Petőfi Népe, 1965. február (20. évfolyam, 27-50. szám)
1965-02-07 / 32. szám
Dicséret a jó munkáért A községi tanács végrehajtó bizottsága előtt számolt be a pálmonostorai sportkör elnöke, Magony József a múlt évben végzett munkájukról. Megtudhattuk ebből a beszámolóból, hogy a község fiatal sportolói szép sikereket értek el, de még sokkal jobbak is lehettek volna ezek az eredmények, ha több támogatást kaptak volna a tsz-től, a tanácstól és magától a sportköri tagságtól is. A sportkör ez évi tervében is sok fontos kérdés szerepel. Például, együttműködés a különböző társadalmi szervekkel, főként a KlSZ-szervezet- tel, amelyet a sportkör eddig alig vett igénybe. Terveket dolgoztak ki a falu tömegsportjának kiszélesítésére és arra is ígéretet tett a sportkör elnöke, hogy a felsőbb sportszervek határozatait is igyekeznek maradéktalanul végrehajtani. Feltétlenül meg akarják tartani a járási TS által alapított — és most elnyert — vándorserleget is. Ezután a községi tanács vb elnöke ismertette a végrehajtó bizottság tervét, melyben szerepel az új sporttelep területének kisajátítása és átadása sportcélokra. A végrehajtó bizottság az elvégzett jó munkáért jegyző- könyvi dicséretben részesítette Magony József sportköri elnököt és az elnökség tagjait. Kovács Rudolf Készül mm* a megyei labdarúgó-bajnokság versenykiírása Szombaton délelőtt ismét „lázas” munka folyt a megyei labdarúgó szövetségben. Ezúttal a megyei labdarúgó-bajnokság kiírása készült gyorsított ütemben. Felsőbb szervek jóváhagyása után most már végérvényes, hogy az április 4-én induló megyei labdarúgó-bajnokság kétcsoportos lesz. A sorsolásra már megtörténtek az előkészületek, csupán az NB III. Délkeleti és Délnyugati csoportjának sorsolását várják és ezután készítik el az Északi és Déli csoport sorsolását. Merényi Béla, a szövetség főtitkára elmondta, egymásután érkeznek a nevezések az MNK-ra is. Mint érdekességet említhetjük meg, hogy legelső nevezők az Orgoványi Tsz SK és a Fémmunkás csapata volt. r Uj elképzelés, új szellem Bemutatjuk a MEDOSZ edzőjét Anyámmal eleinte örültünk, hogy nevelőapám, Károly bácsi, a lóverseny helyett a labdarúgásnál horgonyzott le — ám idők múltával egyre elviselhetetlenebbé vált „lelkes” szurkolása, s ami ezzel járt: a rabiá- tus ingerlékenység. Már-már reszkettünk szegény anyámmal a vasárnap estétől: ha Károly bácsi csapata kikapott aznap, nem volt előtte megállásunk. Egyszer, egyik tűrhetetlen vasárnapest után, másnap egész délután törtük a fejünket, mit is lehetne csinálni, hogy a szerencsét állandóvá tegyük, oda- szegődtessük Károly bácsi csapata mellé. — KI kellene egyszer menned neked is arra a fránya meccsre — mondta végül tanácstalanul anyám. — Ott tán eszedbe jut valami. . így is történt. Legközelebbi alkalommal megkértem, vinne el magával. Vidáman nézett rám. — Aha, kisöreg! Bejöttél az utcámba, mi? No, csak gyere! Odakint a pályán aztán sok mindent megértettem. Károly bácsit már a legelső pillanatokban teljesen magával ragadta a játék heve. A harmadik percben ordított, a negyedikben él- jenzett, az ötödikben üvöltve szitkozódott. összeveszett a szomszédjával, az előtte állónak meg a fején törte szét az esernyőjét. Alig ismertem rá. Valósággal kivetkezett magából. Még a sze- mefehérje is vörös volt a dühtől, ahogy a bírónak odaüvöltözte súlyos becsületsértéseit; amikor pedig valaki hátúiról rászólt, nyakán kidagadtak az erek. Kiskunhalas sporttársadalma már értesült arról a változásról, amely a MEDOSZ labdarúgó-szakosztályon belül történt a téli pihenő alatt. Legutóbb „A Halasi MEDOSZ há- zatájáról” című tudósításunkban írtunk arról, hogy az új edző Várhegyi Ferenc, a csapat volt játékosa lett, ugyanakkor Vi- rágh Istvánt az utánpótlás nevelésével bízta meg a vezetőség. Ezzel együtt a szakosztály vezetését is átalakították. Fodor József lett a szakosztályvezető, helyettese Csanády János, míg az intézői tisztséget Lévai Ottó vállalta. Az új edzőt, Várhegyi (Voj- tek) Ferencet nem kell különösképpen bemutatni. Mint labdarúgót megyeszerte, de azon túl is nagyon sokan ismerik. Csendes, jó szándékú, barátságos ember, a sport szerelmese. Élénken tiltakozott is az interjú ellen, mondva, hogy nincs még nyilatkozni valója. Sarokba szorítottuk, ahogy ilyenkor ez szokás. Mondjon valamit sportmúltjáról, új munkájáról, terveiről. Ezzel sikerült szólásra bírni. A soltvadkerti „kölyök” csapatban ismerkedett meg a kerek labdával. Most 35 éves. Kiskunhalason a MÁV ifjúsági csapatában már feltűnt tehetségével. Rövid ideig Pesten egy BLASZ I. o. csapatban játszott, majd végleg hazatérve Halasra, a MÁV csapatában szerepelt évekig, mint középfedezet. Ez volt kedvenc helye később a Kinizsiben, majd a MEDOSZ- ban is, amíg azután az elmúlt őszi bajnokság befejeztével szögre akasztotta a futballcipőt. Labdarúgó sportmúltjáhak, mint mondta, legnagyobb élménye volt, amikor a MÁV NB III-as bajnokságot nyert és az NB II-be kerültek. Ekkor több I. o. csapattól kapott meghívást, az MTK, Debrecen, Szeged is két ízben el is ment, de szíve mindig visszahúzta Halasra. Arra a kérdésre, hogy milyen terveket dolgozott ki új munkakörében, elmondta, hogy egyelőre társadalmi edzőként dolgozik. A nyáron edzői tanfolyamra megy, arra törekszik, hogy a csapatban jó közösségi szellem, sportszerű fegyelem alakuljon ki, s szerinte kétségkívül javítaui kell a csapat játékán. Az alapozások javában tartanak, a játékosok szorgalmasan járnak az edzésekre. Munkájában segítséget kap Vi- rágh Istvántól és a szakosztály új vezetőitől. Ennyit sikerült kiszednünk az edzőből. Reméljük, új munkája olyan gazdag lesz eredményekben, mint amilyen a játéka volt a zöld gyepen. S zalai László Az első félidő végén kissé megnyugodott (kettő-egyre vezetett kedvenc csapata) —, de azért láttam rajta, hogy valamiért mégis elégedetlen. Szép játék volt... — szóltam, mert szerettem volna egy málnaszörpöt kiérdemelni. — Tud ám ez a csapati — Ugyan! — mondta felhős arccal. — Ügy játszanak, mint a betegápolók! — Miért? — mondtam gyanútlanul. — A fejükkel játszanak, szépen, taktikásan. — Egy focista nekem a lábával játsszon! — felelte dühösen. — Az egyik megpróbálta — mondtam. — De mások szerencsére nem vették át a durva modort. Károly bácsi nyakán megint dagadni kezdtek az erek. — Miért? — kiáltotta. — Miért? Hát, ha azoknak szabad! Nekünk is van lábunk, a hétszázát! Bele azzal a lábbal1 Nem óvodások azok sem, hanem focisták! Egy kis lerágásba nem hal bele senkit Hallgattam; nem akartam a málnámat veszélyeztetni. A második félidőben is a fehérek voltak fölényben; a kékek épp ezért egyre durvábban játszottak. Károly bácsi lassan újra izgalomba jött. — Nézd! — ordította —, nézd* Döntő eiőtt a teremlabdarúgó-bajnokság A kiskunfélegyházi teremlabdarúgó-bajnokság legutóbbi fordulójában nagyszerű és ira- mos mérkőzéseket játszottak a csapatok. A forduló kiemelkedő mérkőzése a Vasas B.— Gépjavító B. 0:0 arányban végződött, és a Műanyag B.— Gépjavító B. 1:1 állással befejeződött találkozója volt. Az eddigi eredmények alapján a bajnokságban a Vasas A. csapata vezet 10 ponttal és 15:4- es gólaránnyal. Második a Vasas B. 9 ponttal, 16:4 gólarány- nyal, míg a harmadik helyen — meglepetésre — a Fáklya áll,, szintén 9 ponttal. A terem-labdarúgóbajnokság a végéhez közeledik. Február 7-én, vasárnap reggel 8 órától délután 2 óráig rendezik az utolsó Í7—8—9!) fordulókat, amelyen végérvényesen eldől, hogy ki lesz a győztes, és ki nyeri el a legsportszerűbb csapat díját. Hát ért is lehet?! Néztem: ketten szaladtak egymás mellett; a jobbhátvéd becsúszó szereléssel akarta megkaparintani Kohuttól a labdát. — Ne hagyd! — szakadt ki a bombölés Károly bácsiból. — Kohut! Ne hagyd! Bele! Nem az apád! Kohut valóban nem hagyta; ! egy óvatos mozdulattal felvágta versenytársát, s egymaga rohant tovább a labdával. — Éjen! — lelkesült Károly bácsi. — Ez a játék! A bíró azonban más véleményen volt; sípolt és szabadrúgást ítélt. Az öreg káromkodott; egy ember viszont tapsolt, éppen előttünk. — Pfuj, bíró! — ordította Károly bácsi, talán nem is any- nyira a bírónak, mint inkább az előtte álló ellen-szurkolónak. — Kuss! — kiáltotta emez, és hátrafordult. Furcsa kis ember volt; hosszú, vékony orr ugrott elő fekete kemény kalap ja alól. Arca lila volt a méregtől. — Köcsög! — üvöltötte Károly bácsi, nyilván a keménykalapra célozva, s vastag hentesöklével dühösen megfenyegette ellenfelét. A „köcsögfejű” — fogalma sem volt szegénykének, mit is csinál! — hetykén Károly bácsi elé lépett. Én, hogy a jóvátehetetlenebb következményeknek elejét vegyem, odaugrotton eléje és játszi mozdulattal rátettem kezem a fejére, mire két ábrándosán kék szemére haladéktalanul ráborult az éj sötétje, keménykalapja formájában. Amíg azon erőlködött, hogy a komor abroncsot valamiképp lefejtse magáról, Károly bácsi megragadta és be- hajította barátainak tömegébe a kékek szurkolói közé. E pillanatban óriási zenebona tört ki a lelátókon: Kohut szédületes erejű labdája ott táh- coltt a kékek kapujának bal sarkában! Ez a körülmény egyáltalán nem befolyásolta kedvezően a keménykalapos barátainak hangulatát; s amint a kis csomag megérkezett a gyanútlan címzettekhez, iszonyú dühvei nekiestek; jószerint fel sem ismerték orráig érő kalapjában. Amikor végre előkerült a rendőr, s lehámozta a kis ember összevert fejéről a lj.alap roncsait (szépen, gondosan, s karimát külön!) csak akkor derült ki, hogy a kékek szurkolói — saját szurkolójuknak okoztak nyolc napon belül gyógyuló testi sértést..: Ahogy a kis incidens hullámai elültek, a játék hirtelen fordulatot vett. A kékek eddig inkább csak ténferegtek a pá- lyán; de most, a játék végének közeledtével megtáltosodtak. — Forgó gyorsasággal hirtelen két gólt rúgtak be a fehérek kapujába, s ezzel egyenlítettek. Három-három! — Micsoda? — motyogta döbbenten a második gól után. — Hát ezt is lehet? Mit csinálnak ezek a nyamvadt hátvédek, mi? — Csak várjunk! — mondtam, mert váratlanul eszembe- ötlött a terv, amivel az öreget leszoktathatnám a vasárnapi ra- biátusságról, — várjunk! Nincs vége még! Károly bácsi csak legyintett, legszívesebben indult volna haza; A játék egyre hevesebbé vált; a kékek mindinkább fokozták ták az iramot, a fehérek meg szemlátomást kifulladtak. Egykét esetlen akcióval próbálkoztak ugyan, de a pálya derekánál alig-alig jutottak tovább. A csata legtöbbször az ő kapujuk körül viharzott. Amikor egy gyors és eredményes támadás aztán új gólt eredményezett a kékeknek, Károly bácsi megrántotta a kezem. — Gyerünk! — Maradjon! Most kezd érdekes lenni! — Ügy is elveszítjük... — Dehogyis! Megnyerjük! Ügy nézett rám, mint egy hibbantra. — Négy-háromról? Talán ot- négyre? Az utolsó tíz percben? — Nem, dehogy! — mondtam lelkesen. — Négy-háromra! Vagy öt-háromra! Nézze! Üj gólhelyzet! Remek! Bele, Kovács Kettő! Szeme kerekre nyílt, s elképedve megkérdezte: — Te a kékeknek drukkolsz? — Hallja! Hisz sokkal jobban játszanak! Csodálkozó arccal a pálya felé fordult; hosszan nézte a játékot. Egy idő múlva megszólalt: — Tényleg jobban játszanak. Igazad van!... — S azon mód el is ragadta a játék heve: — Bele, Kovács! Bele azzal a lábbal! Pfuj, Kohut! Felvágni, felvágni! Alszik a bíró? Csendesen álltam mellette; csak bajuszom alatt mosolyogtam. A játék a végéhez közeledett, talán két-három perc volt már csak hátra. Az öreg céklavörösen üvöltözött. Amikor aztán az utolsó percben Kovács Kettő bevágta a fehéreknek az " ük gólt, Károly bácsi átölelt. — Ezek tudnak, fiam! Ez Csapat! Ezeknek érdemes drukkolni! Nem úgy, mint annak a... Bólintottam. — A jobbik csapatnak érdemes szurkolni.. Hám nézett, gyanakvóan, hogy nem ugratom-e? — Mindig? — Mindig. — Miért? — Mert az érdemli meg a győzelmet. Elgondolkodva maga elé nézett. — Azt mondod? — kérdezte nagy sokára. .. .Megoldódott a mi vasárnap esti gondunk. Károly bácsi aztán mindig jókedvűen jött haza a mérkőzésről — akárki győzött, 5 a győztessel együtt örült a győzelemnek; Borús. kedv csak olyankor szakadt rá, ha döntetlen volt az eredmény — no, de szerencsére oly ritkák a döntetlenek... Bárány Tamác Különvonat az NDK-Magyarország labdarúgó V[-:e!ejtezö mérkőzésre A magyar labdarúgó-válogatott első VB-selejtező mérkőzését május 23-án Lipcsében játssza az NDK együttese ellen. A nagy fontosságú találkozóra az IBUSZ különvonatot indít. — A lipcsei stadionban nagyon nagy szükség lesz a magyar csapatnak a buzdításra, s ezért határoztunk úgy, hogy erre a találkozóra is különvo- natot szervezünk — mondotta Németh Tibor, az IBUSZ sportirodájának vezetője. Megfelelő szállást sikerült biztosítanunk az utasok részére, s gondoskodunk a mérkőzésre szóló belépőjegyekről is. A különvonat május 20-án indul és május 25-én érkezik visz- sza. A teljes költség — utazás, szállás, étkezés, belépőjegy — kb. 980 forint lesz. Az utazásra hétfő reggeltől lehet jelentkezni az IBUSZ Vörösmarty tér 5. szám alatti irodájában. (MTI) A LELÁTÓM
