Petőfi Népe, 1965. március (20. évfolyam, 51-76. szám)
1965-03-27 / 73. szám
Világ proletárjai, egyesüljétek! MA&YAR. SZOCIALISTA MWWKÁSPART BÄC S “ KISkUm MERVEi LAPJA XX. ÉVFOLYAM, 73. SZÁM Ara 60 fillér 1065. MÁRCIUS 27, SZOMBAT Űrhajós-sajtóértekezlet Pénteken délután szovjet és külföldi autók százai özönlöttek a moszkvai Lenin-hegyre, ahol a Lomonoszov egyetem kétezer személyes aulájában űrhajós-sajtóértekezletet rendezett a Szovjet Tudományos Akadémia és a szovjet külügyminisztérium. Az újságírókkal, fotóriporterekkel, tudósokkal zsúfolásig megtöltött teremből tucatnyi televíziós riporter közvetítette Pavel Beljajev és Alekszej Leonov háromórás sajtóértekezletét, amelyet hagyományos módon Keldis akadémikus, a Szovjet Tudományos Akadémia elnöke nyitott meg és a Vosz- hod—2 teljesítményének meleg hangú méltatása után az akadémia elnöksége nevében Mielőtt az újságírók kérdéseikkel megrohamozták volna az űrhajósokat a Voszhod—2 parancsnoka és beosztottja áttekintést adott a 26 órás útról, a páratlan „űrsétáról” és a visz- szatérés körülményeiről. Beljajev ezredes az út előkészítéséről szólva kijelentette, hogy „mélységesen téved az, aki azt hiszi, hogy ez könnyű munka”. A világűrbe való kilépés természetesen, a felkészülést is bonyolultabbá tette. A sajtóértekezlet részvevői alapos ismertetést kaptak mindkét- űrhajóstól a „tan-űrhajóban” és a „repülő-laboratóriumban” hónapok során végzett edzésről, amelyek eredményeképpen szinte automatikusan beléjük ideg- ződött minden művelet. A Voszhod—2 parancsnoka elárulta, hogy beosztottja türelmetlenkedett és úgy kellett visszatartani, hogy csak a programban megjelölt időpontban induljon „lebegni”. Beljajev televízión keresztül figyelte Leonov minden mozdulatát, telefonkapcsolatban állt vele, és követni tudta pulzusát és lélegzését. Beljajev ezredes rámutatott, hogy Leonov kilépésekor a súlypontáttevődés hatott az űrhajó viselkedésére. Az űrhajó belsejéből jól lehetett hallani Leonov „mászkálását” az űrhajó fala mentén. „Elárulom önöknek — közölte Beljajev —, hogy alvási tervünket nem teljesítettük. Sok érdekes munkánk akadt, az orvosok az előző kísérleteknél úgyis elegendő anyagot gyűjthettek az űrhajósok álmára vonatkozólag.” Némileg meglepte a hallgatóságot Beljajev ezredes, amikor közölte, hogy a Napra orientálódó űrhajó tájolási rendszerében bizonyos rendellenességet tapasztaltak és ezért került sor a leszállásnál kézi vezérlésre. A következő fordulónál már lehetett volna automatikus vezérlésű leereszkedést végrehajtani, de a Voszhod—2 parancsnoka még egy kicsit örült is, hogy 30 másodperc alatt megkapta a Földről az engedélyt a kézi vezérlésű leszállásra. A kísérlet újszerűségével magyarázható, hogy a Vosz- hod—2 kissé „túlrepült” a célon. Beljajev ezredes felhívta a figyelmet arra, hogy az űrhajó irányításában, vagy a fékezés időpontjának meghatározásában elkövetett minimális hiba kedvező esetben más helyen való leereszkedéshez, kedvezőtlen esetben pedig ahhoz vezethetett volna, hogy az űrhajó egyszerűen nem száll le, hanem más pályára tér át A Voszhod—2 parancsnoka végül jókívánságait küldte a Gemini személyzetének „a bátor amerikai űrhajósoknak”. Leonov azzal kezdte — híven a szovjet képzőművészek szövetségének „tiszteletbeli” tagjához —, hogy új elemet vitt a kozmikus sajtóértekezlet rendjébe: krétát vett kezébe, és fekete iskolai táblára rajzolta az űrhajó, a lebegő űrhajóst és a bukfencek irányát. Elmondta, hogy amikor elhagyta az űrhajót, az másodpercenként 10 fokos szögsebességgel kezdett forogni. Hallatlan szemléletességgel mondotta el Leonov alezredes az űrhajóból való kilépésének és „űrsétájának” részleteit. Festői képet rajzolt a 300—400 kilométer magasból látott szovjet földről: a Fekete-tenger kékjéről, a Kaukázus fölött terpeszkedő felhőkről, az Ob, a Jeni- szej csillogásáról. Elmondotta, milyen bonyolult dolog az űrhajón kívül a helyzetváltoztatás, pontosabban a test térbeli helyzetének stabilizálása. „Kint az űrben nem éreztem légszomjat, vagy kellemetlen hőmérséklet-ingadozást. Később, amikor ismét a karosszékben ültem, kissé csordogált a veríték a homlokomon és nyakamon. Véleményem szerint még korai dolog az űrutazást valami könnyed sétához hasonlítani, ahogyan egyes újságírók teszik” — fűzte hozzá Leonov. Míg a két űrhajós beszélt, a sajtóértekezlet elnökségéhez legalább száz írásbeli kérdés érkezett, amelyeket Keldis, Szedov, Sziszakjan akadémikusok, valamint az „űrhajóscsalád” tagjai csoportosítottak és osztottak szét a főszereplők között. Beljajev válaszaiból kitűnt, hogy a Voszhod—2 űrhajót a leszállás helyéről repülőgépen Bajkonurba, az űrrepülőtérre szállították, s hogy az űrhajón semmiféle „külsérelmi nyom” nincs. Közölte, hogy ezzel a típussal akár egy hónapig is lehetett volna keringeni a Föld körül. Az ismeretlen nemzetiségű mesterséges holddal március 19-én, moszkvai idő szerint 5.12 órakor találkoztak, s az mintegy 800 méterre haladt el mellettük. „Ha egynél több szput- nyik van a világűrben, bármikor történhet kellemetlenség” — jegyezte meg az űrhajós-ezredes. Beljajev elmondotta, hogy a földetérés után még öt percet töltöttek kozmikus lakásukban, azután kimefttek a szabad levegőre és tüzet gyújtottak. Az első helikopter két és fél óra múlva jelent meg fölöttük, de a helikopterbe való beszállás bizonyos előkészületeket igényelt, ezért elrepülésre csak március 20-án került sor. A fehér színű űrruha a legjobb hőmérsékleti viszonyokat biztosította. A Voszhod—2 útja alatt egyébként Beljajeven és Leonovon teljesen egyforma ruha volt. Leonov kitért arra, hogy útjuk sugárveszély szempontjából nyugodt időszakra esett. Néhány nyugati hírügynökség azt írta, hogy Leonov vállalkozása „játék a halállal”. Az űrhajós-alezredes ezzel kapcsolatban megjegyezte: „Ha valaki erre gondol, jobb ha nem megy oda.” Hozzáfűzte, hogy a Földön minden eshetőségre felkészültek, semmi meglepetés nem érhette őket. Végül néhány kérdésre Keldis akadémikus válaszolt. A felszabadulási évforduló alkalmából hazánkba látogat A. I. Mikoian A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága és a forradalmi munkás-paraszt kormány meghívására hazánk felszabadulásának 20. évfordulója alkalmából április 1-én baráti látogatásra szovjet párt- és kormányküldöttség érkezik Budapestre. A küldöttséget A. I. Mikojan, az SZKP Központi Bizottsága Elnökségének tagja, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke vezeti. (MTI) Véget ért az SZKP Központi Bizottságának plénuma MOSZKVA (TASZSZ) Pénteken befejeződött a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának ülése, amely három napon át tartott a Kremlben. Leonyid Brezsnyev a Központi Bizottság elnöksége nevében „Halaszthatatlan intézkedések a szovjet mezőgazdaság további fejlesztésére” címmel beszámolót tartott. Brezsnyev megállapította, hogy míg 1959-ig a mezőgazdaság jelentős fellendülése volt észlelhető, addig az azt követő időszakban lényegében egy helyben topogott. E helyzet alapvető okait elemezve Brezsnyev kijelentette: „A mezőgazdaság irányításának gyönge oldala volt, hogy a szocialista gazdaság fejlődése gazdasági törvényeinek követelményeit nem vették teljes mértékben figyelembe, sőt gyakran figyelmen kívül hagyták.” Az utóbbi években egyre inkább érvényesültek „a tisztán akarati tényezők, különösen a tervezés, az értékképzés, a finanszírozás és a hitelnyújtás területén”. Második okként nevezte meg Brezsnyev azt a körülményt, hogy szükséges gazdasági intézkedésekkel nem támasztották kellőképpen alá azokat az igen fontos feladatokat, amelyeket a mezőgazdaság elé tűztek. Harmadszor — mondotta Brezsnyev — gyakorlatilag igen kevés történt a földművelés kultúrájának fellendítése, a termő- képesség fokozása érdekében. Az ülés egyhangúlag határozatot hozott „A Szovjetunió mezőgazdaságának további fejlesztéséhez szükséges halaszthatatlan intézkedésekről”. Mihail Szuszlov, az SZKP Központi Bizottságának titkára beszámolt a március 1 és 5 között Moszkvában megtartott konzultatív találkozó eredményeiről, majd az ülés határozatot hozott e kérdésről. Tízezer hóid területet borít a belvíz. brigádokat szerveztek a veszély elhárítására A bőséges őszi csapadék megyénk lapályosabb és szikes földjeit elárasztotta, s jelenleg is összesen mintegy 10 ezer hold terület van víz alatt. Nagyobb mennyiségű belvíz a réteken és a legelőkön rekedt meg, — a vetésterületekből ezer holdat árasztott el. Bár néhány vidéken — főleg a szikes legelőkön — valóságos tengert képeznek a belvizek, az elmúlt évekhez viszonyítva kisebb az elöntött terület. Ez annak köszönhető, hogy a megye vízgazdálkodási társulatai az elmúlt három év alatt eredményesen dolgoztak. A dunavecsei járásban például, ahol korábban általában legtöbb volt a belvíz, most alig van terület víz alatt. A Sákor mocsaras területének a lecsapo- lásával Solt környékén is „utat nyert” a belvíz, s így a több ezer holdas területről levezetődik. A Kalocsa és Vidéke Vízgazdálkodási Társulat az elmúlt három esztendő alatt három és fél millió forintot költött a körzetéhez tartozó területek belvízrendezésére. Több mint 150 kilométer hosszan végezték el a csatornák felújítását, bővítését. Ennek eredménye, hogy most csupán Miskén, mintegy 10 holdas területen — rekedt meg a víz. Mindezek mellett bőven van még a megyében tennivaló. A kiskunhalasi járásban, ahol legjelentősebb a belvízveszély, már hozzá is fogtak az elhárításához. A vízgazdálkodási társulat irányításával brigádokat szerveztek a felgyülemlett víz levezetésére, s mintegy 1500 holdas területet már meg is szabadítottak. Megkezdődtek a „csatolások ' A vízgazdálkodási társulatoknak segítséget nyújt az Alsó- Dunavölgyi Vízügyi Igazgatóság is. Állandó jelentőszolgálatot szervezett a tavaszi belvíz „levonulásának” idejére. Ahol a társulatok nem tudnak megbirkózni a feladattal, a vízügyi igazgatóság nagy teljesítményű szivattyúgépeket állít munkába. Jelenleg Hercegszántó határában segítik a kultúrte- rületek víztelenítését. Az eddigi tapasztalatok szerint nagyobb „bevetésre” nincs szükség. Amennyiben az idő továbbra is száraz, szeles marad, a mintegy 1600 kilométer hosszú gyűjtőcsatornák anélkül vezetik le a Dunába a vizet, hogy jelentősebb kárt okozna. Ennek ellenére a vízügyi igazgatóság és a vízgazdálkodási társulatok szivattyúegységei készenlétben vannak a vízfolyás meggyorsítására. Nagyobb veszély esetén a tavaly elkészült foktői vízmüvet is üzembe helyezik, amely másodpercenként 74 hektoliter vizet képes a folyamba továbbítani. Ezzel részben a Duna menti Főcsatornát mentesítik. Primőr a külföldnek Több mint három millió forintot áldoztak eddig korszerű, nagyüzemi hajtatóházuk létrehozására a tiszaújfalui Alkotmány Termelőszövetkezet gazdái. A nyolcvan hollandi ágyat, amelyben négyezer ablakkeret alatt fejlődnek a palánták, két fedett csomagoló és tárolószín egészíti ki. Képünkön Bartek Mária és Kovács Franciska, a szövetkezeti gazdaság zöldségkertészetének dolgozói a már most exportra kerülő zöldhagyma gyomlálását végzik*
