Petőfi Népe, 1965. február (20. évfolyam, 27-50. szám)
1965-02-13 / 37. szám
t JD65. február 13, szombat H. oldal Egy kis csipesz Százhúsz éve Rab Ráby JÓKAI regényhősei sokáig csak a könyvek lapjairól vonzották bűvkörükbe a romantikára szomjas olvasót. A technika fejlődése, a kor igényeinek, ízlésének megfelelő új művészeti ág — a film, a tv — kialakulása lehetővé tette — és Jókai műveinek elévülhetetlen népszerűsége megkívánta —, hogy a kalandos-hősies történetek hősei a film vásznán testet is öltsenek. A rendezők régen is tudták, ma is, hogy egy megfilmesített Jókai regény telt házat jelent, kasszasikert. Jó részt ennek köszönhető, hogy kizárólag a nézők kalandszomjának kielégítésére használták fel Jókai nevét, művészetét. Még legnagyobb regénye, Az aranyember is, megfilmesítve semmivel sem lépte túl a szabvány kaland, és érzelemtől csöpögő, szentimentális filmek színvonalát. KÖNNYEN erre a sorsra juthatott volna a Rab Ráby is, amely a magyar felvilágosodás küzdelmeinek legművészibb feldolgozása és realista vonásainak gazdagságával szinte egyedülálló alkotás Jókai életművében. Hintseh György, a forgató- könyv egyik írója és a film rendezője azonban mértéktartó ízléssel kerülte el a pátoszos, kalandos buktatókat. Saját véleménye szerjnt nem akart mást, mint „folyamatában ábrázolni valamit, lélektani fejlődésében bemutatni egy hőst, aki már a film első kockáján is az és a film végére még hősebb lesz”. Nehéz, de szép feladatra vállalkoztak tehát az alkotók. A film őket igazolja, mintegy példa arra, hogyan lehet Jókai regényből, évszázaddal ezelőtt játszódó történetből modern hangvételű, eszközeiben finom, de kifejező, ma is fontos tanulságokkal szolgáló filmet készíteni. Különös, ellentmondásokkal terhes korban játszódik a történet. Különös, romantikus és tragikus hős Ráby is, akit a magyar nép érdekeiért vívott harcában éppen II. József császár, a „kalapos király” támogatott. Ráby nem tartozik a már születésükkor talpig páncélban világrapattanó hősök közé. Művelt, gondolkodó ember, akit a történelmi igazságok felismerése érlel hőssé, az elnyomottak ügyének harcosává. A film alkotói nagy kor- és emberismerettel rajzolják meg Ráby Mátyás bonyolult alakját és ellentétektől fűtött korát. Szépek, ihletett fantáziával megkomponáltak Sík Igor operatőr képei. A film legnagyobb élménye kétségkívül a címszereplő Kálmán György kitűnő Színészi játéka. Minden hamis pátosztól, romantikus nekibuzdulástól mentes embert állít elénk, finom gesztusokkal, letompított, belülről hevítő szenvedéllyel. Méltó partnere Pá- ger Antal II. József szerepében. A TÖBBI szereplő kiválasztása már korántsem volt ilyen szerencsés, bár ennek ellenére a Rab Rády gondosan kimunkált, igényes alkotás. v. ás. Az iskolaigazgató íróaszta- Ián egy hete díszeleg a csipesz. Valóságos mestermű — ha tekintetbe vesszük, hogy egy hatodikos általános iskolás készítette. Igaz ugyan, hogy ez a hatodikos már 16 éves. „Túlkoros” — ahogyan az iskolában mondják. A gyerek félévkor több tantárgyból is megbukott. Ezért — s egyebekért is — az igazgatói irodába hívatták. Az igazgató nem sok jót várt ettől a találkozótól. Tudta, hogy a legényke azelőtt tanyai iskolába járt, s a körzetesítés után került be a városba. Ritkán van foganatja az efféle igazgatói „prédikációnak”, s ennél a legénykénél alighanem úgyis elkéstek vele. A gyerek azonban nem védekezett, de nem is hallgatott makacsul. Beismerte, hogy rászolgált a bukásra. Az elmúlt félévben nagyon „kikímélte” a tankönyveit. Nem törte magát, emiatt álmatlan éjszakája sem volt. — De hát csak belátod, hogy szükséged van a tanulásra?! A nyolc osztály nélkül nem boldogulhatsz ... Szó szót követett, s végül az obsitra megért hatodikos a legkomolyabban megfogadta, hogy bukás nélkül befejezi a hatodik osztályt, azután pedig két év alatt esti iskolán megszerzi a nyolcadik osztályos végbizonyítványt. — Hihetek neked.? — kérdezte az igazgató. — Nem vagyok én olyan buta, mint gondolják — mondta a gyerek — és ügyetlen se. Gyakorlati foglalkozásból ötösöm van. — Azzal a szivarzsebébe nyúlt és kiemelte onnan a csipeszt. — Tessék nézni igazgató bácsi! Ezt én csináltam. Ugye szép? Magának adom, mert én igazgató bácsit tisztelem, szeretem. Abban pedig biztos lehet, hogy amit megígértem, az úgy lesz!... Ez a csipesz története. A pedagógiában ezt úgy hívják, hogy: a siker élmény, személyiség formáló ereje. A gyerekben ez az ügyes kis munka érlelte meg, hogy képes megtenni, amire vállalkozik. Ez peT dig akaratot ad, hogy meg is tegye. Teljesíteni fogja az ígéretét, Kurucz Béla önkéntelenül hangolódott át Zsupán arra a különös, tisztázatlan gyengédségre, _ amely mindig elfogta, ha a lány közelében volt, vagy ha csak gondolt rá. Másként szerette Valit, mint ahogy nőt, szülőt, gyereket, barátot szokás. Ügy érezte, benne szereti az összes rábízott embert, noha szerencsére nagyon pontatlan volt benne ez az érzés, mert óhatalanul hazugsággá vált volna, ha szavakká fogalmazódik. — Csak fel a fejjel- Hát hiába lennék rád annyira büszke? Kérem a hőmérőt. — Elvette, megnézte. — Ez aztán az örömhír! Semmi hőemelkedés! Bravó. Ezért a teljesítményért egy gyönyörű könyvet kapsz. Milyet szeretnél? A lánynak felcsillant a szeme. — Amelyikben nagy városok vannak, meg sok-sok ember! Meg utazás. Ügy szeretnék messzire utazni!... Megint kimérten, de jókedvűen szólt az orvos. — Annak is eljön az ideje. Most viszont egyfolytában feküdni kell, és csak akkor mozdulj, ha nagyon muszáj. Holnap reggel jövök. Szervusz. — Kezét csókolom, Sándor bácsi... — búcsúzott Válj a magukra maradó betegek félénkségével. Az udvaron hálálkodva kísérte végig Zsupánt a lány anyja. — Drága ember... A sírból hozta vissza... Imádkozok magáért, az isten áldja meg... — De hiszen maga vigyázott rá éjjel-nappal, Szabados néni — védekezett zavartan oz orvos és menekült a hálálkodás elől. Kora délelőtt volt, mire hazaért Zsupán. Már hosszú sor várta a rendelő előtt. Felesége rosszkedvűen, aggódva szaladt eléje, valósággal kiemelte a kocsiból. — Azonnal ágyba —, parancsolta a várakozók szeme láttára. Férje türelmesen végigsímí- tott a haján, aztán megcsókolta. — De kérlek ... hisz dolgom van, láthatod. Az asszony haragosan ment be a házba, Zsupán pedig kinyitotta a rendelőt. Udvariasan szólt a beteghez: — Elnézést a késésért... dolgom volt. Rendelés után holtfáradtap támolygott be a házba. Futó pillantást vetett a kitálalt ebédre. Nem nyúlt az ételhez, ruhástól dőlt az ágyba. Késő este eszmélt. Ijedten felugrott, kapkodott, mint aki bepótolhatat- lan tennivalókról késett le. — Miért ég a lámpa?! — kérdezte mámoros csodálkozással. — Mert már az esti krónikának is vége — világosította föl mérgesen az asszony. Zsupán nagyot nevetett, s gyorsan ölbekapta feleségét. — Sándor, ez így nem mehet tovább — korholta az asszony. — Hisz már hallucinálsz. Mindenáron a Hárshegyre akarsz kerülni?-*■ Ne kényszeríts arra, hogy dicsekedjek — tréfált jókedvűen az orvos. — Van fogalmad, hogy milyen erőben vagyok? Ide egy vasrudat! Csomókat kötök belőle! Hohó! — kapott észbe. — Hát a lurkók?! Lábujjhegyen óvakodott a a másik szobába, ahol a gyerekek aludtak. Ragyogott a szeme az örömtől. Felesége ijedten rácsodálkozott, mintha baljós jelet fedezett volna fel. — Sándor... hiszen te boldog vagy. — Tényleg — hökkent meg nevetve az orvos. — Eddig nem is gondoltam rá. Felesége szó nélkül visszament a másik szobába. Amikor követte a férje, szemrehányóan panaszkpdott. — Ügy viselkedsz, mintha innen akarnál nyugdíjba menni. Nem ebben állapodtunk meg. Beszélni kell a profeszor- ral. Itt az ideje, hogy folytasd a kutatást. Magától értetődően kérdezte az orvos. — Hát a betegeim? Eresszem szélnek őket? — Keresni kell valami megfelelő utódot. Más is hozzon áldozatot, ne csak mi. Zsupánból kezdett elpárologköltözködött a „Jó öreg koenmáros A szalkszentmártoni Petőfi Múzeum szúette gerend' alatt úttörők nyüzsögnek. Iskola után itt gyülekeznek, ez az ő tanyájuk. Ott, ahol egykor Petro- vics István bajoskodott az it- cékkel és a pincékkel, most is abrosszal leterített asztalok állnak, de nem vendégfogadásra, hanem inkább jelképként. Emlékeztetőül arra, hogy itt állott az ivószoba, a „jó öreg kocsmáros” hivatala... — Az idén lesz százhúsz éve annak —, mondja* Majsai Károly pedagógus, a múzeum vésztője —, hogy Petőfiék ebbe az öreg házba költözködtek. Itt nyitotta meg mészárszéket és a kocsmát az öreg Petrovics. Két- évig éltek itt, aztán továbbmentek Dömsödre. Ebben a házban mintegy 75 költeményt írt Petőfi. Többek között a „Jó öreg kocsmáros”-t is. Aztán itt van ma is, eredeti állapotában az a kis szoba, ahová „toppa- nék, s repült felém anyám .. Országos ünnepségek Ebben a községben minden Petőfire emlékeztet. Az idén kettős évforduló megünneplésére készülnek: hazánk felszabadulásának huszadik évfordulóját együtt ülik meg a százhuszadik évfordulóval. Ennek a kettős évfordulónak a jegyében folyik a készülődés, amely a jelek szerint túllépi majd a helyi kereteket. Majsai Károly igen lelkes ember, idevalósi születésű. Ö a vezetője a Petőfi Múzeumnak, ami inkább községtörténeti intézmény, hiszen még nem kapott hivatalos múzeumi rangot így költségvetése sincs, nem telik pénz erre-arra, csak amit a helybeliek lelkesedése ad, abból tehetnek valamit. — Az idén — közli Majsai Károly — megalakítottuk a Honismereti Kürt a községben. Minden rendű-rangú felnőtt tagja lehet a körnek. Fő célunk az, hogy a község történetével kapcsolatos emlékeket regisztráljuk. Természetesen az egész munka gerincét a Petőfi-kuta- tás képezi. A szakkör tagjai az idegenvezetők, ha látogatók érkeznek a községbe. Már pedig az idén igen sok látogatót várunk, mert a jubileumot, országossá szeretnénk tenni. A legnevesebb Petőfi-kutatókat — Illyés Gyulát, dr. Mezősi Károlyt — fogjuk felkérni előadások megtartására. Szabadszínpad- Petőfiről Az ünnepségek idejére természetesen szeretnék megcsinosítani a községet. Tervbe vették egy szabadszinpad létesítését, amelyen Petőfiről szóló játékokat mutatnak be. Aztán meg a régi tervet is szeretnék valóra Váltani; megalakítják a községi dalárdát. Otrok András tanár, a népfront elnöke közölte velünk, hogy tavasz jöttéyel elindítják a „Virágos község’-mozgalmat. Ennek az a célja, hogy a községet a nagy évfordulók tervezett ünnepségeihez külsőben is méltóvá tegyék. A házakat, udvarokat rendbehozzák és ahol csak lehet, virágot ültetnek. A TIT számos kirándulást, társas utazást tervez ide, nem szabad, hogy az idegenek rossz benyomással távozzanak Petőfi kedves falujából. Balogh József Egy kiállítás és környéke Január 24-én Kecskeméten a művelődési ház nagytermében nyílt meg Bencze László Kos- suth-díjas festőművész kiállítása, a művészklub rendezésében. Sajnos, a rendezésen túl már nem volt „gazdája” a kiállított anyagnak. A nyitvatar- tás két hete alatt éppen ezért pi a jókedv. Gyanakvón fürkészte feleségét. — Azt már nem. Arra jó volt a falu, hogy kihúzzon bennünket a pácból? Tudtuk szeretni a parasztokat, amikor befogadtak bennünket két bőrönddel, meg a vasággyal? Ejnye, ejnye, de rossz az emlékezőtehetséged. De rossz lett itt egyszerre. Van kocsi, van pénz, irány a város — szinte nyájasan beszélt a férj, majd hallgatott egy sort, és katonás tömörséggel tette hozzá: — hát nem. —- Igazságtalan vagy... — vágta hozzá keserűen a feleség. Az orvos őszintén elcsodálkozott. — Még én vagyok igazságtalan? Mert nem érzem magam vegyes kereskedőnek? Mert nem húzom le a rolót, hogy a városba nagyobb üzletet nyissak? Ez nem vegyeskereskedés, drágám. Itt életről, halálról van szó. Meg egy kicsit arról, amit vállaltam. Nem utolsó sorban a te meggyőző rábeszélésedre. Vagy elfelejtetted a Dana-parti vitát? Vége a romantikus nyomoknak, tessék, fizess érte egy egészen kevés belátással. .. A hangerő már jelezte, hogy robbani készül a veszekedés. Zsupán megnyugvással vette tudomásul felesége arcán a visszavonulási készséget. (Folytatása következik.) történhettek olyan dolgok, amelyek joggal sértik nemcsak a művész önérzetét, de a város művészetszerető és -értő közönségének jó ízlését is. A kiállítási teremben például — látogatási idő alatt — előadásokat rendeztek, s erre a célra székeket hordtak be. A termet elválasztó paravánt szótnyitolták, a rajta volt képeket szétrakták. Másnap Bencze Lászlónak kellett kihordani a székeket, ha azt akarta, hogy a látogatók közel férjenek a képekhez. De előfordult, hogy reggel fel kellett söpörni a termet, mert előző este az ifjúsági előadás résztvevői mogyoróhéjjal szórták tele. Mi, kecskemétiek ismerjük ezt a termet, s tudjuk, hogy ott nappal is elkel a villany. Bencze Lászlónak nem engedték meg a teljes világítást, mert — akkor óránként tizenöt forint lett volna a fogyasztás! így aztán az a néhány látogató, aki megnézte a kiállítást, szinte félhomályban botorkált. Gál Sándor A dzsessz virtuóza Kecskeméten Néhány esztendővel ezelőtt csak a szakmabeliek szűk köre ismerte Pege Aladár nevét. Mióta azonban a prágai dzsessz- fesztiválon elnyerte a „dzsessz virtuóza” címet, azóta a hazai és külföldi hanglemezgyárak valósággal versengenek lemezeiért és egyre-másra kapja a meghívásokat. Pege Aladár most Kecskemétre is ellátogat: február 26- án két előadáson mutatkozik be kvartettjével. Az előadáson — amelyet a Városi Művelődési Házban tartanak , —, neves énekművészek is közremű köd- ' nek.
