Petőfi Népe, 1965. február (20. évfolyam, 27-50. szám)

1965-02-07 / 32. szám

3. oldal 1965. február 7, vasárnap Tízliferes okmánybélyeg A kereket kenni kell — mondták azelőtt, a kenni szó­nak különös hangsúlyt adva. A kedves olvasó bizonyára azonnal rájön, hogy itt nem valami technikai mechaniz­mus olajozásáról van szó, ha­nem a bürokrácia gépezetéről. Sokat beszélünk mostanában arról, hogy csökkenteni kell a felesleges papírmunkát, a kimutatások gyártását. Több­kevesebb eredmény született és születik is manapság e te­kintetben. De a bürokrácia nemcsak a papírmunka növe­lésében jelentkezik, hanem a különböző jogos igények, szol­gáltatások elintézésével kap­csolatos huzavonában is. Igaz. ez összefügg az előbbivel, mert a huzavona néha sem­mitmondó válaszokban és vi­szontválaszokban jelentkezik egy-egy felelős személy vagy hivatal részéről. A cikk ele­jén említett mondás éppen amiatt vált szinte közhellyé, mert a múltban a hivatalok­ban úgy virágzott a korrup­ció, mint a mérges penész a pincében. Más szóval az ügy­intézők gyakran bizonyos el­lenszolgáltatásokra vártak. — De ennek a mérges pe­nésznek spórái ma is fertőz­nek — vetheti közbe bárki e kis írás olvasása közben. Va­lóban fertőznek még ezek a spórák. Az élet számos terü­letén tapasztalhatjuk ezt. Mi­nap az egyik termelőszövet­kezeti elnök arról panaszko­dott, hogy csak „demizson agitációval” tudott gépalkat­részt szerezni. Egy másik pe­dig kézlegyintve mondta: — Nem is kell felvinni már a demizsont, lehozzák azt, csak meg kell tölteni. Ebből a „gyakorlatból” született aztán a már említett mondás kor­szerűsített, módosított formá­ja arra az esetre mikor vala­milyen nehezen beszerezhető dologról van szó. Azt mond­ják ilyenkor, hogy „mellékel­ni kell egy tízliteres okmány­bélyeget”. Nem lehet azt állítani, hogy ez mindenütt, mindig így van, de ha csak néhány helyen je­lentkezik akkor is szólni kell róla. Ebben a helyzetben az­tán olyanok vannak előnyben — és itt nemcsak egyénekről van szó, hanem közületekröl is —, akik tudják mellékelni az említett tízliteres okmány­bélyeget, azaz az esettől füg­gően változó űrtartalmú de­mizsont. A napokban hallot­tuk, hogy az egyik szőlőter­melő közös gazdaság ezt az előnyét kihasználva egymillió forint értékű különböző gép- alkatrészt halmozott már esz- sze. Közismert, hogy még gon­dok vannak a mezőgazdasági gépek alkatrész-utánpótlásá­val. Ennek a szövetkezetnek nincs alkatrészgondja, sőt fe­lesleget raktároz, másutt meg azért nem tudnak dolgozni a gépek, mert hiányzik valami fontos alkatrész, amit nem tudnak beszerezni. Sajnos, még vannak, akik­nek tudatában helyet kapnak a már említett spórák. Irtsuk ki közös erővel ezeket a múlt­ból itt maradt szégyenteljes maradványokat. Ha összefo­gunk lehetetlenné tesszük nemcsak az ilyen korrupciót, hanem elősegítjük azt is, hogy a spórák tulajdonosai előbb- utóbb észretérnek. K. S. Megnyitották „Az írás művészete" című kiállítást Szombaton az Ernst Múzeum­ban tudományos és kulturális életünk, valamint a budapesti diplomáciai testület számos kép­viselőjének jelenlétében meg­nyitották az UNESCO Az írás .művészete című vándorkiállí­tását. Dr. Jóború Magda, a magyar UNESCO-bizottság elnöke, az Országos Széchényi Könyvtár főigazgatója megnyitó beszédé­Kalandvá*|ylíó! — bűncsel efiiinény A MOZIVÁSZNON hófehér lovon vág­tat, kezében 45-ös colttal hátrafelé tüzel a főhős. Lehetetlen kalandokon verekszi át magát, majd széles sombrerója alól messze tekint a prérin, meghódítja a csodaszép szenyoritát. A közönség derül a szatírán, az álromantikát kigúnyoló történeten, de a fiatal fiúk közül néhány­ban felötlik a gondolat: talán mégis igaz, talán még mindig megvan a csodálatos vadnyugat érintetlen kalandvilága. Ké­sőbb ez a gondolatfoszlány egyre inkább válik kívánsággá, meggyőződéssé, külö­nösen akkor, ha nincs aki helyes útra terelje, megmagyarázza a fiatalnak, ál­láspontja tarthatatlanságát. S a kaland­vágy, amely ártatlan képzelődéssel kez­dődik, könnyen — különösen a serdülők­nél — bűncselekményben folytatódik, derékba törheti a fiatal egész életét. Rendezett családi körülmények között élő, dolgos szülők gyermeke Sz. L. 15 éves kecskeméti fiú. Az általános iskola nyolcadik osztályának elvégzése után egy kecskeméti kiskereskedőnél helyezkedett el, aki bizalmába fogadta a szerény, csen­des fiút. A gyermek megnézte a moziban a Limonádé Joe című cowboy-szatírát. s halomszámra olvasta a zsibpiacon még ma is nagy mennyiségben kapható pony­varegényeket. A 15 éves fiú szinte hab­zsolta ezeket a rémtörténeteket, s elha­tározta, mihelyt lehetőség kínálkozik rá, elhagyja szüleit, kiszökik „vadnyugatra”. Tervét titokban tartotta, s a szülők, akik egész nap dolgoztak, nem vették észre a fiú viselkedéséből, hogy mire készül. A magánkiskereskedő megbízott a fiú­ban, amelyet bizonyít az is, hogy január 13-án reggel, rábízott 14 200 forintot .és saját kerékpárjával a postára küldte. A fiú lelkében talán ekkor érett tetté a gondolat. Gyermekfejjel arra az elhatá­rozásra jutott: „Rengeteg pénzem van, s megvalósíthatom régi tervemet.” Lám, a dédelgetett, s teljesen ártal­matlannak tűnő álmodozásból bűncselek­mény keletkezett. Sz. L. a posta helyeit Csongrádra kerekezett, hogy félrevezes­se a rendőrséget — ez mutatja tudatlan gondolkodását, hiszen akkor még nem is üldözhették, de önmagában ez a tény is izgalmat okozott —, s onnan Budapestre utazott. • A FŐVÁROSBAN első ténykedése az volt, hogy egy könyvesboltban megvásá­rolta a Század nevezetes bűnügyei című munkát. Módszert akart tanulni belőle? Nem valószínű! Nem vált tudatos, bűnö­zővé, de jól tudta, bűnt követett el, s a könyv csupán fantáziájának fokozott működtetésére, vagy talán csillapítására szolgált. Bizonyíték erre, hogy néhány ruhadarabot vásárolt, de a pénz nagyobb részét már önmagában megerősödött vá­gyának szolgálatába akarta állítani. Cél­tudatosan indult Győrbe, hogy onnan majd Ausztriába szökik, amely megnyitja számára a prérit, a cowboyvilág roman­tikáját. Amikor elfogták a szülők és a kiske­reskedő által három nap óta keresett Sz. L-t a rendőrök, a fiú őszintén elmon­dott mindent, az első szóra visszaszolgál­tatta a megmaradt 12 500 forintot. A fiút letartóztatták, lopás és tiltott határátlé­pés kísérlete miatt. A kiskereskedő meg­kapta pénzét, a szülők örültek, hogy megkerült a gyerek, a rendőrség megtet­te kötelességét. S a bűncselekmény, a fiú jövője? ENNEK megoldása kétségtelenül a leg­nehezebb az egész ügyben. A fiút meg kell büntetni, mert olyasmit követett el, ami a társadalom törvényeibe ütközik. De ez nem elég! A szülőket, de még in­kább Sz. L-t — s rajta kívüi még jó néhány fiatalt — rá kell döbbenteni ar­ra: a mi társadalmunknak is van roman­tikája, a becsületes munkával keresett pénz lehetőséget ad arra, hogy utazzanak, lássanak, tapasztaljanak... S talán még egyet. Nem minden film, könyv alkal­mas arra, hogy valaki gyermekfejjel megismerkedjen vele. hiszen nem mindig tud különbséget tenni! Sokszor a felnőt­tek által nevelő hatásúnak hitt művek a gyermekek fantáziájában az ellenkező ér­zéseket váltják ki. Gémes Gábor ben elmondta, hogy a kiállítást, amely 50 művészi tablón mu­tatja be az emberi kultúra egyik alaptényezőjének és eszközének megszületését, fejlődését, az UNESCO megbízásából több or­szág szakemberei állították ösz- sze. A kiállításhoz tárlókban elhe­lyezett értékes magyar anyag csatlakozik, amelyben IV. László oklevelétől, II. Lajosnak a mo­hácsi csata előtt kelt levelén, Dobó Istvánnak Egerből elkül­dött levelein át Arany János keze írásáig a magyar írás szá­mos emléke megtalálható. A tárlat anyagát több vidéki vá­rosban is bemutatják majd. Teljesítette januári tervét az állami építőipar Az idén kereken 6 fokkal me­legebb volt a januári átlaghő­mérséklet. mint tavaly. A havi előirányzat valóra vál­tásában kétségtelenül jelentős tényező az enyheség, de a siker mégis a téli feladatok jó mű­szaki előkészítésének — amelyet már tavaly áprilisban megkezd­ték — és az erők koncentrálá­sának köszönhető. Az első hó­nap jól kezdődött, és nemcsak azért indult jól a munka, mert valóraváltották havj építési ter- üvket, hanem az is értékes ered­mény, hogy teljesítették a ter­melékenységi előirányzatot is. A lakásépítők is sokat pótoltak a tavalyi adósságból. A mi;1! évről áthúzódó 1004 lakásból csaknem 300-at adtak át január­ban és az első negyedév végéig törlesztik az egész tartozást. (MTI) miért maradtak adósak... gyarapította tavaly saját erőből a közös vagyont. Sertésfiazta- tót, hizlaldát, górét épített, lo­vakat, prést, permetező gépeket vásárolt. Ugyanezen idő alatt a Barátság Tszcs mindössze 36 ezer forint értékkel — lovasko­csival, tizedes mérleggel stb. — gyarapodott. Ez a szembesítés megmutatja, hogy az eddigi tíz tszcs között akadnak lényeges gazdálkodási különbségek. Olyan különbsé­gek, amelyek az Egyetértés ese­tében zálogát jelentheti az egyesülés után az erőteljesebb fejlődésnek. Érdekes ez azért is, mert egyhangúan ennek a cso­portnak az elnökét választotta az egyesített tszcs élére a .ko­rábbi két csoport tagsága — minden más „jóslat” ellenére. A Barátság Tszcs volt elnöke ugyanis hallani sem akart az egyesülésről. A tagságra hivat­kozott. mondván: „A gazdák el­lenzik ezt, úgysem jönnek ösz- sze, határozatképtelen lesz a közgyűlés.” És kiderült, hogy a közgyűlés nagyon is határo­zatképes lett Még a község ve­zetőit is meglepte az az okos, megfontolt felelősségvállalás a tagság részéről, amellyel az egyesülés mellett szavazott, s még csak a vezetőségbe sem vá­lasztotta be a Búzakalász volt elnökét mondván: „Nem kell nekünk olyan vezető, aki a sa­ját portáján sem tud rendet teremteni.” Mint kitűnt, a tag-, ság helyesen döntött. Tudja, hogy a gazdálkodásban való egy helyben topogással önmaga ellen vét. Értik, érzik... Lám csak, mennyire a min­dennapos élet ismeretén alap­szik a párt Központi Bizottsá­gának határozata, amely egy­értelműen megfogalmazta, hogy i társadalmunk és népgazdasá­gunk fejlődésével egy időben jelentkeztek bizonyos problé- nák az emberek egy részének nagatartásában és gondolkozá­sban. Néhol lazulás tapasztal- íató az állami fegyelemben, a egyelmezett munka megkövete- ésében. Itt-ott az önzés jelei s felütötték a fejüket. A becsületesen dolgozó töme- íek, az ország igazi gazdái mód- án gondolkozó tszcs-gazdák is irtik, érzik ezt. Ezért látják a ovábbfejlődés zálogát a na- ;yobb gazdálkodási egységek étrehozásában, ahol a maguk- álasztotta biztos kezű vezeték­iéi, hozzáértő szakemberekkel íz élen teremthetik meg az idei s a következő esztendő ered- lényesebb gazdálkodásának tápjait. Perny Irén nya érkezett a helyi tszcs-k cí­mére — olcsó áron, állami tá­mogatással — részben Szabolcs megyéből, másrészt külföldről És íme, érthetetlen, hogy aj értékesítésben ugyanennyi a le­maradás. Az iménti két példából is szinte kínálkozik a következte­tés: Ami a tervfegyelmet, az állam iránti kötelezettséget il­leti, nem lehet minden rendjén a helyi termelőszövetkezeti cso­portokban. De ha még hozzá vesszük ahhoz, hogy mezőgaz­dász szakemberek alkalmazásá­tól idegenkedtek, s ugyanakkor a műtrágya felhasználásuk alig haladta meg holdanként a 20— 25 kilót (ez is főleg csak fej­trágyázásra korlátozódott); a közös alapokat nem növelték, az alapszabályban meghatáro­zott mértékben, helyesebben a befizetések összege szinte csak az ügyvitel költségeit fedezte; a közös telepítésű szőlő, illetve gyümölcsösöket napszámosokkal műveltették stb. — mindezek magyarázatát adják a lajosmi- zsei tszcs-k egy helyben topo- gásának. Egyre erőteljesebben vetődik fel tehát a „hogyan tovább?” kérdése. Az előrelépés útja A helyi pártbizottság és a ta­nács — a járási pártbizottság­gal és a tanáccsal egyetértés­ben — igen helyesen — a túl­zott felaprózodottság megszün­tetésében látják az előrelépés útját. Hiszen, ha a tíz tszcs kö­zül két-két azonos adottságú, területileg is összefüggő cso­port „házasságra” lép egymás­sal, máris tekintélyesen, leg­alább a felére csökkennek pél­dául az ügyvitel költségei. Csu­pán az elnöki fizetésnél is je­lentős megtakarítással lehetne számolni. S ami ennél jóval jelentősebb: Az egyesülés kap- zsán választott új vezetőség biz­tosítékát jelentheti a vezetési színvonal javulásának, a mun­ka, az állami fegyelem megszi- árdításának, következésképpen i tszcs-k az eddiginél sokkal :redményesebb gazdálkodásá­nak. Még a múlt évben hozott párthatározat értelmében ja­nuárban napirendre került az egyesítésnek kérdése. A helyi igyetértés és Barátság Tszcs nyélbe is ütötte már a „házas- iágot”. Vannak különbségek Ennek körülményeiről — ta­nulságként — ugyancsak érde- nes szót ejteni. A két szomszé- los, azonos adottságok mellett »azdálkodó csoport közül az egyetértés 320 ezer forinttal Lajosmizse a kedvező terme­lési adottságú községek közé tartozik a megyében. Követke­zésképpen lakosait általában módos emberekként emlegetik. Nézzük azonban, hogy a négy évvel ezelőtti fordulat, a mező- gazdaság szocialista átszervezé­se óta mennyit lendült előre La­josmizse mezőgazdasága. Induljunk ki a helységre leg­jellemzőbb társulási forma, a termelőszövetkezeti csopo ' ok vizsgálatából, hiszen négy esz­tendővel ezelőtt tíz ilyen cso­port kezdte meg működését a községben. Az MSZMP megyei bizottsá­gának legutóbbi ülésén hang­zottak el, hogy megyénk mező- gazdasága 1964-ben 2,3 milliárd forint értékű árut adott a nép­gazdaságnak, felvásárlási ter­vünket pedig 15,8 százalékkal túlteljesítettük. E megállapítás tükrében ki­tűnik, hogy a lajosmizsei ter­melőszövetkezeti csoportok vaj­mi kevéssel járultak hozzá az összesített szép eredményhez. Hiszen a községi párt végre­hajtó bizottság a múlt évi áru- felvásárlási tervteljesítést érté­kelve éppen a közelmúlt na­pokban állapította meg: A ta­valyi november 30-i helyzetet alapul véve a következő áru­féleségek központi alapba való értékesítésével maradtak adó­sak: kenyérgabonából 682 má­zsával, baromfiból 19, naprafor­góból 109, paradicsomból 6701, zöldbabból 117, uborkából 603, burgonyából pedig 1400 mázsá­val. Valljanak a tények Önkéntelenül is felvetődik a kérdés: miért ez a lefnaradás? Gyengén gazdálkodtak a tszcs-k tagjai? Vagy csak egyszerűen megfeledkeztek a népgazdaság, a közösség iránti kötelezettsé­gükről? A körültekintő szem­lélődés után kitűnik, hogy ez is, az is szerepet játszott ebben. De valljanak erről a tények. Az utóbbi kérdésre adott vá­lasznál folyamodjunk a „mé­résben” nagyon is jó alapul szolgáló vasúti szállításokhoz. Az állomási bizonylatok tanú­sága szerint egy-egy pénteki napon a budapesti piacra 8—10 mázsa baromfit is feladnak a községbeli termelők. Nagyobb ünnepek előtt pedig a 15—20 mázsát is eléri a vasúton fel­adott baromfimennyiség. Tehát egyetlen alkalommal annyi ap­rójószágot értékesítenek ily mó­don, amennyi a tszcs-k éves tervében előírt áruértékesítési lemaradás! Vagy vegyünk egy másik pél­dát. Az elmúlt esztendőben mintegy 12 vagon vetőburga-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom