Petőfi Népe, 1965. február (20. évfolyam, 27-50. szám)

1965-02-07 / 32. szám

A doktornak több mint 200

ezer forint az adóhátraléka. Nem kis összeg ez Mátételkén, a bajai járás egyik legapróbb községében, ahol a lélekszám alig haladja meg az ezret. Albert István tanácselnök szerint dr. , Piukovics Tóbiással egyedül több baj van, mint a község többi lakójával együttvéve.

Harminc holdon egyénileg gazdálkodik a doktor. .

— Gazdálkodásnak alig nevezhető a ténykedése — helyesbít a tanácselnök. — Legalábbis amióta visszajött a Sor- bonne-ről, meg a haliéi egyetemről. Jogi és mezőgazdasági doktorátust szerzett. De van közgazdasági diplomája is.

Nincs mit behajtani a doktornál. Hogy saját és nyolcvan- négy éves édesanyja puszta léOr. Piukovics

tét miből tartja fenn — rejtély. Azt sem tudni, hogy a „cseléd”, a hetvenegy éves Va- sziljev Iván bácsi miből él. Házuk tájának jellemzésére túlságosan szelíd jelző a „pató- páli”. Fertelmes piszok mindenütt. Az épületen csakimitt- amott van nádtető. Szánalomra méltó lovak az istállóban. Tavasszal ezek ették meg a nádtető egy részét. Csahol a két sovány kutya. Mondják, ősz táján jól élnek, övék a fáról lehulló dió. Megeszik az utolsó szemig.

Kitűnő szántóföld a bácskai lőszhátság. A doktornak azonban 4—5 mázsa kukoricája terem holdanként. Milyen szántást végezhet a csontbőr lovakkal? „Veteménye” ki se látszik a gazból.

A mama a ház előtt áll, hétrét görnyedve. Derekán zsák- és rongydarabokból ösz- szetákolt pendely. Ahogy szem- ügyre vesz bennünket, s látja, hogy idegenek vagyunk, azonnal'eltűnik, és egy perc múlva fekete klottaljban jelenik meg. (A Rolleiflex filmkockája már így örökítette meg.)

Második látogatásunkkor hajszálnyi pontossággal ismétlődik a jelenet. A mozdulatok begyakorlottak.

— Merre van a doktor úr?

— Dolgozni van.

— Nem mondta, hová megy?

— Nem szokta mondani.

— Hogy él a néni?

— Megvagyok jól.

— Nem lenne jobb a szociális otthonban?

— Nekem itt a jó.

Iván bácsi hazatér a nyomorúságos fogattal. Letámolyog a szekérről. Orosz hadifogolyként került ide, még 1915-ben.

— Miért nem lép be a szövetkezetbe, Iván bácsi?

Ránk néz szlávos kék szemeivel. Aztán oldalra tekint. Ezt mondja:

— Mit keresnék én ott?

— Dolgozna, amit tud. Kapna nyugdíjat, háztájit.

Nem szól semmit. Legyint.

— Soha nem gondolt arra, hogy hazatér?

— Gondoltam, de az már régen volt.

Mikor?

— Hát... amikor még leveleztünk.

— És mióta nem leveleznek?

— Két évre rá, hogy idevetődtem, nem kaptam levelet.

Megviláglik a döbbenetes sejtés.

— Tudja, hogy két évre rá mi történt ott? A régi hazában?

— Valami történhetett, mert nem kaptam levelet.

— Azt sem tudja, hogy azóta ott mi van?

Riadtan néz ránk. Végül kiböki:

— Nem tudom.

Az udvar fölött lőkhajtásos gép zúg eL

A doktorral végül is az utcán találkozunk. Hazafelé tart kerékpárján. Megállunk. Széles gesztusokkal beszél, hunyorog. Nagyapjának még 400 hold földje volt. Jól ment a Piukovicsoknak. Öt taníttatták. Bejárta Európát. Hogy hasznosítsa tudását, arra sohase gondolt.

A mama

— Parasztnak is kell lenni valakinek — mondja szinte gőgösen. — ßn nem vetem meg a munkát. Kérem, én a Chinoinban is dolgoztam öt- venben. Aztán menni kellett a rizstelepre. Karcagra. Pár évig ott voltam. Végül is visszajöttem ide. Hiába, a szülőföld...

A doktor úr érzelmi húrokat penget. Mindenféléről beszél. Hogy agglegény maradt, mert meghalt a menyasszonya. Még hogy tulajdonképpen elégedett, csak a tanácselnök babrált ki vele, aki 87 holdját négy évvel ezelőtt „átjátszotta” a tsz-nek, s azóta is „meg akarta fosztani” 15 holdtól. De hát neki „van ismeretsége a magasabb körökben.. .”

Iván bácsi

Erről azonban nem hajlandó részletesebben szólni.

Otthonos a szólamokban. A rendszer iránti hűségét bizonygatja. Hunyorít és gesztikulál. A kérdések hurkaiból szemfényvesztő ügyességgel siklik ki. A házát is csak azért nem hozatta még rendbe, mert építőanyagért a határsávba kell menni, s oda nehézkes a bejutás.

Csakhogy a doktor úr korántsem olyan ártalmatlan, mint amennyire szánalmas. 1960-ig 117 hold föld volt a használatában. A terület nagy részére igazolásai voltak, különböző, Jugoszláviába áttelepült egyénektől. S ezeket hivatalos iratoknak fogadták el az ötvenes években! Csak a fiatal tanácselnök derített fényt a papírok anakronisztikus voltára. Ezt sérelmezi a doktor, mégpedig olyan vehemenciával, hogy csekély 400 ezer forint és 600 mázsa búza „megtérítése” iránt perelte be a magyar államot, a tanácselnököt ugyanakkor feljelentette a hágai nemzetközi bíróságnál.

Peres ügyeinek se szeri, se száma. A bácsalmási járás megszüntetésekor az egyik járásbíró 27 olyan perirat kötegel adott át Bajának, amelyben dr. Piukovics volt a felperes. Egyetlen szenvedélye a pereskedés. Nem iszik, nem dohányzik, nem kártyázik. Ilyesmit sohasem csinált, ö csak a beadványokat küldözgeti minden elképzelhető szervhez és intézményhez. Időnként felöl ti 30 év előtti divat szerint készült ünneplőjét, vonatra ül, s Pesten az első útja a ruhakölcsönzőbe vezet. És megy a „magas körök”-beli ismerőseihez, ahol nemcsak remél, hanem kap is támogatást.

— A kiskunmajsai általános iskola Napsugár cigány kisdobos rajának pajtásai szorgalmasan tanultak az első félévben. Általános tanulmányi előmenetelük középátlaga 3,3 volt, am; csupán csak egytizeddel volt alatta az iskolai átlagnak. A pajtások közül többen még bizony „hadilábon állnak” a magyar nyelvtannal, s így a jobb tanulók elhatározták, hogy rendszeresen korrepetálják ebből a tantárgyból is a gyengébb társaikat.

*

= CSAPATMŰZEUMOT létesítenek a kunfehértói úttörők. A pajtások által összegyűjtött tárgyak. így a többi között faragott fabölcső, tiló, tarsolyok, korábbi századokból származó kardok. csikóbőrös kulacsok, kop.ja és különböző köcsögök, az iskola úttörőszobájában lesznek kiállítva. A múzeum megnyitására az ország felszabadulásának 20. évfordulóján, április 4-én kerül sor. (Besze Erzsébet.) *

— Versenyszerűen készülnek a próbákra a kiskunmajsai Vorosilov utcai általános iskola Móra Ferenc

kisdobos-rajának tagjai. A legnagyobb teljesítmény mértékét 12 pontban állapították meg. Akik ezt a követelményt teljesítik, egy-egy csillagot kapnak, amit egyenruhájukon vagy nyakkendőjükön viselhetnek. (Tudósítónktól.)

*

+ A BÁCSALMÁSI úttörők közül hat pajtás küldte el pályázatát a Magyar Rádió „Így írunk mi” versenyére. A megyei tanács által meghirdetett irodalmi vetélkedőre pedig Kiss Pál, Harczi Tibor, Vincz Imre, Várgalvai Katalin, Busa Ilona és Kiss Rózsa nevezett. A Kukkantó — a helyi úttörőicjság — pályázatára még több pajtástól várnak pályamunkát.

*

— Ballagás forintokból. A

hetényegyfházi úttörőcsapat

nyolcadik osztályos fiúőrse diafilmvetítéseket rendez a kisdobosok részére. A mesefilmekből összeállított előadássorozatot nagyon sok kispajtás látogatja. Az egyforintos belépődíjakból összegyűlt pénzt az év végén a hagyományos ballagási ünnepségek megrendezésre fordítják. (Balogh Erzsébet.)

•

= FARSANGI BALT rendeztek a soltvadkerti iskolában. A karnevál során jelmezversenyt is rendeztek. A legötletesebb jelmez Havasi Gyuszi műve volt, aki mini „hirdetőoszlop’’ imbolygóit a báli forgatagban. (Haász Jolán.)

PETŐFI NÉPB

A Magyar Szocialista Munkáspárt Bács-Kiskun megyei Bizottsága és a megyei tanács lapja. Faszerkesztő: dr. Weither Dániel. Kiadja

a Bács megyei Lapkiadó Vállalat.

Felelős kiadó: Mezei István igazgató Szerkesztőség:

Kecskemét, városi Tanácsház. Szerkesztőségi telefonközpont: 26-19. 25-16.

Szerkesztő bizottság: 10-38. Vidéki lapok: 11-22. Kiadóhivatal:

Kecskemét. Szabadság tér tja. Telefon: 17-09.

Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető!

a helyi postahivataloknál és kézbesítőknél.

Előfizetési díj 1 hónapra 13 forint.

Bács-Kiskun megyei Nyomda V. Kecskemét — Telefon: 11-íS. Index: 25 065.

Felhívás

Az Űttörőélet rovat, hazánk felszabadulásának húszéves évfordulója tiszteletére „Lakhelyünk húsz esztendeje” címmel riportsorozat indítását tervezi. Kérjük az úttörő riporterszakköröket, a honismereti szakköröket, a csapatvezetőket és a tudósító pajtásokat, hogy az ösz- szegyűjtött felszabadulási anyagokat (dokumentum-fényképeket, korabeli újságkivágásokat, feljegyzéseket stb.) és a legfeljebb 3 gépelt oldal terjedelmű riportot folyamatosan, de legkésőbb március 1-ig juttassák el szerkesztőségünk címére. A legérdekesebb dokumentumokat tartalmazó írásokat — a szokásos jutalom mellett — külön díjban is részesítjük és lapunkban leközöljük.

*

X NYÁRON Balatonzamárdi- ban rendezik meg az expedíciós táborozást a bácsalmási 3578. számú II. Rákóczi Ferenc úttörőcsapat tagjai. A táborozásra készülő pajtások a hulladék- gyűjtésért kapott forintokat iskolai takarék bélyegben tartalékolják és júniusban az így ösz- szegyűlt pénzből fedezik az expedíciós vakáció költségeit. — (Molnár József.)

Négy jubileumi kötet

A Zrínyi Katonai Kiadó a felszabadulás 20. évfordulója alkalmából négy jubileumi kötetet bocsát közre. A napokban hagyta el a sajtót „A magyar- országi felszabadító hadműveletek 1944—1945” című könyv. „A szovjet hadsereg felszabadító harcai Magyarországon” címmel márciusban jelenik meg Tóth Sándor könyve. A második világháborúban a fasizmus ellen harcoló magyar szabadságharcosoknak és partizánoknak állít emléket Harsányi János „A magyar szabadság- harcosok a fasizmus ellen” című könyvében. A 1. Bolgár Hadsereg 1945. évi dél-magyarországi felszabadító műveleteinek hadtörténeti monográfiáját írta meg Godó Ágnes „Az 1. Bolgár Hadsereg harca magyar földön” című munkájában.

De a „jég” repedezik. Már megszületett az öt holdnyi házikert árverését elrendelő jogerős döntés. Ám ez még kevés. A mama és Iván bácsi sorsán kétségkívül a szociális otthon segítene. Ha ehhez beleegyezésüket adnák. A doktor földjét pedig kényszerhasznosítás alá kellene venni, még akkor is, ha ez az út meglehetősöl rögösnek bizonyul.

Dr. Piukovics sajátos életmódjának a következménye az a szellemi és anyagi vákuum, amelyben édesanyja és Iván bácsi éi, már évtizedek óta.

Különösen az utóbbi szolgai magatartása vált misztikusan középkorivá. Maga ez a hármas élet is egy szörnyűséges középkori végvár a szocializmus korszakában, abszolút uralkodójaként dr. Piukovics- csal, a minden bizonnyal utolsó dzsentrivel.

Am ellene már csak az idő visel hadat: a rongyolt tetőzetből a szél olykor letép egy-egy nádcsomót.

Fényképezte: Pásztor Zoltán Irta: Hatvani Dániel