Petőfi Népe, 1965. március (20. évfolyam, 51-76. szám)

1965-03-26 / 72. szám

1965. március 36, péntek 5. oldal Két évtiaed tükrében Az emberi életért, egészségért Ez a visszapillantás mementó 1*. Figyelmeztető emlékeztető«: honnan, milyen mélységből in­dult el két évtizeddel ezelőtt Bács-Kiskun megye egészség­ügye, amíg eljutott a jelen ered­ményeihez. Nem öncélú adathal­mazt, viszonyszámokat idézünk tehát az alábbiakban, hanem olyan tényeket, amelyek min­den szónál ékesebben kifejezik azt, hogy szocialista társadal­munkéban a „legfőbb érték az ember” jelszó nem puszta frá­zis, hanem tartalmában is meg­egyezik a valósággal. És most lássuk a tényeket, az elmúlt húsz év egészségügyi és szociálpolitikájának legjel­lemzőbb eredményeit. 220 ezer társadalombiztosításra jogosult Mindössze 46 ezer SZTK biz­tosított volt 1946-ban megyénk­ben. Számuk napjainkban már eléri a lakosság 92 százalékát. Jelenleg csaknem 220 ezer a társadalombiztosításra jogosult a megyében, s ebben az össze­sítésben a biztosítottak család­tagjai nem is szerepelnek.:. Az orvosok létszáma 1951-ben 385 volt, ma már 633 orvos gyó­gyítja a megye betegeit, közü­lük mintegy 50 százalék szak­orvosi képesítéssel is rendelke­zik. 1950-hez viszonyítva a napi rendelőintézeti óraszám 744-gyel növekedett. Másfél évtized alatt 160-ről 187-re gyarapodott az orvosi körzetek száma, amit álékor ér­tékelhetünk igazán, ha figye­lembe vesszük: 1945 előtt csu­pán Kecskeméten és Baján mű­ködött OTI szakorvosi rendelő. A tanácsok megalakulása után különvált az SZTK és a szak­orvosi ellátás, s a megyei váro­sok mellett Szabadszálláson, Bácsalmáson avattak új, kor­szerű orvosi szakrendelőt. 1950- ben jött létre a kecskeméti sportorvosi szakrendelő, s a fel- szabadulás előtt a megyénkben ismeretlen üzemorvosi hálózat szervezése is megindult. Ezt el­sősorban az üzemek vezetői, dolgozói szorgalmazták 1946— 1947 óta. 1951-ben napi 20, álla­milag szervezett üzemorvosi órán fogadták az iparban dol­gozókat, ami a jelenlegi 20 üzemorvosi rendelőben ma már napi 62 órára emelkedett. Iskola- és gyermek- szakorvosi hálózat Az egykor teljesen hiányzó iskolaorvosi hálózat kiépítésé­hez 1949—1950-ben láttak hoz­zá a megye egészségügyi veze­tői. Baja és Kecskemét után a többi városban, ezt követően Tiszakécskén és Kiskunmajsán kezdte meg működését iskola­orvos és jelenleg Kecskeméten gyermek-idegszakorvosi, Baján pedig gyermekszívgondozó szak- rendelés is folyik. 1962-ben ala­kult ki a jelenlegi korszerű gyermekszakorvosi hálózat a megyeszékhelyen. Ezenkívül Ka­locsán, továbbá a kalocsai és dunavecsei járásban működik gyermekszakorvos, és az első 1948-ban Kecskeméten létrejött mozgó-szakorvosi szolgálat lét­száma az idén nyolcra gyara­podott. Külön fejezetet érdemel me­gyénk egészségügyi hálózatának, intézményeinek fejlődésében a különböző új létesítmények lét­rehozása. A legjelentősebbek közül a sort az 1951-ben fel­épült kiskunfélegyházi kórház nyitotta meg, 1960-ban pedig az önálló kiskőrösi tbc-kórház ke­rült tető alá. 1962-ben szülő­otthonná alakították át a — még 1945-ben létesült — 32 ágyas szabadszállási osztatlan kórházat. A felszabadulás előtt nyolc tbc-gondozó intézet mű­ködött a megyében, de már 1947-ben újabb intézet létesült Kiskőrösön, Kiskunfélegyházán és az idén nyitotta meg ka­puit a korszerű 300 ágyas ka­locsai tbc-kórház is. Mindez ter­mészetesen hozzájárult a tuber­kulózis elleni küzdelem nagy­szerű eredményeihez. Ezenkívül a négy mozgó és a négy srtabil ernyőképszűrű-állomás segítsé­gével évek óta elvégzik a me­gye tíz éven fölüli lakosainak tüdőszűrését 11 szülőotthon Az 1945 előtti hat kis ágyszá­mú szülőotthon 11-re gyarapo­dott húsz év alatt A kórházi szülészeti osztályok fejlesztésé­vel, az újabb szülőotthonok lé­tesítésével lényegében megoldó­dott a korszerű szülészeti ellá­tás. Meg kell említeni a bölcsődei rendszer és a közegészségügyi felügyelet fejlődését is. Ez utób­bi egyik legfontosabb szakasza az 1955-ben megszervezett Köz­egészségügyi és Járványügyi Ál­lomás volt. A KÖJÁL a közel­jövőben új, korszerű székházba költözik Kecskeméten. A mai értelemben vett szo­ciális otthonok ismeretlenek voltak húsz évvel ezelőtt me­gyénkben. Csupán néhány vá­rosban működött szegényház, egyes községekben pedig úgyne­vezett szegényszobákat tartot­tak fenn. Államunk segítségével a szociális otthonok létrehozá­sával végre megnyugtatóan megoldódott az idős, magukra hagyott emberek sorsa. Baján, Kiskunhalason, Kiskunfélegyhá­zán, Kecskeméten alakultak szociális otthonok és a régi, rossz emlékű szegényszobákat is felváltották a valóban csalá­dias, meghitt otthonok Katy- máron, Bácsborsódan, Kiskun­majsán, Kiskőrösön, Tasson, Belsőnyíren, Kalocsán. A szo­ciális otthonokban jelenleg 1138 idős ember tölti békében, nyu­galomban napjait. Mintegy kétszáz idős ember részére létesült 1961 óta öregek napközi otthona, s a jelenlegi hét otthon mellé ebben az év­ben öt újabb szociális otthont is terveznek. Az intézeteken kí­vüli munkaképtelen személyek részére államunk évenként át­lag 3 és fél, négymillió forint segélyt is folyósított. Két évtized alatt tehát két új kórház, 1810 új kórházi ágy, négy új rendelőintézet, két új tbc-gondozó, 75 új szülőotthoni ágy, 48 új bölcsőde, hét nap­közi otthon, 12 szociális otthon, s a bajai kórház bővítése is do­kumentálja a megye egészség­ügyének, ellátottságának nagy­arányú fejlődését. Ez is bizo­nyítja: jogos büszkeséggel tölt­het el bennünket a szocialista egészségügy két évtized alatt megtett útja, az évszázados el­maradást helyrehozó gyors, ha­talmas mértékű előrehaladás. Bubor Gyula Magyar műrészek aeerai sikere Az accrai egyetem zene- és színművészeti iskolájának hall­gatói egész estet betöltő kon­cert keretében adtak tanúbi­zonyságot előrehaladásukról. Ez volt az első olyan koncert az egyetemen, amelyet maguk a diákok rendeztek. A sikeres ze­neest az egyetemen oktató ma­gyar művészek Pártos Erzsébet, Dományi Judit és Róna Fri­gyes egyéves munkájának di­csérete. A koncert részvevői ugyanis zömében azok közül a hallgatók közül kerültek ki, akik a három magyar zeni pe­dagógus tanítványai, (MTI) SZELLEMIDÉZES ¥C ati néninek jelentem, az osztálylétszám har­minchat, hiányzik négy... Kék köpeny, szőke, barna, fe­kete hajkorona, álmodozó, áb­rándos vagy érdeklődő tekinte­tek. Kék papírba csomagolt könyvrengeteg, irkacsomó, sár­ga padtömeg, s a falon két idé­zet: Ember küzdj, és bízva bíz­zál! (Madách) — Dolgozni, föl mind lankadatlan / Amíg az élet fénye ég (Juhász Gyula). — Kedves gyerekek! A mai osztályfőnöki órán olyan szava­kat elevenítünk fel, amelyek­nek értelme manapság már megváltozott, vagy beolvadt a múltba. Erre a beszélgetésre meghívtuk Hideg János bácsit, a helyi Vörös Csillag Termelő- szövetkezet párttitkárát is, aki vöröskatonaként részt vett a Ta­nácsköztársaság dicső harcai­ban, s kommunistaként élt és dolgozott az ellenforradalom, a Horthy-éra, és a nyilasterror éveiben is. A tanárnő fiatal. Kémia-fizi­ka szakos. Egy éve kapta a diplomáját. A gyerekek — a Kiskunfélegyházi Móra Ferenc Gimnázium II/a. osztályos ta­nulói — tizenhat évesek. A ka­tedrán ülő Hideg bácsi hatvan­három esztendős. — Három kor­osztály, egy tanteremben. — A kommenció... kommen- ciót kaptak régen azok az embe­rek, akik a nagy uraknál dol­goztak — mondja az elhangzó Indonéziai kutatások Jelky András után A Türr István Múzeum egyik feladatának tekinti, hogy Baja neves fiainak emlékét össze­gyűjtse. A Jelky András életére vonatkozó adatokat már nyom­tatásban is megjelentette a mú­zeum, sőt a kiadvány már el is fogyott. Vannak azonban még tisztázatlan részek Jelky tör­ténetében. így vl. egy 1938-as újság holland lapokra hivat­kozva azt írja, hogy Batáviában három emlékműve is van Jel- kynek. Egy emléktábla az árva- házban, melynek gondnoka volt, egy a botanikus kertben, egy pedig Weltwerden külvárosban, egykori lakóházán. Dr. Bodrogi Tibor, a Néprajzi Múzeum főigazgatója most tért haza indonéziai tanulmányútjá- ról, és levélben értesítette a ba­jai múzeumot arról, hogy a mú­zeum felkérésére megpróbált utánajárni az emléktábláknak. Mint írja, az árvaházról Djakar- tában nem tudnak, a botanikus kertet Bogorba helyezték át, a iveltwerdeni házat pedig még akkor sem nagyon lehetne meg­találni, ha tudnánk a régi utca­nevet, mivel azok ugyanúgy megváltoztak, mint nálunk Ma­gyarországon. A djakartai vá­rosi múzeumban és a levéltár­ban fiatal indonéz fiúk dolgoz­nak, akik most kerültek ki az egyetemről, és akik a város tör­ténetéről még keveset tudnak. Az ügyben egyedül a régi hol­land gyarmati tisztviselők ad­hattak volna felvilágosítást, ezek azonban 1950. körül elhagyták Indonéziát. A fiatal levéltáro­sok azért sem tudtak segíteni, mert az újabb nemzedék hol­landul már nemigen beszél, és jelenleg nincs a múzeumban, vagy a levéltárban olyan szak­ember, aki a régi holland szö­vegeket is megérti. A djakartai levéltári anyag egyébként még rendezetlen állapotban van. így csak hosszas kutatás után le­hetne a megfelelő iratcsomókat esetleg fellelni. A bajai múzeum kezdemé­nyezése ezek szerint most nem járt eredménnyel, de előbb, vagy utóbb előkerülnek azok az ada­tok is, melyek még hiányoznak a kalandos életű Jelky András indonéziai pályafutásáról. Dr. Sólymos Ede kérdésre válaszul egy rövid hajú kislány az első padok egyiké­ben. A hatvanhárom éves, már deresedé hajú embernél az előbbi szó sokkal élőbb em­léket idéz. Hiszen a kommenció ugyan részesedést jelentett, de ez abból állt, hogy a nincste­len parasztember kora hajnaltól késő estig — látástól vakülásig — dolgozott a nagybirtokosok földjén, s mindezért kapott na­ponta egy kevés „sdfli’-levest, meg egy darab szalonnát. Olyan szalonna volt az, hogy még ki sem szárították — látszódjék nehezebbnek. De a nincstelen ennek is örült —, nem fordult föl az éhségtől a család!... — Pestis, kolera, meg más járványok következtében sok ember meghalt. S a megmaradt, kevés ember inségbérért dolgo­zott — mondja Ica, magyarázva az inségbér fogalmát. — Az éh­ség minden munka elvállalásá­ra kényszerítette a szegényeket • egészíti ki az előbbieket egy szőke kislány. ¥Iideg Jani bácsi kissé más- *1 képpen fogalmazza meg az inségmunkát. Feleleveníti dr. Tóth József — Kiskunfélegyhá­za egykori polgármestere — 1929-ben hírhedté vált mondá­sát: Vessünk a kutyának vala­mit, hogy ne ugasson!... Ugyan­is az európai gazdasági válság itt helyben is alaposan érezhe­tő volt. Diplomás emberek együtt kubikoltak az írástudat­lan földmunkásokkal — ha volt, hol. De legtöbbször hónapokon át állás, munka, kereset nélkül voltak az emberek. S hogy az elégedetlenséget valamelyest „enyhítsék”, elhatározták a vá­ros urai, hogy valóban, „vetnek valamit a kutyának1” Erre kényszerítette őket az 1929-ben rendezett nagy félegyházi „éh­ségtüntetés” is. A város tör­vényhozó testületé elhatározta, hogy havonta három napon át inségmunkát szervez —, s így a mezőgazdasági dolgozók 80 fil­lér, az ipari munkások pedig 1 pengő keresethez juthatnak. (Ez a pénz a megélhetéshez ke­vés, az éhenhaláshoz pedig sok volt.) — Akik nem tudtak dolgozni, azok kaptak ingyenlevest. De nagyon ócska volt — így Éva, az egyik diáklány. — Sokan összegyűltek, akkor osztották ki. IV em volt az ingyen le- 991 vés, nagyon komoly, sót, súlyos árat kellett fizetnünk azért a híg léért, amit a piacon osztottak akkortájt. Ma a kutya is megugatná azt a löttyöt!” És Jani bácsi emlékezik. Sorra idézi a harmincas évek nyomo­rúságait, azon évekét, amikről a padokban ülő, az egészségtől szinte kicsattanó fiúk és lányok csak a történelemkönyvekben olvastak. Mert a szülők is in­kább beszélgetnek otthon a má­ról, a mindennapi gondokról, bajokról, mert ezek sokkal ki­sebbek, mint annak idején — a „nagy béke éveiben”. Ki volt Endre László? — hangzik a kérdés. S az egyik fiú válasza: Hát az valami hí­res betyár volt... De még mennyire híres, s mennyire betyár! „Reszketett is tőle nemcsak a Kiskunság, ha­nem az egész ország!” — mond­ja az idős ember. Először me­gyei alispán volt, majd a nyi­lasterror éveiben belügyminisz­ter lett. Sok száz becsületes kommunista vére tapad a kezé­hez. Egyébként az apjának, Endre Zsigának itt volt a bir­toka Félegyháza szomszédságá­ban. .. Figyelő gyermekarcok. Mint egy regény, egy fejezetnyi meg­elevenedett történelem —, olyan ez az óra. Fél egytől fél kettőig a három nemzedék „bejárja” történelmünk egyik leggyászo­sabb korszakát —, azt az időt, amikor egy karéj kenyeret sem ért a szegényember. Szellemidézés volt csupán. Idézése annak a kornak, mely­ből az egyik nemzedék oly so­kat, a másik keveset, a harma­dik szerencsére már semmit sem kapott. Itévedt galamb száll a ta- vaszi napfényben fürdő ablakpárkányra. Csengetnek. Zsibong az osztály. A múlt eltűnik. Visszakerül a történelemkönyvbe, ahonnan so­hasem térhet vissza. Kovácsi Miklós Könyvvel az ifjúságért Nem valami országos mozga­lom címe ez, hanem annak a kis, de jelentőségében mégis nagy kezdeményezésnek lehetne ezt a nevet adni, amiről a Me­gyei Könyvbarát Bizottság leg­utóbbi kiskőrösi tanácskozásán esett szó. Kiskőrösön a művelődési ház kicsi, jelentéktelen, nincsen ren­dezvények lebonyolítására alkal­mas helyisége. A KISZ helyi szervezete ezen nem esett két­ségbe, hanem irodalmi presszó­vá nevezte ki a Csillag cuk­rászdát. Minden második szerdán dél­után 5 órakor itt rendezik meg az irodalmi totót. Hogy, ez meg mi? összeállítanak 12 kérdést az irodalom területéről, leginkább megcélozva a mai irodalmat. Aki, vagy akik a legtöbb kér­désre válaszolni tudnak, könyv- jutalmat kapnak. Eredmény? Félötkor már harcolnak az asztaloknál egy-egy helyért. Tömve ilyenkor fiatalokkal az irodalmi presszó. íme, itt a példa: így is le le­het kötni a fiatalok érdeklődé­sét. Balogh József A kecskeméti Berkes Ferenc SZöVOSZ-kollégium az ország egyik legszebb és legjobban felszerelt kollégiuma. A kétemeletes épületben 200 diák számára van hely. Ezek a diákok az ország szövetkezeti hálózatában fognak majd dolgozni. A kollégiumban 1200 kötetes könyvtár áll a diákok rendelkezésére. Képünkön: Juhász János IV. osztályos tanuló, könyvtáros segít választani Bognár Vera I. osztályú tanulónak a szebbnél szebb könyvekből.

Next

/
Oldalképek
Tartalom