Petőfi Népe, 1965. március (20. évfolyam, 51-76. szám)

1965-03-02 / 51. szám

1965. március 3, kedd 3. oldal o GÉPEK KÖZÖTT Két fiatalember lakik a Solti Gépjavító Állomás egyik legényszállásán: Fehér Miklós és Szalai Sándor. Az előbbi több év óta elektrotechnikus, korábban Szolnokon dolgozott, az ottani Áramszolgáltató Vál­lalatnál. Jó fél éve került ide, szinte egy időben Szálaival, aki tavaly végzett a gödöllői egye­tem gépészmérnöki fakultásán. Egyikük sem idevalósi. Fehér szabolcsi, Szalai pedig Tolna megyei születésű. Hogyan kerül­tek ide? Szinte véletlenül — ez derül ki szavaikból. Munkaidő után ritkán látni őket a javító állomás kerítésén túl. Szobájukat elborítják a szakkönyvek, tervrajzok, a kép­letekkel teleírt papírlapok. És sokszor vitatkoznak. Nemegyszer éjfélig. Miről? A gépekről, a gépesítésről. Vagy nagyobb távlatokban szól­va: az automatizálásról, a kiber­netika szerepéről a mezőgazda­ság gépesítésében. E baráti polémiák nem termé­ketlenek. A nagy műhely egyik he­lyiségében egyenletesen zúg az alkatrészmosó gépegység. Szalai Sándor a csörlős karral feleme­li az egyik függőleges ajtót a tartály végén. A motor egyszer­re elhalkul. A szemközti falon lámpák villognak. Mint a sze­maforok. — Ez már az ő újításuk — magyarázza helyettük Bakos Nándor, a javító állomás igaz­gatója. — A marólúgos mosó­szer korábban, ha felnyitották az ajtót, négy-öt méterre is ki­fröccsent. Ez most már nem kö- vetkezhetik be. Simon Lajos főmérnök, aki szintén fiatalember, és még csak néhány.. hónapja dolgozik itt, hozzáteszi: — A gépet Nyíregyházán ké­szítették, s amikor itt beszerel­tük, rögtön láttuk a fogyatékos­ságait. Ezeket igyekszünk meg­szüntetni. Célunk a javítás szín­vonalának emelése és a költsé­gek csökkentése. Az alkatrészek hiánya persze gátol benünket. Ám, amit csak tudunk, házilag . elkészítjük. Leállítják a gép motorját, megkezdődik az alkatrészek ki­szedése. Fogaskerekek, csuklós karok, dugattyúk, különböző szerkezetek gőzölögnek a rájuk spriccelő hideg víztől. A tartály szájából két ember cipeli el az alkatrészeket. Nehéz fizikai munka, egész napjuk ezzel te­lik el. Fehér Miklós és Szalai Sándor azonban esténként már készíti a mozgatószerkezet raj­zát. Még itt-ott tökéletesíteniük kell a konstrukción. De pár hó­nap múlva elkészülnek vele. S akkor már egy ember is elegen­dő lesz a gép kiszolgálásához, ám az sem vasakat emelget, ha A két fiatalember természete­sen nem tekinti privilégiumnak az újításon való gondolkodás jogát, a gondokat másokkal is megosztja. A műhelyben a sze­relők egyre többet beszélnek az újítások fontosságáról. A kor­szerűsítés, a munka biztonságo­sabbá és olcsóbbá tétele iránti vágy lassan mozgalommá tere­bélyesedik. A javító állomás ve­zetői már újító brigádok szer­vezését is tervezik. A két fiatal újító. Az alkat részmosó automatikája kifogástalanul működik. nem gombokat nyomkod a kap­csolótáblán. Ls mindezek csak a kezde­ti lépések. Vázlatok egy későbbi műhöz, ujjgyakorlatok a nagy kompozícióhoz. Nemrég így szólt hozzájuk a főmérnök: — Fiúk, a hidraulikus gépe­ket, alkatrészeket nem tudjuk a javítás után kipróbálni. Nincs próbapad. Nemcsak nálunk, az egész országban sincs. Hacsak annak nem számítjuk a Vörös Csillag Traktorgyár elavulj ma­sináját. Mi lenne, ha készíte­nénk mi magunk házilag? De modernet ám! Benne vagytok? Aznap este az első „skiccek” már papírra kerültek. Ha sike­rül elkészíteniük, akkor a tör­vény szerint járó újítási díjon felül a javító állomás által ki­látásba helyezett 3000 forint ju­talmat is megkapják. Fehér Miklós és Szalai Sándor pályájuk kezdetén állnak. Hogy megtalálták-e számításukat, jól érzik-e magukat Solton? Kissé konvencionálisán hangzanak e kérdések. Válaszuk azonban ta­nulságos: — Ahol megfelelő embe­ri kapcsolatokat lehet kialakíta­ni a munkahelyen, ott feltalálja magát a kezdő is. Ami pedig az újításokat illeti? Nagyon sok a megoldatlan probléma a mező- gazdaság gépesítésében... H. D. Megmagyarázták a bizonyítványt? Lapunk január 7-i számában Több mint ráfizetés címmel cik­ket közöltünk, amelyben kifo­gásoltuk a MÁV kecskeméti keskertynyomközü vasútnál levő 3 darab Mk 49-es motormozdony üzemelési, konstrukciós, mére­tezési és anyaghibáit. A cikket — miután a motormozdonyokat a Győri Wilhelm Pick Jármű­ipari Művek gyártotta, annak felettes szervéhez — a Kohó- és Gépipari Minisztériumhoz — juttattuk el. A Kohó- és Gép­ipari Minisztérium nem késle­kedett a válasszal, de levelük­ben igyekeztek mindent meg­magyarázni, amit cikkünkben felvetettünk. Meg kell mondani, hivatkozásaik nem túlzottan szerencsések, mert olyaVi objek­tív okokra hárítják a felelőssé­get, amelyek enyhén szólva el­fogadhatatlanok. A minisztérium — nyilván a kivizsgálás alapján — elismeri, hogy a szóbanforgó mozdonyok nem üzemképesek, jelentős ki­esést okoztak a forgalomban, sőt, szerkezeti egységeik nem kiforrottak. Emiatt és a profil­változás következtében gyártá­sukat leállították. Ezt megértés­sel fogadtuk, de mi a biztosíté­ka annak, hogy a mozdonyok alkatrész-utánpótlása zökkenő­mentes, folyamatos lesz? Mond­juk ki, erre nincs semmilyen biztosíték! A válaszlevél sorai között ki lehet olvasni a következőket: a gyárnak elsőrendű érdeke, hogy a mozdonyok minél hamarabb lefussák a 365 napos garancia­időt, s a MÁV birtokába kerül­jenek. Ebben az esetben már nem a gyárnak, hanem a MÄV- nak kell biztosítani az alkatré­szeket. A kérdés itt most már az. hogy honnan szerzik be eze­ket az alkatrészeket, hiszen a mozdonyok gyártását leállítot­ták, tehát azokat sehol sem ké­szítik. Ha mégis találnának olyan üzemet, amely hajlandó volna vállalni a törött, rosszul konstruált alkatrészek pótlását, csak vizet öntenének a folyóba, azaz: tovább költenék a százez­reket, milliókat, az amúgy is tűi sokba került mozdonyokra. Pe­dig volna megoldás! A gyár szervizszerelői által beadott újí­tásokkal — amelyeket két he­lyen is elutasítottak — 30 ezer forintos költséggel rendbehoz­hatnának egy-egy mozdonyt. Ezzel a konstrukciós hibákat is megszüntetnék. Ám erről a meg­oldásról még a minisztérium sem nyilatkozott. Őszintén szólva mi nem ilyen választ, nem magyarázkodást, hanem gyors intézkedést vár­tunk! E mozdonyok ügye ugyanis már nemcsak a gyár, a MÄV kecskeméti keskenynyomközű fűtőházának ügye, népgazdasá­gunk érdeke is. Annak ellenére, hogy már vannak biztató jelek — két mozdony jelenleg dolgo­zik — mi mégis azt szeret­nénk, ha kevesebb ráfordítással mindenik mozdony véglegesen munkába állna. Ez pedig többet mondana minden magyarázatnál. Gémes Gábor Telje síi el ték az élüzemi íellélelekel MEGYÉNK gépállomásai kö­zül a kiskunhalasi eddig már két ízben volt az élüzem cím tulajdonosa. Az ennek elnyeré­séhez szükséges feltételeket a Csengődön már a szüretre gondolnak (Tudósítónktól.) A csengődi vasútállomástól egy parittyalövésnyire helyezke­dik el a Magyar Állami Pince- gazdaság helyi pincészete. A kőkerítéssel körülvett tágas ud­TECHNIKA Nagyon jól tette, nagypapa, hogy föluta­zott, legalább kicsit ki­kapcsolódik. Csak pi­henjen, szórakozzék, itt kényelmesen meg­lehet. Nem kell segí­tenie, azért van ne­künk gépesített háztar­tásunk, a technika minden áldásával, hogy az ember csak ülhes­sen, a gép dolgozzék helyette. Nem, köszö­nöm, legfeljebb a lét­rát tartsa egy kicsit, amíg ezt a csengőt megreperálom, mert zárlatos lett. Tetszik látni, itt van ez a csen­gő. Nem nagy dolog, ugye, mégis, milyen más, mint maguknál a tanyán. Ott kiabálni kell, meg verni a ka­put, amikor be akar jutni valaki. Ugatnak a kutyák, az ember a sttját szavát se hallja. Itt, csak meg kell nyomni a gombot, és mindjárt tudom, akár­melyik szobában, hogy vendég érkezett... Ki­verte a biztosítékot. Na nem baj, mindjárt azt is kicseréljük. Fogjuk meg a létrát, oda a vil­lanyórához, nagypapa.. Hát itt nem kell va- koskodni, nem fogy ki a lámpából a petró, meg nem füstöl... így ni! Na, dugja csak be oda a konnektorba azt a vasalózsinórt, hadd lássuk! Füstöl?... Ej­nye! No, néha előfor­dul, hogy meghibáso­dik, na de egykettőre helyreütjük, micsoda beszéd az... Addig töltsön magának egy pohárral, nagypapa, ott van a szifon is, ha akar hozzá szódát. Nem mondom, ugye, néha rázni kell, na de maguknál kilométere­tek biciklizhet egy üveg szódáért, itt vi­szont pillanatok alatt megvan... Ügy látszik, nincs benne víz ... Se­baj, lecsavarjuk a fe­delét, eresszen bele másikat a csapból, rögvest csinálok szó­dát. Itt kérem, nem kell a kútról hordani a vizet. Csak megcsa­varja az ember, és kész. Nem jön? Tudja, kissé magasan lakunk itt a félemeleten, (néha kicsi a nyomás ... Annyi baj legyen, leg­feljebb iszik egy teát, nagypapa, ott a boj­lerben a forró víz. Nincs tűzrakás, spar­helt, meg üstcipelés, -ott a kész forró víz a fürdőszobában. Balra tessék csavarni, csak bátran! Nocsak, elfe­lejtettem az este be­kapcsolni, most várha­tunk reggelig, mire megmelegszik, az ör­dögbe is ... Nagypapa, ugorjon le ide a sarki boltba, míg én megcsi­nálom ezt a nyavalyás vasalót, hozzan egy üveg szódát, meg egy csomag harmadosztá­lyú kávét! írja föl, ne­hogy elfelejtse, ott a golyóstollam az aszta­lon. összekente az in­gét! Golyóstoll, csak folyik kissé. Hogy a fene!... Azért sose bánkódjék, nagypapa, bedobjuk ide a mosó­gépbe, kitisztítjuk az ingét, addigra a vasa­ló is meleg lesz. Búj­jon bele a köntösöm­be. Ott a kapcsoló, lenn, oldalt. Három perc alatt olyan inge lesz, mint az új. A ta­nyán ennyi idő alatt a tekenőt se hozzák elő a fészerből, igaz-e? Most láthatja, mennyi­vel jobb itt nálunk sokkal kényelmesebb. Mi ez az égett szag? Hű. a hétfűzfánfütyü- lőjét... leégett a te­kercselés. ., Persze, víz nélkül nem mos a gép, az meg niy.es, ugyebár, erről megfe­ledkeztünk ... Ezt is szerelhetem, a ragyo­góját ... Csak az a nyüves vasaló lenne meg már, aztán kap­juk magunkat, és el­megyünk körülnézni, elvégre szombat van, vagy mi... Na szóval... Csengő, vasaló, mosó­gép. szifon és még be­kapcsolom a gépet, mert az asszony meg­kért, hogy hámozzam meg a krumplit... Sajnos, előbb meg kell nézzem ezt itt, mert hámozás helyett paszí- rozza a krumplit... Mondjárt leülünk szusszantani, csak be­kapcsolom a szifont, megtekercselem a go­lyóstollat, kivasalom a mosógépet és megda­rálom a bojlert... Hogy mondja? Fölrob­bant a porszívó? Azon­nal, csak kimosom a csengőt... Ez ráz!... Na tessék, most sötét lett! Alighanem a há­lózati transzformátor..; Hogy azt a szánhúzó, jégen kopogó rézamya- lát!... Látja, Nagypa­pa, mennyivel köny- nyebb maguknál ott­hon! ... Kaposy Miklós varon modern épületek sorakoz­nak. Itt kerestük fel Hazai Mik­lóst, a pincészet vezetőjét. — Ügy hírlik, hogy a jó idők beálltával nagyarányú építke­zéshez kezdenek a telepen. Hall­hatnánk erről bővebben, Hazai elvtárs? — Valóban, tizenhatezer hek­toliteres pincével gyarapodunk az idén. Kell is ez nagyon, hi­szen a várható termés befoga­dására kevés a meglevő tároló­terünk. Ha pár évre visszame­nően vizsgáljuk a felvásárolt mustmennyiseg alakulását — sorolja Hazai Miklós egy irat­tartót lapozva —, a következők derülnek ki: 1962-ben 25 439, 1963-ban 40 554, 1964-ben 49 168 hl must felvásárlására került sor. Tehát az utóbbi esztendőben csaknem kétszeresét vettük át az 1962-ben felvásárolt mennyi­ségnek. Előfordulhat ugyan, hogy nem lesz minden évben olyan jó termés, mint tavaly, de tekintettel kell lennünk a nagyarányú szőlőtelepítésekre, illetve azok termőrefordulására. — Egyéb kilátásaik, terveik? — Gépekkel való ellátottsá­gunk nagyjából megfelelő. A szüretig azonban a tárolótér bő­vítése mellett öt villanyfejtőgé­pet és négy osztrák présgépet szeretnénk beszerezni. Még meg sem kezdődött a szőlők nyitása, a csengődi pincé­szetben azonban már a szüretre gondolnak. A pince szorgalmas dolgozói munkájának jellemzé­sére befejezésül még egy-két adat: 1960—1964-ig, tehát négy esztendő alatt 173 701 hektoliter mustot és 44 703 mázsa szőlőt vásároltak fel összesen egymil- liárd tizenhat és fél millió fo­rint értékben. M. 4 t kollektíva az élmúlt évben is­mét teljesítette, s így harmad­szor is várományosa a megtisz­telő kitüntetésnek. A gépek kapacitását 125 szá­zalékra használták ki, s ez a teljesítményük annál figyelem­re méltóbb, mivel a tsz-ek gé­pesítésének mértéke az elmúlt évben tovább növekedett. A gépi munkák során egyéb­ként a szerződött 69 ezer he­lyett 87 ezer normálhold volt a gépállomás körzetében gazdál­kodó termelőszövetkezetek ré­szére végzett évi teljesítmény. PÉLDÁSAN vették ki részü­ket a gépállomás dolgozói a ke­nyér- és takarmánygabona jó minőségű és kellő időben való elvetéséből is, s a terveikhez viszonyítva 176 százalékos tel­jesítménnyel — öt év óta ki­emelkedően a legjobbal — büszkélkedhetnek. Annak elle­nére, hogy körzetük területe mintegy kétharmad részében fu­tóhomokos talajú, a gabonaara­tás tényszáma is 117 százalékos. Az egy kombájnra jutó teljesít­mény évek óta állandóan emel­kedik, s az 1960, évi 190-nel szemben a múlt évben már 309 százalék volt. ÖTVENHAT termelőszövetke­zeti erőgép kijavítására és kar­bantartására szólt szerződésük; ehelyett 170-et javítottak az év folyamán, és főjavításban is a szerződött mennyiség négyszere­sét részesítették. A gépállomás egész kollektí­vája már évek óta túlteljesíti tervét, s állandóan emelkedik a termelés színvonala is. A bal­esetből származóan kiesett mun­kanapok száma az előző éviim? képest az egyharmadára csök­kent A szocialista címért hat br; gádjuk versenyzett — ezek feh már az azelőtti évben is birto­kosa volt a címnek —. s a hat­ból négy brigád teljesítette is a feltételeket. AZ EREDMÉNYEK alarm ■ most ismételten felterjesztik - Kiskunhalasi Gépállomást az él­üzem címre, J. T.

Next

/
Oldalképek
Tartalom