Petőfi Népe, 1965. március (20. évfolyam, 51-76. szám)
1965-03-03 / 52. szám
Í965. március 3, szerda 5. oldal Pár perccel a déli harangozó előtt nyitottam ajtót a bajai könyvtárban. A nagy nyilvánosságot ezen a napon délután bocsátják be, délelőtt csak a belső tagok tevékenykednek a zsúfolt termekben. Persze, munka akad bőven. A sok-sok szép könyv rendben tartása komoly gondot ró Gira Lászlóra és öt munkatársára. Gira László igazi könyvtáros, éjjelét-nappalát a könyvek töltik ki. Munkájának eredményei ott tükröződnek a számokban, amelyeket elém tár. Baja 30 ezer lakosú város. A bajai járásban 70 ezer ember él. A bajai városi könyvtárban — 18 fiókban — 39 ezer kötet könyvet gondoznak, a járás könyvtáraiban 76 ezer kötetet. Hatezer beiratkozott olvasója van a városnak — a lakosság egyötöde! — a járásnak pedig 11 ezer. A városban 230 ezer kötetet kölcsönöztek 1964-ben, a járásban 245 ezret. Az emelkedés egy év alatt a városban és a járásban egyaránt 40 ezer kötet. Tiszteletreméltó, sokat mondó számok ezek! De böngésszünk csak tovább közöttük! A város 74 ezer forintot költött könyvekre egy év alatt, a járás 270 ezret. Az „egy lakosra egy könyvet” már régen túlteljesítették: Baja város minden egyes lakosára 1,32 kötet könyv jut, a járásban pedig 1,08. A „Ki mit tud" megyei döntője Kecskeméten HÉTFŐN este zsúfolásig megtelt a Katona József Színház nézőtere. A közönség izgatottan várta a vetélkedő kezdetét, amelyen azt kellett eldönteni, hogy kik mehetnek Budapestre a Magyar Televízió válogató zsűrije elé. Borsos György, a KISZ megyei bizottságának első titkára nyitotta meg a versenyt. A zsűriben a Televíziót Karácsondi Miklós, a KISZ Központi Bizottságot Nyerki Piroska, a Népművelési Intézetet Linbek Gyu- láné képviselte. Részt vett a zsűrizés munkájában Gila János, a megyei tanács vb népművelési csoport- vezetője, Ádám József zeneiskola igazgató és Szvorény János, a megyei KISZ-bizottság osztályvezetője, aki a zsűri elnöki tisztét látta el. A minden eddigi kulturális rendezvénynél alaposabban, pontosabban előkészített, játékos formában levezetett versenyen a közönség remekül érezte magát, a lelkes „szurkolók” kifogyhatatlanok voltak a tapsban. Legnagyobb sikere a félegyházi honvédek által előadott újoncparódiának, a kecskeméti rajkózenekarnak és az úgynevezett Kon-Tiki tánczenekarnak volt. Ezeknek az együtteseknek a szereplése után szinte alig lehetett a játékot folytatni a percekig tartó, szűnni nem akaró taps miatt. A SZEREPLŐK közül a zsűri a következő csoportokat és szólistákat mondotta ki győzteseknek, s egyben a budapesti továbbjutást biztosította számukra: A honvédség MN 5023. alakulat tánc duója (Kiskunfélegyháza), a Katona József Gimnázium kamarazenekara (Kecskemét), a MŰM. 607. sz. iskola rajkózenekara (Kecskemét), Katz Márta szavaló (Baja), a kalocsai fegyveres erők klubjának tánczenekara, az 5023. alakulat újoncparódiát előadó együttese, Szűcs Levente jógi (Kecskemét) és a Türr István Közgazdasági Technikum tematikus táncot előadó balettkara (Baja). Hogy a fentiek közül kiket láthat a közönség a tv képernyőjén, az a stúdióban sorra kerülő előzetes válogató versenyen dől majd el. A ZSŰRI döntéseivel a közönség általában elégedett volt. Gödöllői Lajos játékvezető szellemes rögtönzéseivel, s nevelő célzatú „interjúival” méltán érdemelte ki gyakran a közönség tapsát. A zsűri a játék vezetésének magas színvonalát, s a rendezési munkát külön elismerésben részesítette. Nyerki Piroska, a KISZ KB képviselője így értékelte tömören a Ki mit tud megyei vetélkedőjét: — Meglepően magas az átlagos színvonal; amit a versenyzőkről láttunk, az örömmel töltött el bennünket. A rendezés és a játék levezetése méltó volt ehhez a nívóhoz. V. M. Bartos Aranka, a bajai könyvtár munkatársa igen tárgyilagos bíráló. Ha a bentieket dicsérik, azt kellő mértéktartással fogadja, de hamarosan a falusi könyvtárosokra tereli a beszélgetést, akik csupán pár száz forintot kapnak azért, hogy könyvekkel rendszeresen ellátják a lakosságot. Ezek a könyvtárosok a legtöbb helyen pedagógusok. Az ő munkájukat is a könyvforgalom számaival lehet lemérni. Nézzük csak. A csátaljai könyvtárból egy év alatt 6 ezer kötet könyvet vittek ki olvasni. Bácsbokodról is ennyit, Nemesnádudvarról szintén. Katymárról 7 ezret Mindenütt tiszteletdíjas a könyvtáros. Szívügyük a könyvtár, a könyv. A nagyobb községekben, ahol függetlenített, főhivatású könyvtárosok végzik ezt a munkát, természetesen még jobb az eredmény. Bácsalmás híres könyvtárában 74 ezer kötet volt az évi forgalom, Madarason 27 ezer, Vaskúton 26 ezer, Herceg- szántón 13 ezer. De tovább is lehet tekinteni. Érdemes megnézni azt az eredményt, amit a szakszervezeti könyvtár csak Baján a 25 ezer kötetjével elért. Vagy emlegessük fel az évente visszatérő 30 ezer forintos hozzájárulást, amit a földművesszövetkezetek járási központja ad könyvtári könyvek beszerzésére. Vagy: az Állami Könyvterjesztő Vállalat bajai boltjának tavalyi éves bevétele 2 millió forint volt, a járási faluellátó könyvesbolté pedig 1 millió 200 ezer. Egymaga Sükösd község lakossága 150 ezer forintért vásárolt könyvet. Az utóbbi számok a magánvásárlásokat jelzik. A könyvtár^ kölcsönzésen kívül még más funkciót is ellát. Bibliográfiát ad a különböző oktatásokhoz. A könyvtár- közi kölcsönzés útján bármely szakkönyvtárból megszerzi a szükséges könyveket. Közreműködik abban, hogy írók és olvasók találkozzanak egymással. Immár hagyományossá tette a nemzetiségi író—olvasó találkozókat Felsőszentivánon, Katy- máron és másutt. Balogh József dött Zsupán, képteler) volt olvasni. Minduntalan a professzor ajtajára pillantott. Nem bírta tovább a várakozást. Eddig olyan nagy volt körülötte a csend, mintha laticellel bélelték volna ki az egész épületet. Most a legapróbb zajok is elviselhetetlenné fokozódtak. A halántékára mért ütésekké váltak az írógép kopogása, a telefon csengése, az utcai forgalom zaja. Hirtelen a vendégasztalkára dobta az újságokat, felállt. — Majd később visszajövök — bólintott sietve. A titkárnő nem tudta mire vélni a dolgot, furcsán az orvosra bámult. — Kérem. Ahogy jónak látja. Zsupán valósággal kimenekült az Üllőd úti toronyépületből. Később szégyenkezve gondolt vissza erre a balszerencsés kísérletre, és azóta sem tudta eldönteni, hogy maga a kísérlet, vagy pedig a meghátrálás volt-e gyávaság? * Az asszony már pongyolában ül a szobában az ágy szélén, nagyon fáradt, szeretne pihenni, de Zsupánnak esze ágában sincs lefeküdni. Mintha egyedül lenne az egész világon, gondjaival viaskodva hallgat az asztal mellett. — Pihenned kell, Sándor.., — kérleli az asszony. — Van itthon valami inni való? — Könyörgöm, éppen most, amikor végre józanodnd kezdesz? — Éppen azért akarok inni. — Mindent tönkreteszei... — Nem jószántamból. — Mi bajod van tulajdonképpen?. .. Zsupán belemarkol az asztalterítőbe, gyűri, gyűri, s egykedvűen mered az asztalon heverő tárgyakra, amelyek kimozdulnak nyugalmukból. • Az ajtónak vetette hátát, karjával hadonászott, úgy kiabált: — Szeretnék leszállni a kín- padról! Szeretnék még egyszer az lenni, akinek hittem magam. Nekem nem a jövőm hiányzik, hanem a múltam. A hitem!... A rendelőben voltak, ahova bezárkózott inni az orvos az ünneplés elől az életmentő beavatkozás után. Az asszony még soha nem látta ilyen feldúltnak a férjét. Megrémítette ez az élmény, ijedelmében szerette volna elhárítani a családi vihart, amelyet maga támasztott sürgető-elégedetlenkedő viselkedésével. — Én többet nem szólok bele... — fogadkozott. — Bárhogyan döntesz, fejet hajtok, csak legyen békesség. Zsupánt még jobban felingerelte a belenyugvó hang. — Mitől ijedtél meg? A dühöngő bolondtól? Mindent rám hagysz, hogy múljon el a roham? ! Elegem van belőled, vedd tudomásul! Itt maradok, rohadjak meg a sárban, de akkor sem lesz igazad! — Ne bánts... — könyörgött az asszony. — Én már nem akarom, hogy igazam legyen... — Micsoda jóság. Micsoda lemondás. Milyen nemes tudsz lenni, amikor már belehajszoltál az őrlődésbe. Azt hiszed, én nem éreztem magam áldozatnak, amikor láttam, hogy mindennap nehezebb a visszaút?! Raktad alám a tüzet, ahelyett hogy segítettél volna kigyógyulni a hazugságból. Hazudtam magamnak, hazudtam az embereknek. Játszottam a jóságos doktort, miközben vádoltam a betegeimet, hogy föl kell áldoznom Álmodozások kora KI ÁLLÍTHATNÁ meg az idő múlását? A tegnapi gyerek hirtelen megnyúlt, elviselhetetlenné vált, kamasz lett. És ha tegnap kamasz volt, holnap már felnőtt. Túl a vad és lázongó húsz esztendőn, de még jóval innen a bölcs és tapasztalt „férfikoron”. Ez a kor talán a legszebb, a legellentmondásosabb; rül-e? Ezen lehetne vitatkozni. A rendező érdeme, hogy elmé- lyülten ábrázolja az álmodozások harcos és mégis költői korát, talán még a legfelületesebb nézőt is gondolkodásra, állásfoglalásra készteti. A legfontosabbról mégis elfeledkezett. Nem a cselekmény hiányát kérjük számon, hiszen Jelenet a filmből. a nagy elszánások és a porig sújtó csalódások, a befelőfordulások, a társkeresések, a sürgető tettvágy és az élet értelmét kereső, kutató álmodozások kora. Mindannyian átéljük és mindannyian egy kicsit elfelejtjük. Egyáltalán, lehet ezt a kort pontosan megfogalmazni, képekbe, egy film cselekményébe tömöríteni? Mintha a film írója és rendezője, a fiatal és első játékfilmes Szabó István is érezné, hogy nehéz dologra vállalkozott. Dicséretére legyen mondva, őszintén és eredetien veti fel a felnőtté válás mai problémáit, szépen, költőien ábrázolja az ember életének egyik jelentős, bonyolult érzelmektől fűtött szakaszát. Hősei már nem éretlen diákok, de még nem felnőttek. Most végezték az egyetemet, sután és még kevés tapasztalattal szemlélik a világ és az „öregek” dolgait, de már komolyan, felelősségteljesen keresik helyüket a társadalomban, szeretnék tisztázni zűrzavaros érzéseiket. HOGYAN alakulnak át felelőtlen kamaszokból érett, gondolkodó emberré, milyen élmények, érzelmek formálják a film ifjú szereplőinek jellemét? — csupa kérdőjel, amelyre éppen a film próbálja feltenni a megfejtéj felkiáltójelét. Sikeértük minden reményemet. így néz ki az én híres humanizmusom!. .. — Igazságtalan vagy magadhoz. .. — Persze. Oda vagyok a meghatottságtól, amiért ilyen szépen vigasztalsz. Késő. Korábban kellett volna. De te megdupláztad a kétségeimet, és nem tudtál örülni velem együtt annak, ami néhanapján megvigasztalt A munkám a hideg ész kötelessége lett. Gyógyítottam, éjjel-nappal dolgoztam, mert így erkölcsös. Az idegeim közben sisteregve égtek, mint a gyújtózsinór. — Ez nem te vagy... Sándor, mondd, hogy hazudsz... Nézz rám és mondd, hogy itt akarsz maradni... Zsupán engedelmeskedett, az asszonyra nézett de szólni nem tudott. Tépelődés, kínlódás látszott az arcán, képtelen volt felelni, hiszen ellentétes érzései közt maga sem tudott igazságot tenni. Ebbe a vergődő állapotba, a tekintetekre dermedt várakozásba robajlott bele az ajtódö- römbölés. Kint riadtan kiabált a háztartási alkalmazott: — Doktor úr!. .. Doktor úr!. .. (Folytatása következik.) a mese ebben az esetben lényegtelen. Miért lenne a filmnek, ha egyszer nincs a hőseinek sem eseményekben gazdag múltja, befejezett^kjrténete? Hiszen ezeknek a fiataloknak a háború sem más, mint egy hát- borzongató, rémséges gyerekkori mese. Arra is homályosan emlékeznek már, meg erre is. Húsz békés esztendő minden fenyegető árnyékot kitörölt az emlékezetükből és mivel túl síma volt számukra az élet, mi is lehetne a legfőbb gondjuk? Saját maguk. Így aztán sokszor úgy tűnik légüres térben mozognak. Megismerjük szertelen álmaikat, de arról, hogy miből, hogyan élnek, szinte semmit sem tudunk. Nincs mögöttük, mellettük család, nem tudjuk hová tartoznak, egyáltalán mintha az égvilágon senki sem törődne velük. Egymásra vannak utalva, de az idő múlásával szomorúan tapasztalják: romlik, fellazul ez a kapcsolat is. A kivezető utat nem látják és nem veszi észre a film rendezője sem. Érthető, hiszen a fiatal Szabó István is ehhez a nemzedékhez tartozik. Korosztályának nagy kérdéseit csak érzi, s jelzi, de nem tudja elemezni és megoldani. SZABÓ István néhány figyelemre méltó kisfilmmel már bebizonyította, hogy tehetséges rendező. Nemcsak mestersége, hanem hivatása is a filmezés. Első szárnypróbálgatása annak ellenére is ígéretes vállalkozás, hogy nem tudott még megbirkózni a játékfilm nagy felkészültséget és szélesebb körű vizsgálódást kívánó feladataival. Intellektuális mélység, kiegyensúlyozott, soha nem csupán formai bravúrra törekvő képszerkesztés jellemzi alkotói módszerét. Elképzeléseit nagyon szép képekben váltotta valóra Vámos Tamás operatőr. A szereplők szinte azonosak lehetnének a film hőseivel. Fiatalok, most indulnak a pályájukon, tele gátlással, de tenni- akarással is. Talán ez a hasonlóság okozza, hogy a színészi játék helyenként egyenetlen, kifullad a hang és megtörik a lendület. A főiskolás Bálint András néha túlságosan elfo- godott, a kedves és tökéletes illúziót keltő Béres Ilona sem tud megbirkózni szerepe árnyaltabb részleteivel. IGEN jól eltalált típust formált viszont szerepéből Sólyom Kati, Halász Judit, Asztalos Béla és a felnőttek: Rajz János, Sinkovits Imre, Gábor Miklós Vadas Zsuzsa SOKÁTMOMDÓ SZÁMOK XI
