Petőfi Népe, 1965. február (20. évfolyam, 27-50. szám)

1965-02-13 / 37. szám

Gyermekmosofy Van-e nagyobb öröm a csa­ládban, mint a gyermek? Aligha. Fotóriporterünk egy bájosan mosolygó emberkét örökített meg. (Pásztor Zoltán felvétele.) Célunk: minden lehetőséget kihasználva, az idei népgazdasági terv teljesítésének segítése A Hazafias Népfront terveiről nyilatkozik Farkas József megyei népfronttitkár Népgazdaságunk idei célkitűzé­seinek maradéktalan teljesítése nemcsak azért fontos, mert ez a második ötéves tervidőszak sike­res befejezésének feltétele, ha­nem a továbblépés előkészítése is. A harmadik ötéves tervnek olyan megalapozása, melynek során száműzni, felszámolni törekszünk az emberi magatartásban, szemlé­letben, s hatására a termelésben jelentkező fogyatékosságokat, v.sz- szásságokat. Az MSZMP Központi Bizottsága, s nyomában a megyei pártbizottság gondos elemzés után határozatban rögzítette az ezzel kapcsolatos elvi iránymutatást. A siker záloga most tehát az, hogy a helyi adottságoknak meg­felelően, minden erő, egyén és közösség egyaránt a képességei legjavával munkálkodjon a felada­tok megvalósításáért. E gondola­tok jegyében beszélgettünk Farkas Józseffel, a Hazafias Népfront me­gyei bizottságának titkárával, aki a népfrontmozgalom múlt évi eredményeiről és az idei terveiről nyilatkozott. — A dolgozó népünk minden rétegét átfogó népfrontmozga- lommak az a megtisztelő fel­adata, hogy a maga sajátos esz­közeivel: kulturális-nevelő, tu­datformáló munkával, a terme­lési. községié jl-esztési törekvé­sek aktív támogatásával, a né­pek közötti barátság ápolásával segítse a párt és a kormány iránymutatásainak, határozatai­nak érvényrej utasát — kezdte Farkas elvtárs. — Kiterjedt ak­tivista hálózatunk tevékenysé­gének minden részletében ez az iránytű ebben az esztendőben is. — Megyei elnökségünk nem­régiben értékelte az egy évvel ezelőtt, a III. kongresszus elő­készítése jegyében újjáválasz­tott. különböző szintű népfront- bizotlságaimk tevékenységét. Tehát ezzel kezdem. Háromezer új aktivista — Az újjáválasztás során a községi, városi, járási bizottsági tagok közel 50 százaléka cse­rélődött ki. Ez azt jelenti, hogy mintegy háromezer új aktivista kapcsolódott a Hazafias Nép­front munkájába. A „felfrissü­lés” nagyon hasznos. Hiszen például az 1963. évi tanácsvá­lasztás alkalmával a népfront- bizottsági tisztségviselők 27 szá­zalékát tanácstaggá választot­ták, s a helyüket elfoglaló tett­re kész aktivistákkal most to­vább gyarapodott a népfront­mozgalom. Ezzel egyidejűleg 51 új tanyai népfrontbizottság is megkezdte működését. — Egy év távlatából már jól mérhető és pozitiven értékel­hető újjáválasztott bizottságaink tevékenysége. Hiszen a Hazafias Népfront III. kongresszusa út­mutatásának megfelelően jelen­tős tevékenységet fejtettek ki a közvélemény formálásában, konkrét szervező munkával se­gítették a termelési tervek meg­valósítását. Versenyt indítottak például a háztáji termelés nö­velésére. A tiszakécskei, mély­kúti és tompái bizottságunk ilyen irányú kezdeményezése szinte egyszerre jelentkezett. A dunavecsei járásban főleg a háztáji bizottságok szervezésé­hez nyújtott segítséggel jeles­kedtek a helyi bizottságaink. Szükséges azonban megjegyez­nem, hogy ebben az idén még sokkal célratörőbb munkára van szükség. Hasznos tapasztalatcserék — Hasznosak voltak a bizott­ságaink szervezte különböző ta­pasztalatcserék. A kiskunfél­egyházi járási gazdák népes cso­portja a Szőlészeti Kutató In­tézetben tptt látogatást, Szaty- mazon pedig a baracktermel é*> módszereit tanulmányozták. Vá- rosföldön, Kisszálláson az állat­takarmányozásról szerveztek szakmai előadást. Dunavecsei járásban az állatorvosok közre­működésével kidolgozták a he­lyes takarmányozás módszereit. Számos helyen a rét- és legelő- gazdálkodás tennivalóit vitatták meg. Ugyancsak a kiskunfélegy­házi járásban védnökséget vál­lalt a népfront a szakmunkás- képzés és a mezőgazdasági szak­körök felett. S így sorolhat­nám tovább. — Tevékeny részesei voltak a népfrontbizőttságok a községpo­litikai, s ezen belül főleg a köz­ségfejlesztési munkának. Emlí­tést érdemel az öt városban mű­szaki akcióbizottságaink értékes segítsége, ami különböző ter­vek tájékozódó vizsgálatok stb. készítésében nyilvánult meg. Részt vállaltak a népfront ak­tivistái a társadalmi munkp — út-, járda-, vízműhálózat, park­építés stb. — szervezésében és a kivitelezésében is. — Hozzátartozik azonban az igazsághoz, hogy tavaly vissza­esett a társadalmi munka szer­vezésében tapasztalt lendület, A szép lány szép csuklóján egyszer­eseik megállt a pará­nyi óra. Ez azonban nem keserítette el a tulajdonost, hiszen csupán az üveg esett le s úgy gondolta, néhány nap alatt megcsinálja a de­rék ktsz, ahová bead­ta javításra. Kifizet­te az 55 forintot és lelkében nagy meg­nyugvással tért haza. A bolond óra azonban a világért sem akart járni az új üveg alatt és még este nyolckor is konokul a délutá­ni félkettőt mutatta. A lány visszavitte a műhelybe és előad­ta kérelmét. Azt vála­szolták neki, hogy né­hány nap múlva men­jen érte. Amikor azon­ban újból megjelent, senki nem tudott az óráról semmit s az egész történetet el kel­lett mesélnie elölről, kezdve ott, hogy a pa­rányi óráról egyszer csaJt leesett az üveg-~ — Ja! — kapott a fejéhez a pult mögött álló — tudom már, de sajnos, még nincs kész. Talán néhány nap val megnyugtatta a szép lányt, hogy még nincs kész, de majd foglalkoznak vele és néhány nap múlva Bolond óra múlva tessék érdek­lődni. Hazament a lány és bevett egy idegcsüla- pítót, csak úgy szo­kásból, mert egyéb­ként nem lett volna rá szüksége, hiszen megnyugtatták. Három nap múlva ismét ott állt a pult előtt és magyarázta, hogy mi­ről van szó: — Egy pici óra, fe­kete szíjjal. Leesett róla az üveg, de azt már megcsinálták, vi­szont azóta nem jár. A múltkor azt tetszet­tek ígérni, hogy pár nap múlva... — Ja!! Tudom már! — csapott homlokára az órák szerkezetének nagy ösmerője s né- Uáuy barátságas jöjjön be ismét s ak­kor elviheti. A tulajdonos haza­ment és bevett két andaxint, bár erre semmi szüksége sem lett volna, hiszen meg­nyugtatták. Negyedik napon már félénken és kissé szégyenkezve nyitott be a ktsz-be, ahol újra el kellett mesélnie a parányi óra történetét: — Fekete szíjjal volt, és leesett az üveg róla, de azt már meg­csinálták, viszont az­óta nem jár... — Valamire emlék­szem, de tudja ez nem az én reszortom. Et­től függetlenül meg­ígérem, hogy megcsi­nálom és ha néhány not) múlva be tetszik jönni, elviheti. — Kérem én már nem várakozom, ha­nem elviszem most — jelentette ki a lány megfeledkezve az an- daxinról. Az órás azonban nyájas han­gon lebeszélte erről s megállapodtak egy kö­zeli határidőben. A tulajdonos haza­ment és bevett három idegcsillapítót, bár er­re semmi szüksége nem lett volna, hi­szen megnyugtatták. Egy hét múlva újra benyitott a ktsz-be, ahol rövid időn belül megtalálták az órát, ami járt és fekete szíj volt rajta. És még mondja va­laki, hogy nincsenek bolond órák Ez a pa­rányi kronométer is, ha hajlandó lett vol­na az új üveg alatt járni, nem okozott volna oly sok bosszú­ságot sem a tulajdo­nosnak, sem a ktsz- nek —fiái— némelyütt a helyi tanácsok ke­vésbé igényelték ehhez a segít­séget. Megyei szinten alig tel­jesítettük túl a tervezett felada­tokat. Pedig kínálkozó lehetősé­geink még nincsenek kimerítve. A felszabadulás emlékére — Említést érdemel még az a kiterjedt, ügyszerető tevékeny­ség, amelyet a Hazafias Nép­frontbizottságok irányítása mel­lett a megye társadalmi és tö- megszervezeti aktivistáinak ez­rei a felszabadulásunk 20. év­fordulója jegyében végeznek. Szinte mindenütt folyik az em­lékgyűjtés. a fejlődést szemlél­tető képek, grafikonok, monog­ráfiák készítése. Az utóbbit a kecskeméti járás nyolc községén kívül a megye számos helységé­ben napjainkig elkészítették. S a községi gyűjteményekkel nem­csak a felszabadulás óta elért fejlődés bemutatása a célunk, hanem tovább gyarapítva azo­kat a kultúrházakban megőriz­ni — erre törekszünk. — Miközben a népfrontbi­zottságok múlt évi tevékenysé­géről vázlatos áttekintést igye­keztem adni, egyúttal több vo­natkozásban már az idei törek­véseinket is említettem. Egyik központi feladatunkról azonban hadd szóljak külön is, — Az 1965. évi népgazdasági tervre vonatkozó párthatároza­tokat a helyi szervekkel egyide­jűleg a népfrontbizottságok is megtárgyalják, s az ebből fa­kadó feladatokat tekintik mun­kájuk gerincének. A felszabadu­lási ünnepségek, békerendezvé­nyek, nemzetközi helyzetet is­mertető falugyűlések szervezése közben nemcsak a kulturális nevelőmunkára törekszünk. Mindezek alkalmat kínálnak a termelési tervek végrehajtására való mozgósításra is. — Ennek egyik nagyszerű módja lehet a szocialista mun­kaverseny szervezése — tekin­tettel megyénk jellegére — a mezőgazdaságban is. Ezzel kap­csolatban még 1962-ben kor­mányrendelet jelent meg. (1024/ 1962. IX. 10) Mégis, nagyüzemi gazdaságaink alig éltek ezzel a lehetőséggel, hiszen tavaly is mindössze 20—25 tsz nevezett be a versenybe. Sajnos, ezt kü­lönösebben nem is szorgalmaz­ta senki. A verseny szervezése nemcsak a Hazafias Népfront feladata. De sokat tehetünk a termelési vetélkedő kedv fel­pezsdítésért. s ezt magunkra is vállaljuk. Érdemes versenyezni' *— A népfrontaktivisták fel­keresik a tsz-ek vezetőit, is­mertetik velük a verseny felté­teleit. A legtöbb gazdaság azért tartózkodott a benevezéstől, mert ezekkel nem volt tisztá­ban. Sok tsz-elnök így véleke­dett: minek nevezzünk be, ho­gyan versenyezzünk az erőseb­bekkel? Pedig a gazdaságok nagyságától és földjének minő­ségétől függően öt kategóriában van mód az országos vetélke­désre. És ezen kívül megyén, járáson, sőt tsz-eken belül is versenyezni lehet. Hiszen az ilyen nemes küzdelemben nem­csak a díjat, helyezést elérők a győztesek, hanem azok is, akik a vetélkedést, a versenyszellem jóvoltából a korábbinál jobb eredményeket mondhatnak a magukénak. — Az eredményesebb munká­ra való törekvés a községek, városok, egész megyénk jövője érdekében való. A sikert azon­ban valamennyi tömegszervezet jó együttműködése biztosíthatja. S mindennapi munkájuk közben a népfrontbizottságaink ezt tartják szem előtt — fejezte be nyilatkozatát Farkas József, a Hazafias Népfront megyei tit- •kára. P. u llllhfbesvaaam.j Kontraszt LEHÚZOM a fülke ablakát A becsapódó hideg levegőáram­latban szinte gőzölög a túlfű­tött helyiség. Egyhangú téli tá­jon robog a gyorsvonat a nyu­gati határ felől a főváros felé. Két utitársam beszélget. — Tudod, Hollandiában egé­szen más... A boltok tömve vannak a legmodernebb áruk­kal — mondja az idősebbik nő. A másik mohó kíváncsiság­gal figyeli. — A villanyborotva, amit a férjemnek hozok, magyar pénz­re átszámítva kétszáz forint. Itthon kétezret ér... A gázön­gyújtót pedig hétszáz forintra értékelték a vámosok. Borza­lom! Kint bagóba kerül... A fiatalabb ámulva hallgat­ja a távolról hazaérkező elbe­szélését. — Van Pistáéknak — tudod, a fiaméknak — egy bámulatos robotgépük. Hát az válami szenzációs! Öt perc alatt felve­ri a tejszínt, koktélt készít, tor­takrémet kavar, sőt, húst, is darál... — Ez igen! — Hát még azok az automa­ta háztartási gépek, meg a szebbnél szebb autók! És az Ínyenc ételek... — Mennyi ideig éltél Hollan­diában? — Két hónapig... A MELEG és a nem sokat érő beszéd elől a folyosóra me­nekülök. Mellettem magas, vál. las férfi áll az ablak előtt. Sze­mével szinte felfalja az egyik állomás tovatűnő épületét. Egy- szercsak torokköszörűlés után hozzám fordul: — Mondja, kérem, valóban olyan szép az Erzsébet-híd? És igaz, hogy hatalmas szállodák épültek a Balaton partján? So­kat változott Budapest? — Igen. De ön...? — Tudja, kilenc éve élek a2 USA-ban... 1956 óta nem vol­tam Magyarországon. — Mi hozta haza? Hiszen külföldön... — Az igaz. Ott valóban van minden. Csak... — bámul ki­felé, s mintha magában mo­tyogna valamit. Aztán rekedt hangan mondja: — Adjon már egy Kossuthot! S MINTHA ez jelentené neki az itthoni levegőt, hazai ízeket , nagyokat szív az általunk olyan sokat szidott cigarettából és mosolyogva mesélni kezd... Csongrád legöregebb lakosa Csongrádon bensőséges ün­nepséget rendeztek a város leg­öregebb lakosa, a 100. életévé­be lépő özv. Kádár Józsefné születésnapja alkalmából. Az idős parasztasszonyt nemrég la­kásán keresték fel az állami és társadalmi szervezetek képvise­lői. Ott volt három — hetven­évesnél idősebb — leánya, szá­mos unokája és dédunokája is. Az úttörők rövid műsorral ked­veskedtek Kádár néninek, aki a megjelent néprajzkutatóknak magnetofonszalagra mondta él élete nevezetes eseményeit. Ez­után elmondotta, hogy még ma is szemüveg nélkül varr és ol­vas. PETŐFI NEPE A Magyar Szocialista Munkáspárt Baes-Kiskun megye) Bizottsága a és a megyei tanács lapja. Főszerkesztő: dr Weither Dániel Kiadja a Bács megyei Lapkiadó Vállalat, felelős kiadó: Mezei István Igazgató. Szerkesztőség: Kecskemét, városi ranacsház, Szerkesztőség) telefonközpont 26-19 25-16. Kiadóhivatal: Kecskemét. Szabadság tér l/a Telefon: n-69 Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető: a helyi postahivataloknál és kézbesítőknél. Előfizetési díj i hónapra 18 forint. Bács-Kiskun megyei Nyomda V, Kecskemét - Telefon; u-85. Index; 25 0SJ,

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom