Petőfi Népe, 1965. március (20. évfolyam, 51-76. szám)
1965-03-18 / 65. szám
WCS. mArtítts 18, csütörtök 99 „ 0rcßi0n\fßsf, déltájban A láthatár szegélyén há- rom-négy parányi település: szállások. Négy ven-ötven házból áll egy-egy szállás. Öregtényen, Szakmár határában alig több mint negyven család lakik. Látszatra csak a villanyhuzalok és a betonoszlopok figyelmeztetnek: a huszadik század második felében járunk. A két házsor végén, az alacsony tűzoltószertárral szemben, vénséges harangláb kémleli az eget. Tizenöt évvel ezelőtt az egyik téli estén népnevelő előadást tartott valaki a szertárban a világ keletkezéséről és az ember származásáról. Az előadás közepe táján megszólalt a kis- harang, s erre hirtelen felállt az egyébként figyelmes hallgatóság és hangosan elmondotta az Űrangyalát. Utána rendben folytatódott a materialista szellemű előadás. Jk zért másfél évtizednyi idő Öregtényen sem múlik el nyomtalanul, s ha a település külső képében nem is, az emberek mindennapi életében, gondolkodásmódjában sok minden megváltozott Az itt lakók valamennyien gazdái lettek a Béke Tsz-nek, annak idején szinte egy nap alatt befejfci adott az átszervezés. Ami pedig a szertárt illeti, azóta is az egyetlen összejövetelre alkalmas helyiség Öregtényen. Az összejövetelek gyakoriságát azonban hozzá sem lehet mérni a korábbihoz, s ez legnagyobbrészt a falucska egyetlen és itt elhelyezett tv- készülékének tulajdonítható. — Mi is majd minden este átjövünk — újságolja Pécsi Ger- gelyné. — A férjem, én, meg a két gyerek. ¥• écsiék közvetlenül a szer- tár mellett laknak. A régi ház nagyszobájának falát Kalocsa környéki motívumok szegélyezik. A háziasszony is nyolc év óta bedolgozója a Kalocsai Háziipari Szövetkezetnek. Érdeklődöm, mennyi a keresete. Ezer—ezerkétszáz forint — feleli. A termékeket 15 országba Gépvásár Szokatlanul nagy az elevenség a Kecskeméti Gépállomás udvarán. A műhelycsarnokoknál tavaszi szemlére várnak az állomás glédába állított erő- és munkagépei. A A bejárat mellett pedig, kisebb számban ugyan, de hasonló rendben K—25-ös zetorok és műtrágyaszórók sorakoznak. Ezeket a gépállomás eladja a járás szövetkezeti gazdaságainak. — A gépállomás fokozatosan felszámolja erő- és munkagép- parkját — tájékoztat Princz László, a Gépállomások Megyei igazgatóságának mérnöke, miközben átvágunk a térségen. A harmadik év ez már, amikor gépeladásra kerül sor, de az idei bátran nevezhető csúcsnak: valamennyi megyei gépállomásról mintegy 400 traktor és több ezer munkagép jut a közös gazdaságok tulajdonába. Előbb természetesen a tavaszi munkákhoz szükséges gépek, majd folyamatosan a többiek. Itt most 15 erőgép, s húsz szovjet és magyar gyártmányú műtrágyaszóró talál gazdára. A gépet igénylő 13 tsz és tszcs vezetői és traktorosai a nagyteremben gyülekeztek. Az asztalokon színes bukósisakok: mintha egy csatába induló alakulat tartana harci megbeszélést. Ez a hasonlat átvitt értelemben helytálló is ... A megjelentek — minden részrehajlást kiküszöbölendő — sorszámot húznak. Majd kivo nulnak a gépekhez, s a szakértő bizottság — a gépállomásnak és a megyei igazgatóságnak,^ a járási és városi tanács mezőgazdasági osztályának, valamint a Magyar Nemzeti Banknak a képviselői —jelenlétében kezdetét veszi az üzempróba. Alaposan, tüzetesen felülvizsgálják a megvételre kerülő, és természetesen kijavított gépek minden porcikáját: a motort, a sebességváltót stb. Az orgoványi Petőfi Tszcs- ből Virág József párttitkár és Horváth Imre gépkezelő elégedett a gazdaságnak jutott géppel. «10 vásárt csináltunk, magasabb vételárra számítottunk — mondják. A jakabszállási két tszcs-t Nagy Béla elnök és Nagy Ferenc traktoros képviseli. — Pontosan az a gép jutott nekünk, amelyikre fájt a fogunk. Príma masina. Az egyetlen eladásra kerülő MTZ traktort a kecskeméti Alkotmány Tsz kapta. — Kisebb géppel a mi homoktalajainkon meg sem tudnánk mozdulni — magyarázza Galisz György, a tsz elnöke. — Ezzel együtt már hat, jó teljesítményű erőgépünk lesz! — Felpattan a vezetőülésbe és egy „tiszteletkört” tesz meg. ... Benn, a gépállomás irodáján kattog az írógép, készülnek a jegyzőkönyvek. Déüutánra jár már az idő, amikor a formaságok megtörténte után kigördülnek az országúira a gépek, hogy csatasorba álljanak a szántóföldeken zajló békés tavaszi ütközethez. Jóba Tibor exportálják. Majd elmondja, hogy tavaly ősszel részt vett Kecskeméten a szüreti ünnepségen, mint a szakmári tánc- csoport tagja. Az első díjat kapták. Délfelé hazatér a házigazda, magas, vállas férfi. Brigádvezetője a termelőszövetkezetnek. Egyúttal községi tanácstag is. — Trágyát hordtunk a paprika alá — mondja, amint lehuppan a székre. — Két ze- torral és három lófogattal. A jövedelemre terelődik a szó. Tavaly ötszáz volt a munkaegységeinek száma, dehát kicsi egynek az értéke: mindössze 13 forint. Ám százalékos művelésre is vállaltak kétezer négyszögöl kukoricát, meg feleannyi fűszerpaprikát is. Az előbbinek egyharmadát, az utóbbi értékének a felét kapták. A kukorica- termés különösen jó volt, s a munkaegység fejében gabonát is kaptak. És jól fizetett a háztáji is. jr _ Ij1 n bizony nem mennék ■a_J el az iparba dolgozni — jelenti ki. — így sem jövünk ki rosszabbul és legalább együtt vagyunk. A tsz is erősödik, most már nincs tartozásunk. Ötven hold fűszerpaprikát öntözünk az idén a csoma- foktői csatorna egyik mellékágából. Harmincöt éves. Hozzá hasonló korúak alig vannak a tsz-ben. Fiatalabbak pedig szinte egyáltalán nincsenek, öregtényen nincs iskola és nincs vegyesbolt. Egy doboz gyufáért a két kilométerre levő Keserűtelekre kell átmenni. Pécsi Gergely a dolgozók iskolájában tavaly fejezte be az általános iskolát. Nagyobbik gyermeke, Irénke, most járja a nyolcadikat. Esténként asztali lámpa fényénél fórgátja a tankönyveket. /A lámpa talpának aljára annak idején felírta a nevezetes dátumot: 1963. december 21-e 14 óra 30 perc. Öregtényen ekkor gyulladt ki először a villany. H. D. Ä tudás is kopik A MEGYEI tanács ipari osztálya továbbképző tanfolyamot szervezett a tanácsi vállalatok műszaki dolgozói részére. Amikor erről tudomást szereztek, a tárcavállalatoknál dolgozó mérnökök, technikusok közül is többen kérték: hadd hallgassák végig az előadásokat ők is — bár ez számukra nem kötelező. Sajnos, nem minden műszaki veszi észre, hogy a diploma megszerzése óta eltelt 10—15 év alatt tudása megkopott: sokmindent elfelejtett — mert nem volt rá szüksége —•, szakismeretének egy része fölött pedig eljárt az idő. A műszaki tudományok rohamléptekben fejlődnek. Ami nemrég a legmodernebb termelési eljárásnak számított az ma már csak egy — lehet, hogy nem is a legjobb — a sok technológia közül. AZ ISMERETEK szüntelen gyarapítása különösen fontos azoknak, akik vezető állásban dolgoznak. Nemcsak saját érdekükben, hanem azért is, hogy megértsék és felül tudják bírálni a mérnök kollegák elgondolásait. Aid elmarad a fejlődésben, azt könnyen zavarba ejtheti egy ,,kezdő” is, csupán azért, mert olyan kutatási eredményre támaszkodva dolgozta ki javaslatát, amelyről az idősebb szakember annak idején még nem is hallott az egyetemen. TÉVED azonban aki úgy véli, hogy a fiatalok elhanyagolhatják az önképzést. Nemrégiben részt vettünk egy tanácskozáson, ahol többen is szóvá tették, hogy a friss diplomás mérnökök közül egyik-másik úgy hiszi, hogy mindent tud, sőt mindent jobban tud. Később saját kárán tanulja meg, hogy az egyetem csak stabil alapot nyújt, amire később építeni lehet, de kell is! Elég ha megemlítjük például az üzemszervezéssel kapcsolatos sokrétű teendőket. Ezeknek a megoldásához viszonylag kevés ismeretet hoznak magukkal a műszaki egyetemekről a fiatalok. Pedig a termelés jő szervezése elsőrendű fontosságú. De vajon kínálkozik-e lehetőség azoknak, akik fel akarják frissíteni műszaki ismereteiket? Az írásunk elején említett műszaki taníolyamot, amelyre a Mérnöki Továbbképző Intézet küld előadókat, igen hasznos kezdeményezésnek tartjuk. Reméljük, hogy a tanács ipari osztálya a jövőben rendszeresen szervez majd hasonló oktatásokat. AZ UTÓBBI hónapokban reneszánszát éli a megyében egy igen hatásos önképzési forma: egymás után alakulnak meg, illetve szerveződnek újjá a nagyobb városokban — Kecskeméten, Baján, Kiskunfélegyházán — a tudományos egyesületek helyi csoportjai. Mind ez ideig azonban önálló —, talán nem túlzunk, ha azt állítjuk, hogy elszigetelt — kezdeményezésként üdvözölhetjük a műszakiak szervezkedését. Hiányzott a mozgalmat irányító, összefogó szerv. A megyei pártbizottság és a tanács támogatásával azonban rövidesen megszervezik a ME- TESZ megyei intéző bizottságát — egyelőre kecskeméti székhellyel. Klubhelyiséget is kap a bizottság a IV. kerületi párt- bizottság egyik irodájában. Feladata lesz a már működő helyi csoportok tevékenységének koordinálása és újabb csoportok szervezése. A MŰSZAKI klubokban alkalom nyílik arra, hogy a különböző iparágakban tevékenykedő mérnökök, technikusok megismerjék egymás munkáját, előadásokat szervezzenek, és megvitassák a tudományos kutatások legújabb eredményeit. Ezenkívül célszerűnek tartjuk, ha nagyobb üzemeink — távlati fejlesztési tervük ismeretében — oktatási programot dolgoznak ki, amelyben megjelölik, hogy a szakembereknek melyik témakörben kell szert tenniök alapos jártasságra. A sok-sok „profilnak” megfelelő továbbképzés szervezése ugyanis megyei szinten igen nehéz feladat. ÜGY HISSZÜK, senkinek sem kell bizonygatnunk, hogy a műszakiak fejlődése megéri a néha anyagi ráfordítást is igénylő fáradságot Jó befektetés ez, mert rövidesen a termelés frontján realizálódik. Békés Dezső ltyWég katona korá- -LfM ban, a határőröknél lépett a párt tagjainak a sorába Fazekas László, a gátéri községi pártalapszerve- zet jelenlegi titkára. Már ott is vezető tisztségei töltött be, s a leszerelése óta itthon, a községben is élvezi a párttagság bizalmát. Nem kismértékben rászolgált erre az ellenforradalom válságos napjaiban, amikor élenjárt a vagyonvédelmet, a község rendjét biztosító őrség megOSZTATLAN BIZALOMMAL szervezéséiben, a kétfelé bomlott ktsz kommunistáinak összetartásában. Most éppen a község egyetlen termelőszövetkezete, az Aranykalász, és a pártszervezet vezetőinek a részvételével megtartott munkamegbeszélés u tán találkoztunk vele. — Régi, jól bevált gyakorlat nálunk, hogy az egységes községi pártszervezet, amelyhez az Aranykalász Tsz kommunistái is tartoznak, minden nagyobb munkafeladat előitt vezetőségi ülésen, majd taggyűlésen tárgyalja meg a teendőket. Szoros a kapcsolat, gyümölcsöző a kölcsönhatás a tsz vezetősége, tagsága és a párt- szervezet között. így például a gazdaság vezetőinek meghallgatásával, javaslataik figyelembevételével dolgoztuk ki pártszerveze— Hadd említsek meg még valamit, ami eleven bizonyítéka a lelkesedésnek, az ösz- szefogásnak — mondja a párttitkár, és egészséges, bamapiros arcában derűsen csillan fel a szeme. — KISZ-fiataljaink jó példával járnak elöl; maguk is részt kértek a feladatok megoldásából, s mozgósították a zöld kertészetben dolgozókat, de ők is példásan kiveszik részüket az itteni munkából. A nőbizottság pedig a szőlőműveléshez Fűzosztáíyozó Mint egy monumentális festmény, olyan ez a fényképre rögzített pillanat. A háttérben a csípős szélben borzongó, rit- kás facsoport, a közelben pedig a vesszőcsomókat rendező, osztályozó munkacsapat. Hercegszántó határában 36 hold kiterjedésű vesszőtelepen termelik az amerikai fűzet. A 22 vagonnyi termésnek a képünkön látható egyharmadát csí- ráztatásra készítik elő a munkások. A kihajtott vesszők kérgét majd lehántják, s az így „megnyúzott”, úgynevezett fehérvesszőt a termeltető Erdőakadémiai Vállalat több európai államba exportálja, ahol fonott kerti bútor készül belőle. (Pásztor Zoltán felvétele.) tünk intézkedési tervét is. Az időszerű munkákról szólva. Fazekas elvtárs elmondotta, hogy a közös gazdaságban jól felkészültek a tavaszra. Már az ősszel sem volt lemaradás. A pártszervezet segítségével elkészített tavaszi intézkedési terv alapján első feladat volt a tsz-ben a művelendő terület felosztása a szövetkezeti gazdák közt. Ezt, akárcsak annak idején az idei tervek elkészítését is, úgy hajtották végre, hogy valamennyi gazdát a munkahelyén, vagy az otthonában felkeresték. s az ő véleményük meghallgatása után határozták meg a tennivalókat. és a gyümölcsösök ápolásához mozgósítja a szövekezeti gazdákat. A tsz-ben egyébként a családi művelési formát alkalmazzák, s a munkák jó megszervezése, a tagság rendszeres „csatasorba állítása” így nem kis feladat. Annál inkább dicsérendő a fiatalok és az asszonyok szervezetének igyekezete. A hatvanhat kommunistát számláló községi pártszervezet fiatal, tevékeny titkára a többi kommunistával együtt odaadóan támogatja a gátéri Aranykalász Tsz gazdáit munkájukban, — se tevékenykedésükben valamilyen osztatlan bizalmat élveznek. J. T.
