Petőfi Népe, 1965. március (20. évfolyam, 51-76. szám)

1965-03-18 / 65. szám

JÖL BEVÁLT A VENTILLÁTOROS SZÉNASZÁRÍTÓ A lekaszált és fonnyasztott, 25—45 százalék ned­vességet tartalmazó zöldtömeg — ha ventillátoros ka­zalszárító áll a rendelkezésünkre — kitűnő minőségű, zöld színű, levéldús szénát ad, amely mind tápláló anyagokban, mind vitaminokban gazdag. Ha korszerű ventillátoros kazalszárítóval nem ren­delkeznénk, és a szárítást az állandó esők megakadá­lyoznák, a zöldtömegből jó és gazdag beltartalmú silót készíthetünk. Ma már nem engedhető meg egy üzemnek sem, hogy a régi, hagyományos eljárással takarítsa be szénáját. így ugyanis 40—50 százalékos fehérjetarta­lom megy veszendőbe. A tarlón végzett hagyományos szárítással és beta­karítással az időjárás okozta kockázatot nem tudjuk kiküszöbölni. A levél és a szár száradási sebessége között nagy a különbség. A levelek hamar összehú- zódnak és jelentéktelen érintésre leperegnek. Tudjuk, hogy a lucerna levelének mintegy a 30 százaléka még kedvező időjárás esetén is lepereg. Ez a veszteség növekedhet az ázás következtében. E tekintetben korszerűsítsük a széna betakarítását. Termelőszövetkezetünk az 1965. gazdasági évben mintegy 10 ventillátoros szénaszárítóval fog rendel­kezni. Az elmúlt gazdasági évben 3 db korszerű ven­tillátoros berendezésen szárítottuk meg szénatermé­sünket. Az elmúlt gazdasági év eredménye alapján a leg­messzebbmenőkig javasolhatjuk a korszerűbb, a gya­korlatban jól bevált ventillátoros szénaszárítók al­kalmazását. Babies Antal, a csávolyi Egyesülés Tsz elnöke Csengődi tapaszfaiatok Öntözés és műtrágyázás a takarmánytermesztés szolgálatában Harmadik éve folyik Csengődön a Duna—Tisza közi tájra jellemző meszes homoktalajon öntözéssel és mű­trágyázással egybekapcsolt takarmánytermesztési kísér­let. Az eddigi eredmények biztatóak. Elterjedésük se­gítséget adhat a megye mezőgazdasági üzemeiben, kü­lönösen a termelőszövetkezetekben előforduló takar­mányhiány enyhítésére. KORSZERŰ MÓDSZEREKKEL A megfelelő takarmányellátás biztosítása annál is inkább fontos, mivel a minőségi összetételében kedve­zően megváltozott állatállomány termelési szintjét a takarmányellátottság határozza meg. Az állattenyész­tés jövedelmezősége pedig a mezőgazdasági üzem ered­ményességét alapvetően, meghatározza. Régi igazság, hogy ahol fejlett az állattenyésztés, ott az egész me- aőgazdaság virágzik. Ebből fakadóan feladatunk tehát, hogy a korszerű műtrágyázásban és az öntözésben rejlő nagy lehetősé­gek, valamint az agrotechnikai eljárások okszerű al­kalmazása mellett esetleg az eddig nem, vagy csak kis területen termesztett takarmánynövények termesz­tésének bevezetésével elősegítsük a szükséges takar­mánybázis megteremtését. Takarmánytermő területeinket akkor hasznosítjuk a legmegfelelőbben, ha olyan növényeket termesztünk azokon, amelyek az adott viszonyok között a legbiz­tonságosabb termést, a legnagyobb és legjobb tápérté­két adják. Mivel a takarmánytermő területek számszerű növe­lésére alig van mód, ezért a feladat megoldásához az előbb említett lehetőségek kínálkoznak. Így sürgősen meg kell keresnünk azokat a helyi adottságoknak leg­jobban megfelelő növényeket, valamint meg kell ha­tároznunk e növények részére legjobban megfelelő műtrágyázási és öntözési előírásiakat, amelyek segítsé­gével egységnyi területről a legnagyobb takarmányér­téket tudjuk elérni. Az öntözést és műtrágyázást egyaránt megháláló takarmányféleségek közül ma már egyre többet ter­mesztünk e korszerű módszerekkel. AZ ÉDES SZUDÁNI CIROKFÜ Az eddigi eredmények alapján megállapíthatjuk, hogy okszerű műtrágyázás és öntözés segítségével a silókukorica mellett, az édes szudáni cirokfű napra­forgós-borsós keveréke igen gazdaságosan termeszt­hető e területeken; Rövid tenyészideje miatt nemcsak fő vetésű, hanem korán lekerülő elővetemény után másodnövényként is termeszthető. A Duna—Tisza közi meszes homoktalajokon az em­lített komponensekkel együtt termesztett édes szudáni cirokfű értékét nemcsak a biztos és viszonylag nagy termés, hanem az a tény is adja, hogy vele májustól késő őszig a terület „fedve” tartható, így a homok mozgását is megakadályozhatjuk. A visszamaradt tar­ló, valamint a 130—150 cm mélységre is lehatoló és így tekintélyes mennyiségű „föld alatti” termése — a gyökérmaradványok tömege — megfelelő műtrágya­adagolás mellett, nagy segítséget jelent a szerves- anyagban szegény homoktalajok táplálóanyag mérle­gének javításában is. A kísérletben a kecskeméti édes szudáni cirokfüvet VNIIMK 6540-es fajtájú napraforgót, valamint Violet­ta takarmányborsót használtam. A napraforgó, valamint a takarmányborsó fajta­megválasztásánál az volt a célom, hogy az édes szu­dáni cirokfűhöz hasonlóan gyorsan fejlődő, de lassan fásodó napraforgót és nagy zöldtömeget biztosító ve­getatív jellegű borsófajtát vessek az édes szudáni ci­rokfű társnövényeként. Ezekkel a társnövényekkel nemcsak a termés mennyiségét, hanem a termesztett takarmány béltartalmának értékét, különösen annak fehérjetartalmát sikerült növelni. A MŰTRÁGYA MENNYISÉGE A fentiek szerint összeállított keveréktakarmány alá a tavaszi talajelőkészítés során kh-ként 2 mázsa 20,5 százalékos pétisót, 1 mázsa szuperfoszfátot és 1,5 má­zsa 40 százalékos kálisót dolgoztunk kultivátorral a talajba, 15—20 cm mélységbe. Az így előkészített talajba május első hetében (V. 5—10) — amikor a talaj felső 10 em-es szintje 18—20 Celsius-fokra felmelegedett — az előre összekevert és kh-ra számított 25 kg édes szudáni cirokfűmagot, 8— 10 kg napraforgót és 50 kg Violetta takarmányborsó- magot vetőgéppel 12-cm sortávolságra és kb. 5 cm mélyen elővetettük. Vetés után ha erre mód van, úgy igen ajánlatos a területet 5—10 mm-es vízmennyiség­gel megöntözni, részben a homok mozgásának meg­akadályozása, részben a biztosabb kelés végett. A három növényből álló takarmánykeverék tenyész- idő alatti öntözését az alábbi időpontokban végezzük: Első kaszálásig az édes szudáni cirokfű bugahányá­sának és a napraforgó virágzásának egészen kezdeti szakaszán — aminek ideje július 8—10 közé esett — 30 mm-es víznormával, esőszerű öntözési módszerrel, 6 Az időszerű munkák megszervezése a városföldi Dózsa Termelőszövetkezetben Miként tavaly, ebben az évben is későn tavaszodik. Így tehát a mezőgazdasági munkák jobb megszervezé­sével és gyorsabb elvégzésével kell biztosítanunk, hogy a késői tavaszodás ne veszélyeztesse a terméseredmé­nyeket. Ez a gondolat vezérelt bennünket, a városföldi Dó­zsa Termelőszövetkezet vezetőségét és tagságát, ami­kor alapos, megfontolt tervet készítettünk az idei ta­vaszi kampányra. ÁPRILIS VÉGÉIG MINDEN MAG FÖLDBE KERÜL Tervünkben első pontként a gépjavítás szerepel. Rossz gépekkel nem lehet*jó munkát végezni. Közös gazdaságunk 15 erőgéppel rendelkezik, s ezek közül a télen 2 részesült generáljavításban (tavaly hat volt a számuk). A többit csak folyójavításban kellett része­síteni. A javítás saját gépjavító műhelyünkben folyt, a munkagépek javítása pedig a helybeli kisműhe- lyünkben történt, a nem dolgozó traktorok vezetőinek bevonásával. Ami a növénytermesztéssel kapcsolatos munkákat illeti, meg kell említenünk, hogy termelőszövetkeze­tünk 2722 kh szántóterülettel rendelkezik, amelyből 686 kh-n termesztjük a kenyérgabonát. A takarmány- gabona területe 493, a kukoricáé 502, a napraforgóé 65, a cukorrépáé 35, a zöldtakarmányé 645 (ebből 271 kh álló és új lucerna),'a hagymáé 11, a szőlőiskoláé 30 katasztrális hold; 32 kh az egyéb és 223 kh a háztáji föld. Most tavasszal összesen 1040 kh területet kell be­vetnünk, mégpedig 20 kh-t takarmánynak való borsó­val, 30-at zabbal, 35-öt cukorrépával, 12-t takarmány- répával, 65-öt napraforgóval, 89-et lucernával, 50-et zabosborsóval és 12 kh-t borsós napraforgóval. E munkát összesen 313 kh-n április 1-ig végezzük el, majd május 1-ig 50 kh-n a csalamádé, 502-n a ku­korica, 135-ön a fő vetésű silókukorica és 40 kh-n a szudáni fű magját tesszük földbe. A szükséges vetőmagmennyiség már mind gazdasá­gunkban van. A szerződéses növények magjának ki­vételével a vetőmag tisztítását elvégeztük, s a csíráz- tatása folyamatban van. A hibridkukorica vetőmagja is már rendelkezésünkre áll: 40 mázsa az Mv—1-es 340-es korai, 14 mázsa az Mv 48-as 500-as közép korai és 14 mázsa az Mv 40-es 600-as közép kései fajtákból. Erre az összeállításra egyébként a betakarítás miatt van szükségünk. Az olyan területre például, ahová őszi kalászost vetünk, természetesen csak a legkoráb­bi Mv 1-es, az új besorolás szerint 340-es korai ku­koricafajtát vetjük. Az új telepítésű lucernákat borsóval vetjük. A mi gyakorlatunkban bevált a lucernát kh-ként 30—40 kg borsóval elvetni; a lucerna nem szenved a beárnyé- kolástól, s ily módon nagy tömegű elsőrendű tejelő­takarmányt nyerünk. Szövetkezeti gazdaságunkban az esős, rövid ősz kö­vetkeztében az őszi mélyszántás 200 kh-n maradt ta­vaszra; ezen a területen 70 kh-n végeztünk téli trágyá­zást. A GÉPI MUNKÁK BIZTONSÁGOS TERVE Elvégzendő gépi tavaszi munkáink a következők: szántás, fogasolás, hengerezés 200, simítózás, tárcsázás, kultivátorozás, vetés, magtakarás 1010, műtrágyaszó­rás 500, az őszi gabona fejtrágyázása, hengerezése, ro­tációzása 1203, a gyomirtás 300 kh. (Március 11-én nyolc erőgépünk hozzáfogott a szántáshoz.) E munkákat a következőképpen tervezzük elvégezni: 7 gép szánt á napi 5 kh — 6 nap 2 „ simítóz á napi 40 kh — 13 „ 3 „ tárcsáz. á napi 30 kh — 12 „ 2 „ vet á napi 20 kh — 26 „ 1 „ magot takar á napi 40 kh — 26 „ 2 „ műtrágyát szór á napi 25 Ith — 10 „ 2 „ fejtrágyáz á napi 25 kh — 16 „ 2 „ őszi gabonát hengerez á napi 30 kh — 16 „ 2 „ őszi gabonát rotációz á napi 25 kh — 24 „ 1 „ dikonirtoz á napi 15 kh — 20 „ 6 „ 180 vagon istállótrágyát hord szarvasba 15 napig — 90 „ 2 „ 30 napon keresztül szőlőiskolát ültet ______________— 60 „ Ös szesen: 323 nap Ha 15 erőgépünket március 20-tól május 1-ig 40 napon át dolgoztatjuk, ez 600 munkanapot tesz ki, így a fenti 323 munkanappal számoló tervünk nagyon biztonságos. Esős idő, vagy egy-két gép kiesése nem tudja tehát a betervezett vetési időt késleltetni. A vetések ápolására vonatkozóan megjegyezzük, hogy a fejtrágyázást egy műtrágyaszórógéppel február 4-én megkezdtük. Természetesen elsősorban azokat a gabonákat részesítettük fejtrágyázásban, amelyeket az esős időjárás miatt az optimális idő után tudtunk el­vetni. LÖFOGATOK ÉS A GYALOGERÖ A lófogatainkra vonatkozóan az a tervünk, hogy esős időjárás esetén a talajmunkákat, esetleg a vetést velük kezdjük meg, hogy egy-két nappal hamarabb kerüljenek a korai magvak földbe. Különben a trágya szarvasba hordásával, a szőlővessző ültetésénél stb. foglalkoztatjuk őket. A gyalogerő munkáját illetően úgy határoztunk, hogy a morzsolást a vetésig befejezzük, hogy ezzel a vetés ideje alatt ne kelljen foglalkoznunk. Egyébként 75 fő gyalogerővel rendelkezünk; 15 főt foglalkozta­tunk a vetésnél, műtrágyaszórásnál, a trúgyahordásnál stb, a többit leköti a 30 kh szőlőiskola ültetése. Ez az erő kevés, ezért a Kecskeméti Katona József Gimnázium diákjainak a segítségét is kell kémünk, akikkel egyébként politechnikai oktatásra szerződéses viszonyban állunk. Termelőszövetkezetünk éves tervét már korábban üzemegységekre, brigádokra bontottuk, s ezt üzemegy­ség- és brigádgyűléseken ismertettük szövetkezetünk valamennyi gazdájával. Minden brigádnak külön megvan a növénytermesz­tési és állattenyésztési hozamterve, munkaterve, mun- kaegységterve, a brigádtagok tehát tudják, hogy a különböző munkákhoz negyedévenként, és egész év­ben mennyi munkaegységet használhatnak fel. Ezenfe­lül minden nap délután 2 órakor az üzemegységveze­tők, és általuk a brigádvezetők a másnapi tennivalók­ra vonatkozóan eligazításban részesülnek. Ügy gondoljuk, hogy ezzel a szervezéssel és terve­zéssel nem lehet lemaradás a munkákkal az idén sem, s a tavasz megkésése ellenére is optimális időben pon­tot tudunk tenni soron következő feladatunk GONDOSKODUNK a háztáji gazdaságokról j Máskülönben az éves tervezés és kampányíeiaoa- taink megoldása mellett sem szabad megfeledkeznie vezetőségünknek, s a háztáji bizottságnak a háztáji gazdaságok támogatásáról. A háztájiak segítésének egyik média az, amit a háztáji bizottság elhatározott: a kevés alomszalmára való tekintettel a tagok rendelkezésére bocsátunk egy 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom