Petőfi Népe, 1965. február (20. évfolyam, 27-50. szám)
1965-02-11 / 35. szám
Alkalmi gépkocsiban — ne- gyedmagammal haladok Or- govány felé. Még sosem jártam ott. Egyik kanyar után kibontakozik a síkság hátára széthúzódott község. Nyílt, világos, fiiss, mintha nemrég épült volna Messziről feltűnik a sok új színű cseréptető. Nem ilyennek képzeltem. Ügy látszik, múltjának, a fehér terror borzalmainak könyvekből tanult emléke bennem is egy előre festett képet alakított Orgoványról. Sötét, komor ég alatt megbújt, néma falut képzeltem talán, amelyet homályos erdők, rejtekhelyek öveznek? Ahol titokban lehetett elkövetni azokat a szörnyűségeket? Lehet, hogy ilyen képet alakít ki valakiben a képzelet erről a kis községről, aki csak annyit tud Orgoványról, hogy: „Itt történtek azok a rettenetes...” De csupán ennél megállni — egyenlő a legtöményebb előítélettel. Olyan fokon, amely már a babonával azonos gyökéren nőtt. Aki Orgoványban olyan előre kiagyalt tétellel utazik, hogy az ma is a múlt nyomasztó terhe alatt hallgató falu, nemcsak az időt állította meg balgán valahol a régi világ elején — tehát lehetetlent képzel —, de a község lakóit, akarva akaratlan, oda erőszakolja azoknak a gazembereknek a bűvkörébe, akik miatt Orgovány hírhedt fogalommá vált. Akik felett a történelem már rég végrehajtotta a halálos ítéletet... — Ide való volt egyik ifjúkori szerelmem — zökkent ki töpregésemből egyik utitársam hangja. — Azóta ő is férjhez ment — máshoz, én is megnősültem __ Másmerre vetette a so rs. . A lőtér táján volt a tanyájuk... Sose voltam náluk ... Az útitárs szavainak zengésén érzik a palástolt érzelem. Elől ül a gépkocsivezető mellett, arcát nem látni, de biztosan mosolyog Szerelem... Élet... Ez a férfi még nem is élt 1919-ben.. A lőtér felé nem járt Hogy az ottani laktanyában — titokban — 800—1000 „ébredő magyart”, rongyosgárdistát képeztek évente Horthyék; hogy oda zsidókat, haladó szellemű hazafiakat deportáltak — arra talán nem is emlékszik, ha csak nem direkt erről van szó... Számára Orgovány — az egykori szerelem. így is van ez rendjén. Az életnek kell győznie Mindig. Már a faluban fut velünk a kocsi. Jobbról, balról új házsorok, utcák. Gyerekek tördelik sarkukkal az árokban a jeget. Egyikük, egy piros képű, füles sapkás a vízben felejti bakancsát arra a pár pillanatra, míg a többivel együtt megállapítja, milyen típus az autónk. A járdán asszonyok trécsel- nek. Hagyományos parasztöltözékű, pufajká?, városi ruhás emberek mennek dolguk után. Talicskán tűzrevalót, szép akáchusángokat tol egy legény. Az új önkiszolgáló bolt ajtaja csukódik, nyílik, odabent élvezik a válogatást a háziasszonyok. Amott az útszéli fákat fűrészelik, emitt vontatóra rakodnak Az elegáns feliratú cukrászda előtt fejcsóválva torpan meg egy-egy feledékeny helybeli: Ma szünnap van ... Ez hát az a „hallgató falu”. Az égvilágon semmi sem mutatta eddig, hogy különösebben elütne száz és ezer más községtől. Pedig eddig csak a szemem után ítéltem. Viszont vannak az életnek szemmel látható, kézzel fogható tényei, melyek azonnal meggyőzik az embert. Ennyi újat, fiatalosat létrehozni nyomasztó gyötrődés közepette lehetetlen. Pedig hogyan is harangozta be azt a múlt év augusztus 25-i rádióriportot egyik napilaNe félj, Baranyi Ilonka! Gál János doktor bácsi most még nem húzza ki a fogadat. Csak a fényképész kedvéért gyflrkőzfttt neki ilyen komolyan. punk? „A negyvenöt év távlatából is mint szorongató és nyelvet bénító félelem okait és nyomait keresték a riporterek. .. Hatvan vallomásból, 1200 percnyi felvételből „szűrték ki” a több mint egyórás műsort, amelyen egy fő „gondolat” vonult végig: Orgovány on nem mernek beszélni az emberek, mert kísért a múlt, itt minden „nem tudom”, „nem emlékszem”. Az 1200 percnyi felvétel megfelel 20 órán át folytatott beszélgetéssorozatnak, nak. Namármost. Hogy 20 órán keresztül hatvan ember, egykét kivételtől eltekintve, csak irtóztató emlékekről, a jelen bajairól, sötét disznóságairól „hallgatott”, mentegetőzött, magyarázkodott volna, az enyhén szólva nemcsak hogy nem normális, egyenesen lehetetlen is Annak idején már Francis Bacon rámutatott, hogy az emberek hajlamosak egy bizonyos öncsalásra. Észreveszik azt, ami elméleteikkel vagy kívánságaikkal megegyezik, és megfeledkeznek azokról a dolgokról, amelyek nincsenek összhangban velük. Ezekről a gondolatokról már Tóth Kálmán elvtárssal, a községi pártszervezet fiatal titkárával meditálunk. — Kijöttek hozzánk egy elképzeléssel — mondja Tóth elvtárs, és ami 'a nyilatkozatokból, véleményekből azzal „nem vágott”, kihagyták a riportból . . Ha itt az embereket megbénította volna a múlt, ha folyton csak hibáznánk, ha nem hinnénk céljaink tisztaságában, jutottunk volna egy lépést is előre? Csak az utóbbi négy évet vegyük. Az 1962-es zárszámadási összesítő szerint a 3 tszcs közös vagyona 3 millió 29 ezer forint, a tsz-é pedig 12 millió körül volt. Ma a tszcs-knél 18 millióra, a termelőszövetkezetnél 24 millióra nőtt ez az érték... Tehát ezalatt az idő alatt 15 millióról 42 millióra emelkedett az összes közös alap forintértéke.. Kik csinálták ezt? „Hallgató”, tehet- len emberek? ... Meg az átszervezés óta telepített 539 kh szelőt és 45 kh gyümölcsöst... Meg a közös állatállományt... Több mint 500 anyajuh van már a közösben a tszcs-knél, beállítottak 80 anyakocát is. . Ezt nem más falu- vagy városbeliek tették helyettünk ... Fekete, kis, bajuszos, ke- ménykötésű férfi kapcsolódik az utolsó szavakhoz. A beszélgetés alatt érkezett, s míg kabátját levetette, kiigazodott, miről tárgyalunk. Bemutatkozik. Vígh József, a Sallai Imre Tsz alapszervezetének titkára. Itt a községi pártirodán mindjárt a kályha közelébe húzódik. Karját lapogatja. — Tíz bárányt gyűjtöttünk össze nagy nehezen, azzal kezdtük a Kéri Ferenc-féle 120 holdon a szövetkezeti életet Or- goványon. Tíz nincstelen meg földhöz juttatott.... Nem is volt az olyan egyszerű 1948-ban. . Mikor összejöttünk, parasztok, és felvetettem a szövetkezés gondolatát, nem egy, nem két ember kezdett fenyegetőzni: „Majd adunk mi neked tszcs-t!” — Be mikor odasorakozott mellém Szeberényi István, Sin- kó Pál, Szalai Imre, Sinkó László, Kordás Ferenc, Sinkó József, K. Horváth Béla meg Imre, Szalai Gyula, Szalai Mihály — a kiabálók leengedték a karjukat... — Egyszer... éjjel .. — ezt ne írja meg az elvtárs. — Azóta nagyon érzem ezt a karom. Nézze — emeli —, sose lesz olyan többé, mint a másik. Senki nem hinné, ha így megnéz, mennyi álmatlan éjszakám van miatta. Csak a meleg ... Azért ez az én „törzshelyem” a pártbizottságon — mutatja a kályha közeli asztalsaitok .. Régen volt, az már történelem... A 10 birkából vásárolt egy ló, a kölcsönvető- mag. . Aztán egyre többen jöttek hozzánk... Gyarapodtunk, virultunk. Volt lelkesedés, nem féltünk a vasárnapi munkától. Aztán egy könnyelmű' elnök miatt visszaestünk. Sokan elpártoltak, de az olyanok, mint idős és ifjú Schreiber Ferenc, id. Oláh József, Szepesi Sándor, Gyenes István, Szepesi Bálint, idős és ifjú Lóczi Kálmán, Szalai Gyula, Hajma Lajos, Nyúl Sándor és István, Németh János és Ferenc meg Vlaszák József né kiállták a tűzpróbát A gazdasági bajokat köny- nyebben kihevertük, mint ahogyan a bizalomért ismét meg kellett küzdeni... Most már nem vagyunk mérleghiányosak. .. — A politikai munkát erősíteni kell, Vígh elvtárs. Akkor visszajönnek a fiatalok. Emlékszik, 1962-ben még a Sal- laiban volt legerősebb a KISZ. Most már élénkebb a pártélet, ebből ne engedjenek... — biztatja Tóth Kálmán. Miután Magó Ferenc elvtárs, a tanács vb-elnöke is belátogat a pártirodára, községpolitikai témákra tereljük a szót. — A művelődési ház ■ terve készen van — újságolta a párt- titkárnak. Legalább negyven kiló, tele van vele a járásnál a páncélszekrény teteje — tréfálkozik. — 6—700 ezer forintot már tartalékoltunk rá — közli Tóth Kálmán. Hatszáz személy számára épül majd. Az emeletére gondoljuk a múzeumot, amelybe dr. Gál János orvos és Somogyi András iskolaigazgató már régóta buzgón gyűjti az anyagot. A Hazafias Népfronttal karöltve 3 tanyai boltot jártunk ki illetékes szerveknél. Erre az évre tervezzük két tanyai körzeti x'endelő felállítását is. Jönnek egyre-másra a szebbnél szebb adatok a község fejlődéséről. Hogy a könyvtári kötetek száma 1962—64 között megháromszorozódott, az olvasóké négyszerannyi lett. Hogy TV-készülék 34 orgoványi családnál van. az autók száma 32, a motorkerékpár már „közönséges” jármű, legalább 600 van belőle. — Mennyien tanultak a négyezeregynéhányszáz lakosú községből régen — középiskolában, egyetemen? — kérdem a párt- titkártól. — Legfeljebb tizenöten, a gazdagok gyerekei. Most pedig... Várjunk, erről is van pontos nyilvántartás. — Előveszi. — Tessék írni: 5 pedagógiai főiskola, 1 erdőmérnök — Lipcsében, 2 közgazdász, 1 orvos, 10 közép- és felsőfokú mezőgazdász; középiskolás ipari tanuló 32. — Kik jöttek vissza a faluba az eddig végzett fiatal értelmiségiek közül? — Két orvos... A jövőben biztosan többre számíthatunk.. . ... Dr. Gál János orvos szép, manzárd tetős házban lakik, ö építette, saját és családi munkával. Közművesítette is. Fűtőtest, bojler — minden van. — Voltam én cseléd nagygazdáknál, napszámos, munkás... — emlékezik vidáman a negyvenes évek végére dr. Gál János. — Szakérettségi után mentem orvosi egyetemre. Addig erre nem is gondoltam. Akkor azonban elhatároztam, ha ötvenéves koromig tart is a tanulás, de orvos leszek... Ma itt vagyok. Kellemesen csalódtam. Ügy véltem én is, hogy senki sem próféta a saját hazájában. Ismer mindenki a faluban nagy a rokonság, mit szólnak majd? Kivált akiknél cselédes- kedtem... Máshogy fordult. Tisztelnek, becsülnek. Jancsi, János vagyok sok falubelinek... Volt részem a bizalom felemelő élményeiben. Amikor komplikált műtétnél csak hozzám ragaszkodott a beteg, s bárhogy erősködtem, nem volt hajlandó kórházba menni... — Mennyit változott Orgovány mióta hazajött? — Értem.... — mosolyodik el. — Hallott a Hallgató falu című rádióriportról?... Személyében is sértve éreztem magam, ahogy a falumról összeszerkesztették azt a műsort... Hosszú ideig társalogtak velem is. Mindenáron arra mentek, hogy tőlem halljanak igazolást, miért van itt „sok” csökkent értelmi képességű gyerek — tudja, terhelt szülők, degeneráltság, erre gondoltak... Mondtam nekik, mennyi összetevője, oka van ilyesminek... így aztán ezt nem sikerült beállítani... Változás? Mint orvos mondom: 1956 után minegy 200— 220 új ház épült a községben. Egészséges, nagy ablakos. A régi házak száma is ekörül van. Nem elég csak padló, parketta kell. Megvan a fürdőszoba helye is... Tessék nézni — int ki az ablakon — még láthatja az alapokat. Az a szomszéd építeni kezdett, de hogy az enyém meglátta, abbahagyta, és úgy kezdett másikba... De hadd mondjam el. Van nekem egy tervem. Lassan lyukat beszélek a könyökömön, de eddig nem sikerült őket rábeszélnem. hogy legalább vegyék fontolóra... Papírt, ceruzát vesz az orvos és gyors térképillusztrációvai, rögtönzött költségvetéssel bizonyítja. milyen jövedelmező volna egy állandó halastó kiképzése, illetőleg más részeken is víz biztosításra egy olcsó csatornarendszerrel. .. Ö, a „hallgató falu”-ba hazatért értelmiségi... ... Mikor a pártbizottságra visszamegyünk, Tóth Kálmánt az egyik tszcs vezetőivel találjuk izgatott vitában. Arról van szó, hogy nem tudják elnézni, mit tesznek a gyümölcsfákkal egy másik szövetkezetben... S a „hallgató falu” egyik tszcs vezetőjének ilyen véleménye is elhangzik: „Azok a fák nem egy szövetkezeté... A miénk! Az egész falué... írta: Tóth István Fényképezte: Pásztor Zoltán Vlaszák Józsefné, Molnár Istvánná, Bosnyák Pál, Farkas Gábor, id. Csontos Imre, Németh Ferenc, Karancsi Sándor és T. Nagy István gyűlt ide a magtár elé egy kis reggeli utáni melegedésre. A „morzsoló brigád”, ahogy hirtelen elnevezték magukat. Most a Sallai Imre Tsz villamosított majorjában dolgoznak.
