Petőfi Népe, 1965. március (20. évfolyam, 51-76. szám)

1965-03-05 / 54. szám

1965. március 5, péntek 8. oldal A törvény szellemében Munkaügyi viták a TEB előtt Józan gondolkodású, idős szakmunkástól hallottuk nemré- gieben: „Egyetértek a Munka Törvénykönyvében végrehajtott változtatásokkal. Éppen az ilyen- féle munkabolondja, vállalatához nőtt „mélósok” érdekét védi, mint én vagyok. Mégis aggódom egy kicsit. Vajon úgy tudjuk-e alkalmazni ezt a helyes tör­vényt, ahogy kell? Nem élnek-e vissza egyes vezetők például az­zal a lehetőséggel, hogy átszer­vezés vagy létszámfelesleg cí­mén elbocsáthatják a munkást?” Valaki más így fogalmazta meg ugyanezt: „Egyoldalúan a vállalat érdekét domborítja ki ez a paragrafus,” Jobbik eset, ha az említetthez hasonló aggály a dolgozó tájé­kozatlanságából fakad. Bár az elmúlt hónapokban bőven jutott idő arra, hogy termelési vagy szakszervezeti tanácskozás kere­tében alaposan megvitassák minden munkahelyen az új tör­0 vf gép A Kalocsavidéki Fűszerpapri­ka- és Konzervipari Vállalat du- napataji telepén most van a fő­szezon. Háromszázhúszan dol­goznak az üzemben, legnagyobb részt nők. A konzervrészlegben naponta 3 mázsa zakuszka-kon- zerv készül, a szárítóüzemben pedig a közelmúltban beállított ötszalagos bolgár szárítógépen 60—70 mázsa nyers, vagy 30—40 mázsa szikkadt paprikát szárí­tanak. Az új gép üzembe állítá­sával többszörösére emelkedett a szárítóüzem teljesítménye. Ké­pünkön: műszakkezdéskor Nyúl Jolán beindítja a gépet. vény szabta jogokat és köteles­ségeket. Ahol ez megtörtént, ott nyilván tudják a dolgozók, hogy változatlanul érvényben vannak a felmondást korlátozó, vagy tiltó rendelkezések is. Sajnos, arra is van példa, hogy egyes vezetők valóban egyoldalúan alkalmazzák a tör­vényt, nem járnak el elég kö­rültekintően az — egyébként szükségszerű — átszervezés, lét­számcsökkentés esetén. Elbocsátás nyugdíj élőit Bencze János éjjeliőr munka- viszonyát átszervezés címén szüntette meg a Dél Bács-Kis- kun megyei Vízmű Vállalat (Kis­kunhalas) január 26-án. A dol­gozó a vállalati Egyeztető Bi­zottsághoz fordult, az azonban a lehető legkényelmesebb megol­dást választotta, és szavazat­egyenlőséggel tovább „passzoltá az ügyet a Területi Egyeztető Bizottsághoz. Itt megállapították, hogy a vállalat valóban szükségszerű létszámcsökkentést hajtott vég­re. Az elbocsátás mégis tör­vényellenes, mert a 65 éves B. J. munkaviszonya 1955-től folya­matos, ez év decemberében már résznyugdíjra jogosult lesz. A változatlanul érvényben levő rendelkezés szerint: „... csak különlegesen indokolt esetben lehet megszüntetni az olyan dol­gozó munkaviszonyát, akinek... az öregségi nyugdíjra való jo­gosultságához legfeljebb öt éve hiányzik, és legalább ötéves fo­lyamatos munkaviszonya van.” A TEB visszahelyezte az idős éjjeliőrt, és kötelezte a vállala­tot, hogy az eljárás miatt ki­Egy év alatt öt és fé! millió forint értékű tisztavogyon-gyarap&ilás (Tudósítónktól.) Eredményes munkát végeztek a dunaszentbenedeki Üj Hajnal Tsz gazdái az elmúlt évben — derült ki a mérlegkészítéskor, így többek között az 540 hold búzavetés-területükön a terve­zett 9,4 mázsa átlagterméssel szemben közel 11 mázsás ter­mést takarítottak be holdanként. Jelentős a kukoricatermesztés­ben elért 18,3 mázsás termésát­laguk, amely 5 mázsával halad­ja meg a tervezettét. A fűszer- paprikából pedig a tervezett 30 mázsás átlaggal szemben több mint 46 mázsát takarítottak be holdanként. Szép eredményeket értek el az állattenyésztésben is. Az év ele­jén 170-es szarvasmarha-állomá­nyukat 235-re, a 28-as tehénál­lományukat 82-re fejlesztették fel az esztendő végére. A ta­valy elkészült 108 helyes tehén- istállóval együtt maximálisan kihasználták a rendelkezésre ál­ló állatférőhelyeket. A szövetkezet tiszta vagyona az 1963. évi 9 458 000 forintról 14 944 000 forintra gyarapodott az elmúlt esztendőben, s az egy dolgozó tagra jutó részesedés meghaladta a 15 ezer forintot. Molnár János esett munkaidőre járó bérét té­rítse meg. Furcsa létszámcsökkentés Talán még tanulságosabb a Szövetkezetek Bács-Kiskun me­gyei Értékesítő Központja és Molnár Kálmán bérszámfejtő munkaügyi vitája. A bérszám­fejtőt is átszervezés címén bo­csátották el, miután a tiszakées- kei telephelyet a kecskemétihez csatolták. A vállalati Egyeztető Bizottság is helybenhagyta a fel­mondást. De nem hagyta hely­ben a TEB. Kiderült ugyanis, hogy Molnár Kálmán elbocsátása után a M ÉK hasonló munkakörbe két dolgo­zót alkalmazott. Elhelyezhette volna tehát a bérszámfejtőt a megyeszékhelyen, és ez annál is inkább indokolt lett volna, mert a dolgozó felesége szívbetegsége miatt munkaképtelen, és az apa fizetéséből él a négytagú csa­lád. Az ügy kapcsán még egy fi­gyelemre méltó körülményre kell rámutatnunk: a bérszám­fejtőt visszahelyezték ugyan a vállalathoz, de a kiesett munka­időre járó bérét nem térítették meg, mivel az elbocsátás után nem jelentkezett az illetékes já­rási tanács munkaügyi osztá­lyán. Ügy látszik, sokan még ma sem tudják, hogy ezt joguk, sőt kötelességük is. Az érem másik oldala Természetesen nem minden esetben a dolgozó igaza bizonyo­sodik be a Területi Egyeztető Bizottság eljárása nyomán. Bő­ven sorolhatnánk a példákat ar­ra is, hogy a vállalatok a tör­vények szellemében járnak el, és hajtják végre az átszervezést. A Kiskunfélegyházi Vegyipa­ri Gépgyár vezetőségének és Egyeztető Bizottságának a dön­tését hagyta jóvá a TEB például Kovács Andrásné esetében. A dolgozó azt kifogásolta, hogy őt elbocsátották annak ellenére, hogy egy gyereke van; ugyan­akkor egyedülálló nőket tovább­ra is alkalmaznak. Az Egyeztető Bizottság meg­állapította, hogy Kovács And­rásné férje dolgozik, tehát a család megélhetése nem forog veszélyben. A vállalat — mi­előtt végrehajtotta a létszám- csökkentést — meghallgatta az üzemvezetők véleményét, is. A szóban forgó dolgozó bár esz­tergályos szakmával rendelkezik, raktárosi teendőket látott el, és korábban — amikor kérték er­re — megtagadta azt, hogy szak- képzettségének megfelelő mun­kát végezzen. Semmiféle körül­mény sem indokolta tehát, hogy ne hagyják jóvá elbocsátását. Az említettek közül az első két ügy és a Területi Egyeztető Bizottság munkatársainak ta­pasztalatai is azt mutatják, hogy a vállalatok vezetői még nem minden esetben tartják be a rendelkezéseket. Sajnálatos, hogy a vállalati egyeztető bi­zottságok, illetve a szakszerve­zet vezetőd sem állnak mindig feladatuk magaslatán. Ha pedig nem annak a szellemnek meg­felelően alkalmazzuk a törvényt, amelyben fogant, akkor könnyen visszájára fordulhat, nyugtalan­ságot szül, és nem segíti, ha­nem éppen ellenkezőleg, gátolja munkánkat. Békés Dezső Két évtized tükrében A mezőgazdaság gépesítése A magyar mezőgazdaság — ha a földkerekség fejlett orszá­gaival összehasonlítjuk — húsz esztendővel ezelőtt rendkívül elmaradott volt. Alacsony hoza­mok, külterjes vetésszerkezet és gazdálkodás jellemezte. Ezt te­tézték a háborús károk. Amíg az első világháborút követő esztendőkben sok ország­ban tömegesen megjelent pél­dául a traktor, addig a magyar feudális nagybirtokokon az iga­erő, az ökör volt a legfőbb vo­nóerő. 1930-ban világszerte 1,4 millió traktort számlálták, s hat esztendővel később ez a szám már 8 millióra rúgott. Hazánk­ban ugyanakkor, — 1935-ben, mindössze csak 7084 traktor dolgozott. Ezeknek is a 98 szá­zaléka vaskerekes volt. Egy erő­gépre 1908 hold mezőgazdasági­lag művelt terület, s ezen belül 1412 hold szántóföld jutott. A traktorokhoz alig volt munka­gép, s így azok csak a szántás­nál és főleg a cséplésnél segéd­keztek. A háború végére a trak­torok száma 14 százalékkal csökkent, s a megmaradó gé­peknek is több mint a fele üzemképtelenné vált. Hét év alatt két és félszer több traktor A felszabadulást követő föld­osztás után a kisparcellákon új­ra kezdődött az élet. A pár ezer kijavított traktor nem jelentett számottevő gépesítést. Lassacs­kán azonban gyarapodott a számuk. A szövetkezeti mozgalom kez­detével egy időben, 1948-ban lé­tesültek az első gépállomások. Bár kezdetben lassú volt a nö­vekedés, 1953-ra mégis már mintegy hétezer traktorral több volt mezőgazdaságunkban, mint 1935-ben. A fejlődés 1954-től meggyorsult, amit jól szemlél­tet, hogy amíg ebben az évben 17 670, 1961-ben már 44 167 traktorral rendelkezett hazánk mezőgazdasága. Ettől kezdve a traktorállo­mány tovább gyarapodott, s je­lenleg csaknem 60 ezer erőgép áll szocialista mezőgazdasági nagyüzemeink i'endelkezésére. A gyarapodással egy időben jelen­tős változás történt a traktor­park összetételében is. Nem egészen 100 hold szántóterület jut hazánkban egy traktorra, és erőgépállományunk eléggé kor­szerűnek mondható. A gépek je­lentős hányada univerzális, s a nehéz talajmunkákhoz szép számmal állnak rendelkezésre lánctalpas traktorok is. Ami megyénk erőgépparkjá­nak a mennyiségi növekedését illeti, az 1957. évi 1641-gyel szemben 1962-ben összesen már csaknem három és fél ezer trak­tor segített a munkákban. Szá­muk az utóbbi két évben csak­nem ezerrel emelkedett, ami az 1935. évi országos traktorállo­mánynak mintegy a 60 százalé­kával egyenlő. Egyenletes fejlődést mutat megyénk állami gazdaságainak erőgépekkel való ellátása. Amíg 1957-ben 534, 1962-ben 847, 1964- ben már 989 traktorral rendel­keztek. Gigantikus fejlődés A legszembetűnőbb a gépesí­tés fokának növekedése me­gyénk tsz-eiben, amelyek trak­torainak száma az 1957. évi 91- ről azóta több mint a huszon- hatszorosára emelkedett, s je­lenleg a termelőszövetkezeti erőgépállomány 2388 traktorból »áll. Ezeknek egyébként — a vo­nóerőt tekintve — a fele 40—50 lóerős, míg a 25—30 lóerős trak­torok száma csaknem 800. Szö­vetkezeti gazdaságaink izzófejes és vaskerekes erőgépeinek szá­ma az elmúlt év végén 193 volt. Ezzel szemben három nehéz lánctalpas erőgéppel, a könnyű lánctalpasból, illetve a D4—K típusú traktorból pedig 51 da­rabbal rendelkeznek megyénk közös gazdaságai. Arató-cséplőgépből — ami a korszerű gabona-betakarításnak ma már nélkülözhetetlen gépe — 1935-ben mutatóban sem volt hazánkban. Még 1949-ben is or­szágszerte összesen csak hét dolgozott belőle a gabonafölde­ken. Az elmúlt évben viszont már mintegy kilencezer kom­bájn segítette a kalászosok be­takarítását.- Ha ezt az adatot „megyésítjük”, kitűnik, hogy amíg nyolc éve a Bács-Kiskun megyei gabonatáblákon összesen 169 arató-cséplőgép dolgozott, számuk tavaly már megközelí­tette a hatszázat, s egytizedré- szük a szövetkezeti gazdaságok tulajdonában van. Hazánk mezőgazdaságában egyébként ma már négyszáz fé­le erő- és munkagépet alkal­maznak, s számuk felül van a nyolcszázezren. Ezt a fejlődést a saját erőnk­ből csak nagyon nehezen érhet­tük volna el. Az alapvető gé­peknek 1959 után jóval több mint felét a baráti országok szállították. Az ezt követő öt évben 37 500 traktort vásárol­tunk a testvéri országoktól, s azoknak csaknem a felét a Szovjetunióból. Az SZK-típusú kitűnő kombájnokat kizárólag szovjet barátaink szállították. Jelentős tartalék A második ötéves terv eredeti előírása szerint az ország me­zőgazdasága mintegy 34 milliárd forintnyi beruházást kapott vol­na. A valóságban ezt 10 mil- liárddal megtoldotta kormány­zatunk. Ezen belül különösen a gépberuházásra fordított össze­gek nőttek tetemesen. A megnövekedett géppark mindenekelőtt a talajmunkák gépesítésében jelent óriási segít­séget. Gyakorlatilag állami gaz­daságainkban és termelőszövet­kezeteinkben az összes alapvető talajmunkát gépekkel végezzük. Március 10 fásítási —április 10 hónap Fásítási hónapot rendeznek március 10-től április 10-ig. Öt­venmillió erdei facsemetét és sorfát telepítenek el a követke­ző hetekben. A fásítási hónap ünnepélyes megnyitóját Székes­fehérvárott rendezik meg már­cius 12-én. Ez alkalommal az -országos erdészeti főigazgatóság vezetője kitünteti és megjutal­mazza a múlt évben legjobb eredményt elért fásítókat. A gabonabetakarításban 1963- ban 87,4 százalékos gépesítési fokot értünk el. M ezőgazdaságunkban ma ki­sebb szántóterületen jóval na­gyobb értéket állítanak elő, mint a második világháborút .megelőző esztendőkben. Ez vi­tathatatlanul a gépesítés fejlő­désének is köszönhető. Jól tudjuk azonban, hogy bár­mennyi is a gép, még nincs annyi, amennyit szeretnénk. Ép­pen ezért a gazdálkodásnak, a gazdaságos termelésnek alapve­tő feltétele, követelménye a meglevő géppark jó kihasználá­sa. Tartalékaink ezen a terüle­ten is nagyok. S ha ezeket a tartalékokat, lehetőségeket job­ban kihasználjuk, még eredmé­nyesebbé tehetjük a termelést, mezőgazdaságunk többet adhat az országnak, a népgazdaság ereje növekszik, s így tervein­ket, elgondolásainkat még kö­vetkezetesebben megvalósíthat- jukj

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom