Petőfi Népe, 1965. március (20. évfolyam, 51-76. szám)
1965-03-06 / 55. szám
II termelőszövetkezetek vagyonbiztosításáról, a jég- és állatkárokról, az önsegélyző csoportod l a CASCO-ról és a takarékszövetkezetekről nyilatkozik Tar Jenő, az Állami Biztosító megyei igazgatója Az elmúlt esztendő sajnos, eléggé bővelkedett jégverésben, villámcsapásokban és bizony sűrűn hallottunk közlekedési balesetekről is. Biztosítói szaknyelven összefoglalva a fentieket, sok volt a „káresemény”. A felsorolás természetesen nem teljes, hiszen az Állami BiztoI sító tevékenysége az életnek, a munkának szinte valamennyi ágával kapcsolatban van. Tar Jenő elvtársat, az Állami Biztosító megyei igazgatóját azért kerestük fel, hogy tájékoztassa lapunk olvasóit a biztosító munkájának legfontosabb területeiről, a megyei igazgatóság tavalyi munkájáról. I PN: — Mindenekelőtt a termelőszövetkezetek biztosításáról szeretnénk hallani néhány szót és arról, hogy milyen károk fordultak elő leginkább az elmúlt évben ezen a területen. TAR JENŐ: — Megyénk termelőszövetkezeteinek döntő többsége felismerte a biztosításban rejlő előnyöket, s eddig az 1965-ös évre 95 százalékuk már meg is kötötte az általános vagyonbiztosítást. Ez több mint az elmúlt esztendőben, de sajnos, még mindig akad néhány közös gazdaság, amely vonakodik a biztosítástól. Pedig hogy menynyire fontos, azt a számok nagyon jól'bizonyítják. Tavaly 49,1 millió forintot fizettünk ki a kárt szenvedett termelőszövetkezeteknek, s közöttük olyan is van, amit a legjobb gazdálkodással sem lehetett volna elkerülni. A tisza- kécskei Szabadság Tsz-nek például villámcsapásból eredő kára megtérítéseként 310 ezer forintot számláztunk. Legnagyobb mértékben az elmúlt évben is a jég- és állatkár jelentkezett. A fentebb említett 49,1 millióból például 36,1 millió volt a jégkár, 11,9 millió pedig az állatkár,, míg a fennmaradó 1,1 millió forintot a tűz és egyéb károkért fizettük ki. Nagyon meggondolatlanul cselekednek tehát azok a tsz-ek, amelyek semmiféle biztosítást nem kötnek, hiszen jégverés, tűz, állatelhullás bárhol előfordulhat, s ha ez nagymértékű, jelentősen visszaveti a gazdálkodást. I PN: — Először a terme- lőszövetkeztekben alakultak meg az önsegélyező csoportok, de úgy tudjuk, hogy azóta már az üzemi munkások és a hivatali dolgozók körében is létrejöttek. TAR JENŐ: — Az önsegélyező csoport valóban hamar népszerűvé vált. A tsz-tagok közül már számtalan ember volt ennek keretében üdülni, kirándulni, és sokan kaptak temetkezési, vagy baleseti segélyt. Éppen azért, mert népszerű, egyre többen élnek ennek a biztosítási formának az előnyeivel. A megye termelőszövetkezeteiben jelenleg 17 ezer 800 tagja van a csoportnak. Az alkalmazottak közül 7 ezren, az üzemi munkások közül pedig 5 ezer 800-an kötöttek ilyen formában élet- és balesetbiztosítást. Országos viszonylatban egy esztendő alatt, vagyis tavaly 360 ezer fővel szaporodott az önsegélyező csoportok létszáma. Megyénkben 1964-ben 6607 dolgozó lépett be a csoportok valamelyikébe, de ez a szám tovább emelkedik, hiszen ez év első hónapjában is újabb 489 ember lett tagja a csoportoknak. Bács-Kiskun megyében jelenleg 18 ilyen csoport működik és az Állami Biztosító megyei igazgatósága egy év alatt összesen 828 ezer fcí- rintot fizetett ki a tagoknak különböző juttatások, segélyek címén. Ebben 357 ezer forinttal szerepel például a tsz-tagok üdültetése, társasutazások stb. PN: — Egyre jobban szaporodnak a gépjárművek megyénkben, s ez bizonyára megnöveli a biztosító munkáját is. — Hallhatnánk néhány szót az igazgatóság ilyen Irányú feladatairól? TAR JENŐ: — A gépjárművek biztosítására két forma van. Az egyik a kötelező, a másik pedig az úgynevezett casco, ami önkéntes. Az első alapján a biztosító a másoknak okozott személyi, vagy vagyoni kárt téríti meg, míg az utóbbinál a tulajdonos kára is megtérül. Országosan az elmúlt évben 36 millió forintot fizettünk ki a gépjárművekben esett károkért. Érdekes megjegyezni, hogy ez az összeg 600 vadonatúj Wartburg árának felel meg. Megyénkre ebből több mint másfél millió forint esik. Ügy gondolom, nem árt, ha a CASCO-ról még néhány érdekes országos számot elmondok. Az ilyen biztosítás díja például az egész világon nálunk a legalacsonyabb, mégis mindössze 15 ezer autós kötötte meg. A statisztika szerint minden második CAS- CO-biztosítással rendelkezőnek fizettünk ki kártérítést. Az elmondottakhoz még hozzáteszem, hogy a népi demokratikus államok mindegyikével van CASCO segélynyújtási szerződésünk. Ez azrt; jelenti, _ hogy ha valamelyik baráti országban olyan súlyosan sérül meg a CASCO-val rendelkező autós kocsija, hogy mozgásképtelenné válik, az ottani biztosító helyreállíttatja, vagy a sérült kocsit hazaszállíttat j a. PN: — Űj vonás a biztosító munkájában —, hogy a takarékszövetkezetek is bekapcsolódnak különböző feladatok megoldásába. Mit tudna mondani erről? TAR JENŐ: — Január elsejétől kezdve valóban új a munkánkban, hogy az úgynevezett falusi bankok is részt vállalnak bizonyos feladatok elvégzéséből, így például olyan helyeken, ahol nincs kirendeltségünk, a takarékszövetkezeteknél lehet a biztosítási díjakat befizetni, és a kifizetés is itt történik. Ez nemcsak nekünk jelent köny- • yebbséget, hanem az ügyfelek- k is. Kétségtelen, hogy a ta- vékszövetkezeteknek még új z a terület, de az eddigi ta- asztalat azt bizonyítja, hogy hamar megismerkednek vele, s reméljük, rövidesen még több foglalkozik majd a felmerülő biztosítási igények kielégítésével, a kárbejelentések felvételével. PN: — Évenként általában hány, és milyen jellegű panasz érkezik a megyei igazgatósághoz a biztosító munkájával kapcsolatban? TAR JENŐ: — Örömmel mondhatom, hogy éves átlagban viszonylag kevés panasz érkezik hozzánk, s ezeknek is döntő többsége alaptalan. Tavaly például 87 ilyen panaszos bejelentést kaptunk, de a kivizsgálások után azt állapítottuk meg, hogy mindössze 30 volt jogos. Sok CASCO-s például nincs tisztában azzal, hogy mi a jármű műszaki hibáiért nem űzetünk, azokért nem szavatalunk, csak a külső okok miatt történt károsodás kockázatát vállaljuk. Megszűnne ez a tájékozatlanság, ha a kötvényen levő tudnivalókat elolvasnák. Az ilyen kérelmeket elutasítjuk, s ekkor jön a panasz, ami természetesen alaptalan. Vannak azonban más jellegű panaszok is. Előfordult, hogy valaki azért jött be, mert a hordóján elpattant az abroncs, kifolyt a bor, s azt akarta, hogy mi térítsük meg a kárt. De volt már olyan is, aki a rosszul szigetelt lakás felázása miatt keletkezett kárát kívánta velünk megtéríttetni. Sajnos, be kell ismerni, hogy az ilyen esetekben egy kicsit mi is hibásak vagyunk, mert amikor valaki valamilyen biztosítást köt, úgy látszik nem világosítjuk fel eléggé jogairól, a lehetőségekről. A jövőben ezen is változtatni kell, mert ezáltal is javul a munkánk, nő az Állami Biztosító tekintélyé. G. S. Önfeledt iáték «ppp — Ejnye, ez a vacak traktor! Már megint kibicsaklott a kereke. .. De majd én megcsinálom! — játssza jóízűen a szerelősdit Tanos Karcsika a fajszi óvodában. Ki tudja, hátha egyszer igaziból is ez lesz a szakmája?... Mélybe húzó erő... BALESETI jegyzőkönyvek, orvosi vélemények,' rendőrségi jelentések tömege készül naponta, amelyek súlyos sérülésekről, bűncselekményekről adnak számot. Emberi sorsok, családi életek derékba töréséről, nélkülözésekről beszélnek ezek a papírok, amelyekben okként mindig egyetlen szó szerepel: ittasság! Az akaratgyenge embereket a túlzott alkoholfogyasztás, a holnappal való nemtörődés, a kötelesség elhanyagolása húzza le a mélybe, a bűn mocsarába. S hogy mi minden nem származik az italozásból, arra álljon itt néhány nagyon jellemző példa. Február 9-én az ÉM Fémmunkás Vastömegcikk- és Lakatosipari Vállalat vontatója Miklóstelep és Kecskemét között nekiment egy kerítésnek. A vontatóvezetőt eszméletlen állapotA íelsőszentiváni versenytársak A FELSŐSZENTIVÁNI tsz-ek- ben lezajlott a zárszámadás, s a gazdák figyelme ismét a tennivalókra, az idei tervekre összpontosul. Azért, a tavalyi eredmények feletti öröm sem került le a napirendről. Érthető, hiszen mindkét szövetkezet gazdálkodási eredményei évről évre fejlődésről tanúskodnak. A VÖRÖS OKTÓBER Tsz például az 1963. évi 9 828 000 forint értékű tiszta vagyonnal szemben 12 206 000 forint tiszta vagyonnal zárta a múlt esztendőt. Az átlagkereset meghaladta a 16 500 forintot, nem is szólva arról, hogy évközben hagyma-, cukorrépa- és kukoricatermesztési prémium címén 173 ezer forintot kaptak kézhez a gazdák. De beszédesek az adatok így is: a közös gazdaság tagjai közül több mint kilenc- venen jutottak 20 ezer forinton felüli jövedelemhez. S hogy mit ért el a versenytárs, a helyi Űj Élet Tsz? Mert meg kell hagyni, a két nagyjából azonos adottságú közös gazdaságunk között már-már igazi szocialista munkaverseny folyik. AZ ŰJ ÉLET zárszámadása ugyancsak méltó az áttekintésre. Az egy dolgozóra jutó évi kereset átlaga meghaladja a 15 500 forintot. Az egy tagra eső tiszta vagyon az 1963. évi 28 465 forintról a tavalyi gazdasági év végére 40 255 forintra gyarapodott. S a szövetkezet tisztá vagyona több mint ötmillió forinttal növekedett egy esztendő alatt. Mindkét tsz gazdálkodási eredményeit tükröző számok beszédesek, derekas munkáról tanúskodnak. S jó kiindulási alapul szolgálnak a soron következő gazdasági évben való előrehaladáshoz. V. F. PETŐFI NEPE A Magyar Szocialista Munkáspárt Bács-Klskun megyei Bizottsága \ és a megyei tanács lapja. Főszevkesztö: dr Weither Dániel. Kiadja a Bács megyei Lapkiadó Vállalat. Felelős kiadó: Mezei István Igazgató. Szerkesztőség: Kecíkemét, Városi Tanácsház Kasztoséin teielonkózpor.t 26-19. 25-16. Szerkesztő bizottság: .0-36. Kiadóhivatal: Kecskemét, Szabadság tér l/a. Telefon: 17-09. Terjeszt.! a Magyar Posta. Előfizethető: a helyi postahivataloknál és kézbesítőknél. Előfizetési d<: 1 hónapra 13 forint. BácS-Kiikun megyei Nyomda V Kecskemét — Telefon: ll-SS. Index.- 2S 065. ban találták meg járműve mellett. A szerencsétlenség okát vizsgálva kiderült: Orbán István 6 deci pálinkát fogyasztott, ezért vezette a kerítésnek a VB 37—26 rendszámú járművet. Ez a vezető bűnt követett el önmaga, családja és a többi, az úton közlekedő ember ellen, mert a baleset végzetesebb kimenetelű is lehetett volna, hasonlóan Hajdú László alább vázolt esetéhez. NEM SOKAT ivott Hajdú László — a kórházi orvos gyengén alkoholos befolyásoltságot állapított meg —, s úgy ült fel az EL 30—96 rendszámú motorkerékpárjára. Ez az apa nemcsak önmagát, hanem 12 éves gyermekét is közvetlen életveszélynek tette ki. A motorral elesett, s koponyaalapi töréssel került a kórházba. Mi ez, ha nem súlyos felelőtlenség. De menjünk tovább. Nemcsak a közlekedésben, hanem az élet szinte valamennyi vonatkozásában észlelhetjük az ittasság káros hatását. Konfár Sándor 40 éves, 5 gyermekes, apa, orgoványi lakos annyira rabja az italnak, hogy évek óta csak borért vállal alkalmi munkát. S ha mégis pénzzel fizetnek? Akkor addig iszik, amíg tart a forintokból, s éjszaka hazaérve, családját durván bántalmazza. A gyermekek eltartása feleségére, s nagyobbik lányára hárul, de az ő általuk keresett pénz csupán szűkösen fedezi a család szükségletét. Fiatal, szőke teremtés Sz. M.-né, de az ital béklyóiban vergődik. Nem törődik két gyermekével, otthonával, válogatás nélkül veti magát idegen férfiak karjaiba, ha italt kínálnak neki. Csavargott, sőt lopott is, hogy alkoholhoz juthasson. SOROLHATNÁNK a példákat emberekről, akik levetkőzték már mindazt, ami emberré tette őket, csakhogy átkos szenvedélyüknek élhessenek. A szervezetüket mérgező alkohol elvette akaratukat, kiölte belőlük az erkölcsi ítélőképességet. Mélybe húzta, bűnbe sodorta, a züllés útjára taszította őket: az ital! A megoldás? Nem könnyű! Nem elegendő a társadalom törvényeinek szigora, több kell ennél! A munkatársaknak, a környezetnek is hatni kell ezekre a sokszor, megtévedt, gyenge akaratú emberekre, hogy ne rántsa őket a mélybe az ital. Gémes Gábor t
