tagjának, a KB osztályvezetőjének vezetésével szombaton magyar pártmunkásküldöttség utazott Moszkvába. A küldöttséget a Ferihegyi repülőtéren Lakatos Dezső, a Központi Bizottság póttagja, a KB osztályvezetője búcsúztatta. Jelen volt G. A. Gyenyiszov, a Szovjetunió magyarországi rend­kívüli és meghatalmazott nagykövete. (MTI) Elhalasztották az Egyesült Államok Kommunista Pártja elleni tárgyalást NEW YORK (TASZSZ) Március 16-án állt volna bí­róság elé az Egyesült Államok Kommunista Pártja annak a három évvel ezelőtt emelt vád­nak az alapján, hogy 1961-ben nem regisztráltatta magát az i gazságü gy-mini sztériu mnál. A második vád az, hogy a párt, mint külföldi ügynökség, a februári McCarran törvény alapján nem regisztráltatta ma­gát. A vád képviselői felkérték a szövetségi bírót a két vádpont összevonására. E lépés taktikai okai nyilvánvalóak. A vád kép­viselői tudják, hogy az első vád tarthatatlan. A vád képvi­selői most abban reményked­nek, hogy a két vádpont egye­sítésével előnyösebb helyzetbe kerülnek. A szövetségi bíró a védők tiltakozása ellenére ele­get tett a vád képviselői kéré­sének. Ezenkívül, ugyancsak a védőügyvédek tiltakozása elle­nére, az október 11-ével kezdő­dő hetet jelölték ki a tárgyalás lefolytatására, s ezzel megszeg­ték a párt alkotmányos jo­gát a gyors tárgyalásra. Fulbright javaslatai a kelet-nyugati feszültség enyhítésére WASHINGTON (MTI) J. W. Fulbright demokrata­párti szenátor, a szenátus kül­Dél-vietnami helyzetkép Cenzúrát léptettek életbe Amerikában SAIGON (MTI) Thich Tam Chau, a saigoni buddhista intézet igazgatója, le­velet intézett Phan Huy Quat dél-vietnami miniszterelnökhöz. A levél a buddhisták követelé­seit tartalmazza. Követelik a buddhisták a kormányellenes tüntetések miatt bezárt budd­hista magániskolák újbóli meg­nyitását, valamint annak a bel­ügyminiszteri rendeletnek a megszüntetését, amely szerint a buddhista állami alkalmazot­tak nem tömörülhetnek külön szövetségbe. Ugyancsak köve­telik a rendőri nyomozás meg­szüntetését a partizánokkal va­ló összejátszás miatt vád alá helyezett 71 buddhista vezető ügyében. A harctéri jelentések szerint két napja heves csaták dúlnak a Da Nang-i amerikai légitá­maszpont közelében. A támadó szabadságharcosokat Da Nang- tól mintegy 40 kilométernyire az amerikai légierő egyre foko­zódó ütemű bevetésével próbál­ják feltartóztatni. Az észak­vietnami határtól mintegy 70 ilométernyire levő Da Nang z Egyesült Államok egyik leg- ■ntosabb dél-vietnami támasz­ontja. Quang Tri város közelében a szombatra virradó éjszaka a szabadságharcosok — meg nem erősített jelentések szerint — elfogták Ho Dac Hanh dél­vietnami alezredest, a hadsereg első ezredének parancsnokát. Ha az eltűnt katonatiszt nem kerül elő — jegyzi meg az AP — ő lesz az egyik legmagasabb rangú tiszt, aki valaha is a partízánalakulatok kezébe ke­rült. NEW YORK Khanh tábornok pénteken folytatta az ENSZ vezetői tiszt­viselőinél tett „udvariassági” látogatásait. Ez alkalommal Alex Quaison-Sackey-t, a köz­gyűlés elnökét és Arsene As­souan Ushert, a Biztonsági Ta­nács elnökét kereste fel. Nyu­gati hírügynökségi jelentések szerint mindkét ENSZ-tisztvise- lővel „általános” eszmecserét folytatott a dél-vietnami prob­lémáról, A Washington Star című új­ság felhívja a figyelmet arra, hogy az Amerika Hangja el­nevezésű rádióállomás dél-viet­nami híreit a legsúlyosabb cen­zúrának vetetté'.: alá. Tilos min­den olyan újságcikk vagy n. sí- nyilatkozás közlése, amely a konfliktusnak tárgyalások ján történő rendezése rr t száll síkra, vagy bírálja az Egyesült Államok délkelet­ázsiai politikáját. „Wilson komoly bajban99 LONDON. (MTI) Jól tájékozott londoni forrá­sok szerint Wilson miniszterel­nök a szűkebb kabinet rendkí­vüli ülésén tanácskozott legkö­zelebbi kollegáival a vietnami háborúval kapcsolatban fenye­gető pártom belüli lázadás ve­szélyéről. — Mint jelentettük, Frank Allaun, a gyarmatügyi minisztérium parlamenti állam­titkára pénteken benyújtotta le­mondását, mielőtt aláírásával csatlakozott volna 50 képviselő- társának határozati javaslatá­hoz, amely Nagy-Britannia el­határolódását követeli az Egye­sült Államok agresszív vietnami politikájától. A munkáspárti balszárny fellépésének nagy nyomatékot adott, hogy a szál­lítóipari munkások és a vasuta­sok szakszervezete kétmillió munkás nevében határozatilag támogatásáról biztosította az ön­álló angol békekezdeményezést követelő képviselőket. Londonban nagy jelentőséget tulajdonítanak Frank Allaun lemondásának. A Guardian szombati vezér­cikkében legmelegebb támoga­tásáról biztosítja Frank Allaunt, aki kormánytisztségéről való le­mondásával demonstrálta, hogy „az amerikaiak Észak-Vietnam ellen intézett bombát a adása éppen olyan mélységes felhábo­rodással tölti el, mint amit a Moszkvában tüntető diákok éreznek”. Frank Allaun gesztu­sából Wilsonnak le kell vonnia a tanulságot: Nem állhat sokáig ellen a nyomásnak, amely kö­veteli, hogy nyíltan fejezze ki kételyeit az Egyesült Államok vietnami politikáját illetően. Allaun lemondása arra mutat, hogy a kormány parlamenti vi­tavezetői már nem tudják tar­tani a frontot, és ha a gátszaka­dás bekövetkezik, az súlyos kö­vetkezményekkel járhat a pa­rányi többséggel rendelkező Wilson helyzetére, sőt Johnson elnökre is, aki eddig Nagy-Bri- tannia nyilvános támogatását élvezte. Az amerikai elnöknek most már igazán meg kellene értenie, hogy Wilson komoly bajban van, méghozzá az ame­rikai politika következménye­ként. * NYUGAT-BERLIN (AP, Reu­ter, UPI) Harold Wilson angol minisz­terelnök és Stewart külügymi­niszter szombaton a kora dél­utáni órákban Nyugat-Berlinbe érkezett. Vasárnap mindketten a nyugatnémet fővárosba, Bonnba utaznak, ahol Wilson megkezdi a tervek szerint ked­dig tartó hivatalos tárgyalásait Erhard kancellárral. Stewart külügyminiszter már hétfőn elutazik Bonnból. Ked­den és szerdán Rómában részt vesz a Nyugat-európai Unió miniszteri tanácsának ülésén. ügyi bizottságának elnöke elő­adást készített elő az egyik amerikai egyetem számára. A beszéd elmondására nem került sor, de annak szövegét pénte­ken este Washingtonban közzé­tették. Fulbright annak a vélemé­nyének ad hangot, hogy a nem­zetközi feszültséget nemcsak diplomáciai megállapodások­kal, hanem egyéb úton is eny­híteni lehet. így például indítványozza, hogy „tegyék sokoldalúvá” az egymástól különálló amerikai és szovjet külföldi segélyprog­ramokat, s a fejletlen országok­nak nyújtott segély amerikai és szovjet részről — szavai sze­rint — „a versengés eszköze he­lyett a megbékélés eszköze le­gyen”. Felveti azt az ötletet: Az Egyesült Államok javasolja a Szovjetuniónak, hogy egy nemzetközi hivatal ellenőrzése alatt dolgozzanak ki együttmű­ködést egy bizonyos fejlesztési terv megvalósítása céljából, va­lamely el nem kötelezett or­szág, így például India javára. Fulbright elképzelése szerint az Egyesült Államok javasol­hatná a Szovjetuniónak, csatla­kozzék a közép-amerikai óceár,- közi csatorna megépítéséhez é; üzemeltetéséhez is. Fulbright síkraszáll a „nem­stratégiai” javak szovjet—ami rikai kereskedelmének fokozása mellett. Fulbright itt helyeslőén beszél egyes kelet-európai szo­cialista országok és nyugat-eu­rópai kapitalista államok ke­reskedelmének újonnan meg­nyitott csatornáiról.

Next

/
Oldalképek
Tartalom