Petőfi Népe, 1965. március (20. évfolyam, 51-76. szám)

1965-03-17 / 64. szám

1965. március 17, szerda

». «Mal

ORDASON ELINDULTAK

Gyorsabb ügyintézést

Nem sok jót lehet elmondani az ordasi Úttörő Tsz-ről — véltük a korábbi tapasztalatok alapján még néhány hónappal ezelőtt is. A négy évvel ezelőtt 1200 holdon megalakult közös gazdaság alig fejlődött valamit, s már az első évet több százezer forint adóssággal zárta. Két éve még 800 ezer, tavaly 500 ezer forint volt a mérleghiány.

A vezetők szinte negyedévenként váltogatták egymást. Látva hozzá nem értésüket, a gazdák mindinkább elmaradoztak a közös munkából.

— Több mint egy évvel ezelőtt jöttem ide — mondja Ga- raczi László főmezőgazdász. — A negyedik agronómusa vagyok a szövetkezetnek. A múlt évet nehéz helyzetben kezdtük, noha a mérleghiányt középlejáratú hitelre váltotta át a bankfiók. Ám a korábbi bajok nem szűntek meg, a fél évi felmérés így újból 88 ezer forint mérleghiányt mutatott ki. Az elnök, Ács Károly, minthogy nem tudott megbirkózni a nehézségekkel, lemondott. Posztjára, a gazdák egy részének kérésére, Tamás Károly, a dunapataji Űj Élet Tsz elnökhelyettese került.

Az augusztusi fordulat

Augusztusban hogyan lehet már az elhibázott évet rend behozni?

Ezt kérdezte az új elnök is. Ám rövid töprengés után a gazdák elé állt:

— Van elegendő takarmányunk, terven felül neveljünk hát legalább nyolcezer baromfit. öntözött területünk is van, termesszünk rajta másodvetésű káposztát.

Szavait megfogadták — s ez volt a szerencséjük. Jól bevált a baromfitenyésztés, és hét holdról 800 mázsa káposztát takarítottak be. A hízott sertéseket is terven felüli súlyban adták át. Megszűnt a mérleghiány, sőt: a munkaegység 10,45 forintra tervezett értéke is a kétszeresére növekedett. Sor került az elmaradt földjáradék teljes kifizetésére is. Akik korábban rendszeresen részt vettek a közös munkában, átlag 8000 forint évi jövedelemhez jutottak a közösből. A korábbi részesedéshez képest ez olyan összegnek számított, amely felkeltette a többi gazda figyelmét is. Most már kezd „becsülete” lenni a közös munkának, a munkaegységnek. „Fedezet” van az utóbbi mögött.

Miben mérhető le a gazdák magatartásának megváltozása? A főagronómus örömmel számol be arról, hogy három év után újból hordják kifelé a szerves trágyát. Eddig másfél száz holdon szórták szét a talaj zsíro- zóját.

Egyéb tekintetben is jó az idei munkákra való felkészülés: területük háromnegyed részén mélyítő szántást végeztek. A munkaerő hiánya miatt kevés, összesen négy növényfélét termesztenek: kenyérgabonát, kukoricát, kendert és korai burgonyát. Az utóbbinak jó hagyományai vannak Ordason. Az állatok közül főként a sertést és a baromfit tenyésztik.

Szerződés a gazdákkal

És nem utolsósorban öntöznek is, a Dunából. A folyam vizét száz hold burgonyára permetezik szét a szórófejek. Az öntözőberendezés egyébként már tavaly is megvolt, de nem használták ki kellően, mivel kezelőik nem voltak érdekeltek a munkában. Tamás Károly első teendői között rendezte részesedésüket.

Az új vezetés mintegy 40 gazdával szerződést kötött erre az évre, s részükre garantált jövedelmet biztosít. Ennek fejében minden nap részt vesznek a közös munkában. Elsősorban a fogatosokkal, traktorosokkal és az állattenyésztőkkel állapodtak meg ebben. De a többi száz gazda mindegyikének is heti két-három napot kell dolgoznia a közösben, ez a feltétele annak, hogy százalékos művelést vállalhassanak. A kukoricán kívül — megfelelő arányban — mindegyik gazda a kender és a burgonya művelését is vállalja. Az egyéb üzemágakban csökkentett munkaegység-jóváírásban és az összhozam tíz százalékában részesednek. Ez az úgynevezett „nádudvari módszer”, s alkalmazása a vezetők szerint ígéretesnek látszik. A pénzügyi tervek még nem készültek el, de a munkaegység értékét biztonsággal állapíthatják meg 25— 30 forintban.

A törvénynek megfelelően

Az idén első ízben a törvénynek megfelelően osztják ki a háztáji földeket is. Korábban az ezzel kapcsolatos visszaélések komoly okai voltak a gondoknak. Most közgyűlési határozatba foglalták, hogy az egy hold háztáji juttatása fejében a férfiaknak 160, a nőknek 80 egységnyi munkát kell elvégezniük. Ha az előbbieknek 160 és 120 közötti munkaegység a teljesítményük, már csak 1200 négyszögöl háztájit kaphatnak.

Ha pedig a 120-at sem éri el munkaegységük száma, a háztáji földjük területe nem haladhatja meg a fél holdat. A nyugdíjasoknak azonban csorbítatlanul jár az egy hold háztáji.

Még egy fontos intézkedésük: a pártoló és más tagok egy-egy hold háztáji földjét, ha az illetőknek nem áll módjukban megművelni, azt csak a közös veheti haszonbérletbe. Korábban ugyanis ezeket munkaképes gazdák bérelték, akiknek ily módon sem szükségük, sem idejük nem volt arra, hogy a közösben dolgozzanak.

Az ordasi Úttörő Tsz tehát elmozdult a holtpontról, s ez a lassú fejlődés reményekre jogosít a jövőt illetően.

H. D.

BCÉszlil a birkaetető

Télen sem kell tétlenkedniük a kalocsai Iszkra Tsz felvételünkön látható ácsainak: Zsu- bori Istvánnak, Kókai Istvánnak és Kovács Ignácnak. A szövetkezet saját erdejéből kivágott akácfákat használják fel a 42 méter hosszú bárkaetető készítéséhez. Az elmúlt hónapokban egyébként 1700 juhval gyarapodott a közös gazdaság állománya.

Egymillió 120 ezer forrni újítási díj

AZ 1965. ÉVI terveket tanulmányozva megállapíthatjuk — mint a népgazdaság minden ágában — a közlekedésben is sok akadály leküzdését várjuk az újítóktól. A találékonyság, a korszerűbb technológia, az újítások gyors bevezetése hatékonyan segíti az idei célkitűzések elérését. A MÁV Szegedi Igazgatósága e gondolat jegyében rendezte meg a napokban a vasutas újítási ankétat és kiállítást.

Az igazgatósághoz tartozó vasutasok körében egyébként 16 évvel ezelőtt vert gyökeret az újítómozgalom. 1949 óta 18 590 újítást nyújtottak be, ebből 5020 került bevezetésre, s alkalmazásuk összesen 33 millió 443 ezer forint megtakarítást jelentett a népgazdaságnak. Az újítóknak 1 millió 120 ezer forint jutalmat fizettek ki.

A BENYÚJTOTT újítások egy része jelentős anyag- és energiamegtakarítást, szállítási kapacitásnövekedést eredményezett, más része a dolgozók munkafeltételeinek megjavítását mozdította elő. Az adatok azt is igazolják, hogy ápolni, lelkesíteni kell az újítómozgalmat. A MÁV Szegedi Igazgatóságán rendezett ankéton ugyanis kiderült, hogy az utóbbi években csökkent az újítók száma és az

MeptaktiH az Országos Vízgazdálkodási Bizottság

A vízügyi törvény értelmében a Minisztertanács a közelmúltban kinevezte az Országos Vízgazdálkodási Bizottság tagjait. A bizottság Dégen Imre, az Országos Vízügjd Főigazgatóság vezetőjének elnöklésével kedden tartottá meg alakuló ülését. A kormány azzal a rendeltetéssel hívta életre a bizottságot, hogy működjék közre a nagyobb elvi jelentőségű vízügyi problémák, valamint a több minisztériumot és országos hatáskörű szervezetet érintő kérdések megoldásában, a vízgazdálkodás fejlesztési irányának kialakításában. (MTI)

általuk benyújtott újítások

mennyisége.

ENNEK FŐ OKA — mint az ankét résztvevői is hangsúlyozták — a lassú ügyintézés, vontatottan halad az újítási javaslatok elbírálása. Helyeselték ugyanakkor a felszólalók, hogy a nagyobb állomásokon, vasúti csomópontokon létrehozták az ún. „szakvonali” propaganda- bizottságot, amelyek a szakszervezeti aktivistákkal együtt szervezik az újítómozgalmat. Különösen a szocialista brigádok körében tevékenykedtek eredményesen. Ezek azonban még csak kezdeti sikerek.

A SZEGEDI MÁV Igazgatóság területén három megyei szakszervezeti bizottság működik. Mindhárom — közöttük a Vasutasok Szakszervezetének Bács-Kiskun megyei bizottsága is — jó munkát végez az újítómozgalom fellendítésében. Nagyobb gondot kell azonban fordítani arra, hogy az újítási javaslatok az előttünk álló személy. és áruszállítási feladatok végrehajtását segítsék elő. Természetesen fokozott felelősség hárul azokra, akik az újításokat elbírálják. A leghatásosabb propaganda a mozgalom fellendítésére a dolgozók újítási javaslatainak gyors és szakszerű intézése.

Sziláéi Sándor

KGST tanácskozás Budapest en a növény védelemről

A KGST mezőgazdasági állandó bizottságának növényvédelmi munkacsoportja március 22-e és 27-e között Budapesten tanácskozik. Az értekezlet napirendjén zárszolgálati problémák és a növényvédelem más nemzetközi érdekű kérdései szerepelnek. A tanácskozáson értékelik a különféle új vegyszerekkel végzett közös kísérletek 1964. évi eredményeit és meghatározzák a további együttes vizsgálatok programját. (MTI)

l^ffinden korban éltek kivá- ló egyéniségek, népüket, hazájukat szerető, áldozatkész emberek. Nevüket feljegyezték a krónikások. A hősök alakja köré mondákat szőttek, nevük tovább él dalban, versben, prózában, a művészet különböző formáiban.

Minden komák megvoltak, és megvannak azonban a maga névtelen hősei is. Hús-vér emberek, akik dolgoznak, alkotnak maguk és embertársaik hasznára, örömére. Emberek a sok közül.

Az idő múlik, s mi hajlamosak vagyunk a felejtésre. A jót, szépet hamar megszokjuk, természetesnek vesszük. S hogy annak létrehozásában kinek milyen része van — nem is nagyon törődünk vele. Pedig hány olyan ember van, akiknek van mit megköszönnünk!

¥ tt van például Csengő- dön a 78 esztendős Holló László bácsi. Már ifjú korában szervezett munkás volt. 1919-ben kommunistaként harcolt a Tanácsköztársaság győzelméért. S hitét nem szegték meg a későbbi üldöztetések. A Horthy-rendszerben részt vett a párt illegális munkájában. Gyűléseket tartott, röpiraíokat terjesztett, eljuttatta a párt szavát a dolgozó emberekhez. A rendőrség állandó zaklatása miatt telepedett le a kiscsengődi tanyavilágban. S utána itt szervezte a földmunkásokat. A felszabadulást követően a csengődi kommunista szervezet alapító tagja. 1956-ban bátran kiállt a párt védelmében. Szilárd magatartásával közmegbecsülést vívott ki magának a községben, ahol ma is, mint az MSZMP csengődi szervezetének legtekintélyesebb tagjaként becsülik.

*

%S ásik veteránunk, a 81 éves Madácsi Ferenc bácsi vörösőr volt a Tanács- köztársaság idején. Mosolyog, amikor arra kérem, meséljen valamit vörösőrsége idejéből.

— Nézze a mutatóujjamon ezt a kis csomót — nyújtja felém a jobb kezét. — Ez egy sörétszem. 1919. óta hordom az ujjamban. Ügy történt, hogy több vörösőr társammal Ede- lény határában jártunk. Egyszer csak a szemközti kukoricásból lövések dörrentek. Bujkáló fehérek lőttek ránk. Üldözőbe vettük őket. Egyikük sörétes puskával lőtt vissza. Szerencsére messziről. Azért az ujjamban egy sörét mégis megmaradt emléknek ■..

A 74 esztendős Tamás Gá- bor bácsi szúrós, kacki- ás bajusza már fehér. Arca piros, egészséges színű. 1919-ben a csengődi tanács háromtagú direktóriumába választották. Közülük már csak ő él.

— Bizony, már csak én ... — mondja elgondolkozva, s koccintásra emeli poharát.

— Hogy miképpen választottak direktóriumi tagnak? — ismétli meg a kérdésemet és máris sorolja. — Tizennyolcban Pesten szolgáltam, mint katona. Volt egy jó komám, aki egy napon azt mondta: Cimbora, estére elmegyünk valahova, ahol igen okos dolgokat hallhatsz. Elmentünk. Egy pinceoen volt a gyűlés. Kommunista agitátorok beszéltek. Ettől kezdve, ha tehettem, eljártam a gyűlésekre. Minden brosúrát elolvastam, amit csak a kezembe adtak és véremmé vált minden szó. Valahogy így kezdődött...

A Tanácsköztársaság győzelme után mint agitátor került tiaza, Csengődre. Gyűléseket tartott, ismertette a párt programját. (S nagy segítséget kapott Papp Elemér kunszent- roiklósi agitátortól, aki később a fehér terror áldozata lett.) Aztán huszonegy tagú község tanársot választott a lakosság, a tanács pedig háromtagú direktóriumot.

Akkori tevékenységéről így val' Tamás bácsi:

— Lisztet, vágómarhát, ruzatérő rokkant katonáknak, özvegyeknek, árváiénak, nyomorgó családoknak. A nagygazdákat felkértük: adakozzanak önszántukból. Akinek nem használt a szép szó, ott rekvirál- íunk. Rövid idő alatt minden rászorulót elláttunk élelemmel, bakanccsal, ruhával. Pestről meg ládaszámra hoztam a plakátokat, röpiratokat, felvilágosítottuk a lakosságot, szerveztük a fehérek elleni ellenállásra. Még a földosztást is tervbe vettük, de erre sajnos, akkor már nem kerülhetett sor...

A Tanácsköztársaság dicső napjai után letartóztatás, üldözés lett Tamás Gábor osztályrésze. Szabadulása után tíz évig nem hagyhatta el Gsengődöt anélkül, hogy előbb a csendőrségen ne jelentkezett volna.

— Hát ilyen idők voltak azok kérem... De a felszabadulás előtt a rosszakaróim előtt is világos lett, hogy nekem volt igazam!

tffogyan élek most? örege- sen, lassacskán. Van két hold juttatott földem és ez a házam — bök a feje fölé Tamás bácsi. Kapok havi 600 forint nyugdíjat, ebből élünk kettecskén a feleségemmel. Rendben van itt minden kérem, csak az idő száll el felettünk. De hát erről nem tehetünk ... No, egészségére! — emeli újra koccintásra a poharát a hajdani direktóriumi tag.

hát, dohányt szereztünk a harjy Móra.vésik Árpád

A csengődi veteránok