Petőfi Népe, 1965. március (20. évfolyam, 51-76. szám)

1965-03-14 / 62. szám

Az asztalitenisz egyéni balnsfcság mérlege Alig fejeződtek be az elmúlt év végén a megyei és járási csa­patbajnokságok küzdelmei ez év elején már százával küzdöttek a zöld asztal mellett a versenyzők a sportköri egyéni házibajnok­ságokon, hogy utána részt ve­hessenek a járási, városi, majd a megyei egyéni bajnokság mér­kőzésein. Az év első városi egyéni bajnokságát már január 2-án megrendezte a Kecskeméti Városi Asztalitenisz Szövetség. A versenyről sajnos hiányoztak az iskolai szünidők miatt távol­levő vidéki — Kecskeméten ta­nuló — diákok. Távollétükben a Kecskeméti Vörös Meteor ver­senyzői minden egyéni számot megnyertek. Baján 50 induló volt az év el­ső nagyszabású versenyén, a járási-városi bajnokságon. A sportnaptár egyezte­tésének elmulasztása miatt ép­pen azon a napon rendezte meg Kunszentmiklóson a Középisko­lások Sportbizottsága a megyei egyéni középiskolás bajnoksá­got, amikor a megye többi já­rási székhelyein a járási egyé­ni bajnokságot kellett volna megrendezni. Emiatt egyes he­lyeken el kellett halasztani a járási bajnokságot, mert a vár­ható indulók zöme diákokból tevődött össze. A kunszentmiklósi egyéni bajnokság évről évre ismétlődő küzdelmei során nagyszerű já­tékot, jó sportot, hozott. Sok eddig ismeretlen, tehetséges diákot láttunk feltűnni. Főként Kunszentmiklósról és Kiskun- majsáról láttunk igen ügyes és tehetséges diákversenyzőket. Ahogy várható volt, az előző évi bajnokok, Szentkirályi Lász­ló és Varga Judit lettek újból a megyei diákbajnokok, de már az utánuk következő helyezé­sekért igen nagy volt a küz­delem a kecskeméti, bajai, kun­szentmiklósi versenyzők között A január 17-én megtartott megyei egyéni bajnokságon az egyes számokban összesen 208 versenyző vett részt, jóllehet a megyei szövetség a múlt évi nagy létszám miatt az idén kor­látozta a jogosult indulók szá­mát. A bajnokság két legsike­resebb versenyzője Varga Sán­dor és Varga Judit volt, s egy­aránt 4—4 számban nyertek megyei bajnokságot. Meglepe­tés volt Varga Sándor győzel­me a férfi egyéniben a rutinos, többszörös bajnok Dézsi György felett. Aki azonban figyelem­mel kíséri ennek a tehetséges fiatal versenyzőnek fejlődését, annak már nem volt váratlan, hogy megérdemelten és fölénye­sen nyerte el — első ízben — a megyei bajnoki címet. hogy bekövetkezzék a bajnok­ság legnagyobb meglepetése. Varga azonban összeszedte ma­gát, 15:20 állásnál is bátran ütött, s innen nyerte meg a már kilátástalannak látszó mérkő­zést. Utána a döntőben már könnyen győzött. Megjegyzen­dő, hogy két nagy ellenfele, Hollósy és Megyesi nem indult a megyei bajnokságon. A ja­nuár végén Zalaegerszegen megtartott országos vidéki fel­nőtt egyéni bajnokságon me­gyénk a korábbi évekhez képest szép sikert ért el. A Kecske­méti VM meghívott versenyzői közül Megyesi és Hollósy a női egyéniben bejutottak az első 16 közé, s így hosszú évek után ismét volt megyénkből részve­vője a Budapesten megtartott országos egyéni felnőtt bajnok­ságnak. Ott Hollósy női páros­ban már egy más megyebeli versenyzővel az oldalán az első 16 közé jutott, ami olyan ered­mény, amit még az elmúlt 15 év alatt egyetlen ízben sem sikerült elérnünk. Nem kevésbé örvendetes eredményeket értek el február 27—28-án megyénk ifjúsági ver­senyzői a Székesfehérvárott megtartott országos vidéki egyé­ni ifjúsági bajnokságon. Ezek az eredmények is a Kecskemé­ti V. M. két jó képességű, ma már vidéki viszonylatban elis­mert hírnevű és játékerejű ver­senyzőnek nevéhez fűződik. Varga Judit az Egri Dózsa Szenyes Katalinjával az olda­lán, országos vidéki leánypáros bajnokságot nyert. Ezt meg­toldotta még azzal, hogy leány egyéniben a 3. helyet, majd Varga Sándorral vegyespáros­ban harmadik helyet ért el. Egy első és két harmadik he­lyezés az országos vidéki baj­nokságon jó eredmény, s nagy­szerű rangot biztosít megyénk asztalitenisz-sportjának orszá­gos viszonylatban. A két tehet­séges versenyző most Budapes­ten megtartásra kerülő orszá­gos egyéni bajnokságon is re­mélhetőleg sikerrel képviseli megyénk színeit. A leírtakból tapasztal­ható, hogy fiataljaink feljövő­félben vannak, s országos vi­szonylatban is ismertté teszik megyénk asztalitenisz-sportját. Ilyen sikert, mint amelyről most hírt adtunk, az elmúlt 15 év alatt sosem tudtunk el­érni. Király Imre Az országos vidéki felnőtt egyéni bajnokságon a Kecskeméti VM két versenyzője bejutott a legjobb 16 közé. Párosban nem indul­nak együtt, fotóriporterünk tehát csak verseny előtti bemelegítés közben készített róluk képet. Balról Hollósy, jobbról Megyesi. Kémhistória A megbízatás Az elődöntőben varga Judit — meglepetésre — majd­nem kiesett a további küzdel­mekből. Az igen tehetséges kis­kunfélegyházi Pápai a döntő harmadik játszmában már 20:15 arányban vezetett, s csak egy labdája hiányzott ahhoz, Változott a Dózsa összeállítása A Kecskeméti Dózsa labdarú­gói a héten a megszokottnál is nagyobb odaadással készültek a bajnoki év első rangadójára a Spartacus elleni találkozóra. A csapat vasárnap reggel utazik Budapestre. Az összeállítás elő­reláthatóan egy helyen válto­zott az elmúlt héthez viszonyít­va. Kimarad a csapatból Lie­ber Gyula. Ugyanis a játékos olyan — sportemberhez mél­tatlan — követeléseket támasz­tott a vezetőség felé, amelyeket az nem tud, de nsm is kíván teljesíteni és Lieber játékára a továbbiakban már nem tart igényt. — A maga ügyességétől fiigg a vasárnapi mérkőzésünk sikere — fogta hangját suttogóra a Főnök, jóllehet csak a bennfen­tesek voltak körülöttük. — Für­késsze ki a felállási rendszerü­ket, a stratégiát és a taktikát. Kémlelje ki az erőnléti állapo­tot. Tapogatódzék a vezetők hangulata, a szurkolók tempe­ramentuma felől. Szerezzen ada­tokat a játékosok pillanatnyi formájáról, technikai tudásáról, mozgékonyságáról, sportpálya- futásuk kiemelkedő fegyverté­nyeiről. Ne feledkezzék meg a pálya pontos méreteiről, talajá­ról, az ottani levegő abszolút és relatív páratartalmáról. In­formálódjék a szélsők indulási sebességéről, a csatárok lövő­készségéről, trükkjeiröl, a vé­dők keménységéről, a kapus ru­galmasságáról. — Nem lesz ez egy kicsit sok? — kérdezte elszontyolodva a sportkém. — Mindent tudnunk kell! A legapróbb részletek is sorsdön- tőek lehetnek! — emelte fel el­lentmondást nem tűrő hangját a Főnök. — Igazítsuk össze órá­inkat. Magánál mennyi van? — Fél négy. — Rendben. Nálam háromne­gyed öt. Még tart az edzésük, most mindent kiszimatolhat. Tessék, fogja ezt a szatyrot. — Mi van benne? — Három postagalamb. Egy közönséges, két ajánlott. Vala­mint három üres fogpasztatu­bus, és preparált papír. Amit csak megtud, azonnal felírja vegytintával, beteszi a tubusba, ráköti egy galamb lábára. — Kérem, én rossz levélíró vagyok. És nagyon félek, hogy észreveszik, amikor ezeket a madarakat málházgatom. — Aggodalomra nincs ok. Ha Küzdelem a bajnoki pontokért AZ NB H-S CSAPATOK múlt heti idénynyitása csak kezdete volt a hazánkban legnépszerűbb és éppen ezért fontos szerepet betöltő labdarúgás idei bajnoki küzdelmeinek. Vasárnap már teljes lesz a „nagyüzem”, meg­kezdődik a csata a bajnoki {Kín- tokért vaiamennyi országos osz­tályban. Néhány hét múlva pe­dig csatlakoznak az élvonalbe­liekhez a megyei, a járási, a városi és kerületi bajnokságo­kért küzdő együttesek. A közvélemény figyelme ter­mészetesen elsősorban az élvo­nalbeliek, s ott is a Nemzeti Bajnokság I. és I/B osztályá­ban szereplő csapatok mérkőzé­seire irányul. E két osztályban szereplő harminc csapat jelenti ugyanis a magyar labdarúgás krémjét, edzésmunkájuk meg­határozza labdarúgásunk szín­vonalát, s ezeknek az együtte­seknek a felkészülése, küzdőmo­dora, taktikája példaként szol­gál a többi csapat számára. A Nemzeti Bajnokság I. és LB. osztályában szereplő klubok ad­ják a válogatott játékosokat, akik képviselik színeinket nem­zetközi találkozókon, tornákon. Nagy tehát a súlyuk és szere­pük a magyar sportéletben. AZ UTÓBBI esztendőkben ed­zésmódszerbeli újításoknak le­hettünk tanúi: az idén is kö­zös, nagy terhelésű alapozó munkát végeztek NB I-es játé­kosaink Tatán az MLSZ szak­embereinek ellenőrzése mellett. Az ország különböző részeiből érkezett hirek azt mutatják, hogy ezt a példát szerényebb körülmények között és kisebb igényekkel szinte az ország minden csapata követni próbál­ta. A tavaly még heves vitá­kat kiváltó alapozási program csatát nyert, mert eredményei rövid távon is lemérhetők vol­tak a mérkőzések színvonalá­nak emelkedésében, válogatott csapatunk olimpiai sikerében és néhány más tényezőben is. A tavalyi tapasztalatok tanú­sították: együtteseink többségé­nél rövid ideig tartott a kezdeti lelkesedés, s ahogy kikerültek a közvetlen ellenőrzés alól, foko­zatosan visszatértek a hagyomá­nyos felkészülési és edzési mód­szerekhez. Ez pedig baj, mert az alapozás ugyan nagyon fon­tos, de csak akkor ér célt, ha építenek is rá. A magyar labda­rúgásnak éppen arra lenne nagy szüksége, hogy elsősorban élvo­nalbeli csapatainknál, de azt kö- vetőleg minden szinten, a baj­noki idényben se hagyják abba egy pillanatra se a sokoldalú fi­zikai képzést és a labdarúgó­tudomány fejlesztését. A labda­bántódása esnék, egyesületünk majd gondoskodik a hozzátarto­zóiról. Induljon. Sok sikert! A kém kezet fogott a Főnök­kel, a vezetőségi tagokkal, és gondterhelt léptekkel kiosont a szobából. Váratlan esemény Teltek-múltak a percek. A sportklub vezetői már egymás körmét rágták idegességükben. Csak a Főnök nem mutatott semmi nyugtalanságot, ö bí­zott az emberében. Halk kopogtatás az ablaküve­gen. Mindnyájan odarohantak. Egy postagalamb. Megfogták, le­oldották lábáról a tubust, kivet­ték a papírt, aztán elképedve néztek egymásra. „Azonnal küldjenek egy kis teherautót a Rozmaring út 117. alá. Feltűnés nélkül. Sporttársi üdvözlettel: A kém” Ez állt a papíron. — Haladéktalanul cseleked­nünk kell! — tért magához el­sőnek a Főnök. rúgásban kezdeményezett újítás abból az elgondolásból indul ki, hogy ennek a népszerű játék­nak a színvonala akkor emti- kedik jelentékenyen országunk­ban, ha játékosaink gyorsabbal., erősebbek,' ügyesebbek leszne.v, ha jobban tudnak bánni a iro­dával, ha bővítik taktikai fegy­vertárukat. Mindez pedig „z edzéseken érhető el. Nem kon/ - nyü állandó készenlétben áilni a bajnoki pontokért folyó küz­delemben, és egyidejűleg állan­dóan gyakorolni a már ismert technikai és taktikai elemeket, sőt folyamatosan újakat tanul­ni. Mégis ez a haladás egyetlen útja. A MAGYAR sportközvéle­mény nagy érdeklődéssel várja a bajnoki küzdelemeket, s sze­retné, ha válogatott csapatunk a nehéznek ígérkező selejtező mérkőzéseken át beverekedné magát a világbajnokság 16-os döntőjébe, ha legjobb klubcsa­pataink további sikereket érné­nek el a nemzetközi kupákért ví­vott mérkőzéseken, a bajnoiü összecsapások színvonala pedig észrevehetően tovább emelked­ne. A várakozás jogos, hiszen tehetséges játékosokban nincs hiány, élvonalbeli klubjaink ki­tűnő feltételekkel rendelkeznek, szakembereink hozzáértőek, ha­gyományaikra nyugodtan tá­maszkodhatunk. Csak munkára van tehát szükség, hogy várako­zásunk beteljesüljön. Követke­zetes és céltudatos oktató és ne­velőmunka kell minden szinten. AZ MLSZ VEZETŐI — okul­va a tavalyi tapasztalatokon — nem akarják csupán az egyesü­leti vezetők felelősségérzetére bízni, hogy a „csúcson” megva­lósulnak-e vagy sem az elképze­lések. A sikeres világbajnoki szereplés érdekében a válogatott keretbe tartozó játékosok részé­re az egész idényben központi edzéseket is szerveznek, hogy a legtehetségesebb játékosok va­lóban szüntelenül bővítsék lab­darúgótudásukat. Remélhető, ez a törekvés példát' mutat az egyesületeknek is, és a sikeres alapozást tervszerű „építőmun­ka” követi. Az NB II-s csapatok első baj­noki fordulója a rossz pályákon is általában sportszerű mérkő­zéseket hozott. Reméljük, a sportszerűség, a becsületes küz­dőszéliem, a lelkes, odaadó já­ték jellemzője lesz minden baj­noki mérkőzésnek az NB I-től egészen a körzeti bajnokságokig. Mindez párosulva a játékosok fokozódó tudásával az 1965. évi labdarúgó-bajnokságot egész sportmozgalmunkra kiható ese­ménnyé avatja. A. A. Felemelte a kagylót, tárcsá­zott. Tehertaxit hívott. Tökéletes megoldás Újabb félóra telt el, szörnyű izgalom közepette. Végül nehéz léptek dobogtak fel a lépcső- házban. Egyre közelebb. Nyílott az ajtó. A küszöbön boldog mo­sollyal a kém jelent meg. Ke­zében nejlonzacskó. Mögötte két szállító munkás viaszos vászon­nal letakart hosszú, széles tár­gyat cipelt. — Mi történt? — sietett meg­bízottja elé a Főnök. — Mire kiértem, az edzésnek már vége volt. így hát elhoz­tam az egész cuccot. Szombat este majd visszalopom. Addig tanulmányozhatják. A pályát is, az ellenfél játékosait is. A nejlonzacskóból műanyag korongokat szórt ki az íróasz­talra. Lerántotta a viaszos vász­nat, mögüle zöldre festett nagy tábla tűnt elő. A gombfoci egyesület vezetői boldogan hajoltak a zsákmány fölé. K. A.

Next

/
Oldalképek
Tartalom