Petőfi Népe, 1965. február (20. évfolyam, 27-50. szám)

1965-02-09 / 33. szám

1965. február 9. kedd

S. oldal

Kitekintés a világra

Egy régi jó falusi doktor bácsi élete végéig megélt abból, amit az egyetemen felszedett ifjú korában ... Ma alig van szakma, ahol ne volna kötelező lépést tartani a tudomány rohmos fejlődésével, de mind között talán az orvos engedheti meg magának a legkevésbé, hogy megálljon, hogy ne kövesse nyomon szüntelenül tudományága legújabb eredményeit. Naponta fedeznek fel új eljárásokat, jobb gyógyszereket, s a gyógyszer- gyárak naponta bocsátják ki új termékeiket.

Még kevésbé lehetnek meg a folytonos tájékozódás nélkül egy kórház szakorvosai. Hiszen ma már a vidéki kórházakban is olyan a felszerelés és az ellátottság, hogy hasznosíthatók a legújabb felfedezések eredményei.

Mindehhez természetesen a felszerelésen kívül szükség van arra is, hogy az orvosok hozzáférjenek a hazai és külföldi szakirodalomnak legalább a javához, bármikor rendelkezésükre álljanak a legtekintélyesebb folyóiratok és a közelmúltban megjelent könyvek.

Kecskeméten, a Megyei Kórház könyvtárában 10—15 évvel ezelőtt hiába kereste volna valaki a legfrissebb kiadványokat. Ha lassan gyarapodott is a könyvtár, állománya nem volt megfelelő, a beszerzés nem volt céltudatos, a könyvek többségét akkor még több évtizedes, elavult művek tették.

Mindössze 6—8 éve látott hozzá a kórház igazgatósága és a megyei egészségügyi1 vezetés a könyvtár határozott fejlesztéséhez. A cél az volt, hogy ez a könyvtár a megye egészségügyi intézményeinek úgynevezett alközponti könyvtára legyen. Tehát az egészség- ügyi szolgálatnak a megyében dolgozó valamennyi szakterületét el tudja látni a megfelelő szakirodalommal.

A könyvtár nagyobbfajta szobában helyezkedik el a kórház laboratóriumi osztályán. Negyedik éve hivatásos könyvtáros vezeti: Danis Mihály. Az állománygyarapítás szakmai irányításában pedig

tevékeny részt vállalt dr. Lusztig Gábor kandidátus, a laboratóriumi osztály vezetője.

A közkönyvtárak számadataival mérve ez a ma már korszerű könyvtár sem túlságosan nagy. Mintegy 2600 kötetet foglal magában. Ebben azonban valóban minden íontos mű megtalálható. S az állomány korszerű, hiszen 90 százaléka az utóbbi tíz év alatt jelent meg.

A könyvtár évente mintegy 80 ezer forintot fordít az új könyvek és folyóiratok beszerzésére. Megveszik valamennyi hazai egészségügyi szakkönv- vet. Nemcsak az orvosi könyveket, hanem a középkáderek, az ápolónők és a laboránsok részére kiadott műveket is.

S emellett mintegy 150 folyóirat jár ide. Közülük 50 magyar egészségügyi szaklap és időszaki kiadvány, 10 pedig külföldi szakfolyóirat, öt nyelven követhető itt a világ szak- irodalmának legjava. Ez érthetően nagy segítség a gyógyító munkában t§s a tudományos kutatásokban is.

Mintegy ötezer orvosi folyóirat jelenik meg szerte a világon. A legjelentősebbek, mintegy ezerötszáz figyelemmel kísérhető egy havonta megjelenő vaskos kötetből, egy amerikai indexből, amely a szakirodalomban megjelent tanulmányoknak csupán témáját és adatait közli.

Ha tehát valakinek a megye orvosai közül olyan kidványra volna szüksége, amely ebben a könyvtárban nem található meg, akkor sem kell lemondania róla. Kérésre a könyvtár bárhonnan be tudja szerezni a szükséges művet.

így jutottak birtokába az egyik legérdekesebb ritkaságuknak. Valaki tudomást szerzett egy előadásról, amely a kutatásai körébe vágott. Egy angol folyóirat tett róla említést. A nemzetközi szervezeten keresztül megrendelték. Néhány hét múlva meg is érkezett a füzet — japánul.

Szerencsére a kiadó sejtette, hogy Kecskeméten aligha találnak japán fordítót, s ezért csatolták a hiteles angol nyelvű szöveget is.

M. I».

Politechnika

A lajosmizsei általános iskolában nagy gondot fordítanak a politechnikai képzésre. A tavaszi és őszi hónapokban mezőgazdasági jellegű gyakorlati foglalkozás folyik a 700 négyszögöles zöldségeskertben. Zöldségtermelvényeiket a helybeli óvoda, a Kakukk vendéglő és a földművesszövetkezet vásárolja meg. A bevételből a politechnikai műhelyt fejlesztik. A téli hónapokban ipari jellegű gyakorlati képzésen vesznek részt a tanulók.

Első kép: Szabó Márk, Varga László és Szeleczki Imre ablakkitámasztót készítenek. Második kép: Tóth Antal tanár gyümölcsösláda készítésére tanítja a gyerekeket. A ládákat a kertben fogják felhasználni a zöldség begyűjtésénél.

rítotfa az a szemlélet, amely krónikussá tette Kató enyhén szólva, szabados életmódját. Féltette, féltette volna akkor is, ha idegen. Az ő számára világos erkölcsi normált szabták meg a cselekvést, s valósággal elképesztette, hogy másoknak, többek között a saját testvérének, teljesen haszontalanok ezek a normák. Afelől már nem voltak kétségei, hogy a szóváltás oka sokkal több, mint rokoni ügy. De azt, hogy az általa szórványosnak tekintett léha habzsolás, a társadalom ellenére folytatott telhetetlen önzés az ő családjába is betörjön, ezt a személye iránti egyenes támadásnak minősítette.

Megértést kérve, s megértést kívánva próbált mosolyogni.

— Egy kis türelmet, Kaitó. Téged becsapnak. Hova lett a tisztességes szövőlány?

— A gyárban felejtettem. Vedd tudomásul. A zsíroskenyérrel, az izzadt köpennyel, a normával, meg a havi 900 forinttal együtt.

— És mit kapsz érte cserébe?

A húg, minit aki nem értette

pontosan a kérdést, furcsán tágra meresztette a szemét.

— Mindent..: — vonta meg a vállát.

— És mit adsz ezért a mindenért? — faggatta tovább az orvos.

— Semmit. Csak annyit, hogy vagyok.

— Meg a becsületed.

— Mi az a becsület?! — unt rá Kató idegesen a kellemetlen

kérdezősködésre. — Magyarázd meg egyszer, ha olyan okos ember vagy.

Teljesein reménytelen — gondolta csüggedten az orvos. Olyan helyzetben érezte magát, mintha egyenletet akart volna megfejtetni olyasvalakivel, aki a számtani alapműveletekkel sincs tisztában. Mint ahogy nem kívánhatta volna Katótól, hogy ismerje a hormonműködés titkait, holott fizikai létéhez e működésnek kitűnő hasznát vette, úgy azt sem kívánhatta, hogy a fiatalasszony járatos legyen a többi rejtett, de életbevágó ösz- szefüggések ismeretében.

— Én most csak a testvéred vagyok. Aki félt. Tönkretesz téged ez a vásározó vigéc. Semmi más nem érdekli, csak a szélhámosság, a pénz, meg a nők. Parazita. Téged is azzá tesz. Nem érheted be ennyivel. Másképp kellene, hogy becsüljenek az emberek.

Kató a fölényesség páncélzatát vette magára.

— Jobban becsülnek, mint téged.

— A hasonszőrűek. A szolga- lelkűek. Akik nagyságos asz- szonynak szólítanak.

— Ezit írigyled?

— Irigyli a nyavalya. De valami nem stimmel. Hiába magyarázom? Valahova tartozunk, értsd meg végre. Nem játszhatjuk meg az urat azok bőrére, akik borítékban kapják a fizetésüket. Lopott pénzből varratod a ruháidat a Váci utcában. Lopott pénzen vásárolja a szeretőit a férjed. Lopott pénzen töltheted itt a nyarat májustól szeptemberig, miközben a maszek sógorom esténként más és más ringyókat hurcol otthon a húgom ágyába.

Kató a fölényesség után most már a sértett méltóságé® asz- szomy pózát is felöltötte.

— Először is, senki nem hatalmazott fel arra, hogy az ágyam tisztaságáért aggódj. Másodszor, van annyi eszem, hogy jól szórakozzam itt a Balatonon májustól szeptemberig. Nincsenek szellemi és erkölcsi ambícióim, mint neked. Jól akarok élni. Minden áron jól akarok élni, amíg fiatal vagyok.

Eddig szívesen áltatta magát azzal az orvos, hogy Kató életmódjában fontosabb mozgatórugó a vak ösztön, a vélt jobb sors iránti öntudatlan éhség, mint a tudatos romlottság. A húg kijelentései minden kétséget kizáróan eloszlatták dédelgetett balhitét. Szemtől-szemben állt a legostobáb cinizmussal, s ez ellen nem volt fegyvere.

— Gyönyörű... Ez nem lehet igaz...

Kató egyre hevesebben lendült támadásba.

— Tessék ennél okosabbat mondani. Vagy neked talán fenékig tejfel? Sokra mentél a híres ambícióiddal. Azt hittem, hogy komoly tudós a bátyám, egyszer csak kiderült, hogy közönséges falusi körorvos. Te aszpirint. írsz föl receptre, a férjem meg kardigánt árul a vásáron. Mi a különbség? Annyi,

hogy a kardigánért több pénzt adnak. Mert hülye vagy. .Mert félsz a pénztől. Mert lehetetlen rögeszméid vannak. A parasztoktól szégyelled elfogadni a pénzt, a húgodból meg szent Margitot akarsz csinálni. Kedves bátyám, lehetsz akármekkora tudós, de engem sem ejtettek a fejemre.

Zsupán eddig is tudta, hogy az öntelt butaság ellen a legnehezebb hadakozni. Nem látta értelmét a további vitának. És azt is tudta, hogy ez a beszélgetés hosszú időre megpecsételi a testvéri szeretet sorsát. Érveire már gyakran mondták mások is, hogy frázisok. Nem akart előhozakodni velük. Túlságosan drágák voltak a szavak, túlságosan bonyolultak voltak a fogalmak, hogy egy csapásra megértést reméljen. Testvére a balgák aranyigazságait vágta a fejéhez, azokat a közhelyeket, amelyeket a legrosszabb fajta igénytelenség minősített bölcsességgé. Jobb volt innen távozni.

Búcsúzóul megdöbbenve motyogta maga elé:

— Világos. Egészen világos. Micsoda élmény, amikor az ember a testvére helyett egy szajhát lát maga előtt...

Lesújtva vánszorgott ki a szobából. Gondtalanul napozó felesége mellé állt, igyekezett türtőztetni felindultságát. Az asz- szony kérdő pillantására csak ennyit mondott:

— Drágám ... Ma este megint sátorban alszunk.

(Folytatása következik.)

Ahova már visszatérnek...

Hatezerhétszáz holdon gazdálkodik a fülöpszállási Vörös Csillag Termelőszövetkezet. Félezer tag dolgozik azért, hogy jobb módja legyen valamennyinek. Heincz György elnök a legzordabb időben is ott van mindenütt, tárgyal. irányít és ha kell, maga fogja meg a munka végét.

Zimankós időben mentünk ke* resztül a központ udvarán. Rakodtak éppen, abraktakarmányt szállítottak ki valamelyik istállóba. Egy süvölvény legényke sehogy se bírt a nagy zsákkal. Odalépett az elnök és egy mozdulattal átkarolta a súlyos zsákot:

— így kell azt, öcsém!

És már fenn is volt a zsák a kocsiderékban.

Bár a zárszámadás előtti nagy hajrában kevés az ideje, mégis leült velem pár szíves szóra.

Az új állatorvos

— Azt kérdezi, hogy állunk ösztöndíjasokkal? Hát nézzük csak. Dr. Magyar Kálmán állatorvos most jött haza az állatorvosi egyetemről. Ö volt az első ösztöndíjasunk. Egy másik állatorvos még tanul az egyetemen. A gyöngyösi felsőfokú kertészeti technikumban három ösztöndíjasunk van. a kecskeméti kertészeti technikumban pedig egy. Mezőgazdasági szakmunkásképző tanfolyamunkon 40 emberünk tanul. Van azonkívül hét mező- gazdasági tanulónk.

Nem sok ekkora gazdaságban? Itt valóban gondolnak a jövőre.

Gazdaságilag nem áll rosszul a szövetkezet. A tagság nem munkaegységre dolgozik, hanem napi bért kap. Ez „ 60 forintot megközelíti, sőt, hellyel-közzel meg is haladja. Ehhez képest a kulturális juttatások is jók.

— Saját könyvtárunk, igaz. nincsen — mondja az elnök. — De évi háromezer forinttal tá- mogatjuük a községi könyvtárat. Saját tánccsoportunk van, 12 szép lányunk ropja a népi táncokat. A legények száma nem állandó, sokan elmentek katonának.

Fizetésért

— Ha már a fiatalságot említjük, kérdezzük meg, a tagság milyen arányban „fiatal”?

— Eddig még nem volt kedvező az arány. De most már egészen biztató jelek vannak. Akik elmentek tőlünk, fiatalok, már jövögetnek vissza. Mi igyekszünk nekik kedvet csinálni. Huszonöt éves korig min- deníki a hónap 12-én teljes fizetést kap. A fiatalságnak más az igénye, jól esik, ha van pénzük. Az idősebb emberek szeretnek tartalékolni ezért ők szívesen belemennek abba, hogy havonta csak a keresetük 60 százalékát adjuk ki, a többit év végén, egyszerre.

Az anyagi részesedésnek ez a formája megtette a hatását. Azok, akik régebben anyagi okok miatt hagyták itt a termelőszövetkezetet, most egymás után kopogtatnak és térnek vissza. A legutóbbi hónapok alatt 16 ilyen „megtérő” jött vissza a fővárosból. Itt dolgoznak ma is a termelőszövetkezetben, megvannak elégedve, és eszük ágában sincs, hogy elmenjenek innét.

Balogh József