Petőfi Népe, 1965. február (20. évfolyam, 27-50. szám)

1965-02-12 / 36. szám

(■ Világ proletárjai, egyesüljétek! r w XX. ÉVFOLYAM, 36. SZÄM <4r« 60 fillér 1965. FEBRUÁR 13, PÉNTEK Kádár János felszólalása a költségvetési vitában Tisztelt országgyűlés! Képviselőtársaim, kedves elv­társak! Felszólalásomban — a teljes­ség igénye nélkül — belső hely­zetünk, munkánk és külpoliti­kánk néhány kérdésével kívá­nok foglalkozni. Politikai kérdéssel kezdem. Mindenki jól emlékszik arra, hogy a múlt év őszén, amikor közvéleményünk számára várat­lanul személyi változás történt a Szovjetunió párt- és állami vezetésében, bizonyos nyugta­lanság jelentkezett nálunk a szo­cializmus híveinek széles körei­ben. Az foglalkoztatta az embe­reket, nem változik-e a Szov­jetunió politikája, nem válto­zik-e nálunk a párt és kormány politikája? Ebben a helyzetben is meg­mutatkozott, milyen nagy Ma­gyarországon a rokonszenv a Szovjetunió Kommunista Pártja XX. kongresszusának eszméi, a Szovjetunió általános politikája iránt. Megmutatkozott az is, mennyire erős és milyen mély gyökereket vert, milyen nagy támogatást élvez az országban, a tömegeknél pártunk, a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt és a kormány politikája. Abból az általánosan és egybehangzóan kifejezett kívánságból, hogy ne legyen semmiféle fordulat, vál­tozás a politikában, talán min­den másnál világosabban és meggyőzőbben kitűnt, hogy a magyar nép nagyra értékeli pártunk vezetését és a szocialis­ta építésnek azt a gyakorlatát, amely az utóbbi években ná­lunk kialakult. A nemzetközi közvélemény rövid idő alatt meggyőződött arról, hogy a Szov­jetunió Kommunista Pártjának politikája nem változott. A ma­gyar közvélemény ugyancsak rö­vid idő alatt meggyőződött ar­ról, hogy a Magyar Szocialista Munkáspárt politikája sem vál­tozott. Ez mind párttagságunk­nak, mind egész népünknek mély megnyugvást, s megerősö­dött biztonságérzést adott. Az említett őszi napok — mint minden ilyen helyzet — nagy tanulságokkal szolgáltak az em­berek véleményének megítélése szempontjából is. Ilyenkor mu­tatkozik meg igazán, ilyen hely­zetben, hogy ki, hogyan, milyen szilárdan áll a lábán, ki bizony­talankodik? Ilyenkor az is szem­betűnőbb — s jó, ha ezt nem feledjük, hogy politikánknak, rendszerünknek nemcsak szilárd hívei vannak, nemcsak bizony­talankodók vannak, hanem akadnak politikánknak, rend­szerünknek ellenzői és ellensé­gei is. A politikánkkal, rendsze­rünkkel szemben állók száma az országban a nép tömegeihez, a szocializmus őszinte híveinek számához mérten csekély, de mégis, ilyenek is vannak. Van­nak jobboldaliak, akik szüntele­nül lemondásokról, a kormány, a rendszer bukásáról álmodoz­nak és suttognak, és akadnak úgynevezett „baloldaliak” is, akik, mint mondják, változatla­nul az „igazi, harcos, kemény­kezű vezetés” idejének vissza­tértét várják. Ezek hiábavaló és dőre reménykedések. Némely vallási szekta papjai hetenként egyszer megjósolják a világ végét, a párt- és kor­mányellenes jobboldali elemek hozzájuk hasonlóan, immár húsz esztendeje minden héten meg­jósolják a népi demokratikus rendszer végét. Ha ez a vég nem következik be, nem zavartatják magukat, és újból megjósolják; Jó lenne, ha itthon is és ha­tárainkon túl is végre mindenki megértené, hogy noha az élet új és új kérdéseket tűz napirend­re, és a dolgok természetes rend­je szerint időről időre személyi változások is vannak a tisztsé­gekben, politikánk fő irányvo­az igazán semmibe sem kerül nekik. Ezek az emberek azok, akiknek minden jó, legyen az az építőmunka nehézsége, a nem­zetközi helyzet bármely esemé­nye, vagy árvíz, vagy aszály, ha az feltevésük szerint rossz a népnek és nehézséget okoz a rendszernek. Jó nekik jobboldali reményeik táplálására és rém­hírterjesztésre János pápa ha­lála, Goldwater — az azóta csú­fosan megbukott — amerikai el­nökjelölt egy kommunistaelle­nes, uszító beszéde, Hruscsov felmentése, egy nyugati állam­férfi várt, vagy akár egy szov­jet államférfi számukra várat­lan magyarországi látogatása. Bár ezek a kávéházi konrádok ezt semmiképpen nem akarják tudomásul venni, az idő már el­járt felettük, s népünk szeren­cséjére az eseményekre nincs, és soha többé nem is lesz befo­lyásuk nálunk. Politikánk elvileg megalapo­zott, a gyakorlatban kipróbált és bevált. Pártunk önálló, or­szágunk szuverén', fejlődésünk minden kérdésében választott legfelsőbb párt- és állami szer­veink döntenek. A magyar nép magáévá tette a szocialista tár­sadalom teljes felépítésének programját, s az út mentén el­maradozó madárijesztőkre pil­lantást sem vetve, minden aka­dályon át feltartóztathatatlanul halad előre történelmi útján. (Taps.) nalát megőrizzük, és továbbfej­lesztjük, meg védjük mindenféle torzítási kísérlettel és minden­kivel szemben. Azért hangsúlyoztam ezt. tisz­telt országgyűlés, mert alá kí­vánom húzni, hogy politikánk nem a napi konjunktúrától függ. Politikánkat a horthysta—hitle­rista fasiszták ellen, a néphata­lomért, a személyi kultusz el­len, az ellenforradalmi felkelés ellen vívott harcokban, súlyos küzdelmek egész korszakán át együtt kovácsolta ki a párt, a munkásosztály, a nép, s az ér­vényes a szocialista Magyaror­szág teljes felépítésének egész időszakára. Nincs ma erő, amely politikánk fő irányvonalát meg­változtathatná. Ennek tudatá­ban élhet és dolgozhat nyugod­tan népünk, minden honfitár­sunk. Kádár elvtárs a kővetkezők­ben az ötéves terv négy évének eredményeivel foglalkozott, majd így folytatta: Az elmúlt négy évben a terv alapján fejlődött népgazdasá­gunk és megoldottunk előre ki nem számítható, nem tervezett, de életbevágó fontosságú nagy feladatokat is. Dolgozó népünk nem érezte meg az előre nem látott milliárdos kiadásokat, az életszínvonal ezekben az évek­ben is emelkedett. Mindez meg­győzően bizonyítja szocialista népgazdaságunk szilárdságát, a benne rejlő hatalmas lehetősé­Folytatta tanácskozását az országgyűlés Az országgyűlés csütörtökön folytatta az 1965. évi állami költségvetésről szóló törvényjavaslat tárgyalását. A délelőtti ülést néhány perccel tíz óra után 1/áss Istvánná, az ország­gyűlés elnöke nyitotta meg. Bejelentette, hogy a forradalmi munkás—paraszt kormány megbízásából Péter János külügyminiszter eljuttatta hozzá a Vietnami Demokratikus Köztársaság kormányának üzenetét a délkelet-ázsiai agresszióról. Az országgyűlés elnöke tegnap megkapta a Német Demokratikus Köztársaság népi kamarájá­nak a világ valamennyi parlamentjéhez intézett felhívását is, a Német Szövetségi Köztársaságban a náci és háborús bűnök üldözése megszüntetésének megakadályozása tárgyában. Az országgyűlés elnökének javaslatára az ülésszak úgy határo­zott, hogy a külügyi bizottság jelentését a fenti okmányokról történt tárgyalások alapján a költségvetés vitájának befejezése után tűzi napirendre. A költségvetési vita első felszólalója Nagy Antal Komárom megyei képviselő volt. Felszólalt a vi­tában Németh Károly, az MSZMP Központi Bizottságának tit­kára, Zala megyei képviselő, Mihályfi IJrnő Nógrád megyei képviselő, Báli Zoltán Tolna megyei, Rameisl Perencné Bara­nya megyei képviselő, majd a szünet után Veres József mun­kaügyi miniszter emelkedett szólásra, akit Petri Gábor Csong- rád megyei képviselő követett, majd Botodár Alajosné Hajdú- Bihar megyei, Martin János budapesti, GonAa György Vas me­gyei, Pcnkovits Józsefné Bács-Kiskun megyei képviselő emel­kedett szólásra. (Felszólalásának rövidített szövegét lapunk harmadik oldalán találják meg olvasóink.) A költségvetési ja­vaslathoz hozzászólt még Bódi Sándor Szabolcs-Szatmár me­gyei, Mázt József és Dénes Sándor budapesti, Hegedűs Lajos Somogy megyei képviselő. A délutáni tanácskozáson részt vett Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára, a forradalmi munkás—paraszt kormány elnöke, aki a délután folyamán felszólalt az országgyűlés ülésén. geket és népünk alkotó erejét. Az eredményekben benne van a helyi vezetők és szakemberek tízezreinek az önzetlen társadal­mi munkások, az egyszerű párt­tagok, a szocialista brigádta­gok százezreinek lankadatlan fáradozása, milliónyi dolgozó becsületes munkája. Mi az or­szág gazdasági eredményeire, mint a magyar nép hallatlan nehézségek között elért nagy­szerű sikereire vagyunk büszkék. Tisztelt országgyűlés! Kedves elvtársak! Az elhangzottakkal koránt­sem akartam azt mondani, hogy minden feladatot példásan ol­dottunk meg. vagy hogy a gaz­dasági munka nem szorul ja­vításra. Már nemegyszer rá­mutattunk arra, hogy a gazda­sági munkában a jelentős fej­lődés és a számokkal mérhető előrehaladás mellett vannak olyan egyenetlenségek, nehézsé­gek, hibák, amelyek megszün­tetéséhez kellő figyelemre, és nem kevés erőfeszítésre van szükség. A négy év alatt az ipa­ri termelés növekedése elérte, a mezőgazdasági nem érte el a tervezettet. Az import a terve­zettnél gyorsabban, az export lassabban növekedett. A terme­lékenység lassabban növeke­dett, az önköltség kisebb mér­tékben csökkent a tervezettnél: ennél fogva a termelés gazda­ságossági mutatói rosszabbak a kívánatosnál. A kormány mindezt figyelem­be vette az idei népgazdasági terv elkészítésénél. Ebben az év­ben a termelés növelésének elő­irányzata kisebb az előző évi­nél, viszont nagyobb szerepet kapnak a gazdaságosabb terme­lést, a külkereskedelmi mérleg javítását, a takarékosságot elő­segítő tervfeladatok. Az eddigi eredmények, a meg­oldott nagy feladatok bizonyít­ják, 'hogy gazdaságpolitikánk alapvetően helyes, azon változ­tatnunk nem kell. A gazdasási fejlődés mai, magasabb szintje azonban újabb, az eddiginél bo­nyolultabb követelményeiket tá­maszt. Most — amint ezt helye­sen a folyó költségvetési vitá­ban a felszólalók mindvégig hangoztatták — a szocialista építés minden területén döntő szerepeket kell kapnia n gazdál­kodás hatásfokának, a reálisan mérhető és kiszámítható ered­ményeknek, a minőségi munká­nak. A gazdasági munkát minden téren, a tervezés, az irányítás, a kivitelezés, a szállítás és az értékesítés minden területén ja­vítani kell. Ennek érdekében megfelelő intézkedések történ­tek a középfokú irányító szer­veknél és a kormányszervek­nél is. A kormány az év eleji pénz­ügyi takarékossági intézkedése­ken kívül előterjesztést tett a munka törvénykönyvének mó­dosítására is, többek között azért, hogy ott, ahol tényleges létszámíelesleg van, elbocsájtá- sokat lehessen eszközölni. A dol­gozók nagyon jól tudják, hogy míg a munka legtöbb területén évek óta hallatlan munkaerő­hiánnyal küzdünk, helyenként fölös a létszám, s ténylegesen nem dolgozó emberek vannak. Intézkedés történt arra is, hogy rendezzék a normákat ott, ahol ez indokolt. A végrehaj­tás a gazdasági vezetők köteles­sége. Az irányító szerveknek, a helyi párt- és szakszervezeti szerveknek feladatuk ellenőriz­ni, hogy a végrehajtásban ér­vényesüljön az emberség és az igazság, a szociális szemponto­kat és a végzett munkát egy­aránt vegyék figyelembe. Ellen­őrizni kell azt js, hogy senki se legyen gavallér a becsületes dolgozók, szocialista közössé­günk kárára. A kormány úgy véli, hogy a munka hatékonyságának növe­lése, a helyenként megtalálha­tó megengedhetetlen lazaság felszámolása, a munkafegyelem megjavítása szükségessé teszi ezeket az intézkedéseket és biz­tosak vagyunk abban, hogy ezt megértik és helyeslik a becsü­letes dolgozók. A becsületes dol­gozók azok, akik munkájukkal előteremtik a munkaképtelen öregek, rokkantak betegek, s a gyermekek eltartásához szüksé­ges anyagiakat. Senki sem kö­telezheti azonban őket arra, hogy még ezen felül tartsanak el ép. egészséges, munkaképes, de nem dolgozó vagy a munkát csak imitáló embereket. Tisztelt - országgyűlés! Mint ismeretes, mi az utóbbi években az iparvállalatok össze­vonásán kívül, nem változtat­tunk gyökeresen gazdasági szer­vezetünkön, gazdasági irányító apparátusunkon, részben azért, mert kielégítően működött, rész­ben, mert helyesen, stabilitásra törekedtünk. Most azonban már mind több jel mutat arra, hogy alapos vizsgálatnak kell alávet­ni gazdasági irányítási rendsze­rünket és ki kell dolgoznunk az ésszerű továbbfejlesztéséhez szükséges• elgondolásokat. Az erősen központosított gazdasági irányítás lassú, nehézkes, nem mozgékony. IFolytatás a 3. oldalon.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom