Petőfi Népe, 1965. március (20. évfolyam, 51-76. szám)
1965-03-02 / 51. szám
5. oldal 1965. március 2, kedd Olvasó ország 755 millió forintért vásároltunk könyvel 1964-ben Hamarosan befejeződik az a statisztikai feldolgozó munka, amelynek eredményeként közreadják az 1964. évi magyar könyvkiadás részletes áttekintését. A már eddig elkészült fejezetek is figyelemre méltó adatokat közölnek. Tavaly összesen 4164 művet jelentettek meg kiadóink — 55-tel többet, mint az előző évben. Az összpéldányszám 44 millió 730 ezer volt, valamivel elmarad az 1963. évi 44 millió 822 ezertől. A tudományos művek száma 9,6 százalékkal, pélA kiskunfélegyházi levéltár dolgozói a levéltár régi iratai között Kossuth Ferenc eredeti levelére bukkantak, melyet Kossuth Lajos halálával kapcsolatosan írt Félegyháza város közönségének 1894. június 18-án Ná- polyból. A levélnek minden XXV. Jászné. a hivalkodóan elegáns orvosfeleség átszellemülten tekintett a vetített képre és magyarázott: — Ez Capri. Álomvilág. Életemben nem láttam még olyan szépet, mint a Kék Barlang. Csak akkor borzadtam el, amikor Tibor elmesé.lte annak a beteges császárnak a szörnyűségeit. Hogy is hívták azt a császárt?. .. Valami Libérius, ha jól emlékszem... — Tibérius — javította ki valaki udvariasan a hallgatóságból. A kisebb-nagyobb tárgyi tévedések ellenére kellő tisztelettel figyelte a meghívott társaság a rögtönzött előadást. Zsupán nem tanúsított semmi érdeklődést. meghúzódott felesége mellett, és gondolataiba mélyed! Komorságot árasztott maga körül. Dr. Jász Tibor annál inkább elemében volt. A szót is, a diavetítőgép kezelését is átvet- tefeleségétől. — Most én jövök. Ókor helyett lássunk valami modernet. — Gyorsan pergette a képeket, dányszámuk pedig 20,8 százalékkal nőtt az előző évhez képest. Az ismeretterjesztő kiadványoknál 13 százalékos a növekedés, a szépirodalmi alkotások példányszáma 5,6 százalékkal volt magasabb. Két százalékkal több tankönyv jelent meg, ezeknél a példányszám- növekedés 5,3 százalékos. Az elmúlt esztendőben 755 millió forintért vásárolt könyvet az ország lakossága — 1963- ban 722 millió forint volt a forgalom. (MTI) egyes szava — mellyel a város szerető részvétét megköszöni — annyira megható, hogy Kossuth Lajos Félegyháza díszpolgára — emlékének is áldozva méltónak tartom a levelet a nagy nyilvánosságnak bemutatni. s amikor a tengerparti sorozathoz ért. szép olasz lányok nevettek a társaságra. Na, mit szóltok? Ahány mosoly, annyi Poppea. Szamártej helyett a tengerben fürdenek, a dollárt viszont nagyon szeretik. Mivel nekem dollárom nem volt, be kellett érnem a mosolyukkal. Kissé esetlen derű támadt a kaján megjegyzésre. Zsupán, mint akit nem áldott meg a osrs humorérzékkel, továbbra is rosszkedvű maradt. Felállt, kiment a tágas balkonra. Hátat fordított a szobának, kihallatszott hozzá a házigazda útibeszámolója: — Ez a kacér hölgy például határozottan veszélybe sodorta az erkölcseimet. Könnyen megjárhattam volna. Ha nincsen velem a feleségem, most úgy nézhetnétek rám, mint a bur- zsoá romlottság vértanújára. Mert ahhoz, ugyebár, hogy el- kárhozzam. talán elég lett volna a hetven dollár. Zsupán a tájat nézte, amely egyszerű domborzatával csendesen húzódott meg a koraesti homály alatt. Dr. Jász váratlanul mellette termett, házigazdái szeretettel ölelte át. Kultúra és pacalpörkölt A kultúra fogalomkörébe sok minden beletartozik, hiszen az életünket átszövő ezer meg ezer fonalat mind, vagy csaknem mind vissza lehet vezetni odáig. A legjelentéktelenebb fizikai cselekedet is adódhat a kultúrából, vagy annak ellentétéből. Talán még a pacalpörkölt is? Nem szabad nevetni, a téma komoly. Arról van ugyanis szó, hogy üzemeink kulturális keret címén igen jelentős összeget kapnak évente az államtól. Ennek az a rendeltetése, hogy az üzemekben az ebből a pénzből vásárolt olajjal világítsák a kultúra mécsesét. Minél több az olaj, annál fényesebb a láng. Na már most, önként kínál- tatik a kérdés: üzemeink hogyan sáfárkodnak ezzel a kulturális pénzzel? Egyik jól, a másik rosszul. Sokat beszéltünk már erről a témáról, különösen a termelőszövetkezetekkel kapcsolatban. Ott ugyanis — elég helytelen ez! — összekeverik a szociális alapot a kulturális alappal. És ennek megfelelően több jut a szociálisra, mint a kulturálisra. Ám nem kizárólag a tsz-ek- ben van ez így. Mint a kiskunfélegyházi városi művelődési osztályon hallottam, az ottani Vegyipari Gépgyárban is eléje helyezik a pacalpörköltet a kulturális rendezvénynek. A gyárnak gyönyörű ebédlője van, ami egyben színházterem is. 1400 dolgozója van az üzemnek. Kétszázezer forint körül van a kulturális alapja. Az üzemben azonban — mint azt nekünk Bodor Miklós népművelési előadó elmondotta — a pacalpörköltön túl alig van valami művelődési rendezvény. Pedig-pedig: ez a szép ebédlő- színházterem elbírná és a kulturális alap is megengedné. Sőt: követelné ezt. Nekünk nincs kifogásunk a minőségi pacalpörkölt-vacsorák ellen. A jó pacalpörkölt nem rossz eledel. De az a javaslatunk: előzze meg egy kiadós kultúrműsor minél gyakrabban. Aztán jöhet a pacalpörkölt — kivilágos kivirradatig! Balogh József — Már megint ámodozol, édes öregem? — Nem szokásom. — Hozok valami innivalót. — Köszönöm, ne fáradj. Dr. Jásznak nem tetszett Zsupán zárkózott viselkedése, de mint afféle jólnevelt úriember, szeretett volna a vendég kedvében járni. — Végtelenül örülök, hogy itt vagytok, öregem. Ne vedd hízelgésnek, de a barátságunkra igen büszke vagyok. Unod a vetítést? Annyi baj legyen. Gyere, kártyázunk egy nagyot. — Inkább haza megyek. — Az lehetetlen! Mivel sértettünk meg? — Semmivel a világon. — Zsupán hallgatott, töprengett, hogy szóba hozza-e, amitől olyan rossz volt a kedve. Végül rászánta magát — Mondd; próbáltál magyarázatot keresni, hogy miért hagytam meghalni? — Ha egy órával korábban érkezel, ma is él. Nem kerülhetett volna ennyi cukor a vérébe. A házigazdát határozottan idegesíteni kezdte vendége vádaskodása. Mégsem bocsátkozott vitába, célszerűbbnek vélte a könnyed nagyvonalúságot. — Ha soha nem mulasztanánk el azt a bizonyos órát, akkor soha senkit nem temetnének el idő előtt. Mindenki matuzsálemi kort érne meg a Földön. — Ekkora szabadelvűséget azért mégsem engedhetünk meg magunknak. — Ugyan ne bolondozz már — veregette meg Zsupán vállát Szeretek a III/a-ban tanítani. Fegyelmezettebb a többi osztálynál. Talán azért jobb az összhang, mert azonos szakmájú tanulók: mind szakácsok járnak ide. V. E. még ezek közül is kitűnik jó magatartásával, csendességével. Az első fél évben munkahelye, a Bács-Kiskun megyei Vendéglátó Vállalat szakmai gyakorlatra Budapestre küldte. Megállta helyét, nem ragadt rá semmi fölösleges, rossz értelemben vett „városiasság”, csak szakmailag fejlődött. Február 1. óta megint itt ül, régi helyén, az első padban. Óra végén egy papírlapot nyújt felém, és kér, adjam át az igazgatónőnek. Halk hangja szinte bocsánatkérő, de reménység is van benne. Meg az, hogy amit a papírra írt, sokszor, sok helyen és hasztalan elmondta eddig. Gyorsan beleolvasok a sorokba. engesztelőén a házigazda. — Álltam volna oda a lakodalomba arra ügyelni, hogy mennyi tortát eszik bizonyos Szabados Vali cukorbeteg hajadon? Zsupán óvatosan elhúzódott kollégájától, még zárkózottabb lett. — Végre megnyugodtam. Már attól kezdtem félni, hogy esetleg rossz a lelkiismereted. Lassan hátat fordított Jásznak, beballagott a szobába. A kolléga felesége lankadatlan buzgalommal vetített és magyarázott: — Ez itt a Vezúv. Álomvilág. Életemben nem láttam még ilyen szépet. — A képen a nápolyi öböl mediterrán kékje csillogott, fölötte a tűzhányóval, amelyből lenge füstoszlop szállt az ég felé. Zsupánnak tudomása volt róla, hogy egy jelentéktelen mozzanat is hozzátartozik a diaképek történetéhez. Amikor hírt hoztak dr. Jásznak Vali rosz- szullététről, a kollégának döntenie kellett: va^y a képekért megy először a városba, vagy a beteghez siet. A színes negatívok javára döntött, a betegről közben meg is feledkezett, újabb sürgetésre indult hozzá, de már késő volt. A fiatal orvos, mint kívülálló, elnézte a kellemesen szórakozó, ártatlan társaságot, amelynek fogalma sem volt az elhanyagolható véletlenekről. Neki viszont — legalább most úgy érezte — már-már végzetessé váltak ezek a látszólag elhanyagolható véletlenek. (Folytatása következik.) Rövid, tömör, tragikus mondatok: „Mi tanyán lakunk. Öcsém és én házasságon kívül születtünk. Apám engem n'evére vett, de nem törődik velünk. Anyám tavaly meghalt. Tsz- ben dolgozott. Az SZTK-tólnem kapunk semmit. A gyámügyhöz küldtek. Onnan ismét az SZTK- ba. öcsém 10 éves. Anyám halála után keresztanyám odaköltözött. Hárman élünk az én keresetemből.” Mennyit keresel havonta? — Négyszáz forintot. Hiszen ez egy embernek sem elég! — És bent kell laknom a városban a tanulás, meg a munkahelyem miatt. Albérleti szobában. .. — Keresztanyád nem dolgozik? — Nem tud, nyomorék, beteges. Azért van ott, hogy az öcsém ne legyen egyedül. — Az SZTK-ban mit mondtak? — Anyám 1959-től volt termelőszövetkezeti tag. Nincs 10 éves folyamatos munkaviszonya. Igen. Ez törvény. De valamit tenni kell! Egy tanulótársa hirtelen közbeszól: „Már 3 hónapra előre elköltötte a fizetését. A héten 200 forintért cipőt vett az öccsének.” E. Lehajtaja a fejét: „Kellett. ..” Majd bizakodva hozzáteszi: „Három hónap múlva pedig szakmunkásvizsgát teszek. Többet fogok keresni. Visszaadok minden pénzt, amit kölcsönkértem. ..” Három hónap. És addig? Ki segít V. E-n? És hogyan? Gimes Márta A 80 éves Vadász Elemér ünneplése A magyar tudományos élet képviselői hétfőn délelőtt az Eövös Lorénd Tudományegyetem, aulájában ünnepi ülésen üdvözölték Vadász Elemér kétszeres Kossuth-díjas akadémikus egyetemi tanárt 80. életévének betöltése alkalmából. Az ünnepi ülésen, amelyet a Magyar Tudományos Akadémia, az Eötvös Loránd Tudományegyetem, a Központi Földtani Hivatal és a Magyarhoni Földtani Társulat rendezett, megjelent Kiss Károly, az Elnöki Tanács titkára és Ligeti Lajos professzor, a Magyar Tudományos Akadémia alelnöke is. Beszélnek az elsárgult papírok Kossuth Ferenc levele „Kiskun-Félegyháza tisztelt Közönségének. Elkésve bár, de annál melegebben köszönöm azon résztvétet melylyel e város Közönsége, minket megtisztelni kegyes volt. Késedelmemet, a nagy csapásból eredő körülmények okozták. Ezen csapás lesújtott, mert a nagy halott nekünk mindenünk volt, én úgy is mint fiú, úgy is mint Magyar, édes Atyámat vesztettem: a polgárosodott világ pedig, a szabadság eltűnt Apostolát gyászolja. Dicsősége volt Ö hazájának: a jelen század ragyog nevétől, melynek fényét mindig hazájára irányítá. Egész élete, a honfi szolgálatok, a honfi érdemek, óriási halmaza volt: halála pedig, honfi érzelmekben, és nagy eszménye iránt lelkesedésben, egyesíté az egész hazát. Ö ébreszté fel a nemzetet. Ű tette élet erőssé, a nép millióit befogadva az alkotmány sánczaiba. Ö adott öntudatot a nemzetnek, ő vezette önvédelmét, ő mutatta meg, hogy a Magyar, tud is, akar is, szabad és önálló lenni. Ő tartotta fel az elnyomatás korszakában a nemzet lét jogát, és ő emelte fel A Magyar kérdést az Európai kérdések színvonalára. Ö fenyegette az elnyomókat, mindig és mindenütt, míg végre belé rettentek az okulásba: és midőn a kényuralom okult, s a nemzet biztosítható jelenét, ő őrködött a távolból, ő intett, ő buzdított, ő remélt, ő bízott, ő képviselt egy nagy jövőt — mind addig míg meg nem halt — hontalanul! Ez volt az ő élet története, ezt tanultam a külföldön a külföldtől, én kedves halottunknak hű fia: v és ezt fogja róla feljegyezni egykor, a Magyar történelem! Mély tisztelettel: Kossuth Ferencz.” Szabó Sándor levéltáros — Kisregény — Á húsz év alatt épült Több mint négyszáz ülőhelyes nézőtere van a lajosmizsei Dózsa mozinak. A csúf, elavult, régi mozi helyett épült 1960-ban. Három és fél millió forintba került ez a modern, központi fűté- ses épület, amely bármelyik városnak is díszére válna. Most szerda kivételével mindennap láthatnak mozit a lajosmizseiek, vasárnap pedig délelőtt és délután is. Három végevárhatatlan hónap
