Petőfi Népe, 1965. március (20. évfolyam, 51-76. szám)
1965-03-26 / 72. szám
1965. március 36, péntek 5. oldal Két évtiaed tükrében Az emberi életért, egészségért Ez a visszapillantás mementó 1*. Figyelmeztető emlékeztető«: honnan, milyen mélységből indult el két évtizeddel ezelőtt Bács-Kiskun megye egészségügye, amíg eljutott a jelen eredményeihez. Nem öncélú adathalmazt, viszonyszámokat idézünk tehát az alábbiakban, hanem olyan tényeket, amelyek minden szónál ékesebben kifejezik azt, hogy szocialista társadalmunkéban a „legfőbb érték az ember” jelszó nem puszta frázis, hanem tartalmában is megegyezik a valósággal. És most lássuk a tényeket, az elmúlt húsz év egészségügyi és szociálpolitikájának legjellemzőbb eredményeit. 220 ezer társadalombiztosításra jogosult Mindössze 46 ezer SZTK biztosított volt 1946-ban megyénkben. Számuk napjainkban már eléri a lakosság 92 százalékát. Jelenleg csaknem 220 ezer a társadalombiztosításra jogosult a megyében, s ebben az összesítésben a biztosítottak családtagjai nem is szerepelnek.:. Az orvosok létszáma 1951-ben 385 volt, ma már 633 orvos gyógyítja a megye betegeit, közülük mintegy 50 százalék szakorvosi képesítéssel is rendelkezik. 1950-hez viszonyítva a napi rendelőintézeti óraszám 744-gyel növekedett. Másfél évtized alatt 160-ről 187-re gyarapodott az orvosi körzetek száma, amit álékor értékelhetünk igazán, ha figyelembe vesszük: 1945 előtt csupán Kecskeméten és Baján működött OTI szakorvosi rendelő. A tanácsok megalakulása után különvált az SZTK és a szakorvosi ellátás, s a megyei városok mellett Szabadszálláson, Bácsalmáson avattak új, korszerű orvosi szakrendelőt. 1950- ben jött létre a kecskeméti sportorvosi szakrendelő, s a fel- szabadulás előtt a megyénkben ismeretlen üzemorvosi hálózat szervezése is megindult. Ezt elsősorban az üzemek vezetői, dolgozói szorgalmazták 1946— 1947 óta. 1951-ben napi 20, államilag szervezett üzemorvosi órán fogadták az iparban dolgozókat, ami a jelenlegi 20 üzemorvosi rendelőben ma már napi 62 órára emelkedett. Iskola- és gyermek- szakorvosi hálózat Az egykor teljesen hiányzó iskolaorvosi hálózat kiépítéséhez 1949—1950-ben láttak hozzá a megye egészségügyi vezetői. Baja és Kecskemét után a többi városban, ezt követően Tiszakécskén és Kiskunmajsán kezdte meg működését iskolaorvos és jelenleg Kecskeméten gyermek-idegszakorvosi, Baján pedig gyermekszívgondozó szak- rendelés is folyik. 1962-ben alakult ki a jelenlegi korszerű gyermekszakorvosi hálózat a megyeszékhelyen. Ezenkívül Kalocsán, továbbá a kalocsai és dunavecsei járásban működik gyermekszakorvos, és az első 1948-ban Kecskeméten létrejött mozgó-szakorvosi szolgálat létszáma az idén nyolcra gyarapodott. Külön fejezetet érdemel megyénk egészségügyi hálózatának, intézményeinek fejlődésében a különböző új létesítmények létrehozása. A legjelentősebbek közül a sort az 1951-ben felépült kiskunfélegyházi kórház nyitotta meg, 1960-ban pedig az önálló kiskőrösi tbc-kórház került tető alá. 1962-ben szülőotthonná alakították át a — még 1945-ben létesült — 32 ágyas szabadszállási osztatlan kórházat. A felszabadulás előtt nyolc tbc-gondozó intézet működött a megyében, de már 1947-ben újabb intézet létesült Kiskőrösön, Kiskunfélegyházán és az idén nyitotta meg kapuit a korszerű 300 ágyas kalocsai tbc-kórház is. Mindez természetesen hozzájárult a tuberkulózis elleni küzdelem nagyszerű eredményeihez. Ezenkívül a négy mozgó és a négy srtabil ernyőképszűrű-állomás segítségével évek óta elvégzik a megye tíz éven fölüli lakosainak tüdőszűrését 11 szülőotthon Az 1945 előtti hat kis ágyszámú szülőotthon 11-re gyarapodott húsz év alatt A kórházi szülészeti osztályok fejlesztésével, az újabb szülőotthonok létesítésével lényegében megoldódott a korszerű szülészeti ellátás. Meg kell említeni a bölcsődei rendszer és a közegészségügyi felügyelet fejlődését is. Ez utóbbi egyik legfontosabb szakasza az 1955-ben megszervezett Közegészségügyi és Járványügyi Állomás volt. A KÖJÁL a közeljövőben új, korszerű székházba költözik Kecskeméten. A mai értelemben vett szociális otthonok ismeretlenek voltak húsz évvel ezelőtt megyénkben. Csupán néhány városban működött szegényház, egyes községekben pedig úgynevezett szegényszobákat tartottak fenn. Államunk segítségével a szociális otthonok létrehozásával végre megnyugtatóan megoldódott az idős, magukra hagyott emberek sorsa. Baján, Kiskunhalason, Kiskunfélegyházán, Kecskeméten alakultak szociális otthonok és a régi, rossz emlékű szegényszobákat is felváltották a valóban családias, meghitt otthonok Katy- máron, Bácsborsódan, Kiskunmajsán, Kiskőrösön, Tasson, Belsőnyíren, Kalocsán. A szociális otthonokban jelenleg 1138 idős ember tölti békében, nyugalomban napjait. Mintegy kétszáz idős ember részére létesült 1961 óta öregek napközi otthona, s a jelenlegi hét otthon mellé ebben az évben öt újabb szociális otthont is terveznek. Az intézeteken kívüli munkaképtelen személyek részére államunk évenként átlag 3 és fél, négymillió forint segélyt is folyósított. Két évtized alatt tehát két új kórház, 1810 új kórházi ágy, négy új rendelőintézet, két új tbc-gondozó, 75 új szülőotthoni ágy, 48 új bölcsőde, hét napközi otthon, 12 szociális otthon, s a bajai kórház bővítése is dokumentálja a megye egészségügyének, ellátottságának nagyarányú fejlődését. Ez is bizonyítja: jogos büszkeséggel tölthet el bennünket a szocialista egészségügy két évtized alatt megtett útja, az évszázados elmaradást helyrehozó gyors, hatalmas mértékű előrehaladás. Bubor Gyula Magyar műrészek aeerai sikere Az accrai egyetem zene- és színművészeti iskolájának hallgatói egész estet betöltő koncert keretében adtak tanúbizonyságot előrehaladásukról. Ez volt az első olyan koncert az egyetemen, amelyet maguk a diákok rendeztek. A sikeres zeneest az egyetemen oktató magyar művészek Pártos Erzsébet, Dományi Judit és Róna Frigyes egyéves munkájának dicsérete. A koncert részvevői ugyanis zömében azok közül a hallgatók közül kerültek ki, akik a három magyar zeni pedagógus tanítványai, (MTI) SZELLEMIDÉZES ¥C ati néninek jelentem, az osztálylétszám harminchat, hiányzik négy... Kék köpeny, szőke, barna, fekete hajkorona, álmodozó, ábrándos vagy érdeklődő tekintetek. Kék papírba csomagolt könyvrengeteg, irkacsomó, sárga padtömeg, s a falon két idézet: Ember küzdj, és bízva bízzál! (Madách) — Dolgozni, föl mind lankadatlan / Amíg az élet fénye ég (Juhász Gyula). — Kedves gyerekek! A mai osztályfőnöki órán olyan szavakat elevenítünk fel, amelyeknek értelme manapság már megváltozott, vagy beolvadt a múltba. Erre a beszélgetésre meghívtuk Hideg János bácsit, a helyi Vörös Csillag Termelő- szövetkezet párttitkárát is, aki vöröskatonaként részt vett a Tanácsköztársaság dicső harcaiban, s kommunistaként élt és dolgozott az ellenforradalom, a Horthy-éra, és a nyilasterror éveiben is. A tanárnő fiatal. Kémia-fizika szakos. Egy éve kapta a diplomáját. A gyerekek — a Kiskunfélegyházi Móra Ferenc Gimnázium II/a. osztályos tanulói — tizenhat évesek. A katedrán ülő Hideg bácsi hatvanhárom esztendős. — Három korosztály, egy tanteremben. — A kommenció... kommen- ciót kaptak régen azok az emberek, akik a nagy uraknál dolgoztak — mondja az elhangzó Indonéziai kutatások Jelky András után A Türr István Múzeum egyik feladatának tekinti, hogy Baja neves fiainak emlékét összegyűjtse. A Jelky András életére vonatkozó adatokat már nyomtatásban is megjelentette a múzeum, sőt a kiadvány már el is fogyott. Vannak azonban még tisztázatlan részek Jelky történetében. így vl. egy 1938-as újság holland lapokra hivatkozva azt írja, hogy Batáviában három emlékműve is van Jel- kynek. Egy emléktábla az árva- házban, melynek gondnoka volt, egy a botanikus kertben, egy pedig Weltwerden külvárosban, egykori lakóházán. Dr. Bodrogi Tibor, a Néprajzi Múzeum főigazgatója most tért haza indonéziai tanulmányútjá- ról, és levélben értesítette a bajai múzeumot arról, hogy a múzeum felkérésére megpróbált utánajárni az emléktábláknak. Mint írja, az árvaházról Djakar- tában nem tudnak, a botanikus kertet Bogorba helyezték át, a iveltwerdeni házat pedig még akkor sem nagyon lehetne megtalálni, ha tudnánk a régi utcanevet, mivel azok ugyanúgy megváltoztak, mint nálunk Magyarországon. A djakartai városi múzeumban és a levéltárban fiatal indonéz fiúk dolgoznak, akik most kerültek ki az egyetemről, és akik a város történetéről még keveset tudnak. Az ügyben egyedül a régi holland gyarmati tisztviselők adhattak volna felvilágosítást, ezek azonban 1950. körül elhagyták Indonéziát. A fiatal levéltárosok azért sem tudtak segíteni, mert az újabb nemzedék hollandul már nemigen beszél, és jelenleg nincs a múzeumban, vagy a levéltárban olyan szakember, aki a régi holland szövegeket is megérti. A djakartai levéltári anyag egyébként még rendezetlen állapotban van. így csak hosszas kutatás után lehetne a megfelelő iratcsomókat esetleg fellelni. A bajai múzeum kezdeményezése ezek szerint most nem járt eredménnyel, de előbb, vagy utóbb előkerülnek azok az adatok is, melyek még hiányoznak a kalandos életű Jelky András indonéziai pályafutásáról. Dr. Sólymos Ede kérdésre válaszul egy rövid hajú kislány az első padok egyikében. A hatvanhárom éves, már deresedé hajú embernél az előbbi szó sokkal élőbb emléket idéz. Hiszen a kommenció ugyan részesedést jelentett, de ez abból állt, hogy a nincstelen parasztember kora hajnaltól késő estig — látástól vakülásig — dolgozott a nagybirtokosok földjén, s mindezért kapott naponta egy kevés „sdfli’-levest, meg egy darab szalonnát. Olyan szalonna volt az, hogy még ki sem szárították — látszódjék nehezebbnek. De a nincstelen ennek is örült —, nem fordult föl az éhségtől a család!... — Pestis, kolera, meg más járványok következtében sok ember meghalt. S a megmaradt, kevés ember inségbérért dolgozott — mondja Ica, magyarázva az inségbér fogalmát. — Az éhség minden munka elvállalására kényszerítette a szegényeket • egészíti ki az előbbieket egy szőke kislány. ¥Iideg Jani bácsi kissé más- *1 képpen fogalmazza meg az inségmunkát. Feleleveníti dr. Tóth József — Kiskunfélegyháza egykori polgármestere — 1929-ben hírhedté vált mondását: Vessünk a kutyának valamit, hogy ne ugasson!... Ugyanis az európai gazdasági válság itt helyben is alaposan érezhető volt. Diplomás emberek együtt kubikoltak az írástudatlan földmunkásokkal — ha volt, hol. De legtöbbször hónapokon át állás, munka, kereset nélkül voltak az emberek. S hogy az elégedetlenséget valamelyest „enyhítsék”, elhatározták a város urai, hogy valóban, „vetnek valamit a kutyának1” Erre kényszerítette őket az 1929-ben rendezett nagy félegyházi „éhségtüntetés” is. A város törvényhozó testületé elhatározta, hogy havonta három napon át inségmunkát szervez —, s így a mezőgazdasági dolgozók 80 fillér, az ipari munkások pedig 1 pengő keresethez juthatnak. (Ez a pénz a megélhetéshez kevés, az éhenhaláshoz pedig sok volt.) — Akik nem tudtak dolgozni, azok kaptak ingyenlevest. De nagyon ócska volt — így Éva, az egyik diáklány. — Sokan összegyűltek, akkor osztották ki. IV em volt az ingyen le- 991 vés, nagyon komoly, sót, súlyos árat kellett fizetnünk azért a híg léért, amit a piacon osztottak akkortájt. Ma a kutya is megugatná azt a löttyöt!” És Jani bácsi emlékezik. Sorra idézi a harmincas évek nyomorúságait, azon évekét, amikről a padokban ülő, az egészségtől szinte kicsattanó fiúk és lányok csak a történelemkönyvekben olvastak. Mert a szülők is inkább beszélgetnek otthon a máról, a mindennapi gondokról, bajokról, mert ezek sokkal kisebbek, mint annak idején — a „nagy béke éveiben”. Ki volt Endre László? — hangzik a kérdés. S az egyik fiú válasza: Hát az valami híres betyár volt... De még mennyire híres, s mennyire betyár! „Reszketett is tőle nemcsak a Kiskunság, hanem az egész ország!” — mondja az idős ember. Először megyei alispán volt, majd a nyilasterror éveiben belügyminiszter lett. Sok száz becsületes kommunista vére tapad a kezéhez. Egyébként az apjának, Endre Zsigának itt volt a birtoka Félegyháza szomszédságában. .. Figyelő gyermekarcok. Mint egy regény, egy fejezetnyi megelevenedett történelem —, olyan ez az óra. Fél egytől fél kettőig a három nemzedék „bejárja” történelmünk egyik leggyászosabb korszakát —, azt az időt, amikor egy karéj kenyeret sem ért a szegényember. Szellemidézés volt csupán. Idézése annak a kornak, melyből az egyik nemzedék oly sokat, a másik keveset, a harmadik szerencsére már semmit sem kapott. Itévedt galamb száll a ta- vaszi napfényben fürdő ablakpárkányra. Csengetnek. Zsibong az osztály. A múlt eltűnik. Visszakerül a történelemkönyvbe, ahonnan sohasem térhet vissza. Kovácsi Miklós Könyvvel az ifjúságért Nem valami országos mozgalom címe ez, hanem annak a kis, de jelentőségében mégis nagy kezdeményezésnek lehetne ezt a nevet adni, amiről a Megyei Könyvbarát Bizottság legutóbbi kiskőrösi tanácskozásán esett szó. Kiskőrösön a művelődési ház kicsi, jelentéktelen, nincsen rendezvények lebonyolítására alkalmas helyisége. A KISZ helyi szervezete ezen nem esett kétségbe, hanem irodalmi presszóvá nevezte ki a Csillag cukrászdát. Minden második szerdán délután 5 órakor itt rendezik meg az irodalmi totót. Hogy, ez meg mi? összeállítanak 12 kérdést az irodalom területéről, leginkább megcélozva a mai irodalmat. Aki, vagy akik a legtöbb kérdésre válaszolni tudnak, könyv- jutalmat kapnak. Eredmény? Félötkor már harcolnak az asztaloknál egy-egy helyért. Tömve ilyenkor fiatalokkal az irodalmi presszó. íme, itt a példa: így is le lehet kötni a fiatalok érdeklődését. Balogh József A kecskeméti Berkes Ferenc SZöVOSZ-kollégium az ország egyik legszebb és legjobban felszerelt kollégiuma. A kétemeletes épületben 200 diák számára van hely. Ezek a diákok az ország szövetkezeti hálózatában fognak majd dolgozni. A kollégiumban 1200 kötetes könyvtár áll a diákok rendelkezésére. Képünkön: Juhász János IV. osztályos tanuló, könyvtáros segít választani Bognár Vera I. osztályú tanulónak a szebbnél szebb könyvekből.