Petőfi Népe, 1965. február (20. évfolyam, 27-50. szám)
1965-02-11 / 35. szám
5. oldal 1965. február 11. csütörtök Tudományos világnézet, kommunista erkölcs Az első félév az esti egyetemen A Marxizmus —LeninizISMÉT beigazolódott, közönségünk előtt is látható-hallható módon, hogy a zenekari koncert sikere, színvonala, a produkció értéke legnagyobbrészt a karmesteren múlik. „Ugyanazokba a folyamokba lépünk és mégsem ugyanazokba lépünk..." — mondta egykor a bölcs Hé- rakleitosz. Ez a mi esetünkre lefordítva így hangozhatnék: Ugyanaz a zenekar játszik és mégsem ugyanaz játszik. Nem a több vagy kevesebb technikai hibára kell itt gondolnunk, hanem arra a belső kifejező erőre, mely minden muzsikálás alapja. A hétfői színházi hangversenyen a Budapesti MÁV Szin- fonikus Zenekart Sándor János vezényelte (aki a zenekari koncerteken kívül az elmúlt szezonokban több nagy sikerű pécsi opera- és balettbemutató dirigenseként vált ismertté). Első benyomásunk az volt róla, hogy tökéletesen és minden mozzanatában uralkodik a zenekaron, és az mégis felszabadultan muzsikál a keze alatt. Ennek oka egyrészt a karmester virtuóz vezénylési technikájában, dinamizmusában és nagyszerű ritmikai készségében rejlik, másrészt abban a szuggesztivitás- ban, mely a zene legbensöbb rezdüléseit azonnal és közvetlenül, a spontán élmény erejével tudja átadni az együttesnek és rajta keresztül a közönségnek. A fölényes technika nem öncél és nem látványosság, de szemmel láthatóan elengedhetetlen konponense a partitúra zenévé- válásának. Mindezeken felül Sándor Jánosnál nem az „egyéniség” dominál (a szónak negatív értelmében), hanem mindig azt érezzük, hogy produkciójában a mű elevenedik meg, lerázva magáról azt a porréteget, mely (a Dvorzsák-szimfónia esetében) sok rossz, vagy középszerű előadás folytán rakódott rá, illetve, lédobva az ismeretlenség sötét köpenyét,' mely sok hallgatót riaszt el mostanában az új, modern művek megismerésétől és megkedvelésétől. A MŰSOR első száma Honegger: Pastoral d’été című szimfonikus tétele volt, a nagy francia komponista életművében kisebb jelentőségű, bár friss és kellemes hatású alkotás. Talán nem volt a legszerencsésebb dolog nyitószámként tűzni műsorra. Britten 1943-ban írt Szerenádjának sejtelmes éjszakabérletet, az örökös alkalmazkodást. Gondolj bele, hogyan éltünk három évig. Egy cipődobozban. Bűn, ha valamivel többet akarok?.., • — Dehogy... — Nem is annyira magamnak. Fütyülök magamra. De a gyerekek... És te. Végig azzal vigasztaltuk magunkat: ha majd lediplomázol. A fiatal orvosban alig maradt valami az ünnep öröméből. Fáradtan lépkedett, ruhája hozzásúrlódott a parti mellvéd kőpárkányához. — Utálok a hivatásról papolni, de hát jól tudod, hogy a kutatóintézetben a helyem. Kibírjuk. Kevesebb pénzzel is kibírjuk. Ne haragudj, nem mérhetek mindent a háztartás arányaihoz. Ha csupán a jólét lenne fontos, akkor sokkal kevesebb fáradsággal kitanultam volna a kárpitosmesterséget, és üzlete' hyitnék az Üllői úton. Az asszony nem akart veszekedni, parancsolt magának, pedig nagyon kikívánkozott belőle a harag. _ Megbánod még. Tessék, csináld, ahogyan jónak látod. Aztán, ha tévedsz, nyugodtan számíthatsz a nagylelkűségem- re.. • öreg gőzös zakatolt fölfelé a Dunán, asztmás erőlködéssel hangulata már teljes költőisé- geben bontakozott ki előttünk. Ebben nagy érdeme volt a mű két szólistájának: a mindig ki tűnő tenoristának, Réti Józsefnek, aki tökéletesen otthon van ebben a stílusban is (Bach, Mozart, Rossini, Schubert, Brahms, Berg, Szokolay stb. világa mellett!) és Tarjáni Ferenc kürtművésznek, akit örömmel ismertünk meg ez alkalommal, mint technikailag és zeneileg egyaránt kiváló szólistát. A Szerenád kecskeméti bemutatása egyébként is jelentős dolog volt: városunkban először szólalt meg Britten-mű. BEFEJEZÉSÜL Dvorzsák: „Újvilág" szimfóniája hangzott el, ez esetben a közönség hosz- szantartó, lelkes tapsa többet mondott minden szakszerű méltatásnál, vagy bírálatnál! A művészek — kisebb kihagyásokkal — a műsort délután a bérletezö általános iskolai tanulók előtt is megszólaltatták. Kör bér Tivadar vonszolta maga után a hullámlécig merült uszályokat. Zsupán most szeretett volna gondtalan matróz lenni, aludni a kabinban, és egészséges, együgyű szépségekről álmodni. Ölmos homlokát komoran megmaszí- rozta, aztán, nem találva jobb mentséget, rá akart ijeszteni feleségére. — Gondold meg, mit jelent a falu — érvelt szelíden. — És tudod, hova hívnak? A legnyomorúságosabb helyre, ami csak létezik az országban. Tizenöt kilométeres körzet, két falu, huszonnégy major. Jól ismerem. Arrafelé születtem. — El kell mennünk — jelentette ki halk elszántsággal, majdnem szótagolva a feleség. — Ennél csak jobb lehet. Ketten még kétezer forintot sem keresünk. Ezután is csak félnapos munkát vállalhatok a gyerekek miatt. — Nem marad mindig ezer- háromszáz forint a fizetésem. — Várni a jó szerencsét... Nem, ilyesmiben én már nem hiszek. Otthon kell. nyugalom kell, egy kis pihenés, hogy ösz- szeszedjük magunkat. __ Éppen most veszíted el a tü relmedet?... — Tudod mi az, hogy élég?... — Még nem tudom. — Akkor szállj le a földre. Éld bele magad a helyzetembe. Csalogató ? Csinosan beüvegezett tabló a tanácsházán: A község fejlődése képekben. Bizonyára igen agitatív egy ilyen szemléltető össze- • állítás. Alighanem másutt látta valamelyik vezető, vagy egy helybeli tanító és lelkesen „lekoppintotta” mindjárt. Hadd lássa, akinek dolga akad a tanácsházán, mi mindent építettek ebben a községben a legutóbbi húsz év alatt. A jó szándékú műalkotáson az első fénykép egy kis házikót mutat. Lám csak, ez volt a község történetének első nagyszabású létesítménye. Aztán a gyanútlan nézőt nem is a kép ijeszti meg, hanem a tussal szépen ki- cirkalmazott felirat: hullaház Nem akarunk kegyeletsértők lenni, de talán mégis csak fel kellett volna borogatni egy kicsikét az időrendet. Élférne az a házikó a sor végén is. Amíg te minden tárgyból dicséretesre diplomáztál, addig én fogcsikorgatva váltottam fel az utolsó tízest. Elég a romantikus nyomorból. A sokat magasztalt lelkierőm nem arra való, hogy hamupipőke módjára éljem le legszebb éveimet. — Drágám, igazad van. És mégsincs igazad. — Nem szalad el az a tudomány. Hamarosan visszajövünk. Legalább otthon leszel a gyakorlatban is. Ilyesmire még egyetlen kutató sem fizetett rá. Bármennyire lenézed a piszkos anyagiakat, anélkül egy pohár szódavizet sem remélhetsz. Gyűjtünk lakásra, megszerezzük, ami a legfontosabb, aztán jöhet a tudomány. Zsupán megállt, lemaradt, majdnem félszegen hajolt előre tovább sétáló félesége után. — Ne siessük el... Arra is gondoltam, hogy az intézeti munka mellett éjszakai ügyeletet vállalok. Az is gyakorlat. Nem hagyhatom abba a kutatást. .. Szinte kétségbeesetten, bocsá- natkérően mondta ezt, mint aki tudta, hogy érvei semmit nem változtatnak a kényszerítő valóságon. Az asszony nem is válaszolt. Bizonyos volt benne, hogy a vita eldőlt az ő javára. (Folytatása következik-) mus Esti Egyetem félévi vizsgái után, az új tanév előkészítése közben úgy véljük érdemes tapasztalatainkat a nyilvánosság előtt feltárni és tájékoztatni azokat, akik érdeklődnek munkánk iránt és a tervek szerint nálunk kívánják folytatni tanú lmányaikat. Jelenleg közel ezer hallgató különböző tagozatainkon sikeresen sajátítja el az egyetemi követelmények magas színvonalán a marxizmus—leninizmust. Kecskeméten már második éve működik eredményesen a szakosított tanfolyam, amelynek hallgatói hároméves tagozatunkon végzettekből vagy olyanokból kerülnek ki, akik egyetemen, főiskolán már tanultak marxizmustEsti egyetemünk feladata a marxizmus—leninizmus tudományos alapjainak egyetemi szintű oktatása, emellett a szakosított tanfolyamokon egyetemet, vagy esti egyetemet végzettek számára a marxizmus egyes szakágaiban (filozófia, politikai gazdaságtan, a magyar és a nemzetközi munkásmozgalom története) magas színvonalú továbbképzés biztosítása. Mindkét oktatási formánkon párt-, állami, tömegszervezeti vezetők és propagandisták, értelmiségi dolgozók képzését tekintjük elsőrendű feladatunknak. Ezekből a rétegekből számos pártonkí- vüli is tanul nálunk. Oktató-nevelő munkánk alapvető céljait így foglalhatnánk össze: — a marxizmus—leninizmus általános érvényű elveinek a hazai sajátosságok figyelembevételével való tanítása; — szilárd, tudományos világnézet kialakítása; — a kommunista emberre jellemző erkölcsi vonások kialakítása, fejlesztése. Tanárainkkal szemben magas követelményeket támasztunk, hogy tudományos igényességgel tudjanak tanítani. Valameny- nyien rendelkeznek azokkal a képességékkel, amelyek elengedhetetlenek az esti egyetemi oktatáshoz. Egy részük a különböző budapesti és szegedi egyetemek oktatóiból kerül ki, né- hányan tudományos fokozattal rendelkeznek, mások tudományos képzésben vesznek részt. A fentebb vázolt célok eléréséhez meghatároztuk azokat a követelményeket, amelyeket teljesítenünk kell, hogy munkánk eredményes legyen. Mindenekelőtt hallgatóinknak a tanítás első napjától érzékelniük kell, hogy a marxizmus—leninizmus tudomány, még pedig az egyetlen tudomány, amely képes korunk alapvető problémáira válaszolni és felvértezni az embereket a perspektíva ismeretével. Ügy tanítunk, hogy a hallgatók előtt a marxizmus alapvető tételei a társadalmi fejlődés és a tudományos haladás eredményeiként jelenjenek meg, és bemutatjuk, hogy az adott tételek a társadalom és a tudományok fejlődése következtében nem maradnak változatlanok. Az oktatásban, választ adunk azokra a problémákra, amelyek korunk gazdasági, politikai és ideológiai fejlődésében keletkeznek. Ehhez, természetesen, figyelembe vesszük azt is, hogy hallgatóink tevékenységük sajátos területén milyen világnézeti problémákkal találkozhatnak. Vonzóvá teszi munkánkat hallgatóságunk közt az is, hogy a marxizmus pozitív tételeinek kifejtése együtt jár a reakciós nézetek tudományos bírálatával, mégpedig a burzsoá és kispolgári világnézet, ideológia leginkább élő és hatékony formáival vitatkozunk, nem azokkal, amelyek már rég elvesztették hatásukat. Ezeknek a követelményeknek teljesítésével kívánunk hozzájárulni ahhoz, hogy hallgatóinkban kialakuljanak a szocialista ember erkölcsi-tudati vonásai, és azok a készségek, amelyek lehetővé teszik a társadalmi törvények tudatos felismerését és gyakorlati alkalmazását. Tapasz alhattuk, hogy esti egyetemünk jótékony hatással van a nálunk tanulók személyiségének alakulására, a tudatosság magas fokán álló marxista—leninista meggyőződésű emb^.ekké válnak. Nagyon sokan a nálunk szerzett ismeretek hatására jutnak el a párt világnézetének és politikájának következetes vállalásáig, a párttagságig. Azt sem titkoljuk, hogy az eredményesen végzőkre számítunk a marxizmus—leninizmus eszméinek terjesztésében, a pártpropagandában. Természetesen az a véleményünk, hogy arra nézve sem haszontalan az esti egyetem elvégzése, aki nem kéri vagy nem kap propagandista feladatot, mert a világnézetében végbement változás feltétlenül pozitív hatású egész tevékenységében. De akkor igazán hatékony a munkánk, ha tudjuk, hogy az általunk nyújtott ismeretek az emberek széles tömegei közé hatolnak a nálunk végzett propagandisták tevékenysége útján. A propagandista-képzés szempontjai mind a hároméves tagozaton, mind a szakosított tagozaton érvényesülnek. A szakosított tagozat egyes tanfolyamain még külön célok is érvényesülnek. Ilyenek: a tudományos dolgozók és magas képzettségű szakemberek speciális elméleti képzését biztosítani; lehetőséget teremteni az egyetemet, főiskolát végzett pedagógusok továbbképzésére, különös tekintettel a középiskolákban hamarosan bevezetésre kerülő világnézeti alapokat nyújtó tanórák oktatói ellátására. Feladatainkat a jövőben is a kialakított követelmények színvonalán kívánjuk megoldani. A félévi vizsgák tapasztalata azt mutatta, hogy a hallgatók kiválogatása alapvetően helyes volt az elmúlt évben is. A hároméves tagozat első évfol yamánaK vizsgaátlaga 3,7 volt, és ebben nincs lényeges eltérés a kecskeméti és vidéki osztályok eredményei között. Meg kell jegyeznünk, hogy ez, tekintettel a követelményekre, jó eredmény. Azt is el kell mondanunk, hogy azoknál, akiknél egyes esetekben engedményeket tettünk a felvételi követelmények tekintetében, gyenge eredmények születtek. Közülük került ki a legtöbb évközi lemorzsolódó és bukott hallgatóink nagy része. (Az első évfolyamon 12-en buktak meg.) Sok keserűségnek és csalódásnak elejét vehettük volna, ha ezeket az elvtársakat mar eleve a számukra legmegfelelőbb oktatási formára irányítjuk. A tanulságokat figyelembe kell vennünk a következő tanév beiskolázásánál. Elhatározásunk, hogy a felvételeket összehangoljuk a járási, városi pártbizottságok káderfejlesztési terveivel, és azokkal a követelményekkel, amelyeket előképzettség tekintetében minden hallgatónktól megkívánunk. %y esti egyetemünk még sikeresebben töltheti be feladatát a pártoktatás rendszerében. , Pozsgay Imre rendbejönni. Gyűlölöm az alTÁRLATON Nagy sikerű zenekari hangverseny
